A cinkotai műemlék templom 1950, a község Budapesthez csatolása óta a főváros legősibb építésű evangélikus temploma.
A templomdombon már az Árpádkor elején épület állt,
ennek falaira a XII. században félköríves szentélyű, egyhajós kis
templomot építettek. A tatárjárás során megrongálódott épületet a XIV.
század végén nyugati irányban meghosszabbították és eléje tornyot
emeltek. A XV. században újabb átalakításokat végeztek. Az időközben a
reformátusok használatába átment templom ebben a formájában állhatott a
XVII. század végéig.
Az 1686-ban visszavonuló törökök a falut feldúlták, s az
elnéptelenedett. Az 1699-ben betelepített evangélikusok 1709-ben
rendbehozták az épületet, új oltárt, képeket, szobrokat helyeztek el
benne. Mivel Cinkota gondozta Fóttól Pestig a környék evangélikusságát,
szükségessé vált bővítése.
A terveket 1775-ben Jung József pesti építő- és Hacker József ácsmester
készítette el. Az új épület ekkorra kapta meg a lényegében ma is látható
formáját. 1776-ban szentelték fel. 1874-ben renoválták és új gombbal
díszítették a toronysisakot. Utána az épületbelsőt újították fel, máig
meghatározva a templom belső képét. Új csillárt, új orgonát vettek.
A templom 1897 körül
A templom környékét is rendezték, fásították.
1921-ben a torony barokk sisakját hegyes, gótikus vonalúra cserélték. A
II. világháború során az ablakok elpusztultak, a tető beszakadt. 1948-ig
a templomot helyreállították, az 50-es évek végén belső terét díszes
festéssel látták el.
Képek