A jezsuiták a XIX. század végi budapesti megtelepedése után, a hívek szorgalmazására, részben közadakozásból saját templomot emeltek a Scitovszky tér (ma Lőrinc pap) és a Mária utca sarkán. A templomot Kauser József tervei szerint építették 1888 és 1909 között. A pesti Jézus Szíve templom ma a magyarországi jezsuiták központi temploma.

AJÁNLÓ

A jezsuiták második korszakában, az 1853-as újrakezdés után, a főváros területe sokáig csak missziós terület volt, gyakran megfordultak a Társaság tagjai, de csak átmenetileg. Az első állandóan Pesten lakó jezsuita P. Weninger Sándor (1813-1896) prédikációival és egyéb lelkipásztori szolgálataival nagyon belopta a jezsuitákat a polgárok szívébe. Azonban az állandó letelepedésre, akkor nyílott kedvező alkalom, amikor a magyar kormány elrendelte, hogy minden középiskolai tanár köteles működése előtt a budapesti egyetemet látogatni és az előírt vizsgákat letenni.

A választás a Belső-Józsefvárosra (egykori nevén Pacsirtamező) esett. Egyébként itt a Kálvin tér, a Múzeum körút, a Bródy Sándor utca, a József körút és a Baross utca által határolt területen a XIX. század utolsó harmadában rendkívül nagy számban telepedtek meg a változatos feladatokat ellátó katolikus intézmények, szerzetesrendek. Ennek nyomán később "Kis Vatikán" vagy "Kis Róma" néven is emlegették a környéket. Ez volt egyébként a "Palotanegyed" is, mert a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Színház vonzáskörzetében kialakult kultúrközpont köré építették a palotáikat a történelmi magyar családok. Így például a Scitovszky téren a Jézus Szíve templommal szemben áll a Zichy-palota és a Darányi-palota.

A jezsuiták először 1886-ban az Ősz (ma Szentkirályi) utca 36. szám alatti Szathmáry Károly házat bérelték ki évi 2000 forintért. Ez akkoriban borsos ár volt, de megérte, mert a honvédtiszt és későbbi országgyűlési képviselő tekintélye megóvta a jezsuitákat a kellemetlen támadásoktól.

A több irányú szorgalmazás hatására gyűjtést rendeztek egy jezsuita templom és rendház javára. Az ügyben Zichy Nándor gróf (1829-1911) országgyűlési képviselő (akinek a szobra ma a Jézus Szíve-templommal szemben áll) és Győry Teréz grófnő (1842-1936) különösen sokat fáradozott. Eredetileg a Múzeum utcában szerették volna felépíteni a jezsuita központot, de a Károlyi grófok félve az állandó harangzúgástól megakadályozták a tervet. Ezután a Baross Kávéház helyét nézték ki, de a drága telekár miatt eltekintettek tőle. Végül a Scitovszky tér Mária utca sarka mellett döntöttek, s a telket 26 ezer forintért Zamoyszky gróftól megvásárolták.

1888. július 2-án lerakták a templom és a rendház alapkövét. Eredetileg csak kápolnát szerettek volna építeni, de később a nagy érdeklődésre való tekintettel egy kisebb templom lett a tervekből, amely a hatósági irigység miatt mégis kápolna lett, mert egy méterrel rövidebb épületet engedélyeztek egy szabályos méretű templomnál.

A templom falainak felhúzásakor elhelyezett okirat másolatát 1963-ban a templom keleti tornyának a gömbjében, felújításkor megtalálták, egy kettős vörösréz hengerben kutyabőrre írva, amely sok adatot tartalmazott az építési adatokkal kapcsolatban. A latin szöveg magyar fordítása: "Ez a Megváltó Szentséges Szívének szentelt templom, miután 1888. július 2-án XIII. Leó pápa pápasága alatt, I. Ferenc József apostoli király uralkodása idején, Győry Teréz grófnő fáradozására alapkövét letették. Főmagasságú Simor János bíborosnak, Magyarország első főpapi széke betöltőjének és az ország néhány más főurának költségén. Kauser József Lipótnak, a párizsi egyetemen a szépművészetek egykori növendékének tervei szerint, a nép kívánságára, hogy a Jézus Társaságának itt saját háza és temploma legyen, elkészült 1890. december 27-én. Aláírások: Győry Teréz grófnő, Riesz X. Ferenc SJ házfőnök, P. Weninger Sándor SJ lelkész, Kauser József Lipót tervező mérnők, Kauser Gyula a templom kivitelezője, Vydra Lajos a mérnők helyettese, Krebs Frigyes művezető mester, Langer Ignác kőfaragó.

A templom tervezője Kauser József (1848-1919), a párizsi École des Beaux Arts, a Viollet le Duc követői iskolájának egykori növendéke volt. Előzetes főműve, az újpesti Egek Királynője főplébánia templom volt 1880-1881-ben. A tervezésről, így nyilatkozott az Építő Ipar hasábjain 1898-ban: "Magyarország régi nemességéhez tartozó, hazafias lelkületű és nagy műveltségű főúri nő, Győry Teréz, 1889-ben megbízott engem, hogy a Mária és József utcák sarkán a különben bérháznak szánt telken 5-600 hivő befogadására alkalmas templomot és 6-7 szerzetes számára klastromszerű lakóházat tervezzek. Ki volt mondva, a templom stílusa a régi, azaz a középkori szerzetes templomok egyszerű, nyugodt, keresetlen, tehát törzsörökösebb formáihoz alkalmazkodjék, az újabb korszakok szerkezeti igényeinek a szemmel tartásával és hazai anyagok alkalmaztassanak. A francia román stílusú templomok egyszerű, de hangulatos térségi arányait zsinórmértékül véve, a templomhajó boltozatát, félköríves főhevederekkel és kereszthordókkal tervezzem, de azoknak állóságát a biztosító külső gyámpillérekkel és gyámívekkel fokozzam".

Később Lechner Ödön (1845-1914), így emlékezett meg írásában Kauser művésztéről: "Nem annyira az invenció eredettségével, mint inkább korunk eklektikus építőmodorában a formák helyes megőrzésével, választékos ízlésű, erőteljes interpretálásával vált ki társai közül. Népszerűséggel nem törödve, meggyőződésének e téren a szecesszió viharos érájában sem hozva mesterkélt áldozatokat, követte a lelkében élő ideálokat és nagy tudással és szeretettel szolgálta jól megtanult és művészlélekkel átérzett mesterségét".

A rendház a templomnál természetesen előbb készült el, már 1890. augusztus 1-én bevonultak az atyák új otthonukba. A templom építése azonban lassabban haladt előre, 1890. december 18-án áldotta meg P. Riesz a harangtornyokat, 1891. április 20-án volt a harangszentelés, amelyet dr. Steiner Fülöp (1839-1900) székesfehérvári püspök végzett. Közben a szükséges felszerelések is elkészültek: három faoltár, három gyóntatószék, ideiglenes kövezet, szószék, harmónium, három kehely, egy cimbórium stb. 1891. június 5-én Bogisich Mihály (1839-1919) esperes-plébános sok pap, néhány mágnás és a hívek sokasága jelenlétében megáldotta a templomot.

A templom 1895 körül

A templom építkezése 1909. április 27-én fejeződött be, ekkor szentelte fel Kohl Medárd (1859-1928) püspök, a hercegprímás helyett. A felszentelésen megjelent Zichy Nándor gróf és neje, Zichy Lívia grófnő, Győry Teréz grófnő, Wenckheim Krisztina grófnő, Csáky Lujza grófnő, gróf Dessewffy Arisztidné, Barkóczy Ilona bárónő, mint a templom építésének legfőbb támogatói, Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter és a katolikus világ sok jeles képviselője. A felszentelési nagymisén a Ranolder intézet növendékei énekeltek. Az egyházi ünnepség második fele egy nagyszabású hangversennyel folytatódott, ahol a megjelent hölgyek pénzt gyűjtöttek a templom kifestésére és további felszerelésére. Az ünnepség végén P. Velics László (1852-1923), a rend elismert történésze bemutatta a templom művészeti értékeit az érdeklődő híveknek.

A templom 1910-ben

A templom művészeti utóélethez tartozik az a tény, hogy a protestáns úrihölgyek megirigyelvén a katolikus áldozat készséget, az akkori miniszterelnök felesége, gróf Tisza Kálmánné vezetésével szintén gyűjtést rendeztek, a főváros hathatós anyagi támogatásával. A vízivárosi egykori piactéren, a mai Szilágyi Dezső téren, Pecz Samu (1854-1922) egyetemi tanár tervei szerint 1892-1896 között felépítették a budai oldal legnagyobb református templomát, amely amellett, hogy a Budavári Nagyboldogasszony templom tükörképeként áll a folyóparton, kétségtelenül a pesti Jézus Szíve templom ismertetőjeleit viseli magán.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ