A XIX. században megindult nagyarányú bolgár betelepülés egyik jelentős központjává vált Budapest, különösen a főváros déli határán jelentő Ferencváros. Itt kezdte meg működését 1914-ben a Magyarországi Bolgárok Egyesülete, s 1916-ban a Lónyay utcában alakult meg a bolgár egyházközség. Szintén a kerületben nyitotta meg kapuit az első bolgár iskola 1918-ban.
Ezek az intézmények azonban hamarosan szűknek
bizonyultak az egyre gyarapodó bolgár kisebbség számára. Ekkor
kezdeményezte a Magyarországi Bolgárok Egyesülete az új iskola és
templom építését. A székesfőváros 1930-ban telket adományozott a
bolgároknak céljaik megvalósításához. Ezután kezdtek hozzá a Vágóhíd
utcai templom építéséhez, amely 1 év múlva el is készült.
Az építkezés költségeit teljes egészében a Magyarországi bolgárok
fedezték, adományaikból hetvenezer pengő gyűlt össze. Az ortodox templom
megépülésével a Középső-Ferencváros vált a bolgár kisebbség kulturális
és szellemi központjává. A templom alkotója a századelő nagy építésze
Árkay Aladár.
Munkásságában jelentős helyet foglal el a templomépítészet. Hét temploma
közül a Vágóhíd utcai bolgár templomot fejezte be utolsónak. A
tervezéshez több, kiemelkedő bulgáriai templom szolgált mintául, köztük
a híres szófiai Alekszander Nevszki székegyház és a bacskovói
kolostortemplom.
1931-ben készült el a Vágóhíd utcai bizánci stílusú templom, melyet
Árkay Aladár tervezett, több kiemelkedő bulgáriai templom, köztük a
híres szófiai Alekszander Nevszki-székesegyház és a bacskovói
kolostortemplom alapján.
Árkay Aladár háromhajós, bizánci alaprajzú, kupolás imaházat tervezett,
melyben megtaláljuk az ortodox liturgia helységeit is. A templom sajátos
építészeti értéket képvisel, hiszen nem csupán Budapest egyetlen bizánci
stílusú épülete, de egyben a bolgár ortodox egyház legnyugatibb kapuja
is.
A templom 65 éve a magyarországi bolgárság összetartozásának
megtestesítője, egy élő, tevékeny kisebbség szimbóluma. Az
építészettörténetileg fontos műemlék egyben a bolgár ortodox egyház
Közép- és Nyugat Európai egyházmegyéjének központja, Simeon metropolita
székhelye. A templom a bolgár egyház szentjeinek, a szláv írásbeliség
megteremtőinek - Szent Cirill és Metód - nevét viseli, akiket a római
katolikus egyház Európa védőszentjeivé avatott.
2020. október 19-én, hétfőn, Rilai Szent János (Iván), Bulgária
védőszentje ünnepén, a magyar–bolgár barátság napján átadták a
felújított Szent Cirill és Szent Metód bolgár ortodox templomot, és a
templomkertben felavatták a kommunizmus idején vértanúhalált halt Borisz
metropolita, a magyarországi bolgár közösség lelkivezetője szobrát.
2020. október 19-én, hétfőn, Rilai Szent János (Iván), Bulgária
védőszentje ünnepén, a magyar–bolgár barátság napján átadták a
felújított Szent Cirill és Szent Metód bolgár ortodox templomot, és a
templomkertben felavatták a kommunizmus idején vértanúhalált halt Borisz
metropolita, a magyarországi bolgár közösség lelkivezetője szobrát.
A bolgár közösség ugyan kicsi, de megmaradása fontos Magyarországnak –
hangoztatta Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi
kapcsolatokért felelős államtitkára a magyar–bolgár barátság napján
Budapesten, amikor ünnepélyesen átadták a felújított Szent Cirill és
Szent Metód-templomot, és a templomkertben felavatták a kommunizmus
idején vértanúhalált halt Borisz nevrokopi metropolita szobrát.
Soltész Miklós hozzátette: Borisz metropolitát, a magyarországi bolgár
közösség lelkivezetőjét éppen 60. születésnapján gyilkolták meg a
kommunisták – szobra emlékeztet a kommunizmus valamennyi bolgár, magyar
és közép-európai áldozatára.
Az államtitkár kitért arra is: a közösség megmaradását a kormány
támogatja, ezért adnak 2,6 milliárd forintot, hogy a IX. kerületi
templom szomszédságában felépülhessen egy bolgár kulturális központ,
amelyben helyet kap a nemzetiségi óvoda és iskola is.
Valeri Szimeonov, a bolgár Nemzetgyűlés alelnöke a magyar kormány
támogatását megköszönve kiemelte: az elmúlt években volt alkalma
megismerkedni valamennyi, az anyaországon kívül élő bolgár közösséggel,
és sehol sem találkozott olyan hozzáállással, annyi kormányzati
segítségnyújtással, mint Magyarországon. Megjegyezte,
az öt évvel ezelőtti megállapodás, amely szerint október 19. a
bolgár–magyar barátság napja, azért is fontos, mert Bulgáriának egyetlen
más nemzettel sincs ilyen közös ünnepe.
Muszev Dancso, a magyarországi Bolgár Országos Önkormányzat elnöke
Borisz nevrokopi metropolitát méltatva felidézte: 1915-ben, egy évvel a
Magyarországi Bolgárok Egyesületének megalakulása után érkezett
Magyarországra, így ő lett a közösség lelki, szellemi vezetője, és ő
állt annak a törekvésnek az élére, hogy saját egyháza és iskolája legyen
a magyarországi bolgároknak.
A többnyire kertészettel foglalkozó bolgárok Bulgária török uralom alóli
felszabadulása után, a gazdasági válság miatt, a jobb megélhetés
reményében érkeztek az Osztrák–Magyar Monarchia területére. A 19. század
végén megindult, több hullámban lezajlott betelepülés egyik jelentős
központjává Budapest vált, különösen a főváros akkori déli határát
jelentő Ferencváros.
A több tízezer bolgárkertész eleinte ingázott, csak a nyári időszakot
töltötte Budapesten, később azonban végleg letelepedtek a fővárosban. A
közösség 1914-ben alapította meg a Magyarországi Bolgárok Egyesületét,
majd 1916-ban a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyházat. A közösségnek
1930-ban ajándékozott telket a főváros a Vágóhíd utcában, hogy
felépíthessék templomukat.
A templom és a kertjének felújítását, valamint a szoborállítást 24,5
millió forinttal támogatta a magyar kormány.
A magyar és a bolgár parlament 2016-ban nyilvánította október 19-ét,
Rilai Szent János, Bulgária védőszentjének ünnepét a két állam barátsága
napjának. A bolgárok a Magyarországon hivatalosan elismert tizenhárom
nemzetiség egyike; a legutóbbi, 2011-es népszámlálás alkalmával 6500
vallották, hogy van valamilyen bolgár kötődésük.
Képek