Szabótelep Szabó József 1848-as honvéd földjeinek a felparcellázásából alakult ki 1895-től kezdődően. A terület Pesterzsébet város része 1924. január 1-től. A Szabó József által adományozott téren (Kossuthfalva tér) 1901. október 27-én haranglábat és keresztet állítottak.

AJÁNLÓ

Gubacs- és Suruk-pusztákról az elsô említést a százdi monostor 1067 körül íródott alapító oklevelében találjuk. A Surcusar elnevezés Anonymus tanúsága szerint a XIII. században is ismert volt, ám a település a tatárjárás idején valószínûleg teljesen elpusztult. Gubacsot IV. László király 1275-ben a margitszigeti apácáknak ajándékozta, majd 1424-ben a királyné birtokában lévő csepeli uradalomhoz csatolták, 1443-ban pedig Rozgonyi János erdélyi vajda tulajdonába került. Soroksár-puszát elôbb az Adonyi és a Soroksáry családok bírták, majd 1478-ban a Haraszti család tulajdonába ment át, akik egyben Gubacs földesurai is voltak. A pusztát a Vathay családtól 1723-ban végül Grassalkovich Antal szerezte meg, aki királyi kamarási teendôi mellett a török uralom alatti zavaros birtokviszonyok tisztázására létrehozott Neoacquista Comissio vezetését is ellátta.

Az 1715. évi országos összeírás Gubacsot már lakott területként említette, de 1717-tôl Soroksár-puszán is megjelentek az elsô telepesek. 1734-ben Grassalkovich Antal nagy-szabású betelepítési akcióba kezdett, így Soroksár 1759-re már mezôvárosi rangra emel-kedett. 1758-ban a templom alapkôletétele is megtörtént, az építkezés befejezésére1761-ben került sor. 1771-tôl Grassalkovich Antal fia2lett Soroksár földesura, akinekpazarló életmódja miatt a Grassalkovich-birodalom hamarosan bomlásnak indult. Guba-csot és Soroksárt Sina Simon3báró vásárolta meg, aki Gubacs-puszát 1864-ben eladta aBanque de Credit Foncier et Industriel brüsszeli bankháznak. A bank jogutódja kezdtemeg 1868-ban a terület szisztematikus felparcellázását.

1870-ben Gubacson már 80 ház állt, és megindult az Erzsébet királyné tiszteletére elnevezett Erzsébetfalva-telep kialakulása is a mai Határ út – Helsinki út – Nagysándor József u. között. A gyorsan fejlôdô települések egymás után váltak le az 1872-tôl nagyközségi rangra emelkedett Soroksár anyaközségrôl: 1874-re Erzsébetfalva-telep is már elöljárósági kirendeltséget kapott. Mivel Erzsébetfalva lakossága az 1890-es évek második felére már csaknem a negyedét tette ki a ráckevei járás össznépességének, valamint Soroksár anyaközség lakosainak számát is túlhaladta, nagyarányú kampány indult meg az önállósodásra. A belügyminiszter végül 1897-ben engedélyezte a Gubacs-puszából, Kossuthfalva- és Erzsébetfalva-telepekbôl álló önálló község kialakítását Erzsébetfalva néven.

Gubacs-puszán Szabó József 1852-ben 104 hold alapterületû földbirtokot kapott édesapjától. A területet az eredeti tulajdonostól 1889-ben Halik Manó vásárolta megparcellázás céljából. Mivel Halik a közcélra szánt telkeket nem adta át, a kispénzû vásárlókat pedig zaklatta, a visszaélésekre való tekintettel Szabó a földterületet visszaperelte és 1895-tôl kezdôdôen maga parcelláztatta. A teljes birtoktest 300 négyszögöles telkek formájában került eladásra, miközben több telek is köztulajdonba került. Hálából a tulajdonos tisztelet övezte önzetlenségéért Szabó József Telekegyesület alakult, és az 522 telekbôl álló telep az eredeti birtokos nevét kapta. A Szabó-telep házait és utcáit már az új építési szabályrendelet értelmében rendezett módon tervezték, elkerülve ezzel a korábbi erzsébetfalvi építkezésekre jellemzô ötletszerûséget. A Szabótelep mellett fekvô földbirtokot a tulajdonos Bíróy Béla Kossuth Lajos engedélyével 1870-tôl kezdôdôen szintén felparcelláztatta, és az így kialakított telepet Kossuthfalvának nevezte el.

A Szabótelep 1924. január 1-jétôl Pesterzsébet része. 1907-ben került sor a Lázár utcától a Ferenc József utca felé esô külsô birtokrész felparcellázására. A Szabó József visszaperlése nyomán templom céljára adományozott telken, az egykori Kossuthfalva – késôbb Szabadság – téren már ebben az idôben is voltak házak, de a környéken utcát még nem nyitottak. A Szabótelepen a szentmiséket a templom felépítéséig a Marót utca 7. sz. alatti iskolában tartották.

A Kossuthfalva téren 1901. október 27-én zárt haranglábat állítottak fel két haranggal, mellette kis kereszttel. Az 1919-ben megalapított Templomépítési Egyesület 1928-ban kérte fel Rupp Géza építészt a Kossuthfalva téri templom terveinek az elkészítésére.

1925-ben a szabótelepi kápolna új harangot kapott. A templomépítés végleges helyérôl hosszas viták folytak, ám a helybéli lakosok több mint tíz éven át tartó mozgalma és áldozatos adakozása révén az építkezési munkálatok az évtized fordulójára elérhetô közelségbe kerültek. A templomépítés munkálatai Petter Géza erzsébetfalvai esperes plébános vezetésével 1930 és 1935 között folytak. A templom alapkövét Petter Géza és Chikán Béla polgármester közremûködésével 1930. szeptember 14-én fektették le, de az ünnepségen jelen volt az evangélikus és a református lelkész is.

Bár a templom belsô tere ekkoriban még nem volt teljesen kész, a szentmiséket már 1933-tól az új templom épületében tartották. A lelkipásztori munkát az 1930-as évek elsô felében Petter Géza esperes plébános irányításával Sztankó Albert és Bérczi István káplánok, valamint 1934-tôl Kiss László kihelyezett lelkész segítették. A közösség ugyanis 1934-ben kihelyezett lelkészségrangjára emelkedett.

A templomot 1935. június 30-án, Jézus Szíve ünnepén szentelte fel Hanauer A. István váci megyéspüspök.

1936. szeptember 1-jétôl Szolnoky János került lelkésznek a Szabótelepre. Mûködési ideje alatt – röviddel a templom felépítése után – a teret parkosították. Nem sokkal az építkezési munkálatok befejezését követôen a tetôzet azonban egy nagy szélvihar következtében súlyosan megrongálódott, a ráesett kereszt áttörte a mennyezetet, és a templomot átmenetileg be kellett zárni. Szolnoky mûködése révén fellendült a vallási élet és a szabótelepi templom már 1937-ben plébániai rangra emelkedett.

A vallási élet pezsgését misem mutatja jobban annál, hogy a helybéli plébános mellett ebben az idôben két káplán is szolgálatot teljesített. A templomépület hamarosan szûknek bizonyult a megsokasodott hívek számára, így 1937-tôl két oldalhajóval, a bal oldali kereszthajóval és sekrestyével bôvítették. Ezek az átépítési munkálatok 1942-re fejezôdtek be.

A születési, házassági és halotti anyakönyveket a szabótelepi plébánián 1936-tól kezdôdôen vezetik. A templomépítési munkálatok mellett a szabótelepi egyházközség 1937-ben kultúrházat is avatott. Megvásárolták a Nagysándor József utca 104. sz. alatt található Bajcsy vendéglôt, amely átalakítás és hozzáépítés után számos program helyszíneként, különféle egyesületek találkozóhelyeként – a teljesség igénye nélkül: Jézus Szíve Szövetség, Boldog Margit Leánykör, Napsugár Leányegylet, Katolikus Leányegylet, Egyházközségi Munkás Szakosztály, Szent Márton Cserkészcsapat, Oltár Egyesület és Credo Egyesület –, illetve egyházközségi rendezvények színhelyéül is szolgált.

1941-ben Szabótelepen a Marót utca 6-8. sz. alatt az új plébániaépület is felépült. A máig is ezt a funkciót betöltôépületet Hanauer Á. István váci püspök megbízásából Vereczkey Béla pestszentlôrinci prelátus plébános, kerületi fôesperes szentelte fel szeptember 28-án.

A plébánia teremtô munka lelke Szolnoky János, az elsô szabótelepi plébános volt, akit Vígh Árpád káplán, Bäcker Béla, az egyházközség világi elnöke, Vattay József fôgondnok és Imecs János egyházközségi ügyész támogattak. A munkálatokat a város vezetése is elôsegítette, mindenekelôtt Romy Arisztid polgármester-helyettes és egyháztanácsos közremûködése révén. Az épület felszentelését követôen számos beszéd hangzott el, a megyéspüspök pedig leiratban adta tudtul Szolnoky János tb. esperessé való kinevezését. Az ünnepélyes eseményt nyilvános egyházközségi díszközgyûlés és alkalmi elôadás követte.

Az egyházközségben a hitéleti és kulturális tevékenység mellett komoly szociális munka is folyt. A plébániaépület mellett fekvô nagy telken 1943-ban napközi otthont és óvodát létesítettek, amelynek vezetésével eredetileg a karmelita nôvéreket kívánták megbízni. Az intézmény mûködtetési jogát végül az Isteni Megváltó Leányai kapták meg, akik 1950-ig tevékenykedtek a plébánia területén. A Gárdonyi utca végén, a Kolozsvári utca 3. sz. alatt továbbá, egy korábban a várostól már megkérvényezett és megkapott ínséglakásából kialakított épületben, a Szent Antal-kápolnát is felszentelték. Az egyházközség az épületet saját erejébôl renoválta, padokat faragtatott bele és adományok segítségével rendezte be. Oltárt a Szent Domonkos Rend küldött, Böle Kornél domonkos Páduai Szent Antal-szobrot adományozott a kápolnának, az oltárfelszerelést és az oltárszobrot pedig Chikán Béla polgármester küldte.

A kápolna felszentelésére 1944. március 26-án került sor, amelyet Pétery József váci megyéspüspök végzett. A kápolna ma már nem tartozik a plébániához, mivel Pestszenterzsébet-Kakastói Szent Antal Lelkészség néven önálló az Esztergom-Budapesti Fôegyházmegyében. Legutóbb 1993-ban lett felújítva.

A háború eseményei és a bombatámadások szétszórták a híveket: a menekültek közül sokan nem is tértek vissza Szabótelepre. A második világháborút követô évben Szolnoky Jánost is elhelyezték, helyette Rokonai József plébános vette át a plébániát.

Az odaadással dolgozó plébános nagy fájdalmára épp az ô hivatali évei alatt következett be az egyesületek feloszlatása, a kultúrház, az iskola és az óvoda államosítása. Az egyesületekegy darabig titokban ugyan még mûködtek, de a késôbbi politika ezt is teljesen lehetetlenné tette. A hívek élete túlnyomórészt visszaszorult a templom falai közé.

A kommunista hatalomátvételtôl (1948) bukásáig (1990) tartó idôszakra az egyháziélet templomokba való visszaszorulása és az egyházak közéleti szerepének csökkenése jellemzô. Ennek elsôdleges oka az, hogy 1948-ban államosították az egyházi intézményeket, megfosztva ezzel az egyházakat iskoláiktól, szociális és egészségügyi intézményeiktôl, minden ingatlan és ingó vagyonuktól. A szabótelepi plébánia életében is gyakoriakká váltak a plébánosváltások.

1947-tôl 1955-ben bekövetkezett letartóztatásáig Papp Artúr vezette a plébániát, majd ezt követôen Richter József, utána pedig ismét Papp Artúr állt a plébánia élén. Ôt követtte Virág Sándor, majd pedig Kovács Alajos látta el a plébánosi teendôket. Utóbbi készíttette a II. Vatikáni Zsinatot követô liturgikus megújulás rendelkezései alapján a templom szembemisézô oltárát és az ambót. Az orgonát a hívek adományaiból 1960–1961-ben a Fôvárosi Hangszerkészítô Vállalat építette, beszerelésére 1962-ben került sor.

Még ezekben az években is két káplán szolgált a szabótelepi templomban. Kovács Alajos betegsége és 1972-ben bekövetkezett halála után a plébániát Fábián István, majd rövid idô elteltével Szôke György vette át. A politikai nyomás bizonyos fokú enyhülése és a papok buzgósága révén a hitélet erre az idôre némiképp fellendült. Szôke György 1979-ben elhunyt, ôt Fábián István, majd 1980–1989 között Takács János követte a plébánosi szolgálatban. Utána rövid idôett fehér Jézus Szíve-dombormû található, a két oldalbejárat azonban teljesen dísztelen.

A 240 négyzetméter összterületû templomtér háromhajós, egyhajós rövid keresztházzal. Stilisztikai szempontból mind térformálásában, mind pedig dísztelenségében a ciszterci gótika jegyében emeltépületeket idézi. A két oldalhajó az oromzatok vízszintes záródása miatt megtöri a képet, nem harmonizál az eredeti tömeggel. Belsô falfestések nem készültek, ám a templombelsô dekoratív és természetes megvilágításáról színes üvegablakok gondoskodnak. A szentély teljes berendezése a 2004–2007-es átalakítás alkalmával készült. A két lépcsôfokkal megemelt, diadalívvel elválasztott szentély a szabálytalan tízszög öt oldalával zárul, hátsó falánál nagyméretû kôkereszt áll. A szentély megvilágításáról két, szimmetrikusan elhelyezkedô színes üvegablak gondoskodik. A szentély középpontjában, 1,5 m magas márványalapzaton áll a tabernákulum, amelyen Krisztus kereszthalálának szimbóluma, a gyermekeit vérével tápláló pelikán bronz reliefje látható.

A 2 m magas bronzkorpusz Szabó Tamás alkotása. A hajóból nézve úgy látszik, mintha Krisztus a kereszten függne, pedig a szobor a kereszt elôtt 1,8 m-re a tabernákulumon áll, szögekkel átvert lábainál töviskoszorú helyezkedik el. A márvány szembemisézô oltár aszimmetrikusan, a szentély jobb oldalán helyezkedik el, így szabad rálátást enged a Megfeszítettre és a tabernákulumra.

Az ambo a szembemisézô oltárral átellenben, a szentély bal oldalán áll. A fôoltárral szembefordulva a bal oldali kereszthajóban áll a Lourdes-i Szûz Mária szobra, mellette a keresztelôkút. Az aranymotívumokkal díszített keresztelôkutat a Fôvárosi Önkormányzat támogatásával 2007-ben restaurálták. A bal és jobb oldali kereszthajó megvilágítását három-három színes üvegablak biztosítja. A jobb oldali kereszthajóban helyezkedik el a karján a Gyermeket tartó Szent József szobra. A hajóban a padok két sorban állnak, az orgonakórus alatt festett Szent Antal-, Szent Rita- és Pietà-szobrok találhatók. A keresztút akvarell képeit Ligetiné Ackermann Éva festette.

A templomtoronyban két harang található: a 300 kg tömegû, 67 cm átmérôjû bronz nagyharangot ismeretlen mester készítette, a kisebb, 52 cm átmérôjû bronz harangot pedig a rákospalotai Szlezák Ráfáel harangöntômester öntötte 1944-ben.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ