A pesterzsébeti református egyház történetének legrégebbi adatai a XIX. századba nyúlnak vissza. A pincét 1940-ben, a földszintet 1967-ben, a templomot 2019-ben adták át.
1885 februárjában Szappanos László ügyvéd és
nagybirtokos Soroksár út 7-es szám alatti házában megtartották az első
istentiszteletet. 1893. november 15-én Erzsébet-Kossuthfalvi Evangéliumi
Református Egyház néven fiókegyház alakult, amely 1902-ben
anyaegyházközséggé vált. 1915-ben Hitel Márton földbirtokos és neje
által adományozott 600 négyszögöl telken imaház épült, amelyet 1922-ben
torony és karzatok hozzáépítésével kibővítettek.
A vásárcsarnokkal szemben 1938-ban megvalósulni látszó új templom
építését itt is a tragikus I. világháború akadályozta meg (a gyülekezet,
ma mint Pesterzsébet Központ Református Egyházközség, 1992-1993-ban
megnagyobbítva szépen újjáépítette eredeti templomát). Ebből az
erzsébeti első református lelki fészekből indult útjára a Klapka téri
gyülekezet.
1936. április 5-én a Vörösmarty utcai magyar királyi állami elemi iskola
imatermében (a tornateremben) gyűlést tartottak a tervezett egyházközség
adófizető egyháztagjaival. Elhatározták a templom felépítését, amelynek
helyét a Klapka téren jelölték ki. Szalagyi József 75 kg-os harangot
ajánlott fel adományként.
Az 1937 augusztus 27-i presbitériumi határozat szerint
Szeghalmy Bálint
kapott megbízást a templomterv elkészítésére. Az okleveles erdélyi
építészmérnök, Miskolc városának műszaki tanácsosa építészettörténetünk
egyik legtermékenyebb tervezője volt. 91 - többségében pályaműnyertes
épülettervet készítet -, közötte 59, jobbára magyar stílusú protestáns
templomtervet. Ebben az időszakban épült Miskolcon két református
szakrális épület, a Martin-kertvárosi és a Deszka-templom, de az ő
tervei szerint épült többek között a keszthelyi, a kisbéri, a
mosonmagyaróvári és a zalaegerszegi templom is.
Szeghalmy Bálint templomterve
A terv az erdélyi erődtemplomok igen erőteljes hatását mutatja,
meghatározó eleme a homlokzat középtengelyében emelkedő
faburkolat-koszorús torony, amelyhez hasonló ugyancsak Szeghalmy Bálint
elképzelései alapján a mosonmagyaróvári református templom felépítése
során kivitelezésre is került 1940-ben.
Formagazdagságával, díszítő elemeivel (erdélyi fatemplomok), a
református templomépítő művészet legnemesebb hagyományait folytatta.
Harmonikus és egységes. A belső teret 374 férőhellyel meleggé, meghitté,
praktikussá formálva egyben korszerűt alkotott.
"A templom: Isten háza. Tehát legyen: tiszta, minden a maga
természetes színében. A templom: Isten trónterme" - foglalta össze.
Munkásságán bár erőteljesen érződik Kós Károly (1883-1977) hatása, de
Szeghalmy mégsem volt másolója egyetlen építésznek sem.
1939 július 2-án, vasárnap délelőtt 10 órakor tartották meg az "Első
kapavágási ünnepséget". Téglajegyekből, adományokból, támogatásokból
elkészült az alagsor, amit 1940. október 13-án szenteltek fel.
A templom eredeti tervek szerinti továbbépítését a II. világháború, majd
az azt követő évek nehézségei lehetetlenné tették. Pincéjében sokan vészelték át a
bombázásokat. Az utókor emlékezete szerint a háború után a falak mellé
lerakott építkezési anyagot az egyház odaajándékozta a lebombázott házak
újjáépítésére, a
Városháza befedésére, illetve illetéktelen kezek sokat
elvittek belőle.
A gyülekezet a magyar lélektől idegen ideológiájú új rendszerben,
egyházellenes társadalmi légkörben folytatta küzdelmes életét.
Az 1950-60-as években befedték az alagsort, kialakítva ezzel a következő
fél évszázad templomformáját, amit 1967. április 23-án avattak fel. A házadományozókról emléktáblát
helyeztek el az előtérben.
A templom építése az 1960-as években
A templom mellett először fából készült
harangláb állt az első haranggal (75 kg, adományozta 1936-ban Szalagyi
József és neje, öntötte Szlezák László), majd a második fémvázas
harangláb 2 haranggal. A második, a nagy harang 170 kg, készült
1948-ban, Nemes Zsigmond és a Gazdasági Főtanács adományaiból, öntötte
Szlezák Rafael).
1994-ben az egyházközség hozta létre a Klapka téri Református Egyházért
Alapítványt, amelynek elsődleges céljaként a templom eredeti, Szeghalmy
Bálint tervei szerinti felépítése vállalta megára.
Az Önkormányzat Képviselő-testülete 1996. XI. 07. 495 számú határozatával
adta vissza a a
háború után elállamosított templomterületet, mintegy 1080 négyzetmétert.
1997-ben jelentős összegű, folyamatos
karbantartás történt: a templom és parókia külső-belső felújítása,
modernizálása.
A templom 2006-ban
A régi templom madártávlatból 2015-ben (kép: Google)
A második világháború évei alatt félbeszakadt építkezés folytatását 2015-ben határozta el az Egyházközség, amit 2017-ben tettek is követtek: megindulhatott végre az eredeti terveknek való megépítés.
A templom újabb látványterve (a terveket Nagy Béla építészmérnök a XXI. századi
igényekhez igazította, így a megfelelő fűtési, energetikai, valamint
tűzbiztonsági paraméterek mellett az akadálymentességre is figyelt)
A szakrális épületet 2019. április 7-én Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki
Református Egyházkerület püspökének szolgálatával szentelték fel. A hálaadó
ünnepi istentisztelet keretében beszédet mondott Orbán Viktor, Magyarország
miniszterelnöke.
A templom felszentelésével Budapest szakrális művészeti kincsestára egy
színvonalas, egyedi alkotással bővült.
Képek
A templom 2019-ben (kép: Máthé Zoltán / MTI)