Taxisblokád, 1990.

Tiltakozás az üzemeanyagár-emelés ellen

Írta: Varga Máté 2017.

A taxisválság 1990 őszén robbant ki, amikor az akkori jobboldali koalíciós kormány váratlanul bejelentette, hogy csaknem a duplájára emelik a benzin és a gázolaj árát. A kormány azonban elszámította magát, a lakosság a vártnál jóval hevesebben reagált. Ennek oka az volt, hogy az intézkedés teljesen váratlanul érte a lakosságot, ugyanis a kormány a felvásárlások elkerülése végett az utolsó percig titkolta, sőt még le is tagadta, hogy egy ilyen döntés meghozatalára készül.

1990. október 25-én, több hetes tagadás után az Antall-kormány (MDF) bejelentette, hogy drasztikusan, mintegy 70%-kal megemeli a benzin és kőolaj árát. A 37 forintról 62-re emelt benzinár szó szerint felrobbantotta a kedélyeket. A hírre több száz taxis gyűlik össze a Felvonulási téren (ma 1956-osok tere, Városliget), majd átmennek a Kossuth térre, ahol az Országház lépcsőjén tárgyalnak a közlekedési miniszterrel, sikertelenül. A feldühödött taxisok ezután kezdik meg elfoglalni és lezárni Budapest hídjait.

A köztársaság kikiáltását követő évben brutális mértékű éves inflációval kellett megküzdeni Magyarországon. 1990-ben ugyanis 28 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak az országban. Ez az eltelt 23 év egyik legmagasabbjának is tekinthető, hiszen ennél magasabbat egyedül 1991-ben regisztráltak: akkor 35 százalékos volt a fogyasztói árindex mértéke Magyarországon.

A rendszerváltást követő évben, 1990-ben az élelmiszerek drágultak a legnagyobb, 35 százalékos mértékben, ám a termékcsoportonkénti lebontásban semmit sem találni, ami nem drágult volna legalább 20 százalékkal. A szeszes italok, dohányáruk 30,7, a ruházkodási cikkek 23,3 százalékkal lettek drágábbak, a tartós fogyasztási cikkekért 20,8 százalékkal fizettünk többet, míg a háztartási energia ára 27,6, az egyéb cikkek, üzemanyagok ára pedig 28,9 százalékot emelkedett egy év alatt, a szolgáltatások pedig 25,6 százalékkal kerültek többe, mint 1989-ben.

1990-ben a minimálbér 4515 forint, a bruttó átlagkereset ennek közel háromszorosa, vagyis 13446 forint volt.

Tombolt a gazdasági válság, megindult az állami cégek elkótyavetyélése (privatizációja), nőtt a munkanélküliség, s ezzel együtt csökkent a kormányzó párt népszerűsége is. Az Antall-kormány képtelen volt kezelni a válságot: a kórházban lévő miniszterelnököt Horváth Balázs belügyminiszter helyettesítette. A blokád ideje alatt csak a tűzoltók, a mentők, valamint az országból kivonuló orosz csapatok közlekedtek zavartartalanul. Az elégedetlenségi mozgalomba bekapcsolódtak a pártok is: az ellenzékben lévő SZDSZ politikusai a barikádokon szónokoltak, az MDF pedig a kormány melletti szimpátiatüntetést szervezett.

Az Antall-kormány a rendkívüli benzinár-emelkedést azzal indokolta, hogy a bejelentés napján Magyarországnak már csak pár napos olajtartaléka maradt a szokásos 30 napos helyett. A benzin beszerzését nehezítette, hogy a kuvaiti háború miatt jelentősen megugrott az olaj világpiaci ára, a korábbi 17 dollárról 29-re emelkedett. A politikai rendszer átalakulása miatt pedig akadoztak a Szovjetunióból érkező olajszállítmányok.

Az áremelés bejelentése azért váltott ki rendkívül heves tiltakozást, mivel azt még aznap is hevesen tagadta a kormány. Az ellenzékben lévő Fidesz frakcióvezetője, Orbán Viktor a háromnapos válság után a parlamentben elmondott beszédében úgy fogalmazott: hazudott a kormány, mivel még a bejelentés előtt is tagadta, hogy áremelésre készül. A tiltakozást erősítette az is, hogy MDF választási ígéreteiben azt sugallta, hogy rövid időn belül pozitív fordulat következik be az emberek életében. A fordulat azonban elmaradt, a lakosság életszínvonala tovább romlott, ez pedig kiábrándította a tömegeket a kormányból.

A taxisok olyan szervezőerővel rendelkeztek, amellyel képesek voltak napokra megbénítani az országot. Olyan kommunikációs hálózatuk volt, amivel akkor csak a rendőrség, a mentőszolgálat és a hadsereg rendelkezett: mobiltelefon híján a CB-rádió biztosította azt a kommunikációs rendszert, amely lehetővé tette az országot megbénító demonstrációt.

Az október 24-i Magyar Hírlap szerint október 29-étől drágul a benzin, ugyanakkor az MTI közleménye arról tudósított, hogy a kormány október 25-i ülésének napirendjén nem szerepel a benzináremelés. Az október 25-i Népszava hasábjain az...

...szöveg volt olvasható.

Az áremelésről csak a legjobban értesült - párt-közeli - lapok tudtak, míg a lakosságot hirtelen érte a hír. A belügyminiszter, Horváth Balázs látta el ekkor Antall József miniszterelnök helyettesítését, aki kapkodásaival és időnkénti fenyegető hangnemével nem tudta lecsitítani a felfokozott hangulatú közvéleményt. Siklósi Csaba közlekedési miniszter nem volt hajlandó átvenni a taxisok petícióját, akik ezután döntöttek úgy, hogy blokád alá veszik a várost. A hídlezárások után a taxisblokád országos méretűvé nőtte magát, majd nem sokkal éjfélre lezárták a határátkelőket is.

A kommunista diktatúra utáni első demokratikus kormányt ledöbbentette a taxisok reakciója, s mivel eddig nem volt demokratikus tapasztalatuk e téren, így a helyzetet sem tudták kezelni megfelelően. A kormányszóvivő, László Balázs október 26-án (pénteken reggel) törvénytelennek nevezte a taxisok akcióját, arra hivatkozva, hogy azt a gyülekezési törvényben előírtaknak megfelelően nem jelentették be 72 órával korábban. Horváth Balázs pedig bejelentette, hogy a kormány minden törvényes eszközzel helyreállítja a rendet. E hírt a híradások úgy értelmezték, hogy a kormány a rendvédelmi szervekkel tömegoszlatásba fog kezdeni, az SZDSZ pedig ezt kihasználva fűteni kezdte a népet a kormány elleni fellépésre.

Végül nem került sor erőszakos oszlatásra, ugyanis a budapesti rendőrfőkapitány, Barna Sándor nem hajtotta végre a belügyminiszter régi vágású utasítását, s nem volt hajlandó a rohamrendőröket rászabadítani a taxisokra. Hozzátette: lemond, ha erre kötelezik. A köztársasági elnök, Göncz Árpád - mint a hadsereg főparancsnoka - pedig a hadseregnek tiltotta meg az erőszak alkalmazását. Ezek után nyilvánvalóvá vált, hogy Antall József távollétében nincs a kormányban olyan ember, aki higgadtan és megfelelően tudná kezelni a taxisblokád okozta válságos helyzetet.

A taxisok október 25-én induló akciójával a megkérdezettek 80 százaléka értett egyet, az országos blokád megszervezése azonban már csak 55 százalék. A taxisok erővel történő eltávolítását 82 százalék ellenezte. A közvélemény elmarasztalta a kormányt a tárgyalások során tanúsított magatartásáért: a megkérdezettek 6 százaléka vélte úgy, hogy a kormány igazán törekedett a megegyezésre. A Medián akkori telefonos közvélemény-kutatásából pedig az derült ki, hogy a megkérdezettek 63 százaléka a kormányt tette felelőssé a konfliktus kirobbanásáért, és mindössze 10 százalék marasztalta el csak a fuvarozókat.

Ezekben a napokban, majd az ezt követő hetekben kezdett el szétválni a háztartási tüzelőolaj és a gázolaj közötti árolló, amely azt eredményezte, hogy sokan kezdtek el olajhamisítással foglalkozni. Ez a politikai körökkel is jó kapcsolatokat ápoló olajmaffia születéséhez vezetett: kénsavazással a színezett háztartási olajban semlegesíthető a belerakott – a gépkocsik motorját tönkretevő – ferrocén, így a háztartási olaj szállítmányokat gázolajként lehetett továbbadni ("olajszőkítés"). Náluk voltak ügyesebbek is – ők már a határon megoldották, hogy bele se kerüljön a ferrocén a háztartási olajnak szánt szállítmányokba, így simán vihették tovább és adhatták el gázolajként az anyagot. Ez a biznisz a rendszerváltás óta elképesztő profitot termelt néhány érdekcsoportnak, és máig tisztázatlan a szőkítésből származó pénzek sorsa.

A taxisok képviselőivel még 26-án megindultak a tárgyalások; az egyeztetésre a Munkaügyi Minisztérium épületében (lásd: Spenótház) került sor, ahol a kormány képviselve Rabár Ferenc pénzügyminiszter, Bod Péter Ákos ipari miniszter és Siklós Csaba közlekedési miniszter voltak. A taxisok szóvivője Horvát Pál volt.

Estére már körvonalazódni látszott a megállapodás, amelynek értelmében szabadáras lett volna az üzemanyag, s így az a világpiaci árnak megfelelően változott volna. A taxisok hajlandóak voltak aláírni a megállapodást, de Göncz Árpád beszéde meghiusította az egyezséget. A köztársasági elnök ugyanis azt javasolta, hogy a kormány függessze fel az áremelést, mire a taxisok bizakodni kezdtek, hogy a kormány visszavonja az áremelést.

Október 27-én a magyar közutak teljes blokádjára került sor. A taxisok és fuvarozók - a hozzájuk csatlakozott polgári résztvevőkkel együtt - megbénították az egész ország közlekedését. Mintegy 600 helyen állítottak fel útzárat, így ez összesen - a fővárossal együtt - 105 települést érintett. Budapesten a Lánchíd kivételével az összes Duna-hidat lezárták, s 25 főbb csomópontot eltorlaszoltak. A mentők, a tűzoltók és az élelmiszer-szállítók továbbra is szabadon járhattak, őket nem tartóztatták fel a tiltakozók. Az élelmiszer-szállításba vidéken a hadsereg is bekapcsolódott, de így is volt, ahol 4-5 órákat kellett sorba állni a kenyérért. Ezen a napon az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) keretében folytatódtak tovább a tárgyalások, ami lehetővé tette a kormány, a munkaadók és a munkavállalók közös egyeztetését.

A lakosság szimpátiája a taxisok iránt ugyan nem csökkent, de ritkultak ennek a látványos megnyilvánulásai, a torlaszokhoz vitt, friss sütemények, szendvicsek, forró teák. November elseje ekkoriban még nem számított munkaszüneti napnak, így sokan ezen a hétvégén, közvetlenül a halottak napja előtt tervezték felkeresni a távoli temetőkben nyugvó rokonaik sírját. A közúti közlekedés országos megbénulása miatt ez általában nem volt megvalósítható. A pénteki munkanap ellehetetlenülését még a legtöbben mosolyogva fogadták, de senkinek nem volt ínyére egy elhúzódó, bizonytalan kimenetelű blokád.

Sem a Szabadság-hídnál, sem az Erzsébet hídnál nem volt nyoma az előző nap tapasztalt majálishangulatnak. A zordabb idő a torlaszokon éjszakázó taxisokat is morcosabbá tette, a lakosság számára tovatűnt az újdonság varázsa, a rendkívüli esemény érdekessége. Folyamatos, apró konfliktusokat szült a helyzet, amikor az egyik állampolgár önkényesen eldönti, hogy a másik állampolgár átmehet-e a hídon.

A kormány tárgyalási stílusát többször nehezményezték a taxisok; a kormány tagjai többször is felfüggesztették a tárgyalásokat, emellett rendszeresen váltották egymást, miközben a taxisok három napon keresztül ültek a tárgyalóasztalnál folyamatosan.

Szombaton jelentek meg az Országház előtt az MDF melletti szimpátiatüntetők is, akik különféle transzparenseken nyilvánították ki vélemányüket: "vállaljuk a terheket", "fasizmus, marxizmus, taxizmus", "Hungary no taxiland". Az Országház ablakában V-betűt formáló ujjakkal megjelent a belügyminiszter is, aki majdnem kiesett a térre - SZDSZ-es és Fideszes politikusok azt állították, hogy részeg, míg Horváth Balázs szerint csak azért billegett, mivel térdelt egy radiátoron.

Délután 3-kor Ausztria üzemanyagszállítmányokat ajánlott fel Magyarországnak azonnali segítségként az üzemanyag-áremelés és az útlezárások miatt kialakult helyzet enyhítésére, este 10 órakor a kormány bejelentette, hogy reális lehetőséget lát literenként 10-12 forintos kedvezményre, illetve kompenzációra, szakmai tárgyalások során megállapítandó mennyiségi keretek között. A nyugodt érdekegyeztetésnek azonban feltétele, hogy az útelzárások az egész országban megszűnjenek.

Az Érdekegyeztető Tanáccsal való egyezkedést a tévé élőben közvetítette. Palotás János, független országgyűlési képviselő, a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke volt a munkaadói oldal szóvivője, s ő dolgozta ki azt a javaslatot, amely végül a megegyezéshez vezetett. Ennek lényege volt, hogy a benzinárak 12 forinttal csökkennek, s a termelői árakat ezután a világpiac alakítja, az ezt terhelő fogyasztói adók pedig rögzítettek.

Október 28-án, vasárnap valamelyest enyhítettek az útlezárásokon. Az estére megszületett megállapodás szerint október 29-én éjféltől 12 forinttal csökkentik a megemelt benzinárakat, amelyek az árnyitással összefüggő törvények hatálybalépéséig érvényesek.

A megállapodás megszületése és aláírása után a miniszterelnök kórházi betegszobájában adott nyilatkozatot a televíziónak (ún. "pizsamás interjú", lásd ITT), melyben az országban kialakult helyzetet, a válságot megoldó kompromisszumot elemezte. Ezt követően a Országgyűlés tavaszi ülésszakán Göncz Árpád köztársasági elnök a parlament elé terjesztette a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. A törvénynek aktualitást adó taxisblokádnak országosan több százezer résztvevője volt, akik a hatályos törvények alapján bűncselekményeket követtek el, mivel a tüntetést nem jelentették be 72 órával annak kezdete előtt, illetve közérdekű üzem működését bénították meg. A közkegyelemről szóló törvény megalkotásával az állam lemondott a felelősségre vonásról.

A taxisblokád nyomására a nagymértékű áremelés elmaradt, végül 49 forintos literenkénti árral zártuk az évet. .

Anekdota: A Szabadság-híd pesti hídfőjénél egy hatvan év körüli néni szórta az igét a körülötte állóknak. Külseje, hanglejtése a logopédusnő figurájára emlékeztetett, a Tanú című filmből. Nos, a villamos síneken állva, a soron következő tételmondatát még nagyobb átéléssel kívánta elmondani, ezért tekintetét az ég felé fordította, ujjával fölfelé mutatott, és így szólt: "Mindenért a felsővezeték a hibás!". Éktelen röhögés volt a válasz erre az ott lebzselő csapatnyi farmerkabátos gimnazistától. A néni zavartan magyarázta, hogy természetesen felsővezetés-t szeretett volna mondani, de akkor már mindegy volt. Egy pillanat alatt szertefoszlott minden tekintélye. Néhány lelkes gimnazista még elítélő kijelentésekkel tett a 47-es villamos felsővezetékére, ami ugye mindenről tehetett

Taxisblokád, 1990.

Tiltakozás az üzemeanyagár-emelés ellen

Ajánlott cikkek

Hírdetés

Képek