E templom helyén egy római-kori kápolna (Szilvánusz-szentély), majd egy gótikus keresztény templom állt, amely 1631-től református templomként szolgálta az Egyház céljait.
E középkori templomban 1904. május 19-én tartották az
utolsó istentiszteletet, majd május 20-24. között lebontották. Az új
templom alapozási munkálatai 1904. június 1-én kezdődtek. Október 16-án
felkerült a toronygomba, majd 1905. január 10-én megszólaltak a harangok
is (köztük egy 300 kilós darab, amit Antos István öntetett 1000
koronáért a soproni Seltenhofer Frigyes gyárában. A templom belső
munkálatait február 15-re végezték el, majd rá egy hónapra elkészültek a
padok is, amely Sallay István ácsmester munkája jóvoltából. Az orgona
Rieger Ottó budapesti gyárából került ki 2200 koronáért.
A templom körüli kerítés március 30-ra készült el, amellyel az építés
összköltsége elérte a 49.330 koronát.
A templom felszentelését 1905. április 9-én tartották.
A templom 1910 körül - hátulról nézve
A templom 1916 körül - elölről nézve
A templom egy egyhajós, neogót stílusú
épület. Belső kialakítása a klasszicista stílusban épült református
templomok elrendezését idézi. A templom és a parókia külső falán
emléktáblák örökítik meg az épület és az egyházközség történetének jeles
eseményeit. A munkálatait Gere János gödöllői vállalkozó végezte,
Strasser Albert építész tervei alapján.
A templom első lelkésze az a Szánthó Géza volt, aki 1912-ben megírta a
Rákoscsaba község leírása - régi és újkori ismertetése című
könyvet.
1705. július 4-6-án itt tartózkodott II. Rákóczi Ferenc, az ezt idéző
emléktábla 1993-ban készült. Marossi Jánost, az egyházközség
lelkipásztorát 1674-ben a pozsonyi törvényszék elé idézték,
gályarabságra ítélték, ahonnan nem tért vissza. Emlékére és a többi
gályarab lelkipásztor emlékére Oláh Szilveszter kerületi szobrászművész
készített bronz domborműves emléktáblát a lépcsőtorony falára.
Képek
Régészeti feltárás
A Csabarákosa nevű középkori falu temploma ma már
nem látható, a helyén viszont a XX. század elején új református templom
épült. Ám a több mint nyolcszáz éves temető újabb részlete került elő a
csatornázási munkálatokat megelőző feltáráson.
Csabarákosa egyike a pesti síkság Árpád-kori településeinek, amelyek még
a középkor folyamán elpusztultak. A Rákos-pataktól néhány száz méterre,
egy kisebb magaslaton létesült település feltehetően már a XIII.
században elnéptelenedhetett – legalábbis többé nem szól róla írásos
forrás és az eddig talált régészeti leletek is ezt támasztják alá. A
falu középpontjában feltehetően a temploma állhatott, amely romjaiban
megélte a XIX. századot is – nem véletlen tehát, hogy 1904-ben a helyén
építettek református templomot, feltehetően elpusztítva a középkori
épület maradványainak többségét. Az 1960-as évek végén Írásné Melis
Katalin azonosította elnyújtott, félköríves szentélyének egy részét,
majd évtizedekkel később Kovács Eszter végzett feltárásokat a területen.
A szentély csekély maradványai azért voltak hozzáférhetőek, mert arra
nem épült rá a XX. századi templom: a Rákoscsaba utcára „kinyúlva” egy
kábelfektetés során bukkantak rá.
Az út alá benyúlva találták meg a régi templom szentélyét, a háttérben
az új épület
A templom kutatása tehát erősen korlátozott – s
kérdés, volna-e mit kutatni –, azonban a középkori épületet körülvevő
temető temetkezései szerencsésebben vészelték át az elmúlt nyolc
évszázadot. Teljes feltárásra természetesen most sem került sor, azonban
a csatornázást megelőző, Dudás Péter és Terei György vezette feltárás
során az egykori szentélytől néhány méternyire eddig tizenkét
temetkezést sikerült feltárni. A többségük melléklet nélküli volt, ám
egynél négy S-végű hajkarikát és egy gyűrűt, egy másiknál ékszerek,
egyszerűbb karikák és szintén S-végű hajkarikák láttak napvilágot. Ezek
a leletek is a XII-XIII. századra keltezhetőek.
Teljes képet a temetőről most sem lehetett kapni, azonban a legalább két
rétegben feltárt temetkezések arról tanúskodnak, hogy viszonylag
hosszabb időn át lehetett lakott a település. Az általános tapasztalatok
szerint a hajdani templomot 20-30 méter sugarú körben ölelhette körbe a
temetője, s ezt keretezte a falu – néhány évvel ezelőtt, a közeli óvoda
építése során már gödörházak maradványait tárták fel a Budapesti
Történeti Múzeum szakemberei.
A XIII. század második felétől csökkent a mai Budapest területén egykor
lévő települések száma. Nyilván szerepet játszhatott az
elnéptelenedésben a tatárjárás, de például a budai oldalon a
szőlőtermesztés miatti parcellázás űzte el a korábbi lakókat. Ezen kívül
számolhatunk Pest és az éppen ebben a században alapított Buda
népességelszívó erejével is. Hogy Csabarákosán is ekkor szűnt volna meg
az élet, még nem kezelhetjük tényként, ám a régészeti leletek egyelőre
ezt támasztják alá.
Forrás: Budapest Történeti Múzeum
Fotó: Kovács Olivér