Az 1900-ik esztendőben még csak 268 lakosa van Péteri-pusztának, de ez a szám 10 év alatt 1939 főre emelkedett. A lakosság legnagyobb része a közeli kispesti, pestszentlőrinci és csepeli gyárakban dolgozó munkások közül került ki, de elég szép számmal akadnak már ebben az időben tényleges és nyugdíjas MÁV alkalmazottak is.

AJÁNLÓ

Sok panaszra adott okot az a körülmény, hogy a lakosság ügyes-bajos dolgaiban az elég távol fekvő Soroksár községbe volt kénytelen menni, ezért hosszas utánjárásra 1913-ban jegyzői kirendeltséget kapott a község.

A világháború évei alig tudták akadályozni a fejlődést, a lakosság egyre szaporodott és az 1920-as népszámlálás már 3710 lelket mutat ki. Lényeges gyarapodást jelent a következő évtized, mert1930-ban már 8192 volt a lakosok száma. Erre az évre esik a község önállósodása is, amikor a belügyminisztérium döntése szerint a község eddigi neve helyett Pestszentimre nevet kapta. A folyó évi összeírás szerint a község lakossága 12054 fő volt.

Nyilvánvaló, hogy ez a sokféle irányból idetelepülő lakosság vallási megoszlása tekintetében a felekezetek országos aránya szerint katolikus többségű, azonban a megfelelő arányban voltak mellettük reformátusok is, akiknek körében hamarosan megindult a mozgalom, hogy egyházi életet élhessenek. Egymásra találtak a református hívek és egy Pethő nevű lovászmester házában gyűltek össze az első istentiszteletekre.

Az 1916. áprilisában megtartott alakulógyűlés jegyzőkönyve szerint Perjessy Károly felügyelő-lelkész elnöklete alatt azt a határozatot hozták, hogy a soroksárpéteri református vallású hívek együvé tömörülvén, egyházközséggé alakuljanak. A lelkes hangulatra jellemző, hogy a szükségletek fedezésére önkéntesen adták össze a hívek a megfelelő összeget.

Az 1917. évi költségvetés bevételi összege 760 korona, kiadási előirányzása 519 korona volt. az istentiszteletek helye sok gondot okozott az első presbitériumnak, bár voltak olyan hívek, akik magánházukat ajánlották fel e célra.

Végül is az állami iskola egyik tantermét kérték és kapták meg a tanfelügyelőségtől. Ebben az Árpád-utcai teremben folytak azután istentiszteleteink és vallásos estélyeink, sőt még egy-két teaestélyünk is, egészen 1927 októberéig, a templomszentelés napjáig.

A világháború utolsó éveiben, az egyre nehezebbé váló megélhetési viszonyok, a férfiak távolléte miatt szó sem lehetett imaház építéséről, vagy ingatlanszerzésről, sőt a kommunizmus idején, 1919-ben arról kellett tanácskozást folytatni, hogy fennmaradjon-e az egyház vagy sem.

1926-ban is folyt a gyűjtés szerte az országban és a nyár végére volt már annyi tégla és pénz, hogy gondolni lehetett az építkezés megkezdésére. Igen nagy lendületet adott a templomépítés ügyének az az örvendetes tény, hogy a Népjóléti Minisztérium kiutalt a templom és paplak építéséhez 45 köbméter épületfát 5000 Pengő értékben.

Soroksár község ekkor már kimérette a piactér melletti 700 öl telket a református egyház temploma részére, azonban a gyülekezet és a presbitérium többsége jobbnak látta, hogy a templomot a község központi részén építse fel. Így vették azután meg az egyre jobban épülő részen, a Nemes-utca és Rákóczi-utca sarkán levő 650 öles üres telket a templom és parókia részére akkor, amikor a telek ára itt a legalacsonyabb volt. A piactéri telek eladásából befolyt 4000 Pengő.

A templom látványterve

A templomtervre szűkebb pályázaton öt tervet adtak be. A presbitérium Gaál Lajos építészmérnök ízléses, székely stílusú, olcsón megépíthető tervét fogadta el kivitelezésre. Az építési munkákra beadott költségvetések közül a presbitérium Frei István és Davalovszki Sándor kőművesmesterek együttes ajánlatát tartotta a legmegfelelőbbnek, azzal a kikötéssel, hogy helybeli munkásokat és iparosokat kötelesek az építkezésnél alkalmazni.

1926 szeptember 12-én volt az ünnepélyes alapkőletétel, amelyen óriási sokaság jelent meg, ünnepelve a kis református egyház nagy sikerét, amellyel megelőzte a templomépítésben a nagy többségben lévő katolikus egyházat. November végére tető alatt állt a templom és a vele egy stílusban megtervezett paplak is. Az utómunkálatokra 3000 Pengő adomány érkezett.

1927-ben érkezett meg a templom harangja, melyet a Szlezák-haranggyár készített: egy 150 kg-os "Es" és egy 100 kg-os "Ges" hangú. A harangszentelésen 500 Pengő adomány gyűlt össze.

A toronysisak építése

Korabeli képselap Soroksárpéteriről

A templom 1940 körül

A templom a második világháborúban teljesen megsemmisült. Az újjáépítés hosszú évtizedekig nem indulhatott meg, majd csupán az 1970-es évek végén sikerült egy torony nélküli, palatetős imahelyet létesíteni.

A háborúban lebombázott épület romjai 1945-ben

A torony nélküli imahely az 1970-es évek végén

A templom 1985 körül

A lelkészlakás 1990-es átépítésekor felkerült a tetőtérbe, a földszint pedig teljes egészében a gyülekezeté lett.  A földszinten egy nagy és egy kicsi termet alakítottak ki, valamint vendégszobát rendeztek be, majd egy gyülekezeti konyhát építettek, ahol évente 4-6 alkalommal tartanak gyülekezeti napi közös ebédet.

A templom 1998-ban kezdődő újjáépítését mindvégig a gyülekezet bonyolította le: a tagjai bontották le a régi pilléreket, építette meg a karzatot és a tornyot. A munkálatokat 2014-ben fejezték be a belső bútorzatok festésével.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ