Kispest területe a valamikori Szent Lőrinc pusztához tartozott a gödöllői Grassalkovich uradalom részeként. A település az 1870-es évek elején kezdett kialakulni, 1873-ban ismerte el Pest vármegye közgyűlése Kispest néven, amely Pestszentlőrinc csatlakozásával 1873 decemberében nagyközségi státuszt nyert.
Kispest rohamos fejlődése következtében, már 1883.
augusztus 1-jén Peitler Antal (1808-1886) váci megyéspüspök, Ribényi
Antalt (1850-1910) nevezte ki állandó lelkésznek Kispestre. Ő nagy
építkezésekbe kezdett, az akkor még 2000 lelkes településen. Elsőként a
plébánia épülete készült el 1884-ben, majd fogadalmi templomként, Szent
Rudolf tiszteletére, neogótikus stílusban templomot építtetett.
A templomépítés költségeire országos gyűjtést és sorsjegy játékot
rendeztek. Az ötletekben gazdag Ribényi a világ katolikus misszióiból
összegyűjtötte a különféle népek használati tárgyait, mintegy 5000
tárgyat és 300 képet, ezekből kiállítás nyílt a Nemzeti Múzeumban, az
1896-os Országos Kiállítás idején. A kiállítást maga Stefánia hercegnő
nyitotta meg és a bevétel szintén a templomépítés javát szolgálta. Az
elnevezéshez Rudolf trónörökös tragikus halála adta az ötletet. A
templom a település fejlődése miatt csakhamar mamutplébániává nőtte ki
magát, ezért fel kellett osztani.
1922-ben alakult meg Kispesten a Jézus Szíve Szövetség, amely
szükségesnek érezte, hogy egy új templomot építtessen. A Jézus Szíve
Szövetség világi elnöke, Fonó Ferenc kérte a város vezetőségét, hogy a
régi használaton kívüli temetőt, ahol az egykori Kispest alapítói és
első polgárai voltak eltemetve, engedje át a Jézus Szentséges Szíve
tiszteletére építendő templom javára.
Azonban csak 1927-ben, Dr. Válya Gyula (1889-?) polgármester javaslatára
járult hozzá Kispest város képviselőtestülete, és a főplébánia
rendelkezésére bocsátotta a templom és egy rendház építéséhez szükséges
telket. Ez akkor a Vas Gereben-Rózsa-Beniczky utcák között terült el.
Mai nevén a Vas Gereben, a Jahn Ferenc és az Áchim András utcák
határolják.
Sajnos már csak Fonó Ferenc halála után, 1929-ben kezdődött meg a
templomépítéséhez szükséges anyagi javak előteremtése. A templom román
stílusban épült Petrovácz Gyula építészmérnök tervei alapján, Wihart
Ferenc építész kivitelezésében.
Maga a templom 50 méter hosszú, szélessége 16 méter,
a kereszthajó szélessége 20 méter, torony 30 méter magas, a templom
padozata kemény tölgyfából készült.
A templommal egybeépült a rendház, mellette áll az egykori kultúrház,
amely 1950-ben asztalos üzem lett, majd később a Junior Vendéglátó
Vállalat konyhája. Mivel a templom a régi temető helyén épült az alapok
kiásásakor sok csontot találtak a munkások, ezeket összegyűjtötték és a
templom osszáriumában helyezték el. Rajta következő felirat olvasható:
"Itt őrizzük kegyelettel őseinknek a hamvait. Imádkozzál értük testvér,
nyisd meg a menny ajtait".
A templom 2004-ben
A templom és környéke madártávlatból (kép: Google)
Képek