Buda, 1848. szeptember 28.

Gróf Lamberg Ferenc altábornagy meggyilkolása Pesten – egy emberé, akit távol a politika viharaitól általános tisztelet övezett, aki magyarként az alkotmányos szabadság odaadó barátja volt, és annak megőrzéséért e nemzetnek egy sorsfordító pillanatban királyi biztosként a béke pálmaágát hozta – oly következményektől terhes epizódja a magyar állam életének, hogy szükséges ezt a borzongató eseményt megvilágítanunk.

Amikor a horvát bán, báró Jellasics akadály nélkül a Balatonig hatolt csapataival, Székesfehérvár előtt találkozott a magyar seregekkel, s félő volt, hogy a kétoldali császári-királyi seregek közt konfliktus alakul ki, az osztrák minisztérium feladatának tekintette, hogy az összecsapást megakadályozza, s kérelmezte Őfelségénél gróf Lamberg altábornagy, e minden oldal részéről megbecsült férfiú a hadtáborokba való kiküldését királyi biztosként, az ellenségeskedés azonnali beszüntetésének céljából. Őfelsége jóváhagyta a kérelmet, kiállíttatott egy manifesztum, s ezzel egy időben királyi leirat által a magyar parlament is tájékoztatást kapott, és az országgyűlést december elsejéig késleltette, azzal a kitétellel, hogy a kölcsönös pacifikálás eredménye az országgyűlés számára a törvényes tárgyalás céljából előterjesztésre kerül. Ezen leiratot Őfelsége aláírta és Legmagasabb személyének levelével együtt a jelenlegi miniszterelnök, gróf Batthyány számára elküldetett, hogy az ellenjegyezhesse, s így foganatosíttassék; e két iratot azonban gróf Lamberg számára kézbesítették, hogy Batthyánynak személyesen adja át.

A kérdéses manifesztum, több példányban kinyomtatva, hamarabb érkezett meg Pestre, mint Lamberg gróf. A miniszterelnök magához kérette a képviselőház befolyásos tagjait, akik e közös tárgyalás során abban egyeztek meg, hogy mivel fent említett manifesztum, mely által maga a horvát bán is gróf Lamberg parancsnoklata alá rendeltetik, az egyetlen kedvező megoldása a Magyarországot veszélyeztető válságnak, Batthyány gróf a magyar hadi táborba utazzék, ott mérje fel a sereg hangulatát és visszatértéig az képviselőház ne határozzon semmiben. Elutazását követően azonban egyes radikális képviselők Kossuthért küldtek, aki a vidéki lakosságot hívta fegyverbe és éjszaka Pestre érkezvén éjfélkor ülést tartott, melyen, Madarász támogatásával, a manifesztumot törvénytelennek, Lamberg grófot és mindazokat, akik őt követik hazaárulónak bélyegezte, egyben több képviselőt gróf Batthyány után küldetett a táborba, hogy az országgyűlés határozata ott kihirdettessék.

Batthyány gróf válaszában kijelentette, hogy e törvénytelen lépéstől beleegyezését meg kell tagadnia és, hogy annak veszélyes következményeit szemléletessé tegye, meghallgatta az épp összegyűlt tisztikar véleményét a kérdésben, akik egyhangúlag a manifesztum elfogadása mellett foglaltak állást, ezáltal rábírták a jelenlévő képviselőket a határozat visszavonására, egyben azonban biztosítékot adtak, hogy, amennyiben Jellasics báró Őfelsége manifesztumának nem engedelmeskednék, a magyar csapatok minden erejükkel megtámadják a horvátokat, és addig le nem teszik a fegyvert, míg Jellasics báró Magyarországot el nem hagyta. A helyzet akkori állása szerint ez annál kedvezőbb volt a magyarokra nézve, mivel gróf Lamberg Pozsonyban kijelentette, hogy amennyiben báró Jellasics megtagadná a manifesztum elfogadását, ő maga vezeti ellene a magyar csapatokat.

Míg ezek a tárgyalások folytak a táborban, Lamberg gróf szeptember 28. delén ügye jóságának tudatában egyedül, kizárólag vadászai kíséretében megérkezett Budára, Pestre hajtatott, hogy ott az ellenjegyzendő leiratot – mely nélkül tisztjét nem kívánta, s nem is tudta volna betölteni – Batthyánynak átadhassa. Kossuthot tájékoztatták megérkezéséről, miközben épp a képviselőház előtt a pulpituson szónokolt, és ezt a tömegnek következők kíséretében hirdette ki: „Itt az idő, hogy a szükséges intézkedéseket megtegyük.” Balogh János, Bács vármegyei követ, számos ember kíséretében elhagyta a terem galériáját, Zsembery, Hont vármegyei követ, fegyvert követelt, s mikor azt a választ kapta, hogy egy dunai hajóban kaszák találhatók, egy tekintélyes tömeg felfegyverkezett ezekkel és nagy lármával Budára rohant a hídon a Balogh által a képviselőházban kijelentett céllal, hogy gróf Lamberget a Ház színe elé vigyék.

Ez, épp egy fiákerben Budára visszatérőben, a hídon találkozott össze a dühöngő tömeggel. Ott egy fiatalember – akit, mint mondják, Lugownak hívnak – felismerte Lamberg grófot, aki még a kocsiban a fiatalember szablyájától sebet kapott, majd, miután kirángatták, azt kívánta vezessék Kossuth elé, de számtalan döféssel és vágással meggyilkoltatott, testét a kaszákkal ide-oda vetették; s e kannibálok ezzel még mindig nem kielégülvén holttestét levetkeztették és hosszabb idők keresztül az utcákon vonszolták, végül az Invalidus-házban hagyták. Egy fiatalember azonban – akit állítólag Xolovynak neveznek – berontott a képviselőházba, ahol Klauzál épp a gyilkosok megbüntetését indítványozta, és győzedelmesen felmutatta a királyi biztos vérétől még csöpögő szablyáját a galéria éljenzése közepette.

Így végezte Lamberg gróf férfiúi erejének teljében, uralkodója küldetése során, mely kizárólag Magyarország javát és békéjét célozta – vészterhes e szégyenletes tett a magyarok számára, melynek törvényhozói hatalma tanúja volt a bűntettnek, amit szemérmetlen kézzel a Korona képviselőjén követtek el, a Korona fenségét áruló mód meggyalázta és kitörölhetetlen szégyenként terheli a magyarok becsületét. Minden hatalom a civilizáltságon nyugszik: a nép, amely ezt nem becsüli, nem érdemel hatalmat.

A meggyilkolt királyi biztos ruhájában megtalálták a fent említett rendeletet, melyet Batthyány gróf ellenjegyzésére várt. Túl későn vált a bűnösök számára világossá, hogy Lamberg gróf törvényes úton kívánta Magyarország számára a békét elhozni, és hazáját az anarchiától megmenteni, ami – hacsak a kormány határozottan közbe nem lép – elkerülhetetlenül Magyarország osztályrészéül jut.