A korszak kezdetén a Nemzeti Színház együttese két épületben játszott: az egyik Pesten volt, a másik Budán. A pesti épületben ez idő tájt már jelentkeztek azok a technikai problémák, amelyek miatt állapotát 1870-ben fel kellett mérni. Általában szűknek bizonyult, így felmerült egy kiegészítő épület létesítésének szükségessége. Egy év múlva leégett a díszlettár, s ettől kezdve sűrűn tért vissza a félelem, hogy a színház is tűzveszélyes.

AJÁNLÓ

A Nemzeti Színház és környéke (ma Astoria) 1868-ban

A Grassalkovich-ok régi magtárát alakították át díszlettárnak, amelyben helyet kapott az asztalosműhely és a festőműhely is. Mivel csupa tűzveszélyes anyagot tároltak benne, ezért a tűzvészben semmit se tudtak kimenteni belőle. A tűzoltók ugyan a tetőre is felmásztak, hogy megpróbálják megmenteni a raktár anyagát, de amikor látták, hogy mekkora a tűz, attól kezdve csupán a színház megmentésére koncentráltak. Emellett oly hatalmas tömeg gyűlt össze a tüzet bámulva, hogy a tűzoltók alig tudtak átvergődni rajta.

A tűzoltók parancsnoka Széchenyi Ödön volt, aki maga is kockára tette az életét. Az oltócsöveket az utcai vízvezetékhez csatolták és megpróbálták minél feljebb vinni, hogy nagyobb hatásfokkal olthassanak.

A több órás megfeszített küzdelem után a tüzet végül eloltották, s még a díszlet egy részét is sikerült megmenteni, holott nem fűztek hozzá sok reményt, hiszen az egész épület szerkezete fából volt. Az épület Országútra (ma Múzeum körút) néző részén a földszinten Korompay Alajos kocsiraktára volt, a színház a két emeletet használta raktárnak, a műhelyek a padláson voltak. Utólag írták a lapok, hogy egy tűzhely kéménycsöve éghetett ki és onnan terjedhetett a tűz a faszerkezeten keresztül.

Így ír a tűzeset után a Vasárnapi Újság:

"Lehmann még festegetett műtermében, s egészen világos volt még kivül, a szinészek együtt voltak már az előadásra készülve, midőn a tüz kiütött s rögtön észrevétetett. Ha éjjel üt ki: minden lángba borul, mielőtt észrevennék. Ha egy pár órával később üt ki, mikor a közönség a szinházban van: borzasztó rágondolni is, nálunk is, ama nem ritka jelenetek egyike következik be, melyekről iszonyodva olvasunk olykor, nagy és tele szinházak égéseiről.

De még hatalmasb eszközei voltak e szerencsétlenségnél a gondviselésnek: derék tűzoltóink. A lapok irják, hogy a szinházi személyzet, a dráma legelőkelőbb tagjai, élükön az igazgatóval, nagy tevékenységet fejtettek ki az oltás körül. Söt mondják, hogy a veszély közepette oda érkezett gróf Andrássy miniszterelnők s a bájos csalogány Benza Ida kisasszony is tettleges és élénk részt vettek a szivattyúzásban. Mind szép s dicséretes dolog; de mit érne, kivált ily nagyvárosi tüzesetnél, a legjobb akaratuk, igyekezet s önfeláldozás is, kell hozzá értés, tüzoltó készülékek s fegyelmezett összmüködés nélkül. Minden dicséret és magasztalás illeti meg tehát a derék tűzoltókat, kik - épen az országos ünnepélyeiket megelőz napokban - ismét megmutatták, hogy az igazi és komoly veszélylyel bátran és sikeresen néznek szemben.

A meggyúladt raktár-épület megmentésére gondolni sem lehetvén, a színháznak a tűztől elzárása volt az egyetlen észszerü s ritka erélylyel és megfelel teljes sikerrel ki is vitt feladat. A szinház épületébe, a roppant erőfeszítéssel őrzött és védett éghet pontokon sehol sem kapott be a tűz. A ruhatár nagy része is megmentetett. A kár tehát csak az épületre (mely különben is ujra épitend lett volna) és a díszletekre szoritkozott. E részben a kár valóban igen tetemes; nemcsak pénzértékileg, a mennyiben 30 ezer forintra tehető, (melynek egy része meg fog a biztositó társulatok által téríttetni,) hanem azért is, mert a hiány helyreállítása sok időt fog igénybe venni.

Alig maradt ép díszlet azokon kivül, melyek épen azon estére a szinpadon voltak. A mi maradt is: félegészen maradt meg. A legszebb operai diszletek oda vannak. Lehmannak , ha tiz akkora volna s tiz keze volna: akadna elég munkája egy esztendeig. Pedig öt magát is igen érzékeny kár érte. Mintarajzai, mükönyvei s vázlatai - mind odaégtek.

Ismételjük: a tüzoltóknak köszönhetjük isten után, hogy ily aránylag olcsó áron menekülhettünk meg a sokkal nagyobb kártól és veszélytől. Fogjuk-e hasznát venni, itt s egyéb közin tézeteinkuél, a szükséges nagyobb óvatos ságra?

A szinház részéröl, b. Orczy vezérlete alatt, másnap küldöttség volt megköszönni gróf Széchenyi Ödönnél, mint főparancsnoknál, a tüzoltók buzgó és sikeres fáradozásait. Egyik: biztositó társulat, mely a szinház megmentésével tetemes kártól menekült meg, mint halljuk, ezer forinttal gyarapította a tüzoltók pénztárát. Megérdemelték, mind a köszönetet, mind a jutalmat".

A színház és környezetének helyszínrajza

AJÁNLÓ

Az Országút és környéke 1872-ben

A Nemzeti két oldalán lévő mindkét épület Westermayer József gazdag polgár tulajdonában volt: a színháztól balra az Arany Griff fogadó állt, jobbra pedig (a sarokházban) lakások és üzletek kaptak helyet. Ezután állt a magtár, mely hátulról össze volt kötve a színházzal, hogy könnyebb legyen az átjárás a raktárakba.

Az Arany Griff fogadó 1865-ben leégett. A berendezés nagy részét ki tudták menteni, a vendégek csomagjait is az utcára hordták és a katonák vigyáztak rá. A szomszéd épületek tetejét locsolták, így a színházét is, nehogy átterjedjen rájuk a tűz. Ennek helyére 1867-ben Westermayer József számára lakóház épült (Pannónia Szálló), amit Pán József tervezett. A szintén Westermayer tulajdonában lévő magtár rozoga lehetett, mert szintén 1865-ben leszakadt a födéme és Korompay nyolc drága kocsiját összetörte.

Pán József tervei szerint barokkos romantikus stílusban 72 szobás hotel épült, amelyhez egy háromemeletes körfolyosós lakházi egység is tartozott. A komplexumban volt istálló is, egy nívós kávéház és 1868-tól egy nyári mulató is. Az utcafronti földszinten üzletek és raktárak voltak, a belső udvarban kocsiszín és kocsmaudvar. A szórakoztató egységeket a Magyar Királyi Szállodából telepítették át Steingassner János megbízásából, Wieser Gyula építész tervei alapján.

A Griff fogadóban nemcsak megszállni és enni lehetett, hanem vásárokat és rendezvényeket is tartottak ott, ahonnan gyorskocsi járat is indult. Híres vezetője Baráth Károly volt, aki 1873-ban halt meg.

AJÁNLÓ