Eucharisztikus Világkongresszus, 1938.

34. Oltáriszentség Budapesten

Írta: Varga Máté 2019. augusztus

1938. május 25-én ünnepélyes külsőségek közepette megkezdődik Budapesten a 34. Eucharisztikus Világkongresszus. Az eucharisztia magyarul oltáriszentséget jelent, a kongresszusi mozgalom ennek jegyében Krisztus társadalmilag elismerhető és érvényesíthető hatalmát, a világban való valóságos jelenlétét hirdeti. Ennek az eszmének a tiszteletére szervezi meg a katolikus egyház 1881 óta a nemzetközi eucharisztikus kongresszusokat.

Az eucharisztia szónak több jelentése is van: egyrészt a kenyérrel és a borral végzett liturgikus cselekmény, ebből adódóan pedig a katolikus és ortodox szóhasználatban az egész szentmise, illetve liturgia. Másrészt az Eucharisztia – katolikus és ortodox hitvallás szerint – jelenti a kenyér és a bor színe alatt valóságosan jelen lévő Jézus Krisztust is. Ebben az értelemben – mivel személyre utal – bevett szokás a nagy kezdőbetű használata, s ilyen értelemben szinonimája az Oltáriszentség.

A 34. Világkongresszus rendezésének jogát Budapest nyerte el. Ez - messze túlmutatóan annak egyházi jelentőségén - óriási elismerésnek számított. Volt már egyszer hazánkban ilyen kongresszus, de akkor még Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia részeként volt rendezője, s a kongresszus Bécsben volt.

Az 1938-as 34. eucharisztikus kongresszus története egészen 1930-ig nyúlik vissza. Ekkor tartották meg ugyanis a Szent Imre-évet, amelyet nyugodtan lehet egyfajta főpróbának tartani. A Szent Imre herceg halálának 900. évfordulójára rendezett ünnepségsorozat nemzetközi mértékű volt: többek között részt vett rajta XI. Piusz pápa legátusa, Sincero bíboros, 6 további kardinális és körülbelül 100 külföldi püspök is. Országszerte rendeztek lelkigyakorlatokat és népmissziókat, amelyeken csak Budapesten több mint 130000-en vettek részt.

Az emlékév sikere megerősítette Serédi Jusztinián bíbrost, esztergomi érseket és hercegprímást az elgondolásában, hogy 1938-ban Budapest rendezhetné az eucharisztikus kongresszust. Így abban az évben Magyarországon kettős szentévet lehetne tartani, mivel 1938 Szent István-évnek is számít az államalapító király elhunytának 900. évfordulója miatt. Ezért a hercegprímás több útra is elment, amelyeken külföldi támogatókat is szerzett a kongresszus budapesti rendezéséhez, illetve a kettős szentévhez.

A sajtó eleinte arról számolt be, hogy a legesélyesebb pályázók között van Zágráb, Prága és Varsó is. Végül a lengyel–magyar barátság jegyében a lengyel főváros visszalépett Budapest javára, így 1936. november 17-én Párizsban a magyar fővárost nevezték meg, mint a következő kongresszus helyszínét. Mihalovics Zsigmond, az Actio Catholica (katolikus mozgalom, amelynek célja a világi hívek bevonása az egyház mindennapjaiba) igazgatója így nyilatkozott a hír hallattán:

Ahogy kiderült, hogy a kongresszust Budapesten fogják megrendezni 1938-ban, az ország lázas készülődésbe kezdett. Az ünnepségsorozat fő szervezője Bangha Béla jezsuita szerzetes volt, aki a kongresszus himnuszát is írta. Az Actio Catholica a helyi szervezetein keresztül lelkigyakorlatokat és előadásokat tartott, amelyek témája az Oltáriszentség volt. 1937-ben az espereskerületekben helyi kongresszusokra várták a híveket. A szervezés legfőbb irányítója az Előkészítő Főbizottság volt, amely alá 14 bizottság tartozott, amelyek többek között műszaki, pénzügyi, közlekedési és hitbuzgalmi feladatokkal foglalkoztak.

A rendezők eleinte 2,5 millió pengős költségvetéssel számoltak, amelyet a kormány túlméretezettnek talált, de végül az anyagi hátteret a katolikus egyház, a kormány, a székesfőváros és a mágnások biztosították és a költségvetés meg sem közelítette a 2 millió pengőt. A püspöki kar, a katolikus intézmények, a vallásalap mellett a budapesti önkormányzat is segített: az 1937. évi költségvetésben 80.000 pengőt állított be erre a célra, ami 1938 májusára 450.000-re emelkedett.

Noha a szervezéskor nyomatékosították, hogy a spirituális célok az elsődlegesek, a magyar államiság és a kereszténység szoros kapcsolatának hangsúlyozása elkerülhetetlen volt a rendezvény alatt - továbbá szerették volna szemléltetni az Állam és az egyház remek kapcsolatát is. Így lett a kongresszus fővédnöke Purgly Magdolna, Horthy Miklós kormányzó katolikus felesége.

Budapesten a felkészülés alatt restauráltak 14 katolikus templomot (köztük a Szent István-bazilikát, felújították azokat az utakat, amelyek egybeestek a körmenetek útvonalaival, átrendezték a Hősök terét (ekkor vesztette el a parkosított jellegét), illetve a leengedték a Városligeti-tó vizét, ahol a medence kitisztítása után padokat helyeztek el.

Az eucharisztikus kongresszus legfőbb helyszíne a Hősök tere volt, ezért is rendezték át: lekövezték és Gábriel arkangyal oszlopa mögött felépítettek egy ideiglenes oltárt, ami a római Szent Péter-bazilika főoltárának pontos mása volt, illetve az emlékmű mögött felhúztak két ideiglenes harangtornyot is. Ezekre a munkákra 450.000 pengőt fordítottak.

Többszázezer embert vártak a misékre, körmenetekre, szentségimádásokra, így nem lett volna elég a Hősök terére kirakni a padokat, a városligeti tó területére is szükség volt. De nem csak a Hősök terén voltak változások: a főváros több pontján is a legkülönfélébb díszeket rakták ki.

A Magyar Királyság székesfővárosa, Budapest, 1938. májusának utolsó hetében csak az 1896-os Milleniumhoz hasonlítható pompájú, katolikus ünnepségsorozat színhelye volt. A világ minden tájáról részt vett világi hívők mellett papok, szerzetesek, apácák, prelátusok és főpapok jöttek el a rendezvényre. Pacelli bíboros államtitkárral, a pápa legátusával az élen megjelent 14 bíboros, 48 külföldi érsek és 97 püspök. Két ország nem képviseltette magát a rendezvényen: a bolsevik Szovjetunió és a náci Németország. A náci újpogányság szellemében Hitler az Anschluss után megtiltotta a német és az osztrák katolikusoknak a részvételt.

Az ünnepségsorozat 1938. május 23-án vette kezdetét. Ezen a napon érkezett meg a 14 fős pápai küldöttség Eugenio Pacelli bíboros-államtitkár vezetésével. A vonat a Keleti pályaudvarra futott be, ahol uralkodóknak kijáró tiszteletadás fogadta a vendégeket: jelen volt a kormányzó, Imrédy Béla miniszterelnök, gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter, Hóman Bálint tárca nélküli miniszter, illetve a kormány több más tagja mellett a képviselőház és a felsőház elnökei és a honvédség főparancsnoka is.

Horthy Miklós fogadja Eugenio Pacelli bíborost, pápai legátust a Keleti pályaudvaron

1938. május 23-án a Keleti pályaudvaron, uralkodóknak kijáró állami és egyházi protokollal fogadták a pápai legátust. Megjelent a kormányzó, a katolikus Imrédy Béla miniszterelnök, Teleki Pál kultuszminiszter, Hóman Bálint tárca nélküli miniszter és a kormány több tagja, a képviselőház és a felsőház elnöke, a honvédség főparancsnoka.

A teljes magyar püspöki kar Serédi bíborossal az élen épp úgy ott volt, mint Szendy Károly, Budapest polgármestere. Az üdvözlő beszédek után az egyháziak a Mátyás-templomba vonultak, ahol Montini helyettes államtitkár olvasta fel XI. Pius pápa Serédihez intézett brevéjét Pacelli legátusi kinevezéséről (Pacelli bíboros egy év múlva XII. Piusként ülhetett a pápai trónra, Montini pedig 1963-tól VI. Pál pápaként vezette a világegyházat).

Másnap, május 24-én fogadást tartottak a pápai küldöttség tiszteletére, amelyen Pacelli bíboros szavai után Balla Sándor felállt egy dobogóra és a következőt mondta a legátusnak:

Május 25-én délben elállt az eső és kisütött a nap, Budapest fölött felragyogott az ég, így zavartalanul lehetett megtartani az eucharisztikus világkongresszus nyitóünnepségét a Hősök terén. A tér középpontjában a karcsú oszlop tetején álló, kezében keresztet tartó angyal előtt építették fel a római Szent Péter bazilika főoltárának hasonmását.

A Szépművészeti Múzeum lépcsőin emelkedett az államfői páholy és a világi notabilitások tribünje. A Műcsarnok előterében kaptak helyet az egyházfők és a főváros vezetői. Délután 5 órakor Budapest római katolikus templomaiban egyszerre szólaltak meg a harangok, hogy tudtára adják a városnak és a világnak: megkezdődött a 34. Eucharisztikus Világkongresszus.

Ekkorra megteltek a díszpáholyok, s megkezdődött az egyháziak impozáns bevonulása a Vajdahunyad várból a Hősök terére. A több százezres zarándoksereg a tér távolabbi részében és a leeresztett tóban elhelyezett padsorokban foglalt helyet.

Serédi hercegprímás latin nyelvű beszédében a kongresszus jelszavául választott „vinculum caritatis”, a szeretet kötelékének értelmét fejtegette. Az állam nevében Hóman Bálint köszöntötte az eucharisztikus kongresszust. Ezt követően Pacelli bíboros, a pápa legátusa szólt a hívőkhöz. Felidézte a magyar nemzet ezeréves dicső múltját, amelynek során Magyarország a kereszténység védőbástyája volt és maradt. Ez burkolt politikai üzenet volt: ez az ország képviseli most is ebben a régióban következetesen a bolsevik ateizmussal és a náci újpogánysággal való szembenállást. Pacelli beszédében követte a bolsevizmust elítélő, 1937 márciusában kiadott Divini redemptoris, illetve a néhány nap múlva közzétett, a náci újpogányságot megbélyegző Mit brennender Sorge kezdetű pápai enciklikákat.

Pacelli elmondta, hogy...

A megnyitó ünnepséget este 8 órakor a budai királyi várban a kormányzó és felesége által adott ünnepi vacsora követte. Este 10 órakor a márványteremben az egyházi és a világi, politikai elit számára adott 1500 fős fogadással ért véget a nap.

A kongresszus első napjának, május 26-ának két kiemelkedő mozzanata volt: a gyermekek és fiatalok tömeges szentáldozása a Hősök terén, majd este az impozáns hajóskörmenet a Dunán. Összesen 150 000 iskolájának vagy egyesületének egyenruháját viselő elemista és gimnazista áldozott a nekik tartott szentmise keretében. Akik az utolsó pillanatra hagyták a szentgyónást, azoknak az Andrássy út két oldalán gyóntatószékeket állítottak fel. E májusi napon 300 pap végezte az áldoztatást.

Az esti hajós körmenet koreográfiája és technikai kivitelezése egyedülállónak mondható az akkori Európában.

„Egy város szépségének hódolata, amikor alkonyat után egyszerre csak felsugároztak a város fényei; a gyönyörű és hatalmas folyamban tükröződve ringott a kereszténység kettős városa, Pest-Buda, mely erre az éjszakára egészen az Eucharisztia jelvényeit öltötte magára. A Lánchíd szinte maga a megelevenedett kongresszusi jelvény; az Erzsébet-hídon égő vörös kontúrjaival a kehely, a félmillió ember a partokon” – olvasható a kongresszus emlékkönyvében.

Az esti félhomályban a sziporkázó fények neobarokk összhatást keltettek, s a rendezők jól kihasználták a Duna két partján elterülő világváros egyedülálló, háborúk és kontár építészek által fel nem dúlt csodás panorámáját. A Lánchíd modern kivilágítása, a királyi vár, a Koronázó Főtemplom és az Országház díszkivilágítása, a rakpartok mindkét oldalon fényárban úszó szegélye impozáns díszletet adott az „eucharisztikus flottatüntetésnek”.

XI. Pius pápa legátusának, Pacelli bíborosnak érkezése
(Filmhíradók Online)

A körmenet a Szent István Bazilikából indult a Duna-partra, az Eötvös téri hajóállomáshoz. Pacelli legátus teljes bíborosi ornátusban vitte az oltáriszentséget a hajóra, s a menet megindulását messze hangzó harangzúgás köszöntötte. Legelöl lovas rendőr díszszakasz haladt, majd a honvéd díszszázad követte a zenekarral. A körmeneti kereszt alatt a világi és szerzetes papság serege haladt. A papok kezében égő gyertya lobogott. Díszes baldachin alatt lépdelt a legátus, kezében az aranyozott szentségtartóval. A baldachintól jobbra a Pázmány Péter Tudományegyetem tanácsa, élén a rector magnificusszal, jobbján a fővárost képviselő polgármesterrel. A legátust a bíborosok menete követte, a sort Serédi bíboros zárta.

A Zrínyi utcán át értek az Eötvös térre, ahol a körmenet 9 kivilágított hajója várta őket. Az elöl haladó hajó orrában hatalmas, kivilágított kereszt állt. A Gellért-hegyről felröppenő rakéta jelezte, amikor elindult a főhajó, a Szent István-gőzös.

A Szent István fedélzetén a főpapok foglaltak helyet, a koronaőrség és a folyamőrség tagjai álltak díszőrséget, a hajó elején pedig 12 harsonás állt. A hajós körmenet a Duna folyásával szemben, felfelé indult, a Margitszigetet megkerülve folytatatta útját lefelé a Dunán a Horthy Miklós hídig, s itt megfordulva ért vissza az Eötvös térre. A rakpartokon 3000, égő fáklyákat tartó levente állt díszsorfalat. A nagyszerű látványban a kormányzó és környezete a királyi palota erkélyéről gyönyörködött.

A tömeget a Gellért-hegyen rendezett tűzijáték szórakoztatta. A tűzijáték végén a Citadellánál 50 méter magas, hatalmas kereszt gyulladt ki bengáli tűzből, vörösre festve a főváros egét. Az ünnepi látványosságnak éjfél körül lett vége. A kongresszuson őszinte hittel részt vevő vallásos tömegeknek életre szóló, felejthetetlen élményt szereztek a látottak, megerősítve hitüket és keresztény meggyőződésüket.

A kongresszus második napja nem a látványosságoké és körmeneteké, hanem az áhítaté és a szakszerű eszmecseréké volt. Reggel 8 órakor a Hősök terén a katonák szentmiséje és közös áldozása nyitotta a napot. Ezen a tábornoki kar katolikus tagjai és több ezer honvéd vett részt. Délelőtt a bazilikában görög rítusú szentmisét mondtak. A szakosztályi gyűlések közül kiemelkedett az ifjúsági nagygyűlés. A kongresszus legfelemelőbb lelki élménye a 150.000 férfi május 27-én tartott éjszakai szentségimádása volt a Hősök terén, amely a Csávossy Elemér jezsuita atya által vezetett három felvonásos misztériumjáték keretében zajlott.

A több mint félmillió hazai és külföldi zarándok azzal a benyomással távozhatott a Duna-parti metropoliszból, hogy ez a város, ez az ország a béke, a biztonság és a jólét szigete az újabb háború előtt álló Európában.