Albertfalva a ráckevei koronaura-dalom promontori kirendeltségéhez tartozott, amikor a XIX. sz. elején a promontori (budafoki) zsellértelep északi irányba való bővítését határozták el és 50 házhelyet jelöltek ki az új településnek. E területet Mária Terézia ajándékozta leányának, Krisztina hercegnőnek nászajándékul, aki Albert, szásztesseni herceghez ment feleségül.
Az új birtokosról nevezték Sachsenfeldnek, illetve
nagyon rövid idő múlva kizárólag csak Albertfalvának. A kialakuló,
többségében német iparosok lakta település 1828-ban elszakadt
Promontortól és önállóvá vált.
Az 1838-as nagy dunai árvíz szinte teljesen elpusztította Albertfalvát,
de rövid idő múlva ismét felépült. Ipari fejlődése a XX. sz. elejétől
felgyorsult (gumigyár, repülőgépgyár, szappangyár, ipari üzemek stb.).
A kertes, kis házas, több részes település 1950-tôl Budapest XI.
kerületének része. Az 1970-es évek kezdetén jelentős részét lebontották
és új, tízemeletes panel lakóházakat építettek. Bár az anyakönyvezés már
1823-tól önálló anyakönyvben történt, az első szentmise csak 1922.
december 26-án volt a régi iskolában. Az új iskola felépítésével (1929)
állandó kápolnát alakítottak ki.
Bergendy János volt a plébánia első szervező lelkésze, aki ezt a munkát
csak elkezdhette, mert 1933-ban Székesfehérvárra helyezték (1945.
március 22-én orosz katonák lőtték agyon a székesfehérvári püspökségen).
A templom építése és a plébániai élet teljes megszervezése Doroszlai
Béla nevéhez fűződik, aki 1955-ig volt Albertfalva plébánosa.
1941. október 5-én történt a Szent Mihály főangyal tiszteletére épített
templom felszentelése, melyet Kismarthy Lechner Jenő és fia, ifj.
Lechner Jenő tervezett és Felsőszöllősi Szöllőssy Imre vezetésével
történt a felépítése.
1969-ben készült el Bardon Alfréd tervei szerint a szentély átépítése.
1988�91 között a templom teljes felújítására került sor. Az akkori
liturgia és a modern építészeti igényeknek megfelelő csúcsíves alakú
vasbeton keretek alkotják a templom fővázát, falai téglából készültek és
hullámpalával fedték.
Alapterülete 600 m2. Belső mennyezete a csúcsívet követő fából készült
lépcsős gerendák. Szent Mihály fából készült szobrát Búza Barna
készítette. A szentély jobb oldalán lévő hatalmas színes üvegablak az
1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus emlékére készült, a többi
üvegablak a nyolc boldogság ábrázolása.
Az oltár kör alakú, fehér márványból készült. A Mária oltár fölött nyert
elhelyezést az előbb említett kongresszus Magyarok Nagyasszonya képe. A
három manuálos, 17 regiszteres orgona építése 1985-ben fejeződött be.
A plébánia 1992. január 31-én alapította az Albertfalvi Don Bosco
Katolikus Általános Iskolát, amely az Önkormányzat tulajdonát képező
épületben működik. 1995-ben három új tanteremmel bővült. Tanulóinak
létszáma: 458.
A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a
székesfehérvári egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.
A templom látványa a magasból (kép: Google)
Képek