A neogótikus stílusú, kéthajós templom Pecz Samu tervei alapján, 1903-1905 között épült. Magasra emelt főhajója arányaiban a párizsi St. Chapelle térélményét idézi.
A Városligeti fasor és a Bajza utca sarkán áll az
evangélikus gimnázium és templom monumentális épületegyüttese. Első
iskoláik 1795-ben, templomuk 1799-1808-ban, majd gimnáziumuk
1862-1865-ben épült a jelenlegi Deák téren, valóságos evangélikus
központot alkotva. A régi iskolaépületek azonban a 19. század végére már
túl szűkek lettek, és felmerült egy új gimnázium építésének az igénye.
Ez a Városligeti fasorban, végső formájában, a hozzá csatlakozó templom
épülettel együtt valósult meg.
A "budapesti ág. h. ev. főgymnasium" tanári kara 1898. február 19-én
tartott tanácskozásán már érdemben tárgyalt az új gimnázium ügyéről.
Helyével kapcsolatban két lehetőséget mérlegeltek: legyen-e a
Belvárosban, vagy inkább a lebontásra ítélt Újépület (a mai Szabadság
tér és határoló épületei) újonnan felosztásra kerülő területén. A
megbeszélésen olyan konkrét kérdések is felmerültek, hogy milyen és
mennyi helyiséget foglaljon az épület magába, illetve két- vagy
háromemeletes legyen. A tárgyalás jegyzőkönyvéhez néhány szignó nélküli
alaprajzi vázlatot is csatoltak.
1901. elejére már új helyszínnel, éspedig a Városligeti fasorral
számoltak, de még nem dőlt el pontosan, hogy az útvonal mentén melyik
telekre kerüljön az épület. Az evangélikus egyház Pecz Samut, a
tekintélyes építészt kérte fel, hogy a szóba jöhető telkekre készítsen
előzetes tervvázlatokat.
1901. márciusában Pecz Samu összesen hat tervváltozatot nyújtott be;
ahogy a gimnázium igazgatójának címzett levélben megfogalmazta: "Így
könnyebben eldönthető lesz, hogy mi nyújt több előnyt: a közelebben
fekvő és kevésbé jó épület, vagy pedig a távolabban fekvő és jobb
épület". Ezek a még mindig vázlatszerű tervlapok a gimnázium alaprajzát
különféle L és U alakú konfigurációban ábrázolták, továbbra is
csatlakozó templom nélkül.
A telek megvételére azonban csak két év múlva, 1903. tavaszán került
sor. Valójában nem is egy, hanem két telket vett meg az egyház, az
egyiket Förster Jánostól, a másikat Mandl J. Ignáctól. Ekkor már a
gimnázium mellé új templom építését is célba vették, és az építkezés
ügyeinek intézésére gimnáziumépítő bizottságot hoztak létre.
A bizottság 1903. januárjában beterjesztett javaslatának megfelelően az
épületegyüttes megtervezésére pályázatot írt ki. A bizottság március
31-én vette át a benyújtott pályaterveket, szám szerint kilencet,
melynek egy része a szerző nevével, másik része jeligével volt
megjelölve.
A bizottság részletes bírálatot írt a pályamunkákról, "Pecz Samu
tervének kivételével, miután annak szerzője a bíráló bizottság elnökéhez
intézett levél értelmében pályázaton kívül kívánt maradni".
Nem lehet biztosan tudni, mi késztette Peczet erre az elhatározásra.
Valószínűleg megalázónak érezte az eljárást, a pályázati folyamatot,
miután két évvel korábban már több vázlatot készített a gimnáziumhoz, de
tervének beadásával mégis ki akarta nyilvánítani készségét a végső, a
kiviteli tervek elkészítésére.
Az elbírált nyolc terv közül az első számú az "Erős vár a mi Istenünk"
jeligét viselte. A jegyzőkönyv szerint a terv a telek túlságos
beépítésével számolt, voltak alaprajzi problémák is, és az
architektonikus kiképzés ugyancsak gyengén sikerült.
A 2. számú pályamunka szerzője Barcza Elek volt, aki az udvar
körülépítését irányozta elő, középre mintegy kápolnát helyezve a
templomot; így az nem érvényesülhet a főhomlokzaton, melynek kialakítása
pedig "monumentális és festői külsőt" kölcsönözhetett volna az
épületnek.
A 3. számú pályamunkát Gerey Ernő készítette. A megkívánt tizenhét
tanterem közül -a termek szerencsétlen elhelyezése folytán- hat
elmaradt, az alaprajz általában rosszul volt megoldva. Gerey, akárcsak a
legtöbb szerző, készített alternatív tervet is; ennek a homlokzati
architektúráját a bírálók viszont dicsérik.
A 4. számú terv szerzője Meinig Artúr volt. Mind a felsőbb körök, az
arisztokrácia kedvelt építésze, a historizáló építészet neobarokk
irányzatnak magyarországi úttörője és jeles képviselője, Pecz Samu
mellett ő számított a pályázaton résztvevők közül a legrangosabbnak.
Három variánst nyújtott be. Alaprajzilag mindhárom meglehetősen
széttagolt volt, sok szerencsétlen megoldással. "Az épület külső
megjelenésében inkább főúri palotának, mint szerény eszközökkel építendő
tanintézetnek látszik" -jegyzi meg a bírálat a Meinig-féle tervezett
neobarokk arcitektúrájáról, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az
építész éppen a főúri rezidenciák specialistájának számított. A
bírálóbizottság tagjai mégis hálájukat fejezték ki az elismert
művésznek: "Tervező különös elismerést érdemel mindezek dacára azon
művészettel párosult szellemi munkájáért, mellyel segítségére sietett
egyházának e komoly, és nehéz feladat megoldásában".
Az 5. számú pályaterv Schodits Lajos munkája. Alaprajzán az iskolaszárny
a telek keleti oldalán húzódik, a templom a rövidebb fasori főszárnyhoz
nyugatról (jobbról) kapcsolódik. A bírálat szerint a tervezőt
-dicséretes módon- a gyakorlatiasság és a takarékosság vezérelte, s
talán ezért történt, hogy míg az arányok és a tömegek elosztása jól, a
részletek kidolgozása kevéssé sikerült.
A 6. számú terv jelölése kétfilléres okmánybélyegek fekete körben.
Akárcsak egy másik, már említett munka, az udvar körbeépítését irányozta
elő, középen a templommal. Ez, de számos más elem is elítélő bírálatot
váltott ki.
A 7. számú terv szerzője Kovács Sándor volt. A gimnázium alaprajzi
beosztása megfelelőnek ítéltetett, csak túl sok területet vett el az
udvarból, nem lett volna szükség például az épülettömb közepébe
illesztett üvegfedelű csarnokra. A templom a terv szerint a telek
nyugati oldalán állt. "Architektúrája a tömegek csoportosításával és
gazdag tetőkiképzéssel tetszetős képet mutat, bár stílusában
következetességre nem törekszik" -vélték a bírálók.
A 8. számú tervet a Schubert és Hübschl építészpáros készítette. Ezzel
kapcsolatban kiemelte a bírálóbizottság, hogy egyedül e terv
költségvetése irányoz annyit elő az építésre, amennyit a pályázati
program előírt (550.000 korona), a többi pályaterv költségvetése ugyanis
jócskán túllépte a megadott keretet. A tervnek erényei mellett azonban
volt egy igencsak problematikus pontja: a termek nem folyosóról nyíltak,
hanem egymásból.
Pecz 1903. májusában nem kevesebb, mint hét vázlatot rajzolt az
épülethez. Közös jellemzőjük, hogy a gimnázium tantermei a telek keleti
oldalán húzódó szárnyban helyezkednek el, a fasori főszárnyban a
díszterem és a tanárok szobái találhatók, és a főszárnyhoz jobbról
csatlakozik a templom. Ez az alapelrendezés igen közel áll Schodits
pályatervéhez, melyet feltehetően Pecznek figyelembe kellett vennie. Az
építő bizottság a VII. számmal jelölt vázlatot fogadta el, és megbízta
Peczet, hogy ez alapján készítse el a végleges tervet.
Az épületegyüttes tervrajza
Az egyházkerület választmányának 1903. június 20-i ülésén már azt
jelentették, hogy Pecz Samuval "az építési munkák kivitelére
vonatkozó szerződés meg lett kötve" - vagyis ő irányítja a
kivitelezést, továbbá az egyes munkákra nyilvános pályázatot írnak ki. A
szerződés értelmében a gimnázium 1904. augusztus 1-re, a templom
november 1-re készül el.
A díjazásban a következő döntés született: az 1. díjat (1000 korona)
Schodits Lajos, a 2. díjat (750 korona) "A" tervváltozatával Meinig
Artúr, a 3. díjat (500 korona) Schubert és Hübschl kapja. Tovább Barcza
Elek és Gerey Ernő pályatervében vannak "életrevaló részletek", ezek
300-300 koronáért megvehetők. A bírálóbizottság azonban úgy találta,
hogy a korábban felsorolt problémák és a költségtúllépések miatt
maradéktalanul egyik terv sem ajánlható kivitelre, és ezért új program
kidolgozása és a tervezésre közvetlen megbízás kiadása kívánatos.
A díjazott és megvett pályázati terveket az Evangélikus Országos
Levéltár őrzi. Valamennyi historizáló-középkorias (neoromán, vagy
neogótikus) architektúrával készült, az egy Meinigét kivéve, amely dús
neobarokk formákat mutat. Neogótikus épületet tervezett Pecz Samu is,
akinek benyújtott, de el nem bírált pályaterve ugyancsak fennmaradt.
Érdekes módon a szecesszió egyáltalán nem jelent meg a terekben, holott
az új stílus már Magyarországon is egyre terjedt. A magyarázat minden
bizonnyal a meghívott -Pecz és Meinig kivételével inkább harmad-, mind
másodvonalbeli építészek viszonylag konzervatív felfogásában keresendő.
Mint ahogy más pályázatoknál is előfordult, a végleges tervek
elkészítésére most sem az első díjas építész kapott megbízást. A
közelebbi részletek nem ismertek, csak a tény, hogy a pesti gyülekezet
választmánya 1903. május 25-én tudomásul vette, miszerint Pecz Samut
kérték fel a gimnázium és templom végleges tervének az elkészítésére.
A fővárosi tanács építési osztálya 1903. augusztus 7-én a beadványi
terveket jóváhagyta, az építkezés megkezdődhetett. A szükséges pénzt
részben az évek óta gyűjtött tőkéből, részben a hívek önkéntes
adományaiból, részben állami segélyből teremtették elő.
A kivitelezési munkákra beérkezett pályázatok alapján a templom
építésének költségei 125.437 korona 69 fillérre, a gimnáziumé 353.379
korona 83 fillérre rúgtak. A templom esetében ez az eredeti
költségvetéshez képest 35.000 korona túlkiadást, a gimnázium esetében
27.000 korona megtakarítást jelentett volna. Az építési bizottság azt
javasolta, hogy a gimnáziumnál a megtakarított pénzt is az építkezés
céljára használják fel oly módon, hogy egyes helyeken a tervbe vettnél
jobb anyagokat alkalmaznak, illetve az épületbe központi fűtést
szerelnek. A választmány nemcsak hogy magáévá tette ezt az elképzelést,
hanem az iskola építésére szánt összeget 410.000 koronára
fölkerekítette.
Az épület falegyenig - főpárkányig - történő elkészültét jelző
bokrétaünnepélyét 1903. december 5-én megtartották. Az elkészült
gimnáziumépületet a tervezettnél valamivel később, 1904. szeptember
26-án vették használatba. Pecz 1904. novemberében jelentette, hogy a
díszterem festése és a többi hátralévő, apróbb munka decemberre készül
el. Ekkorra már a templom építése is előrehaladt, mert harangpróbát
tartottak: az építésznek figyelemmel kellett kísérnie, hogy a toronyban
a harangozás nem okoz-e mozgást. A templom azonban csak később készült
el teljesen, felavatására 1905. október 8-án került sor. Oltárképe
évekkel ezután került a helyére.
Az evangélikus gimnázium és templom 1915-ben (háttérben a református templom
tornya)
Említést érdemelnek az épületegyüttes kivitelezésében résztvett fontosabb mesterek és cégek is: Schubert és Hikisch építési vállalkozók (föld-, kőműves és elhelyező munka), Kauser János és Társa kőfaragók, akik oltárunkat, szószékünket és keresztelőmedencénket készítették, a keresztelőmedence vörösréz, stilizált levelekkel borított fedője Jancsurák Gusztáv híres műve, Róth Miksa üvegfestő (a bejárat fölötti mozaikot is ő készítette), Langer Ignác szobrász, Zsolnay gyár (fajansz tagozatok), Steinhausl és Hölber szobafestők, Kovács Zsigmond bútorasztalos. A felsoroltak közül nem egy névvel rendszeresen lehetett találkozni a nagy budapesti építkezéseken, Róth Miksa és Zsolnay Vilmos műhelye, illetve gyára pedig művészi színvonalú termékei révén a legjobbnak számított Magyarországon. A gimnázium kertjét Pecz Armin, a neves kertész ingyen alakította ki. Orgonánkat 1905-ben a kor legjobb orgonakészítői, a híres pécsi Angster dinasztia mestere készítette. Díszes oltárunk képét nem kisebb mester, mint a Magyarország legelső festői között számontartott Benczúr Gyula festette. Benczúr a megbízást 1911-ben kapta és 1913-ra teljesítette. A nagy szakmai tudással megfestett kép témája "A napkeleti bölcsek hódolása a kisded Jézus előtt".
A második világháborúban gyönyörű ablakainkat kilökte a légnyomás.
1952-ben az államosítás során elvették a gimnáziumot az addig irányító
evangélikus egyháztól. A rendszerváltás után, 1989. szeptemberében - 37
évi szünet után - ismét elkezdődött a tanítás a Fasori Evangélikus
Gimnáziumban. A templom régi, a második világháború óta működésképtelen
toronyóráját kicserélték, 1995 óta mutatja ismét az időt.
Képek