A Budapesti Izraelita Hitközség ortodox tagozatának Sasz Chevra imaháza és tanháza. Lajta Béla tanítványai, Löffer Béla és Löffer Sándor tervezte ezt a szecessziós stílusú ortodox zsinagógát. Az 1910-13 között épült tömbnek bravúros az útkanyarulatban elhelyezett tömege.
A Kazinczy utcai épület templom, iskola, hitközségi
iroda, üzletek együttese, a Dob utca felöli szárny is építészeti
remekmű.
Az Ortodox Nagyzsinagóga és a Sasz-Chevra zsinagóga dekoratív,
vöröstéglás épülete már messziről észrevehető, elhelyezése lehetővé
teszi, hogy a szűk utcában is áttekinthető legyen az épület homlokzata.
A kapuk kovácsoltvasból készültek egészen enyhe geometrikus díszítéssel,
középen a Dávid-csillag az uralkodó motívum. E fölött helyezték el az I.
és II. emeleti karzatok főhomlokzatra nyíló, szépen formált, faragott
kőkeretes ablakait. A főhomlokzat főpárkányának középső és alsó harmadát
klasszikus héber nyelvű és írású felirat díszít. Szövege a zsinagóga
eszmei tanítását hangsúlyozza: "Nem más ez, mint Isten háza, és ez az ég
kapuja" (Mózes I.28;17).
Miután a XIX. század végén három ágra szakadt a pesti zsidóság, egy
erzsébetvárosi ortodox zsinagóga építésének gondolata 1909-ben merült
fel. Az építkezésre alkalmas helyszínül a Pesti Autonóm Ortodox
Izraelita Hitközség tulajdonában álló Kazinczy utcai telket jelölték ki.
A hitközség elöljárói ugyanazon év június 25-én írták ki a pályázatot
egy teljes épületkomplexum megtervezésére, amely a zsinagóga mellett
hitközségi székházat, óvodát, iskolát és közkonyhát is magában foglalt.
A november 1-jei határidővel beérkezett pályamunkák közül a
bírálóbizottság Porgesz József és Skultetzky Sándor, Ágoston Emil,
illetve Löffler Sándor és Löffler Béla terveit választotta ki. A
pályázat második fordulójának 1910. áprilisi lezárultával a bizottság
Porgesz és Skultetzky munkáját ajánlotta kivitelezésre, a hitközség
azonban a döntést felülbírálva májusban a Löffler fivérek pályázatát
fogadta el. 650 ezer koronát különítettek el az építkezés költségeire, s
Löffler Sándor és Béla részletes tervdokumentációját 1910. november 8-án
hagyták jóvá. Ezzel kezdetét vehette az építkezés.
Az épületkomplexum első része, a hátsó telekhatáron elhelyezkedő iskola
és hitközségi székház már 1911-ben elkészült, s 1912-ben adták át
rendeltetésüknek. A zsinagóga építése 1912 tavaszán indult meg, majd
miután a kivitelezés elhúzódott és vélhetőleg a költségvetési keret is a
vártnál gyorsabban fogyott, 1913 júliusában a Löffler fivérek
tervmódosítást nyújtottak be egy dísztelenebb és kevésbé anyagigényes
főhomlokzatra. Az épület elkészült, s a hivatalos használatba vételi
engedélyt 1913. szeptember 29-én adták ki.
A Kazinczy utcai zsinagóga a pesti zsidóság ortodox ágának
vallási-kulturális központja lett. 1928-tól az épületben mikve (rituális
fürdő) is működött, egészen a vérzivataros 1940-es évekig (ezt csak
2004-ben nyitották meg újra). Az épülettömb 1944–1945 során a pesti
gettó területén állt, s a világháborús pusztítások következtében
megsérült, a berendezés egy része elpusztult.
1945 után az épületegyüttest helyreállították és a berendezést is
rekonstruálták. Az elkövetkező évtizedekben a nagyzsinagóga fizikai,
épületgépészeti állapota megromlott, előbb fűthetetlenné, majd a XX.
század végére veszélyessé vált. Emiatt az izraelita hitközség megkapta
ideiglenes használatra az ELTE szomszédos Tanárképző Főiskolájának (ma
ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar) földszinti traktusát. Az épület
nyugati sarkában épült fel Bokor Sándor hitközségi mérnök tervei szerint
egy kis, modern imaház, a Sász-Chevra-zsinagóga. A nagyzsinagóga
belépődíj ellenében látogatható.
A Löffler fivérek épülettervei a századfordulót követő, az első
világháborút megelőző nemzeti építészet, a lechneri szecesszió
szellemiségében fogantak, ugyanakkor a bécsi késő szecesszió formai
hatásai is érvényesülnek rajta. A homlokzatok elegáns tagolása, a
takarékosan, de részletgazdagon díszített felületek méltóságot
kölcsönöznek a monumentális épülettömbnek, amely ugyanakkor
építészetileg a kor legmodernebb technikáját képviseli. Az építésre
kijelölt telek meglehetősen szűk volt egy efféle grandiózus terv
kivitelezésére, ezért a főhomlokzatot szegélyező szárnyépületeket
teraszosan képezték ki, s így a homlokzat tagolt tömege (a Rákóczi út
felől közelítve) uralni és lezárni látszik a Kazinczy utcát.
A kétemeletes, pártázatos főhomlokzaton kapott helyet négy lépcsőfoknyi
magasságban a kovácsoltvas főkapu két kisebb oldalbejárattal. Az emeleti
részeken téglalap, illetve félköríves záródású ablakok, legfelül
rózsaablak látható. A nyerstéglával burkolt homlokzat egységét
helyenként színes műkő díszítés töri meg. A travertinnal burkolt
földszinti rész felett, az első emeleti ablakok között helyezték el a
kettős kőtáblát. A bécsi szecesszió hatását mutatják a festett
üvegablakok Dávid-csillag- és menóraábrázolásai. A magasban futó
pártázat alatt kétsoros, héber nyelvű ótestamentumi idézet fut végig a
homlokzaton („Milyen félelmet keltő ez a hely: nem más ez, mint Isten
háza és ez az ég kapuja”, 1Móz 28,17).
A templombelső kialakítása – hatásában és részleteiben egyaránt – a
Löffler fivérek és a korabeli pesti iparosműhelyek ízlését dicséri. A
téglalap alakú tér négy sarkán lépcsőfeljáratok futnak a kétemeletes női
karzatokra. A keleti (jobb oldali) fal közepén, két műmárvány oszloptól
és a rabbi, valamint az előimádkozó olvasópultjától körbevéve található
a pártázatos frigyszekrény. Felette a kohaniták jelképe, az áldást osztó
kéz, valamint a Dávid-csillag és a két kőtábla ábrázolása látható (Rákos
Manó munkái). A terem közepén kapott helyet az öt lépcsőfokon keresztül
elérhető Tóra-olvasó emelvény. A Hochmann József készítette kovácsoltvas
rácsos díszítmények, a Valkai István műhelyéből kikerült faragott
frigyszekrény és a padok korabeliek, ez utóbbiakon szecessziós-magyaros
tulipán- és rózsamotívumok láthatóak. A kovácsoltvas rácsos karzatok
pilléreire szerelték fel a menóra alakú kandelábereket, amelyek a
rozettás félgömbre szerelt központi csillár mellett a világításról
gondoskodnak (mind Kulcsár Sándor munkái). A templombelső kedvező
térhatását segítik elő a mennyezetet lezáró, ritmikusan tagolt vasbeton
tartószerkezetek. A templom hátsó udvarán kovácsoltvas esketési sátor
(hüpe) található.
Képek