Miután Zsigmond (1387-1437) átvette a hatalmat, majd véglegesen Budára helyezte át udvarát, méreteiben és kiképzésében az egyszerű királyi vár helyén megépült a budai városképet is döntően megváltoztató királyi palota. 

AJÁNLÓ

Zsigmond mint magyar király és német-római császár, Európa legnagyobb közjogi méltósága volt. Általa a királyi vár a német-római birodalom "székhelyévé" vált. Palotája az elődeitől örökölt palota méreteit lényegesen meghaladta. Ő építette ki a palota soktornyos épülettömbjét és annak hatalmas várfalait.

1412-ben Zsigmond a lengyel király tiszteletére – akinek a Német Lovagrenddel felmerült vitás ügyét intézte el – nagyszabású ünnepségsorozatot rendezett Budán, amelyen már számos német fejedelem is megjelent kíséretével együtt (a lengyel és boszniai királyon kívül jelen volt tizenhárom herceg, huszonegy gróf, huszonhat más nagyúr, ezerötszáz lovag, háromezer apród, a pápa bíboros követe, három érsek és huszonöt püspök). Zsigmond német királlyá választása után is Budán, az uralmának szilárd bázisát jelentő Magyar Királyság fővárosában tartotta fenn székhelyét, de a nagyobb európai szerepvállalás új, reprezentatív, európai méretű uralkodói rezidencia kiépítését kívánta meg.

Az Anjouk építkezéseit folytatva, a palotát észak felé kibővítette a középkori gótikus, úgynevezett Friss-palotával. Lényegében – az akkor már meglévő keleti szárnyat és a központi épületet kivéve – az egész várat átépíttette. A beépíthető területet azzal is növelte, hogy a hegyoldalra alapozott oldalépítményekkel is kiegészítette.

Zsigmond
(1368-1437)

Zsigmond német történetírója, Eberhart Windecke szerint – aki krónikájában sokszor említi a palota különböző épületeit, termeit – az új palota jelentős része 1419-re már elkészült. Kissé másképp vélekedett a Szentföldről visszatérőben, 1433-ban Magyarországon átutazó Bertrandon de la Brocquière, Jó Fülöp burgundi herceg követe, aki „a hegy déli végén emelkedő nagyon szép és nagy palota” építését még befejezetlennek találta. Aeneas Sylvius Piccolomini, a humanizmus egyik vezéralakja, a későbbi II. Pius pápa, az 1430-as években Zsigmondnak írt levelében a Magyarországon megismert látnivalók közül a palotát emelte ki: „Nagy csodálattal és különös ámulattal tekintettem meg az általad épített palotát”.

A palota bővítésekor maga is alkalmazkodott a Várhegy geológiai adottságaihoz, s természeti képződményeit felhasználta a vár védelmi rendszerében. Területe a kor népességéhez viszonyítva nagy volt: fennsíkja négyszázezer, lejtőinek felszíne közel százötvenezer négyzetméter. Hossztengelye másfél kilométer, szélessége északon négyszáz, délen százötven méter.

AJÁNLÓ

Talaja budai márga, melyre sárgás homokos agyag, majd - évmilliók alatt - a feltörő hévizek hatására 6-12 méter vastag édesvízi mészkő, illetve mésztufa települt. A védelmi rendszer kiépítése szempontjából kedvező volt, hogy a tektonikus mozgások és a hévizek következtében 3-10 méteres szintkülönbségek, törésvonalak alakultak ki, melyek a XV. századi palota végleges formáját szükségszerűen meghatározták.

Zsigmond korában már tüzérségi lövedékekkel is számolni kellett, ezért új, vastag és szilárd várfalakat építtetett, amelyek a régi falaknál kijjebb húzódtak, és alapjaikkal a lejtős, meredek hegyoldalra támaszkodtak. A régi és új palotát tört vonalú, két-háromszoros falrendszer övezte, ami által különböző belső udvarok és falszorosok alakultak ki.

Különösen jelentős volt a palotát a külső udvartól elválasztó, a Csonka-toronnyal megerősített északi védővonal folytatásaként a Dunáig lefutó Északi kortinafal, amely a legfelső várövből indított, vele párhuzamosan haladó és ugyancsak a Dunáig levezetett és a Vízi rondellához csatlakozó Déli kortinafallal a hegyoldal egy tekintélyes hányadát fogta közre. Az így kialakult négyszögű területet a hegy lábánál egy, a Dunával párhuzamosan vezetett támpilléres fal, a Dunai zárófal védte. Ez a minden oldalról erőteljes falakkal védett udvar kiválóan alkalmas volt a királyi vár élelem- és fegyverraktárai, öntőműhelyei, istállói elhelyezésére. A Dunai zárófal védőfolyosói, őrtornyai ellátták az itt horgonyozó királyi flotta és kikötőjük védelmét is.

A két lefutó kortinafal saroktornyaival minden Budát bemutató korabeli metszeten megtalálható, és mind a mai napig meghatározó motívuma a budai vár keleti látképének. Alapjában véve Zsigmond idejében alakult ki a vár ma is ismert védelmi rendszere, amit Mátyás és utódai – különösen a törökök – védőművekkel tovább erősítettek.

A királyt uralkodásának utolsó éveiben a birodalom és a cseh politika ügyei kötötték le. Úgy gondolta, hogy országait könnyebben tudja irányítani a két birodalma határán fekvő Pozsonyból, ezért 1429-től egyre többet időzött ott. Pozsonyban jelentős építkezésekbe is kezdett új székhely kialakításának szándékával. Birodalmi politikája végül sikerrel járt, s IV. Jenő pápa 1433-ban, Rómában fejére helyezte az áhított német-római császári koronát. A koronázás után ugyan néhányszor még Magyarországra jött, de Budával szemben már Pozsonyt részesítette előnyben.

A középkori királyi vár vázlatos helyszínrajza
1. Északnyugati torony (Karakas pasa tornya), 2. a Főbejárat és kaputornya, 3. Szárazárok, 4. Kaputorony, 5. Friss-palota, 6. Csonka-torony, 7. Reneszánsz palota, 8. Keleti sziklaárok, 9. Nyugati reneszánsz épület, 10. Alamizsnás Szent János kápolna, 11. Corvin-könyvtár, 12. Kapu és folyosó, 13. István-torony, 14. Déli nagy rondella, 15. Kelenföldi kapu, 16. Buzogány-torony, 17. Vízi rondella.

Zsigmond halála után veje, első Habsburg-királyunk, Albert (1437–1439) uralkodása alatt Budán rendezte be udvarát. Egyévi bécsi és csehországi tartózkodás után 1439 májusának végén a főúri és nemesi rendek követelésére a török elleni összefogás érdekében Budán országgyűlést tartott. Ezután a törökök ellen vezetett had élén a délvidékre ment, majd visszatérése után rövidesen meghalt.

A budai várról szóló különböző források leginkább Zsigmond palotájának legszebb épületét, a Friss-palotát emelik ki; ez az elnevezés a régi melletti új, „friss" palotára utal. A nagyszabású palotaépítés Zsigmond hosszú uralkodása alatt nem fejeződött be, többek között nem épült fel a hatalmas méretű Csonka-torony sem, amely éppen befejezetlensége miatt kapta nevét. Halála után elakadtak a munkák, utódai nem folytatták megkezdett munkáját. Erre csak később, Mátyás uralkodása idején került sor.

AJÁNLÓ