A Kerepesi úton található irodaházak szorításában létezik egy apró templom, amely még a térképeken is alig vehető észre, nemhogy az utcáról felfigyelhetnénk rá. Törökőr a VIII. és XIV. kerület határán fekszik Kerepesdűlő, Alsódűlő és Zugló között a Hungária körút és a Kerepesi út találkozásának környékén.
A református templom régebbi, mint a benne jelenlévő
gyülekezet: korábban földszinti bérház volt istállóval, majd ezekből a
gyülekezet fokozatosan alakította ki gyülekezeti termeit és a parókiát.
Az istállóból lett a szószék és a torony.
A gyülekezet története 1924-ben kezdődött. Ebben az időben épült –
főként az addig igen méltatlan körülmények között, sokszor vagonokban
élő, elsősorban Erdélyből idemenekültek számára – az úgynevezett
Juranics-telep (A mai Stróbl Alajos utcát nevezték ekkor Juranics
utcának).
Az iratok tanúsága szerint a szórvány április 18-án kezdte meg
működését. A szintén Erdélyből menekült Megyaszay Mihály lelkipásztor
1924 szeptemberében itt megkezdett szolgálata nyomán kapott igazán
lendületet a közösség élete. Istentiszteleteiket a Százados úti polgári
iskola (ma Szász Ferenc Szakközépiskola) tornatermében, hétközi
alkalmaikat a (nemrég megszűnt) kenyérgyárral szemközti, mára elbontott
elemi iskola tantermeiben tartották.
1932-ben a „Százados útiak” közösségét betagolták a Baross téri
gyülekezetbe. 1946-ban vetődött fel először komolyan az önállósodás
gondolata. 1950. február 9-én azonban a gyülekezetnek ki kellett
költöznie az istentiszteletnek helyet adó iskolából, s egy addig
óvóhelyként szolgált Utász utcai pincehelyiségbe kényszerült. Végül,
1951. február 13-án imateremnek bérbe vehette mai otthona, a Százados út
4. számú ház eredetileg lóistállóként szolgáló melléképületét. Ezt 1951
végén sikerült a ma ismert templomtérré bővíteni. Ennek részeként épült
a szószék is, melyet 1974-ben Kókai Ferenc, későbbi presbiterünk
alakított át mai formájára. 1952 folyamán készültek az ólomüveg ablakok,
a templom kapuja és az utcai kapu. A csillárok és falikarok Imregh Pál
műlakatos mester munkái, az év legvégén kerültek a helyükre. A tornyot –
Sós Aladár műépítész tervei alapján 1954 végére emelték fel, ebben
otthonra találhatott a korábban feloszlatott Lórántffy diakonissza
anyaháztól kapott harang is. Öntője Slezák Rafael, felirata: Mindenben
hálát adjatok (I. Thessz. 5:18).
Ezzel egy időben a ház újabb részletéből sikerült elérni a bérlők
kiköltözését, így Szemenyei Sándor lelkipásztor és családja végre
beköltözhetett az ideiglenes parókiára. A templomépítés munkája ezzel
befejeződött.
1957 folyamán végre a teljes épületet sikerült birtokba venni. Ekkor
került a helyére Sima Sándor aranykoszorús díszműlakatos mester két
alkotása: a kertre nyíló szélfogó ajtó és a mostani énekmutató tábla
(utóbbi adomány) valamint a mai Úrasztala. Méltó helyet kapott az
1956-ban elhunyt Derzsy Gergely Kálvin-szobra is, melyet még 1953
tavaszán alkotott és ajándékozott a gyülekezetnek. 1958-ban, az
anyaegyházközséggé nyilvánítással összefüggésben (és a gyülekezet
állandó segélyre szorultságát megszüntetendő) ettől az évtől Törökőrhöz
csatoltak egy-egy területet a Baross téri illetve a Kőbányai
gyülekezetektől. Ekkor csatolták a gyülekezethez a MÁV-telepet is az
1932 óta református használatban lévő imateremmel együtt.
A felsőbb egyházi szervek jóváhagyása alapján végül 1959. július 1-jén
érte el gyülekezetünk a „nagykorúságot”, az anyaegyházközségi rangot. Az
azóta bekövetkezett változások (egyebek közt a nagy kiterjedésű
bontások, a kényszerű, tömeges elköltözés, a népesség összetételének
átalakulása, a szekularizáció felgyorsulása) miatt jelenleg nyolcvan főt
számlálunk.
A testes irodaházak között megbúvó apró templom látványa a magasból (kép:
Google)
Képek