IV. Károly megkoronázása

1916. december 30.

Írta: Varga Máté 2019. augusztus

1916 és 1918 között I. Károly néven a Habsburg Birodalom és egyben az Osztrák Császárság utolsó császára. Magyar királlyá történő koronázására a Mátyás-templomban került sor, ahol - a koronázások történetében első ízben - a magyar himnuszt énekelték, s nem az osztrákot. Vele együtt magyar királynévá koronázták feleségét, Zita Bourbon-pármai hercegnőt is.

Ha az öröklődés folytonosságát nézzük, akkor nem Károly lett volna a soron következő király: Károly csak 1906-tól kapott komolyabb figyelmet az udvartól, amikor apja gégerákban meghalt. Mivel Ferenc József elsőszülött fia, Rudolf koronaherceg 1889-ben öngyilkos lett, majd Ferenc József unokaöccse, Ferenc Ferdinánd főhercegnek, mint következő trónörökösnek, rangon alul kötött házassága feltételeként le kellett mondania saját gyermekeinek trónigényéről, apja révén Károly főherceg szintén előrébb került a trónörökösök listáján. Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-án Szarajevóban merénylet áldozatává vált, Ferenc József pedig 1916. november 21-én elhunyt, így a trón Károly főhercegre szállt.

IV. Károly koronázásának napja december 30-ára volt kitűzve. Az előkészületek úgyszólván már közvetlenül az új király trónralépését követően megkezdődtek. Megtette a maga előkészületeit az udvar, a kormány, az országgyűlés, a társadalom. Bizottságok alakultak az ünnep részletes programjának megállapítására, a koronázás színhelyének feldíszítésére s egyéb előzetes teendőkre; az előkészületre szánt idő rövidsége szükségessé tette, hogy mindent megfeszített munkával, szinte lázas sietséggel végezzenek el.

A csendes hétköznapokat élt budai vár és várnegyed most egészen új képet mutatott: a palotából a Mátyás-templomig vezető út végig virágos díszt kapott, zászlókat tűztek az épületek homlokzatára, díszes oszlopokat emeltek, s a Szent György téren megépítették a koronázási dombot és a nézőseregnek szánt tribünöket. De tribünök épültek a Sikló várban lévő bejárata előtt, a Dísz téren is. A Szentháromság téren felépítették az eskütételre szolgáló emelvényt és kissé átalakították a Mátyás-templom belsejét a szertartás céljainak megfelelően. Az útvonal menti házak ablakait, erkélyeit, üzleti kirakatait jómódú emberek bérelték ki az esemény idejére. Mivel a koronázási menet útvonala igen rövid, intézkedés történt, hogy csakis személyre szóló belépőjegyekkel ellátottak juthassanak még a gyalogjárókra is.

A koronázást megelőző ünnepélyek már december 27-én megkezdődtek, amikor Károly és Zita, Ottó nevű gyermekükkel Budapestre érkeztek. Vonatuk du. 2 órára érkezett meg a Nyugati pályaudvarra. A bevonulás ünnepiesen díszített útvonalon, a lelkesen éljenző közönség tömegeinek sorfala közt ment végbe, a Gellért-hegyről felhangzó ágyúdörgés közepette.

Este 6 órakor fogadta a király a koronázási hitlevelet átadó országgyűlési küldöttséget a budai vár tróntermében. A király zászlós urak közt, nagy és díszes udvari kísérettel jelent meg. A hitlevelet az országgyűlés nevében Csernoch János bíboros hercegprímás adta át emelkedett szellemű beszéddel, amelyre a király kegyes magyar szóval válaszolt, kijelentve, hogy a hitlevélre vonatkozó elhatározását másnap fogja kinyilvánítani, s a koronázás napját haladéktalanul ki fogja tűzni. A hitlevél-átadó bizottság aztán Zita királynénál tisztelgett: itt is Csernoch prímás szólt, felkérve a felséges asszonyt, hogy koronáztassa meg magát magyar királynévá. A királyné kedves szavakkal nyilvánította erre való készségét, s szavaival nagy lelkesedést keltett a jelenlévőkben.

December 28-án az Országház kupolacsarnokában gyűlt össze együttes ülésre az országgyűlés mindkét háza, báró Jósika Samu és Szász Károly közös elnöklete alatt. Az ülés megnyitó formaságainak befejezése után az országgyűlés tagjai felhajtattak a Várba, ahol a trónteremben gyülekeztek.

A király 11 órakor jelent meg közöttük felesége és gyermeke kíséretében. Előbb báró Ambrózy Gyula, az új koronaőr tette le az esküt, majd a király rövid szóval kijelentette, hogy a hitlevelet elfogadja s aláírásával ellátva átadja. A királyi szavak után Csernoch hercegprímás mondott beszédet, amelyre ő Felsége szép beszéddel válaszolt, hangoztatva a király és nemzet egyetértését. Du. 3 órakor a hagyományos szertartások közben átvitték a Koronát s a többi koronázási jelvényt a Várban lévő páncélos szobából, ahol őrzik, a király lakosztályába, hogy a koronát ő Felsége fejéhez igazítsák, s a királyné saját kezével javította ki Szent István palástját.

December 29-én a délutáni órákban átvitték a koronát a Mátyás-templomba, melynek loretói kápolnájában helyezték el.

December 30-án reggel már a korai órákban gyülekezett a közönség a Várhegyre vezető feljárókon, mindenki sietett, hogy helyét elfoglalja a tribünökön, a házak ablakaiban, az utca gyalogjáróján. Az országgyűlés is már korán reggel tartotta együttes ülését, s az Országházból indult el a Mátyás-templomba. A főrendek és képviselők érkezésekor már a Szentháromság téren gyülekeztek a vármegyék és városok, s különböző más testületek küldöttei, mind díszruhában.

Ezalatt a Várból is megindult a koronázó menet: elől egy huszárszázad, aztán sorban a főváros küldöttsége, az udvartartás urai s a zászlós urak és palotahölgyek, majd gróf Tisza István miniszterelnök. Utánuk a király és királyné a kis trónörökössel. A ragyogó díszkocsikban felvonuló menet a Szent György utcán, Dísztéren, Tárnok utcán és a Szentháromság utcán át vonult a Mátyás-templom elé.

Ágyúdörgés és a főváros összes templomi harangjainak zúgása közben vonult be a királyi pár a templomba, ahol akkor már ki ki a maga helyén, összegyűltek az országgyűlés tagjai, a vármegyék és városok küldöttségei lobogóikkal, a királyi család tagjai, a szövetséges és a semleges államok képviselői s mindazok, akiknek a szertartásban funkciójuk van. A főpapság a főbejáratnál várta a királyt. A loretói kápolnából ekkor vitték a koronázási jelvényeket az erre hivatott zászlós urak a szentélybe. Erre kezdődött meg a koronázás tulajdonképpeni szertartása.

Két segédkező püspök a királyt az oltárnál várakozó hercegprímás elé vezette. A király letérdelt és az evangéliumot megcsókolva letette az igazságosság és béke esküjét. A hercegprímás szintén letérdelt és a Mindszentek litániáját imádkozta. A litánia végével fölemelkedett a király és két püspök kíséretében a sekrestyébe vonult, hol a fölkenéshez megtette előkészületeit, letette kalpagját, mentéjét és kardját. Visszatért kíséretével s az oltár legfelső lépcsőfokára elhelyezett párnán térdre ereszkedett. Ekkor a hercegprímás a szertartásmester által aranytálcán odanyújtott szent olajjal a király Őfelségének jobb kézcsuklóját, jobb karcsuklóját, majd vállközét, imádkozva megkente. A király a szent kenet letörlése végett azzal a kísérettel, a mellyel jött, ismét a sekrestyébe vonult, ahonnan kíséretével visszatérvén, a szentély előtt felállított trónhoz visszament és ott térdeplőjére letérdepelve, a két segédkező püspök pedig Szent István palástját odahozva, a magyar királyi főudvarmester és a magyar királyi főkamarásmester segítségével ráadta, majd mind a négyen helyeikre mentek.

A hercegprímás harsona és dobszó mellett megkezdte a szent misét, majd a segédkező papsággal a főoltárhoz ment és az annak közepén felállított faldistoriumra ült és a szertartásmester által neki átnyújtott Szent István kardját kivonta. A király szintén a főoltárhoz járult s ott a legfelső lépcsőfokra helyezett párnára letérdelt, fejét a hercegprímás felé meghajtva tőle jobb kézzel átvette Szent István kivont kardját. Ez alkalommal a hercegprímás a következő szavakat mondja: "Accipe Gladium de Altari Sumptum", majd a hercegprímás a kardot visszavette, a szertartásmester segítségével hüvelyébe rejtette és azzal a királyt körülövezte e szavakkal: "Accingere gladio".

Széchenyi Béla gróf és Ambrózy Gyula báró koronaőrök a Szent Korona mellett a Mátyás-templomban

A király pedig a templomi gyülekezet felé fordult, kivonta a kardot s megtévén a szokásos kereszt vágásokat, egyet előre, egyet jobbra s egyet balra, hüvelyébe rejtette azt, mire odakinn megdördült az ágyú és a sortűz.

Ezután gróf Tisza István, mint a nádor helyettese föllépett az oltárra, megfogta a szent koronát s a hercegprímás segítségével a király fejére tette. A többi érsek és püspök a szentséges korona felé nyújtották ki kezüket áldást mondva. Ezután ugyancsak a hercegprímás "Accipe virgam virtutis" szavak kíséretében átnyújtotta a királynak a jogart és az országalmát. A két segédkező püspök, a magyar királyi főudvarmester és a magyar királyi főkamarásmester segítségével leoldta Szent István kardját a király oldaláról, amelyet az egyik segédkező püspök az oltárra visszahelyezett, mire eldördült a második üdvlövés is.

A tizenegy zászlóvivő, a koronázási jelvényeket vivő országzászlósok, a magyar királyi főajtónálló mester, a magyar királyi hírnök, a püspök az apostoli kereszttel, a magyar királyi főlovászmester helyettese az ország kardjával, a két darabont-testőrkapitány és a főhadsegéd a szentély evangéliumi oldalán felállított trón körül helyezkedtek el. A király, a nádor helyettese és a hercegprímás, a kalocsai érsek, a másik segédkező püspök, a magyar királyi főudvarmester, a magyar királyi főkamarásmester és a magyar királyi testőrkapitány, valamint a segédkező papság kíséretében, az evangéliumi oldalon felállított trónhoz vezették s beiktatták.

A hercegprímás a királytól jobbra, a kalocsai érsek balra, a nádor helyettese lent a trónnal szemben, a szűkebb kíséret többi tagjai pedig a másik trón előtt foglalták el helyüket. Éljen a király! - kiáltotta Tisza István nádorhelyettes és az egész templom zúgott az éjjentől.

Ezután a királyné megkoronázása következett. A király, kíséretében Várady érsekkel ós gróf Széchenyi püspökkel, a kikhez még herceg Festetics Tasziló főudvarmester, gróf Festetics Pál főkamarás és Lónyay testőrkapitány csatlakoztak, a veszprémi bíboros püspökhöz megy, aki a főoltár közepe előtt bíboros faldistoriumon ül. Rövid szavakkal megkéri őt, hogy koronázza meg őfelségét, a királynét. Ugyanakkor a királynét, aki eddig egyedül térdelt, főudvarmestere, gróf Esterházy Sándor kézen fogta és megindult vele. Közben az udvari kincstárnok a királyné fején volt házi koronát levette. Uszályát herceg Esterházy Irma és gróf Apponyi Sándorné vitte. A csoportot, amelynek élén a királyné haladt, hat párduckacagányos magyar testőr követte, akik a szentélyben lévő trónnal szemben, a pápai nuncius mellett kétoldalt állottak fel.

A király újból megkérte a veszprémi püspököt a koronázásra és a királyné az oltár legalsó lépcsőjére helyezett bíbor színű vánkosra térdelt. Amint a Mindenszentek litániája megkezdődött, leborult a vánkosra. Most gróf Tisza István nádorhelyettes Festetics Taszilóval levette a király fejéről a koronát. A hercegprímás a királyné jobb kézcsuklóját, jobb karcsuklóját és vállai közét olajjal kente meg. A szertartás végeztével gróf Esterházy Sándor főudvarmester megfogta a királyné kezét és a sekrestyébe vezette. Esterházy Sándor a házi koronát átadta báró Hornig Károly veszprémi püspöknek. A hercegprímás előtt a királyné letérdelt a bíbor színű vánkosra, mire Hornig püspök a királyné fejére tette a házi koronát. A hercegprímás és Tisza a szent koronát a királyné jobbvállához illesztették, a hercegprímás visszaadta a koronát a nádorhelyettesnek, aki újból visszavitte a királyhoz és a felség fejére illesztette. A hercegprímás átnyújtotta a királynénak a jogart és az országalmát; gróf Esterházy Sándor főudvarmester, Széchenyi püspök, Várady érsek és Hornig veszprémi püspök a palotahölgyektől és a kamarásoktól követve a királyhoz kisérték.

A veszprémi püspök itt meghajolt a királyné előtt, aki visszaadja a jogart és az országalmát. A koronázási misének végén mozgás támad a tömegben, a csoport kétfelé válik, a királyné távozik a templomból. Elől a főszertartásmester vitte a királyné házi koronáját, mögötte a királyné fehérben, uszályát a főudvarmester vitte. Közvetlenül utána Wallia altábornagy a trónörökössel. A királyné ezután eltávozott kis fiával együtt a templomból, a király pedig elvégezte az aranysarkantyús vitézek lovaggá avatásának hagyományos szertartását.

Ennek végeztével a király kivonult a templomból s fölment a Szentháromság téren az ott álló Szentháromság-szobor előtt fölállított emelvényre, a koronával a fején. Átvette az ezüstkeresztet s elkezdődött az eskü szertartása. Tisza István gróf átadta a hercegprímásnak az eskü szövegét, mire a prímás hangosan olvasta s a király pedig utána mondta.

Tizenkét óra volt, a közönség zúgva éljenzett, a honvédzenekar a magyar himnuszt játszotta, amelyet a küldöttségek s a tribünökön gyülekező közönség állva énekelt. A király e szertartás után rövid időre visszavonult a templomba, majd ismét kilépve szürke lóra ült, s fején a koronával, vállán Szent István palástjával a menet olyan sorrendben ahogy reggel érkezett, elindult a Tárnok utcán és Dísz téren át a Szent György térre. Itt a király föllovagolt a tér közepén hagyományos módon fölépített dombra és megtette a négy kardvágást a világ négy tája felé.

IV. Károly a koronázási dombon (kép: Schäffer Ármin, a király udvari fényképésze által)

A kardvágás után bevonult a palotába, ahol még a koronázási ebéd ősi szertartása várta az e célra előkészített teremben, ahol összegyűltek a királyi család tagjai, az udvari funkcionáriusok, zászlós urak, a koronaőrök és a melléjük rendelt királyi biztosok. A terem egyik páholyában ült Ferdinánd bolgár cár, mint a királyi család vendége. A szimbolikus jelentőségű ebéd az ősi módon folyt le. A tulajdonképpeni koronázás szertartása ezzel véget ért.

Délután még az e célra kiküldött országos küldöttség átadta a koronázási ajándékot a királynak és királynénak. Estére a királyi család elutazott családi otthonába, Togerbach-Reichenauba.