A Magyar Államvasutak alkalmazottainak lakótelepén 1924-ben jött létre a Kisegítő Kápolna Egyesület, amely a kezdeti időkben a MÁV által ideiglenesen átadott épületben nyitotta meg kápolnáját.
A jelenlegi templom 1930-31-ben épült közadakozásból,
Dusek Ede és Horesnyi József tervei alapján, neoromán stílusban.
Serédi Jusztinián 1931. szeptember 31-én szentelte fel Kisboldogasszony
tiszteletére. Latin-kereszt alaprajzú, az apszis poligonálisan végződik.
Háromszakaszos, középtornyos, keresztházas, falait az apszis kivételével
támpillérek tagolják, magas lábazatát terméskő burkolja. A hajó
félkörívben végződő hármas ablakait félkörív fogja össze, a középső
ablak magasabb a szélsőknél, míg a harangszoba ablakainak íve
egyvonalban végződik.
A templom látványa a háború előtt, még eredeti toronnyal
A jellemzően díszítő motívum, a vakárkád, az apszison
már nem mutatkozik. A keleti főbejáratot hegyes sisakban végződő, 28
méter magas toronypár fogja közre. A hasonlóan kialakított eredetileg 35
méter magasságú torony a háború áldozatává vált, osztozott a szomszédos
kerület tornyainak sorsában. A bélletes kaput három-három bimbós
fejezetű háromnegyed oszlop keretezi, az oszlopok három ívet hordanak.
Az egyenes záródású kapu fölötti félköríves mezőben angyalpár fogja
közre a MÁV korabeli, dekoratív szárnyas kerék szimbólumát.
A kapuépítmény timpanonban végződik, amelynek felületén a korabeli
leírás szerint Szűz Mária mozaikból készült monogramja volt látható.
Képek