Rimár Jenő, a Városligeti fasori templom körzetéből kiküldött hitoktató lelkész kezdte meg 1919-ben az evangélikusok összegyűjtését Angyalföldön. Az istentiszteleteket kezdetben a Váci út 61. szám alatti iskola tornatermében és az Üteg utcai polgári iskolában tartották. Már 1923-ban megindult a gyűjtés a templomra.
A részvétel az istentiszteleteken egyre emelkedett és
a templomalap is évről évre nőtt, pedig Rimár Jenő 1934-es jelentése
szerint Angyalföld a fővárosnak a nyomortól talán a legsújtottabb
kültelki része. Némely évben mindössze 1.000 Pengő körüli összeggel
járultak hozzá a hívek a templomalaphoz, mely az első költségvetés
160.000 pengős előirányzata mellett elenyésző összeg, Rimár Jenő mégis
elégedett volt, hiszen 1935-ben mint írta, a kenyeret adó gyárak helyét
ócskavastelepek foglalják el, a jobban öltözött munkásosztály mintha
eltűnt volna, és sokan vannak olyanok is, akik szegényes öltözetük miatt
az istentiszteleteket restellik látogatni.
A hívek adakozásán kívül a külső és a közegyházi segítség is hozzájárult
ahhoz, hogy 1937. június 27-én 1.300 ember jelenlétében az oltártér
alapfalában elhelyezhették a templom alapkövét. A kiküldött 4.000
meghívó többségét a hívek maguk kézbesítették, csak kétszázat adtak
postára. Az épület még a tél beállta elõtt tetõ alá került, bár a
jelentések a munkálatok elhúzódásáról panaszkodnak. A következõ, 1938-as
év májusától már a templom alagsorában tartották az istentiszteleteket,
az el nem készült ablakok helyére abroszokat feszítettek.
Raffay Sándor püspök szentelte fel a kész templomot, 1938. október
30-án. Még ebben az évben, december 18-án szentelte fel Kemény Lajos
esperes a Láng család által adományozott 4 mázsás harangot. A gyülekezet
szerezte be a még hiányzó vörös márvány keresztelõkövet, megépíttette az
alagsori színpadot, ruhatári fogasokról, szeretetvendégséghez
asztalokról gondoskodott. A templompadokat a Deák téri templomból
kapták, ahol újakat csináltattak. 1943 húsvét hétfõjén szentelte fel az
új oltárképet, Raksányi Dezsõ művét, az esperes. A kép az emmausi
tanítványok történetét eleveníti meg.
Közvetlen veszélybe kerül a templom 1944. szeptember 14-én éjjel, amikor
porig ég a közeli Mezõgazdasági, Fegyver és Gyutacsgyár, és gyújtóbomba
lobbant lángot a szomszédos fatelepen, ahol 25 vagon fát raktároznak. Az
oltáshoz a templomudvarról viszik a vizet kerti locsolótömlõvel. Néhány
nap múlva, szeptember 19-én betörnek az ablaküvegek, és néhány ablak
tokostul szakad ki a légnyomás következtében. Az istentiszteleteket
légiriadók és bombázások zavarják meg.
Ennek ellenére még Budapest ostroma idején is csak egyetlenegyszer marad
el istentisztelet (1945. január 6-án), de az óvóhellyé alakított
alagsorban tartják meg õket. Az udvaron magyar, német, majd szovjet
ágyukat és aknavetõket állítanak fel, az alagsorba katonák szállásolják
be magukat. Egy alkalommal 30 pár lovat akarnak a templomba kötni, de
Rimár Jenõ az oltárképre mutatva eléri, hogy máshová vigyék õket.
A háború szomorú mérlege 10 légiakna találata a templomon, 4 légiakna
találata a lelkészlakon, átlyukasztott toronykupola és megrepedt harang.
Bár nem lehet istentiszteletet tartani benne, de megmaradt és áll a
templom.
A templom 2011-ben
Az ötvenes évek nehézségeit csak tetézte, hogy 1956
októberében templomunkat újabb károk érték, melyeket az állam 110.000
forintos költséggel rendbehozatott ugyan, helyreállítva a templom és a
lelkészlak tetõzetét, ereszcsatornáit. Állandóan szükséges volt
valamilyen javítás, de átfogó felújításra a hosszan beteg és 1966-ban
elhunyt Gádor András lelkésznek nem volt lehetõsége. A hatalmas
társadalmi változások gyökeresen megváltoztatták, lefékezték, részben
meg is bénították az egykor eleven gyülekezeti életet.
A templom alagsorát nagy esõzések idején elöntötte a víz, nem egyszer a
tûzoltókat hívták segítségül, de sokszor a hívek hordták ki a vizet
vödörrel. A templomablakokat rendszeresen bedobták.
Benczúr László lelkész 1966-ban elsõként ezekkel a feladatokkal találta
magát szemben. Az ablakokra dróthálót szereltek, az alagsori csatornát
elfalazták: megkezdõdhetett az alagsor felújítása. 1972-ben fûthetõ
tették a karzat alatti részt, 1973-ban belülrõl festették a templomot,
1974-ben kívülrõl tatarozták. 1976-ban pedig elkészült a 7 regiszteres,
400 sípos kis orgona.
Képek