Amikor 1602 őszén felhagy a Habsburg-sereg Buda ostromával, Mátyás főherceg már elhatározza, hogy folytatja az ostromot 1603 áprilisában, amikor a törököknek még nem lehet számottevő fegyveres ereje a közelben.

AJÁNLÓ

A bécsi hadvezetőség rajta tartja a szemét Pesten, hogy a török tengerben visszahagyott „sziget" védőőrsége ki tudjon tartani. Közben azonban rendszeressé válnak a kisebb-nagyobb csatározások a budai törökök s Pest védői, illetve az élelmiszer-utánpótlást szállítók között. A budaváriak különösen a Dunán őrködnek éberen, ahol legtöbbször a szállítmányok érkeznek. Amikor pedig a nagy folyam befagy, elegendő utánpótlás híján szörnyű éhezés szakad a Pest falai között telelő katonaságra.

„Ebet, macskát mind megötték" - számol be Illésházy -, mivel a szárazföldön döcögő konvojok gyakorta fennakadnak a török zárógyűrűn.

1603 januárjában egy 40 kocsiból álló élelmiszer-szállítmány jut török kézre, de az értékes küldeményt a Pestről kitört 2000 fegyveresnek véres harcban sikerül visszaszereznie. Februárban már annyira merészekké válnak az igazhitűek, hogy egyenesen Pestet támadják meg, ahonnan azonban véres fejjel kell meghátrálniuk. Válaszként Lechner százados 60 muskétásával rajtaüt az egyik budai török fürdőn. Csak a nőknek kegyelmeznek, a többit, akit csak érnek, mind kardélre hányják. A budaiak oly hevesen rontanak a visszavonulókra, hogy csak hatásos tüzérségi támogatással sikerül megmenteni a kis csapatot.

Alig tavaszodik ki, már márciusban akcióba lépnek a gellérthegyi török ágyúk, erős tűz alá véve Pestet. A viszonzás azonban nem marad el. Oly sikeresen lövik a pesti ütegek Budát, hogy egy gyújtólövedék éppen a lőporraktárt találja el, mely hatalmas robbanással a levegőbe repül, nem kevesebb, mint 23-24 méternyi hosszúságban döntve ki a budai vár keleti falát.

A várrombolás hírére Adolf Althan, Esztergom parancsnoka dicséretre méltó elszántságról és éberségről tanúskodó rajtaütésszerű támadással próbálkozik. Buda alá lopakodik ezer gyalogossal, 200 hajdúval és ezer huszárral, azonban 1,5-2 km-nyire török előőrsökbe ütköznek. A hirtelen kirobbant csatában bár sikerül végezniük az oszmánok zömével, a harci zajra felfigyelt budaiak erős ágyútüze elől az esztergomiak kénytelenek visszavonulni.

Pest folytonos csetepatékban és készenlétben kimerült őrseregét egy ügyes vállalkozás keretében július 10-én sikerül felváltani. Az elvonulók helyét Johann Friedrich Mersberg ezredes parancsnoksága alá adott 6 zászlóaljnyi (1800 fő) gyalogos és Sigismund Trauts-mannsdorf 500 lovasa foglalja el, kiegészítve Perényi Ferenc huszáraival és Thurzó György érsekújvári főkapitány hajdúival, akik az élelmiszert és a lőszert szállító kocsikat kísérik.

A törökök az élénk mozgolódásra a várból s a Gellért-hegyről egyaránt erős, de eredménytelen ágyúzással reagálnak. Csekély veszteséggel még a Dunán érkezett árut is sikerül partra rakni.

Alig olvad el a hó s a jég, a Pécs környékén áttelelt tatár had tűzzel-vassal csap a Dunántúlra és Horvátországra, de Draskovich János horvát bán, Sigismund Trautmannsdorf szlavóniai főkapitánnyal mindent elkövetnek megfékezésükre.

A Buda vára ellen tervezett áprilisi támadást a kincstár egyre nagyobb deficitje meghiúsítja. A kamara már 1601 óta súlyos hiánnyal küzd. Az országgyűlésen megszavazott hadisegély is csak vontatottan s nagy hiányokkal folyik be.

Michael Adolf von Althan
(1574-1636)


Rudolf
(1552-1612)


Hermann Russwurm
(1565-1605)

A Prágában tartózkodó Rudolf ellenben mit sem törődve az államkincstár szomorú helyzetével, pazarlóan költekezik. Olyan botrányokra is fény derül, hogy az uralkodó külországok török segélyét is saját egyéni céljaira költi el. Igazán nem lehet hát csodálkozni, hogy San Clemente prágai spanyol követ azt javasolja III. Fülöp királynak, hogy ne küldje el a már beígért hadisegélyt.

AJÁNLÓ

De az anyagi természetű okok mellett még személyi természetű tényezők is súlyosan érintik a hadjáratot. A haditanács tagjain az egymás ellen való vetélkedés lesz úrrá. Féltékenykedés, gyűlölködés, duzzogás és elégedetlenség gyengítik a legfelső Habsburg had-vezetést. Napirenden vannak a viták, melyek kapcsán akadnak, akik nem ismerik el az elnököt, úgyannyira, hogy számos fontos ülés meghiúsul. A protestánsok pedig azzal súlyosbítják a helyzetet, hogy ellenállnak az udvari irányzatnak, mivel nem kapnak a főbb tisztségek és méltóságok sorában megfelelő számú helyet.

A hadvezetőség olasz tisztjeinek németellenessége kelt sokszor zavart. A helyzet oda fajul, hogy például Russwurm marsall saját kezűleg szúrja le Geronimo Dentici haditanácsost.

De talán az késlelteti leginkább az 1603. évi budai hadjárat megindítását, hogy a prágai királyi udvarban az Erdélyben parancsnokló Giorgio Bastát kívánják a sereg élére állítani, az viszont nem boldogul állomáshelyén a székelyek makacs ellenállásával.

Így hát végül is nagy-nagy késedelemmel, csak június 5-én nevezi ki Rudolf a Buda ellen indítandó had főparancsnokává ismét azt a Hermann Russwurm marsallt, akiről köztudott, hogy Mátyás főherceg, az uralkodó hadbani helyettese gyűlöli. A fővezér tehát csak júniusban kezdhet a seregszervezés nehéz munkájához.

Az 1603. esztendő a Török Birodalom számára a felkelések, a viszálykodás, s a katonai veszteségek jegyében zajlik. A portát a szpáhik lázadása bolygatja fel, majd Abbas perzsa sah támad diadalmasan az ázsiai török tartományokra. Egy újabb magyarországi hadjárat a szultán számára tehát semmiképpen sem kívánatos.

Buda ostromának megelőzésére Sztambulból Giovanni Mario Isolani grófot (Fehérvár fogságba jutott parancsnokát) békejavaslatokkal küldik Rudolfhoz. Az alkudozások lehetősége a Habsburg-hadvezetőségnek is jól jön, hogy így hozzájuthatnak a sereg kiállításához szükséges időhöz.

Június eleje óta a komáromi táborban folynak a tárgyalások, melyeken a törökök hozzájárulnak ugyan Pest, Esztergom és Erdély Habsburg-kézen maradásához, viszont Kanizsa és Eger vára birtokához mereven ragaszkodnak.

A két hónapon át tartó meddő alkudozásnak augusztus 30-án maga Rudolf azzal vet véget, hogy utasítja Mátyás főherceget a tárgyalások azonnali megszakítására, Russwurmot pedig a hadjárat megindítására. Közben, a tárgyalások alatt mindkét fél teljes erővel készülődik az újabb hadműveletekre.

A komáromi tárgyalások alatt vontatottan ugyan, de végre mozgásba jön a Habsburg hadigépezet. Russwurm marsall maga már augusztus 2-án a Georg Andreas Hoflkirchen parancsnoksága alá rendelt csapatokkal elindul Bécsből Esztergomba, hogy onnan szervezze meg a teljes hadsereg felvonulását Buda vára alá. A különböző eredetű katonaság azonban Bécs alatt rendkívül vontatottan gyülekezik. Éles fényt vet a helyzetre, hogy már ekkor nem kevesebb, mint 2 millió forintra rúg a zsoldhátralék, nem is beszélve a magyar végvárak vitézeinek fizetetlenségéről. Annyi pénze sincs a hadikincstárnak, hogy a tüzérséget és a lőszert útnak tudná indítani.

Russwurm a Dunán négy hidat állíttat: Győrnél, Komáromnál, Vácnál a Szentendrei-szigeten és Pest fölött a Margitszigeten át. Ezek révén jó mód és lehetőség adódik a törökök szemmel tartására, ami annál is inkább fontos, mert híre jön a budai élelmezési nehézségeknek. Sőt 85 török szolgálatban állott kozák megunván Buda ellátási nehézségeit, kivonul a várból, s korábbi urai ellen harcoló Kollonich ezredes szolgálatába szegődik.

Végre augusztus 12-én megérkezik Esztergomba dunai hajókon a tüzérség: 30 ágyú, köztük 12 nagy kaliberű faltörő, valamint a szükséges lőszer.

Augusztus második felében arról értesül Russwurm, hogy Lala Mohamed harmadik vezér, a hadjárat szerdára, Eszéknél már állíttatja a Duna-hidat, s előkészületek folynak a Buda felé vezető hadiúton is. A hírek arra bírják a marsallt. hogy már most csapást mérjen a felvonulókra. Althan és Schultz ezredeseket 3000 muskétással, hajdúkkal és német gyalogosokkal vegyesen komáromi és bécsi hajókon, Kollonichot pedig 2000 lovassal a szárazföldön indítja útnak dél felé. A csapatok Szekszárdig nyomulnak előre, ahol a város közelében a Sárvízen át Murád pasa ruméli ai beglerbég elsáncolt hadinépe fedezete alatt épülő törők hídra bukkannak.

Rajtaütéssel rontanak az érkezők az oszmánokra, s lesvetéssel kombinált akció során fényes győzelmet aratnak. 200 moszlim harcossal egyetemben fogságba kerül a szekszárdi bég is, 700-800 társukkal pedig a fegyverek végeznek. Miután elhamvasztják az újonnan épült hidat, gazdag zsákmánnyal megrakodva térnek meg váci bázisukra. Egyes források arról is tudnak, hogy a vállalkozás során több kisebb török erődön is rajtaütnek, sőt Szekszárd városát fel is gyújtják. A siker teljes kiaknázását a muskétások fegyelmezetlensége akadályozza, miért is a keménykezű Schultz ezredes két kapitányt a helyszínen agyonlő.

Pest katonaságát augusztus elején ismét friss erőkkel cserélik fel. A lelépők helyét Lucas Röhmer ezredes 1500 tiroli fegyverese foglalja el.

Ezekben a napokban Russwurm seregének a zöme még csak úton van, Pestre a többségük csak szeptember 21. és 23. között, az utolsó egységek pedig csupán október folyamán érkeznek meg.

AJÁNLÓ

Buda 1603-ban, az ostromra felvonuló Habsburgokkal
(a vatikáni Borghese Levéltár tulajdona)

A magyar csapatok nélkül tehát összesen 35600 fegyverest mutatnak ki Russwurm főparancsnoksága alatt. Francesco Sorenzo prágai velencei követ szerint ez a szám csak 32000-et tesz ki, 24000 gyalogost és 8000 lovast Bassompiére az egész had erejét 45 000-ben adja meg, a magyar alakulatok hozzá-számításával. Az bizonyos, hogy huszár- és hajdúezredek is tartoznak a sereghez. Thurzó György érsekújvári főkapitány egy levelében arról számol be: sok ideje annak, hogy ennyi magyart együtt látott. Russwurm marsall mellett a vezérkari főnöki tisztet Kari Ludwig Schultz, a tüzérség főparancsnokságát Johann Tilly, a főszállás-mesteri tisztet pedig Ciray tölti be. A marsall két szárnysegédje: Hans Sigmund Herbers-tein és Gottfried Starhemberg.

A főtábort, melyet alsó tábornak is emlegetnek, Pest alatt, a mai Külső-Ferencváros és részben Pesterzsébet térségében állítják fel, s előtte a Csepel-szigetre egy hajóhidat építenek. A tábort a meglepetésszerű támadás ellen körülsáncolják, sőt két kis földerőddel is biztosítják. Schultz ezrede a Csepel-sziget északi csúcsán földsáncokkal és ágyúkkal védett támpontot alakít ki, jó megfigyelőhelyül, s kifogástalan kilövési lehetőséggel a budai oldalra. Strassoldo olaszai a sziget nyugati partján, a kis Háros-sziget vonalában építik ki tüzérséggel jól megerősített állásaikat.

A Szentendrei-sziget térségét is erősen biztosítják. A déli végében egy, sáncokkal erődített helyet a Kollonich-ezred 5 zászlóalja, néhány löveggel egyetemben foglalja el. A sziget közepét Geisperger bajor ezrede szállja meg. A Kollonich-bázis vonalában a keleti parton, Káposztásmegyernél, egy kisebb tábort, az úgynevezett felső tábort találjuk. A gyors és zavartalan összeköttetés biztosítására nemcsak a Kollonich-ezredet kötik össze hajóhíddal, de feljebb, a Szentendrei-sziget mindkét Duna-ágán is hidat építenek.

Lala Mohamed pasa népes hadával megindul a Dunántúlon át Buda irányába. Vele tart a behódolt és boszniai pasává emelt Dzseláli Deli Hasszán, a hírhedt kisázsiai bajkeverő lázadó vezér, akit a szultán vétkei levezeklésére, 10000 főnyi, képzetlenekből verbuvált seregével a Magyarországra induló hadhoz rendelt.

Russwurm amint hírét veszi a törökök megindulásának, szeptember 17-én tábort bontván Esztergomban, megindul a Duna keleti partján Pest felé.

Időszerű a Habsburg-hadsereg sietsége, hiszen a két nap múltán megérkező oszmán csapatok hamzabég, azaz a mai Érd térségében rendezik be táborukat. Lala Mohamed helyesen látja feladatát, amikor elsőnek és mindent megelőzve Budát erősíti meg. Három napon át éjjel-nappal szakadatlan sorokban özönlenek az igazhit harcosai, az élelmiszer és a lőszer a budai várba. A segítség szinte az utolsó pillanatban érkezik, mert Budán már lóhúshoz és liszthez is csak méregdrágán és szűkösen tudnak hozzájutni. A bécsi hadvezetőség azonban még most sem biztosit Russwurm részére olyan erőt, mellyel a siker reményében szállhatna harcba a budai várért A nyilvánvaló gyengeség tudata a marsallt szinte megbénítja: ölbe tett kézzel nézi végig pesti oldalon felsorakozott hadserege a szinte vég nélküli török szállítmányok és csapatok vonulását Budára. Russwurm parancsnoki karában megszületik a döntés: Buda vára ostromát meg sem kísérlik, helyette Pest térségét erősítik meg.

Az érdi török tábor erősségéről Russwurm kémeitől megtudja, hogy ott maximálisan 17000 a tényleges fegyveres erő létszáma. Lala Mohamed pasa, a moszlim sereg főparancsnoka Buda feltöltése után támadást parancsol a Csepel szigetén elhelyezkedett Habsburg-csoportosítások ellen. Szerencsére a tervet előre elárulja Russwurmnak egy, a Dunán lovával átúsztatott pribék. A török erők a mai Érd alatt. Tököl vonalában, a Csepel-sziget és a nyugati part között fekvő kis névtelen szigeten át akarnak hidat építeni. Még el sem készül azonban a híd másik ága Csepel szigetére, amikor a türelmetlen török parancsnoki kar hosszas vita után megindítja csapatai átkelését a szigetre. A táborban jelenlevő Ibrahim Pecsevitől tudjuk, hogy sokan megmondták előre: „szörnyű hiba" híd nélkül egy szigetre nagy tömeget és lovasságot küldeni. A janicsárokkal, valamint Dzseláli Deli Hasszán szedett-vedett népségével megerősített erők élére Dervis, a leváltott boszniai pasa kerül.

Russwurm, amint értesül a török hadmozdulatokról, azonnal támadást határoz el. Strassoldo ezredét visszarendeli a sziget nyu-8*ti állásaiból, s az északkeleti parton állítja

fel, kulcsfontosságú hajóhídja védelmére. 1603. szeptember 28-án hajnali 2 órakor a marsall 7 gyalogezreddel s 8000 főnyi lovassággal átkel Csepel szigetére, s a sűrű reggeli őszi ködtakaró leple alatt négyes hadrendbe állítja katonáit. Az 1. lépcsőben, az élen kap helyet 12 zászlóalj magyar huszár, majd 4 zászlóalj puskás vallon, 4 cseh és 3 zászlóaljnyi kozák. A 2. lépcső így alakul: Petz ezredes ezer morva lovasa és 500 rajnai lovas, Mersberg, Hoffkirchen és Schultz gyalogezredei. A 3. lépcsőben találjuk az osztrák és morva gyalogezredeket, ezer cseh és 4 zászlóaljnyi Kollonich-ezredbeli lovassal egyetemben. Végül a 4. lépcsőbe osztják be Hohenlohe gróf 1500 lovasát és Ergott gyalogezredét Az utóvédet Strassoldo olasz ezrede szolgáltatja.

A csatarendbe állított sereg a sűrű ködben lassan nyomul előre dél felé a sziget belsejébe, hogy megsemmisítse az átkelt ellenséget, s megakadályozza a törökök tömeges átkelését. Már dél van, amikor 1500 fekete bőrű lovasra bukkannak, akik majdnem mezítelen felsőtesttel - amint gróf Thurzó György úja hitvesének - parittyával és görbe karddal harcolnak. Nádasdy Ferenc magyar huszárjai, valamint Kollonich és Thurn német lovasai rontanak a török előcsapatra. A fergeteges lovascsatában meghátrálásra kényszerül a török.

Délután fél három tájban a két hadsereg egymásnak ront. Véres kézitusa bontakozik ki. Russwurm katonáinak tilos foglyot ejteni. A keresztény csapatok arra összpontosítják minden erejüket, hogy a törököket a Dunába szorítsák. Nádasdy és Kollonich fürge lovasainak pedig sikerül az ellenséges lovasságot kettészakítani, majd csoportokra bontva irtani soraikat. Egymás után esnek el a csatában a török vezérek: a szendrői és a belgrádi pasa, sőt maga a parancsnok: Dervis pasa is.

Hallgassuk meg, miként meséli el a csatát Kjátib Cselebi: „Egyszerre csak jöttek az ellenség csapatai, s disznócsorda módjára össze-vissza keveredve érkeztek. A magyar lovasság a mi lovasságunk ellen támadt. A gyalogság is harcolt ugyan, de mivel híd nem volt, amelyre segítségül menjenek, azért alkonyatig szakadatlanul folyt a harc, végre ezrekre menő ember harcolva vértanú lett, sok pedig a Dunába esett és ott belefulladt. Csak 100-200 ember, részint gyalogos, részint lovas menekült meg az által, hogy némelyik a Dunán átúszott, némelyiket pedig az oda érkezett sajkák szabadították meg."

Az 1603. évi hadjárat egyetlen számottevő haditénye után legalább 6-8000 török marad holtan a csatatéren, vagy vész a Dunába. Maga Russwurm túlzással 10000-re teszi az ellenség veszteségét A véres ütközetből alig 2000 moszlim harcosnak sikerül ép bőrrel megmenekülnie. A következő két hét kisebb csatározásokkal telik el, felderítvén a Csepelsziget belsejébe menekült török erőket.

Október 1-én és 2-án Rudolf két levélben is megparancsolja a marsallnak, hogy a késő őszi időre való tekintettel, elejtve Buda ostromát, nagyobb ütközetet ne kezdjen, s csak Csepel-sziget és Pest megvédésére összpontosítsa minden erejét. Kisebb csatározásokkal a pasa táborát addig kell háborgatni, amíg az az előrehaladott évszakra való tekintettel haza nem vonul. Utána pedig - szól az uralkodói parancs meg kell kísérelni Fehérvár elfoglalását.

A legfelsőbb döntés nyomán harcászatilag alapjában hibás terv születik: bázist kívánnak létesítem a Duna túlsó partján, a török tábor torkában. Az október 11-i vállalkozás során erős tüzérségi fedezet alatt a magyar hajdúk a Háros-szigettől északra átkelnek a Dunán a mai Albertfalva térségébe. A következő éjjel pedig megássák egy földerőd sáncait, s a támaszponton Schultz és Kollonich személyes parancsnoksága alatt néhány száz hajdú fészkeli be magát. Azt a parancsot kapják a katonák, hogy ellenséges támadás esetén a Dunán kikötött hajóikon vonuljanak vissza Csepel szigetére.

A törökök ravaszan megvárják, amíg elkészül a kicsiny földerőd, majd lerohanják a hajdúkat. Ügyes fogással, több, a visszavonulásra szánt sajkát is sikerül elfoglalniok. Kétórai vad kézitusa után, nem csekély török áldozattal a hátuk mögött, a hajdúcsapat visszavonulni kényszerül. A céltalan akció során Russwurm 40 ágyút vontat a csepeli nyugati parton tüzelőállásba, de sajnos egyetlen tüzért sem tudnak előkeríteni, mert vasárnap lévén, valamennyi lerészegedetten sátorában hever. A marsall és Hohenlohe ezredes személyesen ugyan néhány ágyúlövést lead a törökökre, de azzal már nem tudnak változtatni a helyzeten.

Lala Mohamed tüzérei egy-két nap múltán igen heves ágyúzásba kezdenek. Az elfoglalt földsáncokból csakúgy, mint a 3,5-4 km-nyire északabbra kialakított tüzelőállásból lövik Schultz és Strassoldo Csepel-szigeti táborait. Egy távolabbi magaslatról pedig a főtábort is tűz alá veszik.

Az erős ágyúzás fedezete alatt Mohamed pasának sikerül sok hajóját felvontatnia Óbudáig, tartva attól, hogy a Russwunn-had esetleg a Margitszigeten át épített hajóhídon Buda ellen vonul. Ezt követően pedig Érdről a Gellérthegy déli előterébe települ az igazhitűek tábora, s közeléből erősen ágyúzni kezdik a Habsburg-sereg fő-táborát. A heves tüzelés közepette még 10-80 kilós lövedékek is garmadával csapódnak be a területre.

Hermann Russwurm visszavágást parancsol Schultz és Pezzen parancsnoksága alatt éjnek idején 11 sajkán 130 naszádos hajdút és 220 muskétást indít útnak, a parton 300 muskétás kíséretében, hogy szétugrassák a Háros-sziget körül békésen horgonyzó török flottát.

Hadmozdulatok 1603-ban

De amint a magyarok előtt feltűnik az ellenséges hajók sokasága, megtorpannak, s megtagadják a partra szállást A naszádosokkal Nádasdy és Kollonich ezredes is azonosítja magát Tettük rugója az, hogy amikor a vállalkozáshoz a marsalltól 50 landsknechtet kértek, az elutasította kérésüket mondván: nem akarja a németek életét egy ilyen veszélyes akcióban kockáztatni. így hát - bár visszaverik a török hajósok támadását - de eredménytelenül térnek meg Csepel-szigeti támaszpontjukra a kiküldött csapatok.

Russwurm 1603. október 31-én az egész haddal a Szentendrei-szigeti hidakon át a budai oldalra vonul. A sziget déli csúcsa vonalában, Békásmegyer térségében hadirendbe parancsolja katonáit, hogy megvívjon a törökkel, de harcra hívó levelére Lala Mohamed pasa nem is válaszol, sőt a budai várat Murád ruméliai beglerbég védelme alá helyezvén, november 6-án hazaindul seregével.

A Habsburg-haderő kísérletet sem tesz Buda vára ostromára, de a mindenképpen katonai sikerekre vágyó Friedrich Hohenlohe gróf a Vízivárosig tör előre, s a békésen fürdőző törökökön üt rajta, kardélre hányván 30 védtelen muzulmánt.

A közel két hétig még teljes tétlenségben táborozó Russwurm, hogy legalább valami eredményt tudjon az uralkodónak felmutatni, november 19-én három napi ostrom után beveszi Hatvan várát. Giacomo Serra, a pápa hadbiztosa, aki szemtanúja az eseményeknek, keserű szájízzel könyveli el a hatalmas áldozat árán Buda alá rendelt, de teljesen eredménytelenül operáló hadsereg könnyű hatvani sikerét, mely semmiképpen sem tudja senkivel sem feledtetni Hermann Russwurm marsall immár második kudarcát.

Lala Mohamed pasa pedig viszonylagos gyenge seregével mindenben elérte célját: élelmiszerrel, lőszerrel és katonasággal kellően feltöltötte Budát.

Az ország szívének 1603. évi eredménytelen felszabadítási kísérlete után még 85 hosz-szú esztendőt kell várni, amíg összeurópai segítséggel végre megdől a törökök 150 évi magyarországi uralma.

1606. november 11-én Bocskai István erdélyi fejedelem közvetítésével a tizenöt éves háború lezárása s egy új korszak nyitányaként II. Rudolf és I. Ahmed, mint egyenrangú felek megkötik a zsitvatoroki békét. A 20 évre szóló szerződés - melyet 1627-ben a Szőnyön kötött megállapodással meghosszabbítanak - a területi status quo alapján rögzíti a szemben álló felek által birtokolt területeket. Ez a béke egyébként az első, melyet Habsburguralkodó saját országában köt, az eddigi paktumok mind török földön születtek.

A törökök kénytelenek elismerni Fülek, Somoskő, Dévény, Ajnácskő,
Szécsény, Gyarmat, Palánk, Nógrád és Vác várának s birtokainak Habsburg-kézben maradását, maguknak viszont továbbra is megtartják Eger és Esztergom várát. ígéretet tesznek a szerződő felek, hogy kerülik az eddigi határmenti háborúskodást, s elismerik egymás jogát ahhoz, hogy váraikat kijavíthassák, új erődök építése azonban tilos. A szultán egy

200 000 forint értékű ajándék ellenében egyszer s mindenkorra lemond a neki rendszeresen adandó évi adó, és ajándék megfizetéséről. Az oszmánok elismerik hódoltsági területükön a magyar nemesek adómentességét, s a gyűlölt Habsburg-uralkodót először, mint „császár"-t titulálják.

A zsitvatoroki béke után Magyarország 5163 négyzetmérföldnyi területe így oszlik meg:

Habsburg-királyi Magyarország 1222
Bocskai erdélyi fejedelemsége 2082
Török hódoltság 1859

A török hadsereg már nem a régi, nem a XV-XVI. századi oszmán állam, illetve szellem megtestesítője. A hadsereg krízisének első komoly tünetei éppen a XVI-XVII. század fordulóján tűnnek elő. Tömeges méreteket ölt a harcosoknak alakulataikból való szökése, távolmaradása. A magyarországi tímáros szpáhiknak például 1605-1606-ban a háromnegyed része sem áll elő a kötelező fegyveres szolgálatra. Napirenden vannak a hevesebbnél hevesebb lázadások még a janicsárok körében is.

Forrong a Közel-Keleten Szíria és Libanon. A vasvári békével sem köszönt nyugalom a hatalmas birodalomra. A keleti határokon, Perzsiában közel negyedszázadon át dúl a véres küzdelem, s alig hallgatnak el ott a fegyverek, Lengyelországban és Krétán is fellobban a háború lángja. 1630-tól a XVn. század végéig csak 12 nyugodt esztendőt találunk.

1645-től nem kevesebb, mint 24 éven át dúl a harc a Velencei Köztársasággal a Földközi-tenger keleti medencéjének a hegemóniájáért, s ezzel együtt Kréta szigetéért. S a hajdan oly büszke és diadalmas török hajóhad kétszer esik a velenceiek áldozatául, akiknek még a Dardanellákat is sikerül blokád alá venniük.

Köprülü Mohamed pasa nagyvezér, majd utóda és fia Ahmed pasa, IV. Mohamed szolgálatában a vaskéz minden addigit felülmúló terrorjával ugyan ideig-óráig felcsillantja még a birodalom régi fényét, de az apja kezéhez a kortársak szerint nem kevesebb, mint 30000 ember vére tapad. A Köprülüknek a dicső oszmán múltat felidéző rövid korszakát magyarországi uralmuk teljes összeomlása követi.

A háborús nagy hódító korszak lezárulta mérhetetlenül súlyos csapást jelent szinte kivétel nélkül minden alattvalóra, mert hisz megszűnik a területrabló akciók társadalmat éltető gazdasági haszna s erkölcsi ösztönzése.

Az egyének személyi törekvése, mely korábban a hódítás szolgálatába állítva gyümölcsözött, most az önző egyéni érvényesülés útjára tér. A hivatalnokok és a katonák a ranglétra alacsony és magas fokán egyaránt a nagy jövedelmet, a vagyont, a földet hajszolják. A birodalom egyik hajtóereje és pillére, az érdem szerint juttatott jövedelmek nem elégítik már ki a moszlimokat, s a vagyonszerzés tülekedésében nemcsak méltatlanok jutnak nagy jövedelemhez, de a jó kapcsolatokkal rendelkező bennfentesek 40-50 tímárbirtokra is szert tehetnek. S amíg például korábban ezek a javadalombirtokos szpáhik adták a hadsereg gyorsan és könnyen mozgósítható ütőképes részét, addig most gyakorta nem is foglalkoznak katonáskodással, hanem hivatalt, állást vállalnak, vagy éppen kereskedőnek s bérlőnek csapnak fel. így a kritikus 1680-as években a bejegyzett tímáros szpáhiknak alig 1/3-a mozgósítható csak a harcra.

A török hadsereg elitalakulatai, a janicsárezredek is elzüllenek. A hajdan oly fanatikus fegyelmezettség már a múlté, a fehér nemez-fövegesek mindenféle kiegészítő kereset, mesterség után néznek. Kaszárnyáikat közönséges zsoldosok töltik meg.

A török fegyverzet, a harcászat és hadászat mely egykor a hódítás és a birodalom fénykorának egyik letéteményese, s a maga korában az egyik legjobb volt, nem tartott lépést az európai fejlődéssel, erényeik nemcsak elavultakká, de a katonai siker kerékkötőivé váltak.

A hadsereg bomlása az államigazgatásra is átterjed. A birodalom erejének egyik alapja a feltétlen centralizmus elve megszűnőben van. Alacsony és magas pozícióban hétköznapi a korrupció és a megvesztegetés. Tehetségtelen méltatlanok jutnak vezető szerephez, s eluralkodik a kegyencek s a hárem káros befolyása.

A gazdasági élet is fokozatosan hanyatlik Elapadnak a győzedelmes háborúk erőforrásai, s ráadásul a folytonos hadakozás minden meglévő erőt s energiát felemészt. Állandósul az államkincstár deficitje, úgyannyira, hogy a bevételek még a hadsereg szükségleteit sem fedezik.

Egyre élesebb belső harc bontakozik ki. Egymást érik az összeesküvések, lázadások, felkelések, s nem hiányzik a szultánok és az állam vezető tisztviselőinek erőszakos letétele, meggyilkolása sem. Egészségtelen gyakoriságot ölt a vilájetek vezető pasáinak cél nélküli cserélgetése. Például csak a XVII. század során 66 pasa váltja egymást Budán vagy Egerben, 1668-ban három pasa is viseli a beglerbégi tisztet

A Török Birodalom XVII. századi társadalmában hiányoznak azok az egészséges társadalmi és gazdasági erők, amelyek a fejlődéssel lépést tartó, korszerű új rendszert teremthetnének. A fényes múltú, hatalmas birodalom felett kíméletet nem ismerve elszállt az idő...