Magyarországon a sarutlan karmeliták 1644-ben jelentek meg a győri egyházmegyében, remeteséget létesítve. A törökök kiűzése után Szelepcsényi György esztergomi érsek 1697-ben Győrben, 1699-ben pedig Szakolcán alapított számukra kolostort. A következő alapításra csak 1896-ban került sor Budapesten, a Huba utcában. A Kármelhegyi Boldogasszony templom és a karmelita rendház Angyalföld első temploma volt.

AJÁNLÓ

1895-ben Soós István győri egyházfőnök budapesti látogatása során elhatározta, hogy templomot építtet Angyalföldön. A terület kiválasztásánál fő szempont lehetett, hogy ekkor a környéken rengeteg üres telek illetve szántóföld volt. A telek megvásárlásánál még nem állt rendelkezésre a vételár, s ennek megfizetésére 14 napos határidőt szabtak.

A templomépítés céljára elsőként Pálffy Pálné (Károlyi Geraldin grófné) vállalkozott rá, hogy néhány év alatt 50ezer forintot hoz össze az építkezéshez. Az adakozásokkal csakhamar összegyűlt a pénz, s a telket megvásárolva elkezdték a templom terveinek kidolgozását.

A kápolna és a rendház terveit Pucher István készítette, s jelentős összeget hitelezett a templomépítésre is, amelyet a rendnek a rákövetkezendő években kellett törlesztenie. Ez az összeg mintegy 35ezer forintot tett ki. A zárda és a templom úgy helyezkedett el, hogy a később felépítendő templomnak is maradjon hely.

Az építkezés 1895 szeptemberének végén kezdődött el, s mivel az enyhe télnek köszönhetően folyamatosan folyhatott a munka, a zárda már 1896 júliusára elkészült. Bogisich Mihály július 19-én szentelhette fel a kápolnát.

Angyalföldön ekkor más templom vagy kápolna nem volt, így hatalmas érdeklődés övezte az építkezést. A mintegy 350 fős kápolna előterében ünnepnapokon rendszeresen nagy tömegek álltak, s minden alkalommal adakozások is folytak.

Soós István időközben lemondva győri egyházfőnöki tisztségéről, a zárda házfőnöke lett, aki következő célként a templom felépítését tűzte ki maga elé. 1897 február 27-én beadvánnyal fordult a fővároshoz, amelyben segélyt kért a templom felépítéséhez. A közgyűlés több mint egy év múltán, 1898. április 20-án egyhangúlag szavazta meg a 60ezer forint hozzájárulást az építkezéshez. Ezzel egyidejűleg alapítványt hoztak létre, melynek elnökévé Károlyi Sándor grófot, alelnökévé Zichy Aladár grófot és Barkóczy Sándor bárót választották meg.

Soós István három hajós román jellegű templomot álmodott meg, ám a kivitelezéssel megbízott építész, Hofhauser Antal rámutatott, hogy ehhez kevésnek bizonyul a telek mérete, amely miatt végül egyhajós, gót jellegű templom mellett döntöttek. A két torony egyforma magassága is ekkor változott két eltérő magasságúra.

Majorossy Géza 150ezer forintért vállalta el a kőműves munkákat, az ács munkákra Horváth József, az asztalos munkákra Csepreghy János vállalkozott, a lakatos munkákat Wachter Antal, a bádogos munkákat pedig Urbantsok és Simon vállalkozása nyerte el.

Az építkezés 1898. május 2-án indult, és az alapozás elkészítése után augusztus elején érték el a talaj szintjét a falak. Az alapkőletételre jóval később, október 15-én került sor, mert mindenképpen meg akarták várni Avilai Szent Teréz, a rend alapítójának ünnepét. A falak ekkor már elérték a körablakok szintjét.

Ezen év márciusára már tető alá került a templom, s június 29-én felkerült a főtoronyra a kereszt is. Brückner Lipót szeptember 10-ére elkészült a belső festéssel, október 15-én pedig Schlauch Lőrinc, nagyváradi püspök-bíboros Ferenc József jelenlétében felszentelte a karmelita templomot.

A templom látványa korabeli képeslapon
(kép: darabanth.hu)

Az épületegyüttes a Huba utca és a Rózsafa utca sarkán fekvő telken épült fel. A zárda a telek délnyugati részén áll, a Huba utcára néz. A kolostor nyugati végén, azzal egybeépítve áll az utcára merőlegesen az 1896-ban átadott kápolna. A templom a zárda keleti végéhez csatlakozik. Átadásakor a rendház még csak egy földszintes épület volt, de falait úgy tervezték, hogy még két emeletet elbírjanak. Ma egy emeletes építmény.

Az első kápolna téglalap alaprajzú, 14 méter hosszú és 6,5 méter széles volt, és a kolostor nyugati végében építették fel, az utcára merőlegesen. Csak kápolna funkciójában szánták ideiglenesnek, falai ugyanolyan vastagra készültek, mint a kolostoré. Ma a rendház ebédlőjeként és tanácsteremként funkcionál, és ez az épületrész is emeletes.

A templom épülete az építtető eredeti szándékával ellentétben egy neogótikus stílusú, 17 x 45 méteres, egyhajós épület. A falak nagy részéhez sárgás színű téglát használtak fel, a díszítések egy részéhez (párkányok, pillérfedők, oromcsúcsok) Budakalászról hozattak követ. A tetőt cserép fedi a tornyok kivételével, azokat rézzel fedték be az építők. Fő homlokzata a Huba utcára néz, itt a templom és a rendház homlokzata összeépült. Keleti oldala mentén fut a Rózsafa utca.

A két homlokzati torony különböző magasságú. Az utcasarkon álló főtorony jóval magasabb, mint a Huba utcán beljebb álló torony. A főtorony 70 méter magas, a 30 méteres csúcsot réztető fedi. A főtorony tér felőli sarkán állt Balázs István szobrászművész három és fél méteres Mária-szobra, ma azonban ez a szobor már nem látható. Egy kisebb, nyolcszögletű torony áll a szentély mellett, amely a kolostorkertből is látható. Ebben a toronyban vezet fel a csigalépcső az imakórusba.

A főhomlokzat közepén nyíló főkaput csak nagyobb ünnepeken nyitják ki, tőle jobbra a Huba utcára, és az utcasarkon a főhomlokzat mellett a Rózsafa utcára is nyílik egy-egy bejárat. A főbejárattól balra található alacsony ajtó a kistorony lépcsőházába vezet. Mindhárom kapu bélletes kialakítású, és a bejárati ajtók fölötti félköríves boltívet gondosan megmunkált alkotások díszítik. A főkapu fölötti nagyobb ívben Jézust ábrázoló mozaik látható, amint magához hívja a híveket. A mozaik Velencében készült, az Institutio Silvestri műhelyében, és magánadományként került a templom e fontos helyére.

A bejárat fölött egyszerű kialakítású rózsaablak, a két torony falában pedig csúcsíves ablak látható. A rózsaablak fölött a két tornyot a díszes kőerkély köti össze, melyre a tornyok belsejéből lehet eljutni. A fölötte emelkedő fal már a főhajó hosszán végigfutó tetőt tartja.

A kápolna harangjait adományozta a kármelitáknak, a templom első harangjai pedig a soproni Seltenhofer harangöntő műhelyében készültek el, és Boltizár József 1899 szeptember 12.-én szentelte fel őket. 1925-ben a templom új harangokat kapott, melyeket Szlezák László öntött, és Kohl Medárd püspök szentelt fel. A legkisebb harangot háborús céllal beolvasztották, pótlására máig nem került sor.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ