Buda ostroma, 1598.

Adolf Schwarzenberg támadása

Írta: Varga Máté 2019. augusztus

Buda elestétől, 1541-től Törökországnak hat hadjárata és megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb helyi harci cselekményre van szüksége ahhoz, hogy Magyarország középső magvát, a Szigetvár-Fülek-Gyula háromszöget meghódítsa. A terület megtartása, a rendkívül hosszú határ szakadatlan védelme pedig nemcsak tengernyi gondot és katonai munkát, de rendkívül súlyos anyagi áldozatot is követel. A várak karbantartásával és a folyamatos felszerelési költségekkel együtt Szulejmán szultánnak magyar tartományának fenntartása évi 300000 aranyába kerül. Természetesen a Habsburgoknak is mérhetetlen summákat kell az úgynevezett királyi Magyarország katonai megtartásába fektetniük.

A két hatalmas ellenfél, Szulejmán és Habsburg Ferdinánd halála után utódaik, II. Szelim török szultán és Miksa német-római császár, cseh és magyar király végül is belátva és felismerve, hogy egyikük sem tud döntő módon a másikon úrrá lenni, 1568. február 17-én Drinápolyban 8 év tartamára szóló békét kötnek. Feloszlatják a status quo alapján Magyarországot, s iparkodnak ezt a helyzetet minél hosszabb időn át fenn is tartani.

Csak egy negyedszázad múltán, 1593-ban lobban fel ismét mindkét fél hadi potenciáját igénybe vevő, úgynevezett hosszú, vagy ismertebb nevén 15 éves háború (1593-1606), mely az egész országot végigperzseli.

1593-ban Dervis Hasszán boszniai pasa Sziszek elleni támadásával robban ki a háború, melyben a császáriak négyszer is megkísérlik Buda felszabadítását. A sorra kerülő hadjáratoknak, ostromoknak és csatáknak egy jelentékeny része pedig Buda török védelmi körzetében zajlik le.

1593-ban felszabadul Fülek s egy sor kisebb vár Budától északkeletre: Kékkő, Divény, Hollókő, Buják, Hajnácskő és Somoskő. Buda és Fehérvár között Pákozdnál Hasszán budai pasa serege megsemmisítő vereséget szenved.

Bár 1593-ban Győr három esztendőre török kézre jut, s meghiúsul Fehérvár visszavétele, de végül 1595-ben sor kerül a háború legragyogóbb fegyvertényére. Kari Mansfeld tábornok, a jeles hadvezér főparancsnoksága alatt 60000 főnyi nemzetközi hadsereg a komáromi Habsburg-bázisról kiindulva visszafoglalja Buda északnyugati kapuját: Esztergomot.

A magyar hadak gróf Pálffy Miklós Dunán inneni főkapitány és Nádasdy Ferenc parancsnoksága alatt harcolnak. Az ostrom alatt azonban sajnos Mansfeld vérhasban meghal, s a fővezérlet Mátyás főherceg kezébe kerül. A dilettáns hadvezér a fényes és nagyjelentőségű esztergomi sikert nem aknázza ki, noha Pálffy huszáraival Buda irányában előretörve, Szófi Szinán budai pasa (Pilis) Vörösváron táborozó segédhadát szétveri.

Egy másik akció során Pálffy és Adolf Schwarzenberg 8000 főnyi haddal Buda felé mennek, hogy megvédelmezzék Esztergomot a közelgő török sereg ellen. Portyájukat szép siker koronázza: Buda közvetlen előterében megütközvén egy erős oszmán csapattal, azt megverik s 600 foglyot ejtenek.

Mátyás főherceg a császári sereg élén ugyan megindul Esztergom birtokában Buda felé, de Visegrád és Vác könnyűszerrel való visszaszerzése után megtorpan, megijed a török közeledésétől, noha az igazhitűek kiürítenek egy sor Buda körüli előretolt kisebb erősséget, köztük Zsámbékoi és Vörösvárt, olyannyira, hogy a tehetősebb budai polgárság egy része elmenekül a városból, sőt a török hadvezetést komolyan leköti a havasalföldi hadjárat.

Ha a budai vár visszaszerzése 1541 óta valaha is lehetségesnek látszott, úgy mostani ostromkísérlete talán sikert érlelt volna, de Mátyás főherceg Vácról, Budától 35 km-nyire indokolatlanul visszafordul. A sereg fővezérlete ezután Miksa főherceg kezébe kerül, aki még bizonytalankodóbb és tanácstalanabb. Bár kétszer is megindulnak Vác felé, sőt a Dunán átkelve Szolnok elé érkeznek, de dolguk végezetlen sebesen visszavonulnak a budai várat messze elkerülve.

Rudolf 1596-ban ismét Miksa főherceget bízza meg a magyarországi hadak vezetésével. Pálffy Miklós és báró Adolf Schwarzenberg könnyen szerzik vissza Vácot, s lovascsapataik élén egészen Pestig cirkálnak. De nem Buda ellen vonulnak, hanem keleti előterében Hatvant foglalják el. Ezt követően méri a török hadvezetés a legsúlyosabb csapást a magyar katonai védelemre. Mohamed szultán beveszi Eger várát.

1597-ben a prágai királyi haditanácskozáson Pálffy és Nádasdy a budai vár komoly ostromát sürgetik, de a német haditanácsosok elvetik a tervet, pedig „ez időben csak két magyarnak, Pálffynak és Nádasdynak hittek vala valamit, egyébként senkinek sem hittek", így azután Pápát és Tatát veszik meg.

Az 1598. esztendő egész sor katonai kezdeményezést érlel. Schwarzenberg - aki Mansfeld hirtelen halála óta folyamatosan a magyarországi hadműveletek részese - még márciusban visszaveszi a töröktől Győrt, majd egymásután szabadítják fel Gesztest, Palotát, Vázsonyt, Veszprémet, Tihanyt és Csókakőt.

A magyarországi hadsereg főparancsnokságát ezután ismét Mátyás főherceg veszi át, s bár a Haditanács elkötelezi magát Buda ostroma mellett, de az újabb és újabb akadályok leküzdése annyi időt emészt fel, hogy végül is csak késő ősszel, hadviselésre alkalmatlan körülmények között indulnak meg a Habsburg-csapatok Buda ostromára. Ezzel egy időben pedig Szaturdzsi Mohamed pasa Csanád és Arad elfoglalása után megérkezik Nagyvárad falai alá.

A Győrből indult hadsereg egyelőre Adolf Schwarzenberg vezetése alatt a Duna bal partján éri el Vácot, ahol a Szentendrei-sziget két Duna-ágán épített hajóhídon október 3-án kel át a budai oldalra. A 34-35000 főnyi nemzetközi sereg menetoszlopba fejlődve nyomban folytatja útját Buda felé.

Az elő-hadban Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc 6000 huszára mellett a lengyel Sztradniczky ezer kozákja lovagol. Ezt a német, a vallon és a francia lovasok követik. A derékhadban 25000 gyalogos menetel, zömében németek, csekély vallon, francia és magyar társaságában. A menetet Schwarzenberg főparancsnki törzskara zárja be. A meglehetősen erős tüzérség Ruppert Eckenberg parancsnoksága alatt 140 ágyúból áll, közte 23 nagy kaliberű kartaun és 35 faltörő ostromágyú. A szárazföldi csapatokkal lépést tartva hajóhad is úszik lefelé a Dunán.

Hamarosan feltűnnek a török felderítők fürge sajkái a folyamon, de könnyűszerrel elűzik azokat. Szentendre táján török megfigyelő lovasok is felbukkannak, de Pálffy huszárjai szétverik a csapatot. Egy, a menethez csatlakozó pribék kivallja, hogy Budán négy pasa készült fel az ostromra: Mihalidzslü Ahmed budai pasa mellett találjuk a temesvárit, a szendrőit és a boszniait. Buda várát 2500-nál több török katona és 500 janicsár védelmezi, de 6-7000 a városba szorult nők és gyermekek száma.

A csapatok október 4-én állítják fel óbudai táborukat, s mihamar csatarendbe állva, ágyúlövésnyi távolságra a külváros faláig nyomulnak előre. A Víziváros elfoglalására induló hadműveletek balszárnya az óbudai hegyvidékre, a jobbszárnya pedig a Dunára támaszkodik. A lovas kozákok a legharciasabbak, egy csapatuk egészen a városkapuig tör utat magának.

Amikor azonban a gyalogos csapatok próbálkoznak az előrenyomulással, az alsó- és a felsővárosból egyaránt erős puska- és ágyútűzzel fogadják a törökök az érkezőket.

Október 5-én reggel 8 órakor meglehetősen nagy török ágyútűzben indul támadásra állásaiból a gyalogság, s rövid de heves csatározás árán egymásután foglalja el a Víziváros fala előtti épületeket: a fürdőt (ma: Császár fürdő) s a malmot is. Schwarzenberg az akció biztosítására a nyugati magaslaton, Gül baba türbéje tájékán néhány ágyút állíttat tüzelőállásba.

Október 6-án hajnali 4 órakor egy előrelopakodott kis csapatnak sikerül petárdával berobbantania a Víziváros kapuját, de nem sok hasznát látják, mert a védők villámgyorsan elreteszelik a feltárult kapunyílást.

A Víziváros védői végsőkig elszánják magukat a küzdelemben, s erős ágyútűzzel árasztják el az ostromra való előkészületek során sáncépítéssel foglalatoskodó csapatokat. Egy Duna-parti ágyúállásból sikerül oldalba kapnia a támadóknak a Buda vára alól Pestre vezető hajóhidat. A sérülés azonban nem olyan súlyos, hogy ne tudnák a törökök rövidesen helyreállítani a kárt. A könnyen veszedelmessé válható ütegállást a pesti oldalról három lövegből is tűz alá veszik, de eredménytelenül. A megtorlás azonban nem marad el.

Éjfél tájban néhány vállalkozó kedvű csoport 12 sajkán átevez a pesti
oldalra, s néhány török ágyút beszögez, majd golyóbisokkal megrakodottan visszatér.

Október 9-én kölcsönösen erős lövöldözés közepette érkezik meg kíséretével az óbudai táborba Mátyás főherceg, főtábornagy, a hadjárat főparancsnoka.

Első dolga, hogy megtekintse a terepet s a csapatok állásait. A haditanácsban döntés születik a Víziváros elfoglalási tervéről, ezt tekintik a budai vár bevétele alapfeltételének. Eszerint a tüzérségi rombolótűz után erős arctámadással és rohammal, s a dunai balszárnyon kialakított határozott erőfölénnyel kell megszerezni a falakat és bástyákat, majd pedig a városba nyomulva a törököket a Duna és a Várhegy közé, a vár alatti szűk ^zsák^-ba kell beszorítani, s ott megsemmisíteni őket. A balszárnynak gyorsan előre kell törnie, hogy mielőbb elfoglalja a pestre vezető hajóhidat, elvágva vele a törökök menekülése útját.

Három részre osztva sorakoztatják fel az Óbuda felől rohamra rendelt 3000 gyalogost. A Duna-parti súlyponti balszárnyon Leo Gall, Heinrich Oberbrtick és Johann Petz ezredesek csapatai helyezkednek el, de itt kapnak helyet Pálffy magyar huszárjai is. A vi-szonylag gyengén hagyott jobbszárny a budai hegyek lankáira támaszkodik, s itt Johann Friedrich Mersberg parancsnoksága alatt a franciák sorakoznak fel. A középre pedig Schultz és Russwurm ezredeit állítják.
A támadással összehangoltan, előző éjjel robbanó szerkezetet úsztatnak le egy kis hajón a Dunán, hogy tönkretegyék vele a török hajóhidat. Az akció azonban nem jár sikerrel, mert a szerkezet ugyan felrobban, némi kárt is okoz a pallókat tartó hajókban, de nem csökkenti a híd használhatóságát.

Október 10-én, a Víziváros elleni roham előkészítésére már hajnalban megszólalnak az ágyúk, melyek mellől Schwarzenberg egy pillanatra sem mozdul el. A cél elsősorban a Víziváros fala, de magát a település lakóházait, sőt a budai városfalakat sem kímélik a sűrűn hulló lövedékek.

A törökök elhárító fő tűzereje a sziklaháton álló városban van elhelyezve, ahonnan jó kilövési lehetőséggel 10 különlegesen nagy ágyú és sok falkon tartja tűz alatt a támadókat. A Víziváros falairól pedig puskatűz és szapora nyílzápor fogadja a támadókat.

Miután délután 3 órakor az ágyúk elhallgatnak, kürt- és dobszó szólítja rohamra a gyalogságot, az alsóváros elfoglalására. Leghevesebben a Duna-parti balszárny támad, hogy mielőbb kivesse a törököket az északkeleti dunai bástyából. A frontális támadásba lendült csapatok közül elsőnek Petz ezredének a zászlaját lengeti meg az őszi szél a városfalon.

Pálffy Miklós magyar katonái ott sietnek német bajtársaik segítségére, ahol a küzdelem a legvéresebb. A vallon s a francia ezred hatszor ront neki a falaknak.

A lelkes és önfeláldozó roham végül győzelmet hoz, sikerül betörniük a falakon át a városba, ahol a házak között, az utcákon, sikátorokban és tereken folyik tovább a gyilkos közelharc. A moszlim harcosok végül is kénytelenek kitérni az erős nyomás elől, s részben a várba, részben pedig a hajóhídon át Pestre iparkodnak jutni. Gall ezrede azonban a haditervhez hiven nagy lendülettel tör előre a Duna-parton, hogy mielőbb elélje a hidat, s elzárja az ellenség menekülésének egyik útját.

A jobbszárnyon Mersberg katonái közelednek. Végül is a Gall- és a Mersberg-ezred átkaroló támadása meghozza a várt eredményt: a Víziváros déli keskeny szögletébe, a vár sziklafala és a Duna közé szorult csapatmaradványokat bekerítik, s irgalmat nem ismerve felszámolják ellenállásukat. A hajóhídon is folyik a közelharc. Ott a Petz-ezred katonái s a magyarok küzdenek. A Duna-parton janicsárok próbálkoznak az áttöréssel, hogy megmentsék gyűrűbe fogott hittestvéreik életét, de kísérletük dugába dől. A Pestre visszahúzódott oszmánoknak sikerül maguk mögött a hajóhidat megrongálniuk, gátat vetve üldözőiknek.

Leszáll az este, mikorra sikerül a Vízivárosban az utolsó ellenállási gócokat is megtörnie a Habsburg-csapatoknak, s teljesen elfoglalnia azt. A támadó ezredek vesztesége 300 ember, a törökök több mint 1500 harcost vesztettek. A harcban a német parancsnokok is derekasan helytálltak, s Russwurm ezredes csakúgy megsebesült, mint Johann Petz. Rendkívül gazdag zsákmányra tesz szert Mátyás főherceg serege: a 40 kisebb-nagyobb ágyú mellett a 100 teve csak mint kuriózum szerepel.

A csapatok a következő nap, október 11-én körülfogják a budai várat, mire a Gellérthegy tetején lévő megerősített őrállomást - mely 300 katonának és három tisztnek biztosított helyet - a törökök felgyújtják, ágyúikat elássák és a sötétség leple alatt a várba menekülnek.

Október 11. az első nap, amikor feltámad az évszaknál hidegebb szél, erősen lehűl a levegő. A szép kezdeti katonai sikerek után azonban a parancsnoki kar még semmi rosszat nem sejt, hiszen arról értesülnek, hogy a várban összezsúfolódott hatalmas embertömeg máris súlyos vízhiánnyal küzd.

Október 12-13-án veszik kezdetüket Buda város és vár módszeres ostromának előkészületei. Az elfoglalt Vízivárosból három állásból is lövik az ágyúk a hegytetőn álló várost. A Duna-parton felállított néhány ágyú a legfontosabb, mert ezekkel akarják lefogni a város északkeleti szögletén, az Erdélyi bástyán dolgozó török ütegek tüzét. Minthogy azonban nagy, 150-160 méternyi a távolság, nem tudják elhallgattatni a topcsikat, a budaiak ágyúzása súlyos károkkal jár.

De a Gellérthegy alól, délnyugat felől magának a várnak is megkezdik az ágyúzását.

Mindenképpen célszerű, hogy az ostromlók elfoglalják a törökök által kiürített gellérthegyi állást. Pálffy saját huszárainak nagy részével, Siegfried Kollonich ezer lovasával s gróf Schultz és Petz 400 lovas vallonjával megszállja a hegytetőt, s részben a sebtiben kiásott török ágyúkkal, részben pedig az odavontatottakkal dél felől is megkezdődik a vár lövetése.

Pálffy Miklós jó katonai meglátását dicséri, hogy Budától délre két mérföldnyire (15 km) elfoglaltat egy Duna-parti bázist, mivel onnan jól szemmel lehet tartani az esetleges török segélycsapatok közeledését.

Buda ostroma, 1598.

Adolf Schwarzenberg támadása

Ajánlott cikkek

Hírdetés