I. Ulászló hívei számára a legfontosabb Buda, a főváros és a királyi
rezidencia elfoglalása volt, hogy ezzel is biztosítsák a lengyel király
magyarországi hatalmát. Miután Rozgonyi Simon egri püspök Budát
biztonságossá tette, az 1440 májusában Budára bevonuló Ulászlónak az
ország rendjei hűséget esküdtek, majd a Szent István ereklyetartójáról
levett alkalmi koronával Székesfehérvárott I. Ulászló (1440–1444) néven
magyar királlyá koronázták. A szertartáson jelen voltak a budai polgárok
is, akik korábbi joguknál fogva Magyarország régi zászlaja alatt
fegyverben felvonulva őrizték a koronázási templomot. A koronázás után
majd két évig tartó polgárháború tört ki a két megkoronázott király
hívei között. Az Erzsébet királyné és V. László király híveivel
megkötött béke után I. Ulászló rövid uralkodása a törökök ellen
folytatott állandó harcokkal telt el. A harcok szüneteit is a török
elleni készülődésről folytatott tanácskozások, országgyűlések töltötték
ki Budán. A király végül a végzetes várnai csatában halt hősi halált.
V. László és I. Ulászló királyok
Hunyadi János Budát tette meg kormányzói székhelyévé. 1447-ben a várat
is átvette az elhunyt Hédervári Lőrinc nádor fiától, Hédervári Imrétől.
A vár ugyanis Zsigmond király gyakori távollétei miatt és az uralkodását
követő trónviszályos időkben egészen eddig a mindenkori nádor irányítása
alatt állt. A kormányzó most a vár katonai parancsnokának saját
várnagyait nevezte ki, valamint budai udvartartása élére egy
udvarmestert is tett.
V. László 1456 februárjában jött először Budára, de még 1454-ben
Prágából utasította az országtanácsot, hogy az uralkodót régóta
nélkülöző, nyilván elhanyagolt palotát királyhoz illően szereljék fel,
„mivel megszégyenítő volna, ha a király Magyarországra jövetelekor
palotáit üresen találná”.
A király, amikor 1456 nyarán rövid időre visszament Bécsbe, a várat
átadta Garai László nádornak, majd Budára történt visszatérte után
foglalkozott a palota karbantartásával is: az épületek felújításához
szükséges beszerzésekre kiutalt egy jelentősebb összeget. A
nándorfehérvári diadal, majd a törökverő hős, Hunyadi János halála után
a király elérkezettnek látta az időt, hogy a Hunyadi-pártot kiszorítsa a
hatalomból. Hunyadi János fiait, Lászlót és Mátyást híveikkel együtt –
köztük nevelőjüket, Vitéz János váradi püspököt, a neves humanista
főpapot – 1457. március 14-én Budán letartoztatták.
A fogoly Hunyadi testvéreket és híveiket a palotában, az István-torony
melletti épületszárnyban, az úgynevezett Tárnokházban (domus
tavernicalis) őrizték egészen a dráma végkifejletéig, Hunyadi Lászlónak
a városi hatóságokkal 1457. március 16-án a palota előtt végrehajtatott
lefejezéséig. V. László ezután, fogolyként magával hurcolva Mátyást és a
Hunyadi-párt több tagját, Bécsbe, majd Prágába távozott, ahol az év vége
felé hirtelen, fiatalon elhunyt.