A mohácsi csata napján I. (Habsburg) Ferdinánd ausztriai főherceg éppen útban volt Speyerből Innsbruckba. Szeptember 6-án értesül a törökök elsöprő győzelméről, s 9-én - miután már tud Lajos király haláláról, s amikor Szulejmán serege valahol Adony táján menetel Buda felé vezető úton, bejelenti igényét a magyar trónra, az 1491. évi szerződés értelmében. 

AJÁNLÓ

A szerződés ugyanis kimondja: „Ha Ulászló fiúgyermek nélkül maradna, vagy ha fiúgyermekei egyenes ágú fiúörökös nélkül találnának elhalni, akkor Magyarország a magyar koronához tartozó valamennyi országgal, tartománnyal és birtokkal a római királyra, vagy egyenes ági utódaira szálljon."

János és I. Ferdinánd Magyarország-címere

Ferdinánd - a szerződést kötő Miksa fia - trónigényét azzal is alátámasztja, hogy hitvese az elhalt magyar király testvére, az özveggyé vált magyar királyné pedig az ő húga.

A török had elvonulásának hírére a Tisza mentén hat hete táborozó Szapolyai János is hozzákezd évek óta dédelgetett tervének, a magyar trón megszerzésének valóra váltásához. Szapolyai már eddig is kiskirály volt az országban: Erdély vajdája, mérhetetlen birtok ura, nővére pedig Zsigmond lengyel király felesége.
 
Az idő s az események valóban neki látszanak dolgozni. Szerinte semmis az 1491. évi szerződés, mert az 1505. évi országgyűlés egyértelműen kimondja: ,,Ez ország soha több kárt, soha több pusztulást, nagyobb veszélyt nem szenvedett, mint midőn nem saját, hanem idegen nyelvű urak bírták s kormányozták. Ezért királyunkul senkit nem választunk, hanem csupán s egyedül a kormányzási hivatalra alkalmas és képes magyart!"

Útja diadalmenetnek tűnik, amikor 6 ezer fegyveres kíséretében Szerencsen, Egeren és Hatvanon át Buda felé vonul. A büszke budai vár pedig az utolsó kontyos töröknek szeptember 23-án való eltakarodása óta gazdátlanul, üresen áll. Nincs az országnak királya, nincs a várpalotának lakója. Kun Gotthárd néhány száz főnyi lovascsapata kíséretében készíti elő Szapolyai budai érkezését, nem különben biztosítja urának Esztergomot is. Bakics Pál pedig Fehérvárt veszi János számára birtokba. Sehol nincs ellenállás, vita, harc. Az ország „elhagyott szívére" csak rá kell tennie Szapolyai Jánosnak a kezét.

1526. november 1-én vonul be híveitől övezve, serege kíséretében a nemzeti királyjelölt a budai várba. Miután pedig méltó módon eltemettette Lajos király holttestét, Szapolyai Fehérváron összesereglett tábora Magyarország királyává választja, majd november 11-én meg is koronázzák. Amikor megcsúszik a felkent uralkodó fején a korona, sokan suttogják, eszükbe jutván a parasztlázadás borzalmasan véres megtorlása: „Nem érdemli meg, mert vérrel fertőzte meg a kezét a kereszteseken!"

De Habsburg Ferdinánd, s húga, az özvegy királyné sem ül ölbe tett kézzel. Ausztria főhercege éber gyorsasággal először a Lajos halálával megürült cseh királyi trónt szerzi meg, s magát cseh királlyá koronáztatja. Hosszú és kemény alkudozások után Pozsonyban december 16-án Magyarország trónját is megszerzi. Kijelenti, hogy „tisztán, szabadon és önkéntesen fogadtak, választottak és nyil-vánítottak engem Magyarország törvényes és igaz királyának."

AJÁNLÓ

I. (Habsburg) Ferdinánd
(1503-1564)


Szapolyai János
(1487-1540)

Íme, négy hónappal a mohácsi bukás után két uralkodója is van az országnak! Az egymással farkasszemet néző két magyar király harca nem sok jót ígér a nemzetnek. V. Károly német császár a Jánossal való megegyezésre ösztökéli fivérét, de „a királyné (ti. Lajos özvegye) és a nádor - írja Istvánffy -, nem szűntek meg sűrű követségek és levelek által sürgetni, hogy országába jöjjön annak birtokba vétele végett... Úgyszintén a katonai vezetők s az előkelők is sürgették Ferdinándot, hogy siessen az ország elfoglalására." Az 1527 nyarán Olmützben folyó békéltető tárgyalások idejét Ferdinánd időnyerésre használja fel, ekkor szervezi Szapolyai János elleni hadműveletét.

A Buda megszerzéséért indítandó támadását valamelyest a külpolitikai helyzet könnyebbedése is sugalmazza. Májusban Károly császár hadai elfoglalják Rómát, s Felbomlik a pápát, a francia királyt és a Velencei Köztársaságot egységbe fűző katonai és politikai szövetség: a cognaci liga.

Bécs alatt, a magyar határ előterében felsorakozott hadseregben az osztrákok és németek mellett a csehek is helyet kapnak. A fővezérlet Kázmér brandenburgi őrgróf kezében összpontosul. A parancsnoki karban találjuk Nicolaus Salm grófot, aki az olaszországi hadjáratban tüntette ki magát, Wilhelm von Roggendorfot, aki Spanyolországból érkezett a sereghez, Johartn Katzianert és Leonhard Vels tábornokot. Hoyer Mannsfeld gróf vezeti Erik braunschweigi és György szászországi segédhadait. Több olyan kipróbált tiszt is beosztást nyer a csapatokhoz, akik a közelmúlt olaszországi hadjáratában szereztek jó haditapasztalatokat. A tüzérség Hardegg gróf és Udalrik Leissmger parancsnoksága alatt áll.

A 8-12 ezer főnyi gyalogság Hamburgnál, a 3-6 ezer lovas pedig Németóvárnál gyülekezik. Az utóbbiak között 600 nehéz német páncélost is találunk. János király ellen tehát 1527 nyarán 11-18 ezer jól felfegyverzett katona sorakozik fel. Felkészül a dunai hajóhad is, egy sor új, 15 méter hosszú harci egységet építve.

1531: Ferdinánd 28 évesen,
mint német-római király

A hadjárat haditervét célszerűen állítják össze. Katzianer parancsnoksága alatt, a támadás első ütemében július derekán elfoglalják Pozsonyt és Nagyszombatot. Az e térségben folyó harcok komolyan fenyegetik a bányavárosok körzetét is, ahol János királynak terjedelmes birtokai, s így igen erős támaszai vannak. A haditerv szerint második ütemben a fő erőknek a legrövidebb úton Buda felé kell előretörniük. E támadó csoport balszárnya az ellátást szállító Dunára támaszkodik.

Ferdinánd 1527. július 31-én a Duna jobb partján, Köpcsénynél lép először magyar földre serege élén. Egy kis ünnepség keretében a Habsburg-uralkodó hittel fogadja, hogy Magyarország jogait, szokásait fenn fogja tartani, s hogy hű őrzője lesz mindannak, amit II. Endre arany bullája törvényül szab a királynak. Egymásután hódol be (Magyar)Óvár, Győr s Buda előterében Komárom és Visegrád. Augusztus 18-án Ferdinánd seregével már Óbudán táboroz.

Ferdinánd hadvezetése részéről rendkívüli ügyes fogásnak bizonyul, hogy Révai István segítségével - aki a folyami csatákban igen járatos és híres ember - jó pénzen megveszik a Baranya megyei Vörösmartnál állomásozó dunai naszádokat, akiknek 33 hajójuk és 900 fegyveresük van. Ezek közül 10 hajó felevez Csepel-szigetig, hogy csatlakozhasson Ferdinánd haderejéhez. Előbb azonban a naszádosok Buda és Pest között a Dunán lehorgonyzott vízimalmok gabona- és lisztkészletét megszerzik és szétosztják egymás között.

Sikerül azt is megakadályozniuk, hogy hajókon gabonát szállítsanak Szapolyaiék Budára a vár és a város ellátására. Istvánffytól tudjuk, hogy János király a Duna mindkét partján erődítéseket állított, s azokat kisebb ágyúkkal látta el, Buda és Pest között pedig a Dunát vastag lánccal záratta el, hogy megakadályozza az áthaladást. De oly nagy volt a naszádosok vakmerősége, hogy jóllehet a folyam mindkét partján felállított ágyúk golyóitól többen elestek, mégis nagy üggyel-bajjal áttörve a láncon a folyam ellenében Esztergomig eveztek, hol elnyerték méltó jutalmukat Ferdinándtól.

Szapolyai János magatehetetlen bénultságában trónolt budai várában. Frangepán Kristófnak, a kiváló katonának a tanácsát semmibe véve, fehérvári koronázása után szélnek eresztette serege zömét, s a 2-3 ezerre csökkentett maradék erővel akarta védelmezni uralmát.

„Buda várában és városában hallgatag elmével csodálkoztak János királyon - számol be a szemtanú Szerémi -, hogy tőle semmi mozdulást nem lát a néptömeg." Amikor már Budavárából is látják a közelgő Habsburg-hadsereg tábori tüzeinek füstjét, „András deák mondta: Király uram, mit vársz, hiszen mindjárt elfognak bennünket... A szegény király vigasztalt minket, hogy ne féljünk mert Cibak Imre úr mindjárt kiragad bennünket a németek kezéből. De az sohasem jelent meg János királynál abban az 1527. esztendőben."

A lélekben összeomlott uralkodó végül is meghívta a várba a budai polgárokat. Mikor megjöttek, köszöntötte őket, s azt tanácsolta nekik, hogy vezessék be tisztelettel Ferdinánd királyt a városba s a várba. A budai vár kulcsait átadta Szabó János bírónak, hogy adják azt át Ferdinánd kezébe.

A székvárosát és országát nem védelmező király augusztus 15-én végül kíséretével puskalövés nélkül elmenekül a budai várból. Szerény kíséretével áthajózik a pesti oldalra, s ott összevont 2-3 ezernyi fegyveresével előbb Gubacs faluba (a mai Pesterzsébet területén), majd sebesen Rákosra és Kerepesre vonul, ahonnan Hatvanon át Kelet-Magyarországnak veszi az irányt. Buda polgárai pedig behódolnak Habsburg Ferdinándnak.

János király teljes passzív katonai magatartása és pánikszerű menekülése ellenére a (Habsburg-sereg rendkívül óvatosan halad a 'Duna-kanyartól Buda felé. Bár augusztus 19-én elérhetné Budát a „német király", figyelemmel van a magyarság nemzeti érzelmeire, s csak 20-án, István magyar király ünnepén vonul be oda. Előbb azonban Nádasdy Tamást kíséretével előreküldik, hogy János király hátrahagyott őrsége által átadott budai várra kitűzzék lobogóját. A vár biztosítására pedig a Gellért-hegy déli oldala előterében katonaságot telepítenek.

Egy szűk esztendő leforgása alatt tehát négy uralkodó zászlaját is lengette a szél Buda várának ormán: Lajos királyét, Szulejmán szultánét, Szapolyai Jánosét, s végül Habsburg Ferdinándét.
Figyelemre méltó körülmény az is, hogy a háromszoros birtokcsere egyetlen puskalövés nélkül zajlott le.

1527. augusztus 20-án a sereg vezetői és 2400 díszes öltözetű, pompás fegyverzetű katona kíséretében veszi a Habsburg-uralkodó birtokába Buda királyi várát. A vár új urai megtekintik a kifosztottságában is impozáns palotákat, s elragadtatással nyilatkoznak Mátyás és Zsigmond királyok műveiről.

De a hirtelen jött siker nem teszi a vezéreket elbizakodottakká. Árulók vagy merénylők után átkutatják a várpalota minden zegét-zugát, mivel tudomásukra jut, hogy Budán sok a János-párti kém. A keleti Duna-part biztosítására fegyveres naszádosok eveznek át Pestre.

A hadvezetőség egyik első és legfontosabb dolga az, hogy megépíttesse Buda és Pest között a 150 hajóból álló hidat. Amikor pedig felfigyelnek arra, hogy Szapolyai egyes bátor lovascsapatai egészen Pestig merészkednek hírek után, még egyezer német nehéz lovassal, 200-220 magyar huszárral, illetve könnyű fegyverzetű német harcossal erősítik meg Pest városát és környékét.

A Budán tartózkodó király Béccsel s a birodalommal való zavartalan és folyamatos kapcsolatának biztosítása érdekében megszervezik Pozsonyon át a magyar főváros első postavonalát.

A hadsereg fővezérletében szeptember 21-én változás áll be, ugyanis Kázmér brandenburgi őrgróf hirtelen meghal, s Ferdinánd utódául a félkezű Nicolaus Salm grófot nevezi ki, akinek feladatul adja János király hadainak üldözését. Háromezer válogatott gyalogosból, ezer német lovasból és 1300 könnyű fegyverzetű katonából összeállított sereg 19 ágyúval veszi üldözőbe a menekülő nemzeti királyt. Tokajnál csapnak össze. A csatasíkon 3 ezer harcos hullája marad. Szellemesen állapítja meg egy szerző, hogyha ekkor Salm győztes hadának sikerült volna elfognia János királyt, úgy egyszer s mindenkorra meg lett volna oldva Magyarország kettős királyságának tragikus problémája. János a vesztett csata után a Tiszántúlra, majd Erdélybe menekül.

Ferdinánd frappáns katonai sikerei egyre több és több tekintélyes és hangadó urat csalogatnak át a Szapolyai-táborból. Méltán írhatta Benczédi Székely István, hogy Ferdinánd János királyt „megveré az önön híveinek árultatása által." Verancsics Antal is úgy látja, hogy „János királyiul elállónak az magyari urak" Szapolyai „birodalmá"-ból, a Szepességből és a bányavárosokból is egyre több a behódoló.

Ferdinánd könnyű sikerére azonban árnyékot vet, hogy a Duna mellékén egymást érik az idegen zsoldosok barbár erőszakoskodásai. A landsknechtek már a hadjárat kezdetén Győrben szabad prédálást követelnek, de akkori fellépésüket Ferdinánd még egy kivégzéssel gyökereiben elfojtja.

Az október 6-ára Budára meghirdetett országgyűlés helyben hagyja és megerősíti a Habsburg főherceg magyar királlyá választását, ellenfelét, Szapolyai Jánost pedig felségsértőnek és hazaárulónak nyilvánítja. A Perényi Péter koronaőr által János király oldaláról áthozott koronával november 3-án Ferdinándot, 4-én pedig hitvesét (Annát) Székesfehérvárott, ugyanaz a nyitrai püspök koronázza meg, aki egy esztendővel korábban ugyanott Szapolyai Jánost is királlyá kente.

S míg a két magyar király egymás ellen emészti erejét, a török hadvezetés az összeomlott déli magyar végvárrendszer egy sor még ellenálló várát foglalja el. A boszniai és a szendrői bégek összehangolt akciói során török kézre jut Boszniában a kulcsfontosságú Jajca, s egy sor kisebb erőd, Dalmáciában, Horvát- és Szlavónországban pedig több vár. 

AJÁNLÓ