A templom 1902 óta ad otthont a Marie de la Passion által 1877-ben alapított szerzetesközösségnek Budapesten.

AJÁNLÓ

A kongregációt a francia Héléne de Chapotin de Neuville, a Kínszenvedésről nevezett Mária anya alapította 1877-ben az indiai Octacamundban. Az intézmény 1890-ben nyerte el a pápai jóváhagyást. Szabályaik alapja Szent Ferenc harmadik rendjének regulája. A nővérek a kontemplatív ima és az apostoli tevékenység által az egyetemes missziónak szentelik magukat. A szegénység, a tisztaság és az engedelmesség megtartására tesznek örök fogadalmat. Jelenleg (1989) az 5 világrész 75 országában, 53 tartomány keretében 900 helyen 8635 misszionárius nővér teljesíti sajátos hivatását.

Magyar földre 90 éve, 1899. augusztus 12-én érkezett két nővér Zichy gróf hívására. Az angolkisasszonyokhoz jártak magyar nyelvgyakorlatra.

1900. augusztusában újabb nővérek érkeztek, és a Szabóky (ma Bíró Lajos) utca egy bérházában óvodát és bölcsődét nyitottak, látogatták a környék szegényeit. Ajtajukra kiírták: "Egy tál meleg étel mindig kapható”.

1902-ben Marie de la Passion Magyarországra látogatott, a közösség létszáma és a szolgálatok kiterjedtsége olyannyira megnőtt, hogy a X. kerületi bérház helyett új kolostorépület után kellett nézni: ekkor került a nővérek birtokába az a Hermina úti telek, amelyen ma a közösség temploma és rendháza áll.

Az anyaházból a nővérek többsége missziókba került (Kínába, Indiába stb.). A budapesti házban maradottak a környék szegényeit szolgálták; bölcsődét és óvodát vezettek, népkonyhát létesítettek, ipariskolában szabást-varrást, háztartási ismereteket tanítottak. Elsősorban árva és menhelyi gyermekeket oktattak. A hímzőműhelyben fiatal lányoknak biztosítottak szakképesítést. Néhány nővér rendszeresen látogatta és gondozta a környék szegény, elhagyatott betegeit.

A második világháború borzalmai a Ferences Mária Misszionárius Nővérek közösségét sem hagyták sem áldozatok, sem új küldetések nélkül: több ezerre tehető azoknak a zsidóknak a száma, akiket megmentettek a deportálástól, bújtattak épületeikben, másolták az életmentő keresztleveleket a nunciatúra védelme alatt, számtalan embert a haláltáborokba menő vagonokból kimenekítve. Budapest 1945 januárjában történt bombázása és a szovjet katonák betörése halálos áldozatokat is követelt: a két tragédia során összesen nyolc nővér veszítette életét. A hálaadó szentmise homíliájában Papp Tamás felhívta a figyelmet: kérhetjük közbenjárásukat, hogy álljanak mellettünk nehézségeinkben. Példájuk arra emlékeztet, hogy a mi hazánk is a mennyben van.

Az 1950-es feloszlatáskor a magyar tartomány 157 nővére közül 62 működött missziós országokban, a többi Budapesten és Füzesgyarmaton élt. 1989-ben számuk 23.

A templom 1957-ben

Sajátos karizmájuknak tartják, hogy Krisztust követik, aki a világ üdvösségéért kiszolgáltatta magát az Atyának; Mária magatartása szerint élnek, aki hitben és alázatos szolgálatban szerető készséggel ajánlotta fel egész lényét Istennek; életük középpontja az eucharisztia; naponta hosszabb időt szentelnek szentségimádásnak; mint hithirdetők, szívesen indulnak bárhová, de mindig a szegényeknek adnak elsőbbséget; készségük és önátadásuk forrása az elmélyült ima és szemlélődés.

Legfőbb céljuk az evangélium hirdetése; ott, ahol nem ismerik Krisztust, azok között, akik nem tartják magukat hívőknek, akik más valláshoz vagy vallási csoporthoz tartoznak.
Hirdetik az evangéliumot a lelkipásztori szolgálat, a nevelés, a betegápolás és szociális szolgálat területén, az ember teljes kibontakozása érdekében (Kostitúció 44.).

Soraik közé léphet, aki tudatában van, hogy Krisztus személyesen hívja, és vágyat érez, hogy erre a meghívásra igent mondjon; testileg-lelkileg egészséges és betöltötte a 18. életévét.
A szerzeti képzés menete: 6 hónaptól 2 évig tartó jelöltidővel kezdődik, ezt követi 2 év noviciátus, 3-6 évig tartó juniorátus (ideiglenes fogadalom), végül pedig az örök fogadalom.

A társulat első vértanúi Kínában, Shansi városában az 1900-as boxerlázadás során áldozták életüket Krisztusért: e hét ferences misszionárius nővért 1946-ban XII. Pius avatta boldoggá. Három évvel később, ugyanebben a városban halt meg tifuszban az olasz Pallotta Mária Assunta nővér (1878-1905). A „balzsamos illatok Szentjét” – ahogy a kínaiak nevezték Assunta nővért – ugyancsak XII. Pius avatta boldoggá 1954-ben.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ