A Ferenciek terén álló templomban mintha megállt volna az idő. XVIII. század elején épült tekintélyes falai, homlokzati szobrai és barokk stílusú díszei alig változtak valamit az elmúlt három évszázad folyamán. Története visszanyúlik a XIII. századra, felszentelésére azonban csak 260 évvel ezelőtt került sor.
Az 1209-ben alakult ferences rend tagjait már a
tatárjárás idején hazánkban találjuk. A szerzeteseket IV. Béla király
vette pártfogásába, kolostorokat alapítva és templomokat építve
számukra. Többek között Pesten, ahol 1250 és 1260 között éppen a mai
templom helyén - az akkori városhatárban - emelték a veronai Szent Péter
vértanúról elnevezett gótikus kápolnát és rendházat.
Az épületek nem egy fontos tanácskozásnak is otthont adtak: III. András
királlyá választásakor, 1298-ban például a Ferenc-rendi templomban
mondták az ünnepélyes szentmisét, melyen megjelentek az ország és az
egyház nagyjai. A Károly Róbert 1307-ben történt királlyá választásáról
szóló okmány is említi: Megtörtént ez Rákoson Szent Péter temploma
mellett.? A kolostort szívesen kereste fel a magyar nemesség: falai
között 1497-ben, majd hét évvel később ismét közgyűléseket tartottak.
Amikor Szulejmán 1526. szeptember 23-án csapataival bevonult Pestre, a
kolostor őrzésére visszamaradt szerzeteseket legyilkolták. Az elvonuló
török had három nappal később a várost is felgyújtotta, a pusztító
tűzvészben a templom is leégett. Noha aztán 1537-ben hatalmas küzdelem
árán sikerült újra felépíteni, a ferencesek öröme nem tartott sokáig.
Amikor a törökök 1541-ben végleg megszállták a várost, búcsút mondhattak
egyházi épületeiknek: a nagy múltú templom ettől kezdve a Szinán
bég-dzsámi nevet viselte. Ám a ferencesek nem hagyták el Pestet, hanem
tovább működtek. Eleinte egy eldugott kápolnában, majd a XVII. század
közepén egy kis templomban, amelynek építési költségeihez I. Lipót is
hozzájárult. Ezt a régi telküket csupán Buda visszafoglalása után kapták
vissza a hajdani templomuk helyén épült dzsámival, amelynek birtokában
az 1690-ben kelt adománylevél erősítette meg őket.
Mivel új építkezésre csak a jelentős költségek összegyűjtése után
kerülhetett sor, ideiglenesen a dzsámit alakíttatták át templomnak
Kalcher Márton pesti építőmesterrel. Néhány évvel később aztán
megkezdődtek a nagyobb átalakítások: 1715-ben és a következő évben
két-két oltárt szenteltek fel, 1717-ben harangot öntettek.
A mecsetből átalakított templomot azonban eleve
ideiglenes épületnek szánták. A szerzetesek minden erejükkel arra
törekedtek, hogy "a köröszténységben, de pogánygyászban járó siralmas
mecset" helyére minél előbb új templomot építsenek, ehhez végül 1727
szeptemberében kezdhettek hozzá.
Talán meglepő, de a tervező építész neve ismeretlen, úgyszintén az
építkezésben és díszítésben közreműködő mesterembereké. Az viszont tény,
hogy a munkálatokhoz Pest városának tanácsa pénzzel és téglával több
éven keresztül hozzájárult. Az építkezés meglehetősen lassan haladt,
évtizedek teltek el, mire aztán a ferences rend legszigorúbb szabályokat
követő ágának alapítója, Alcantarai Szent Péter tiszteletére 1743.
szeptember 21-én fényes külsőségek keretében felszentelhették.
A templom és előtere 1860 körül
A pesti Belváros egyik legismertebb egyházi
épületének külső megjelenése napjainkig szinte semmit nem változott. Az
egyszerű homlokzatát díszítő kőszobrok már emberöltőkkel ezelőtt is
ugyanilyen rezzenéstelen arckifejezéssel figyelték a járókelőket: a
kereszt súlya alatt térdre bukó Krisztus, Madonna és angyalai, a keretes
fülkékben és az attikán álló szentek, valamint a középen látható fülke
őrzője, Szent Péter kiválóan megkomponált összképet alkotnak. A látványt
még érdekesebbé teszi a torony elhelyezése. A ferencesek ugyanis csak
egy tornyot építettek templomaikhoz, azt is rendszerint a szentély
mellett helyezték el ? jelen esetben a tér több pontjáról alig
láthatóan.
A Wieser Ferenc elképzelései és irányítása mellett 1863-ban befejezett
romantikus stílusú toronysisak a főváros egyik legszebb tornya. Kevesen
tudják, hogy másolata 1900-ban a párizsi nemzetközi kiállítás magyar
házának egyik díszeként szerepelt. A tágas, világos, szemet
gyönyörködtető templombelső főoltárát 1740-ben Grassalkovich Antal
adományozta a ferenceseknek, s a falfestmények is neves alkotók munkái,
részben Lotz Károly, részben tanítványa, Tardos-Krenner Viktor művei. A
XVIII. századi stukkók alkotóinak neve azonban sajnos ismeretlen.
A félhomályos, borzongatóan hűvös kripta története is titkok temetője.
1849. október 6-án például itt helyezték ideiglenes nyugalomra gróf
Batthyány Lajost, a vértanúhalált halt első felelős magyar
miniszterelnököt.
A templom és környezete 1890-ben
A Kígyó tér 1901-ben
A belvárosi ferences templomot 1914-ben helyezték műemléki védettség alá, azt követően, hogy a szomszédos kolostor korszerűtlensége miatt lebontásra ítéltetett, s ugyanez a sors várt erre az épületre is. Úgy tűnik, az akkori illetékeseket egyáltalán nem foglalkoztatta a tény: az ország egyik legszebb barokk temploma pusztult volna el - nyomtalanul. Szerencsére ez a veszély ma már nem fenyeget, de abban talán mindenki egyetért, hogy több anyagi támogatást és törődést érdemelne Pest egyik legismertebb egyházi épülete.
A ferences templom este
Képek