A település századunk első felében alakult ki, pontosabban 1921-ben Rákoskeresztúrnak a nagykátai vasútvonaltól északra és délre eső részén. Az új telepesek budapesti tisztviselők és jómódú polgárok voltak. Kezdetben óvodában miséztek. Toldy Lászlóné 1924-ben alapítványt tett templomépítés céljára, melynek az összege 100 ezer korona volt.
1928-ban a községtől telket kaptak, amelynek
tulajdonjoga a községé maradt, de az egyháznak szolgalmi jogot
biztosítottak. Egyházközsége 1925-ben, templomépítő bizottsága pedig
1928-ban alakul. Templomát Irsy László építész-tanár tervezte. Alapkövét
1934-ben helyezték el és 1937 májusában Dr. Haász István tábori püspök
szentelte fel (660 m2).
A templomot építő plébános Dr. Béky László esperes már a
templomszentelést nem élte meg, mert előtte fél évvel meghalt. A híveket
ekkor még Rákoskeresztúr gondozta lelkileg az utód, Richter József
keresztúri plébános vezetésével. 1940-ben házat vásároltak a plébánia
részére, ez ma is az egyházközség tulajdona. 1941-ben alakult meg az
önálló lelkészség, majd pedig 1948-tól plébánia lett.
A templom főoltárát Grantner Jenő szobrászművész készítette. Szent Teréz
szobrot és két reliefet mintázott meg. A templom külső falánál
Kisfaludi-Stróbl Zsigmond: Krisztus elesik a kereszttel című művészi
értékű szobra látható. Liturgikus terét 1974-ben Csibi Gyula tervei
szerint rendezik. 1979-ben kívül-belül festik. Belső festéstervet
Nemcsics Antal professzor festőművész készített. 1997-ben sor kerül a
tetőhéjazat teljes cseréjére és a homlokzat festésére.
Képek