Liber Endre: Budapest fürdőváros kialakulása

A Sáros és Rudas fürdő első kiviteli tervpályázatának eredménye az 1905-1907. évben

Írta: Liber Endre 1936.

A Sárosfürdő pályázata

A már ismertetett eszmei pályázat eredményeképpen Budapest székesfőváros tanácsa a Sáros-fürdő felépítésénél a kivitel alapjául szolgálandó terv beszerzése céljából az 1905. évi július hó 6-án kelt határozattal szűkebb körű kiviteli tervpályázatot rendelt el. A pályázat már 1,660.000 K építési költség helyett 1,800.000 K költséggel számolhatott. A tervek elbírálására kiküldött bírálóbizottság a működését 1906. évi november hó 26-án tartott ülésében fejezte be. Ezen az ülésen Rózsa Gyula alpolgármester, a bírálóbizottság elnöke elnökölt és rajta kívül jelen voltak: Kun Gyula, Dr. Bódy Tivadar tanácsnokok, Heuffel Adolf középítési igazgató, Dr. Magyarevits Mladen tiszti főorvos, Dr. Heltai Ferenc, Herzog Péter báró, Quittner Zsigmond, Wellisch Alfréd, Dr. Bókay Árpád, Dr. Reiner Ede, Francsek Imre, Dr. Tauffer Vilmos, Krátky János, Dr. Sass István, Barczen Lajos, a bíráló bizottság tagjai. A bírálóbizottság jelentését a következőkben terjesztette elő:

A pályázati feltételek 1. pontja értelmében a szűkebb körű kiviteli tervpályázatra felhívott négy műépítész pályatervét 1906. évi február hó 3-ig volt köteles benyújtani, viszont a feltételek 5. pontja értelmében a bírálóbizottság hivatva volt működését a határidő lejárta után megkezdeni és határozatát két hónapon belül meghozni.

Miként az a tekintetes Tanács előtt tudva van, a folyó év első hónapjaiban fennállott teljesen abnormis politikai viszonyok a székesfőváros életének minden nyilvánulásában a lehető legnagyobb mértékben hátrányosan voltak érezhetők úgy, hogy a közigazgatás legtöbb ágában az ügyek hátráltatása és részben teljes fennakadása elkerülhetetlenül bekövetkezett. Ennek következménye volt az is, hogy a pályázati feltételek értelmében a pályázat eldöntésére hivatott bírálóbizottság megalakulása és működésének megkezdése a politikai viszonyok tisztázódásának idejéig akadályozva volt, és a bírálóbizottság csakis folyó év május hó 26-án tartott ülésében alakulhatott meg és kezdhette meg működését.

A bírálóbizottság folyó év május hó 26-án megtartott ülésében megalakult és működését a beérkezett pályatervek felbontásával megkezdette és mindenekelőtt megállapította, hogy a megtartott eszmei tervpályázat során pályázatra felhívott négy pályázó műépítész, név szerint Sterk Izidor, Sebestyén Arthur és Hegedűs Ármin, Alpár Ignác és Pecz Samu pályaművét a kiviteli tervpályázatra kivétel nélkül benyújtotta, egyszersmind konstatálta azt is, hogy a pályázók a pályázati feltételek 2. és 5. pontjában foglalt általános követelményeknek megfeleltek, minélfogva elrendelte, hogy a pályázók részére az illetékessé vált egyenkint 3000-3000 korona tiszteletdíj kiutalványozása iránt a tekintetes Tanácshoz előterjesztés intéztessék, mi meg is történt.

Egyidejűleg a bírálóbizottság a beérkezett pályaterveket kiadta Heuffel Adolf székesfővárosi középítési igazgató úrnak, hogy azokat költségszámításaik helyessége tekintetében ellenőrző számításoknak vétesse alá és azokat a tervezési program követelményei szempontjából is vizsgálja át, különös tekintettel a gyakorlati kivitel követelményeire és erre vonatkozó jelentését a bírálóbizottsághoz terjessze be. Egyidejűleg, az eszmei tervpályázat során követett eljáráshoz hasonlóan, Heuffel Adolf középítési igazgató úr elnöklete alatt Dr. Magyarevits Mladen, Lechner Ödön, Quittner Zsigmond, Wellisch Alfréd, Dr. Reiner Ede, Dr. Sass István és utóbb az elhunyt Czigler Győző helyett Francsek Imre bírálóbizottsági tagokból álló szakértői albizottságot küldött ki a bírálóbizottság oly megbízással, hogy a pályatervek áttanulmányozása, azok előnyei és hátrányainak összehasonlító méltatása alapján a bírálóbizottság előzetes tájékozása céljából a bizottsághoz jelentést tenni szíveskedjenek.

A középítési igazgató úr a bírálóbizottságtól vett megbízatásnak megfelelt, amennyiben az ellenőrző költségszámításokat, valamint a tervezetek leírását a székesfővárosi mérnöki hivatal több szakközegének közreműködésével elkészítette és a bírálóbizottság összes tagjainak folyó év július hó elején megküldte.

Egyidejűleg intézkedett a középítési igazgató úr a szakértő albizottság összehívása iránt, mely is július hó folyamán a középítési igazgató úr által beterjesztett költségszámítások és műszaki leírások alapul vétele mellett megkezdette a tervezetek összehasonlító elbírálására irányuló munkálatait és az albizottság tagjai a beérkezett pályatervek mindegyikét részben egyenként, részben ismételt összejöveteleik alkalmával többen együttesen a legbehatóbb kritikai megbeszélés tárgyává tették. Mindazonáltal nem volt lehetséges az, hogy a szakértő albizottság működését még a nyári nagy szünidő előtt befejezze annál az oknál fogva, miután az albizottság tagjai az előrehaladott nyári évszakban nem voltak teljes számmal, vagy csak oly számmal is egybehívhatok, hogy a bírálóbizottság elé terjesztendő javaslat megállapítható s az albizottság tagjainak többsége által elfogadható lett volna.

A kiküldött szakértő albizottság a nyári szünidő folyamán félbehagyott tárgyalásait - az albizottság tagjainak folyó év augusztus hó 3-án tartott értekezletén kifejezett kívánságához képest - szeptember hó második felében folytatta és szeptember hó 21-én és utóbb 25-én tartott értekezletein befejezte. A befejező értekezletében állapította meg a kiküldött szakértő albizottság a bírálóbizottsághoz intézett jelentésének szövegét. Ebben a pályaművek előnyei és hátrányainak összehasonlító méltatása után szakvéleményét is kimondta és ezen alapuló javaslatait a bírálóbizottság elé terjesztette.

A kiküldött szakértői albizottság 1906. évi szeptember hó 25-én kelt jelentésében a következőket olvassuk:

Szakértői jelentésünk előterjesztését megelőzőleg meg kell említenünk, miszerint a pályaművek szerzői a pályázat alaki feltételeinek általánosságban véve eleget tettek. A pályázat eredményét illetőleg azonban egész általánosságban konstatálnunk kell, hogy az eszmei tervpályázat eredményei és az ennek során szerzett tapasztalatok nem érvényesültek a kiviteli tervpályázaton oly mértékben, mint azt reméltük, sőt mint azt jogosan el is várhattuk. A kiviteli tervpályázaton részt vett pályaművek túlnyomó része nem tüntet fel oly mértékű haladást ugyanazon tervezőknek az eszmei tervpályázaton szerepelt alkotásához képest, mint aminőt az ügy érdekében jogosan vártunk, sőt egyik-másik pályaműnél sajnálattal kellett az eszmei pályázat eredményével szemben némi visszaesést konstatálnunk.

Az előttünk fekvő tervezetek költségei, mint arra az alábbiakban esetről-esetre lesz alkalmunk reámutatni, a székesfőváros hatósága által a Sáros fürdő építésének céljára előirányzott 1,800.000 koronányi összeget kivétel nélkül és pedig igen jelentékeny mértékben túllépik, mely túllépés minden egyes esetben több százezer koronára rúg, a székesfőváros középítési igazgatója által végzett ellenőrző számítások eredménye szerint.

A pályázók költségszámításai ugyan ezekkel szemben általában kisebb építési költségeket tüntetnek fel, azonban a pályázók által alapul vett s a középítési igazgató általános ismertetésében közölt egységárak összehasonlítása útján meggyőződtünk, hogy a hivatalos ellenőrző számítás - mint azt a majdan készítendő részletes költségvetés igazolni fogja - a valóságot inkább megközelíti, mint a pályázók számítása.

Az építési költségek emelkedése különben természetszerű, tekintve, miszerint azon idő óta, hogy a székesfőváros az 1,800.000 koronányi előirányzatot megállapította, már több év telt el és ezen idő alatt úgy a munkabérek, mint az építési anyagok árai legalább is 10%-kal, sőt még nagyobb mértékben emelkedtek. Mindezeknél fogva, mi a tervezetek építési költségeinek emelkedését indokoltnak tartjuk és a mutatkozó költségtöbbletek dacára az összes pályaműveket bevonandónak tartjuk az elbírálás keretébe.

Egyébiránt az építési munkabérek és építési anyagok árai tekintetében még nem értük el az emelkedés maximumát és kötelességszerűen arra kell irányítanunk a székesfőváros hatóságának figyelmét, hogy minél hosszabb ideig tartatik függőben az építeni szándékolt fürdők felépítése, fokozatosan annál nagyobb és nagyobb anyagi áldozatokat fog azok létesítése igényelni, az építkezések árainak várható emelkedése folytán.

Ezek után ismerteti a szakbizottság jelentése mind a négy pályamunka előnyeit és hátrányait. Minthogy mind a négy igen komoly pályamunka volt, megérdemlik, hogy részletesebben is ismertessem mindegyikre vonatkozólag a szakértői albizottság véleményét.

Petz Samu pályaműve

A tervezet fő jellemző vonása, hogy az a rendelkezésre álló területet igen sűrűn építi be, ennek következménye egyrészről, hogy az alaprajzi elrendezés nem elegendőképen egységes és áttekinthető, másrészről a tervezetnek nagyon is költséges volta, melynél fogva az az előirányzott összeget a megejtetett ellenőrző számítások szerint kerekszámban 822.000 koronával lépi túl.

A sűrű beépítés és az alkalmazott csoportosítás következménye a feltűnően sok és hosszú folyosó, mely a tájékozást megnehezíti, nemkülönben következménye a sok és aránylag kis udvar, szám szerint 9, melynek elrendezésével a tervező úgy látszik a világítás javítását akarta elérni, nemkülönben a sok és szétdarabolt várócsarnok is.

A tervezet részleteire áttérve dicsérettel kell felemlítenünk az egyes részeknek megkonczipiálását. Különösen kiemelendőnek tartjuk a nép- és thermálfürdőknek és pedig, úgy a férfi, mint a női fürdőknek magukban véve helyes és átgondolt megtervezését, de viszont az egyes részek egymás mellé való csoportosítása, a hozzájuk vezető közlekedés elrendezése, nem mondható egészen sikerültnek. A nép- és thermálfürdőket általában hosszú folyosókon kell megközelíteni és különösen a népfürdők előtere és a hozzájuk vezető folyosó nem eléggé világos.

Kifogás tárgyát képezheti, hogy a népfürdők vetkező helyiségeibe és onnan a fürdőkhöz irányuló közlekedés egy és ugyanazon lépcsőn bonyolíttatik le, nemkülönben az, hogy a női népfürdő zuhanyterme közvetlenül a meleg medence termébe nyílik, mely elrendezés balneológiai szempontból nem helyes. A magánfürdők (tudniillik ebben a tervezetben) a - sűrű beépítésből kifolyólag - szintén nem közelíthetők meg a kellő könnyűséggel, sőt részben csak hosszú, szaggatott folyosók közvetítésével válnak megközelíthetőkké.

A vendéglő és kávéházi helyiségek szép, tágas és tetszetős elrendezést nyertek, az előcsarnokkal és a mellékhelyiségekkel együtt és kiemelendő itt, hogy ez a tervezet a vendéglői és kávéházi helyiségeket a többi tervezettől eltérőleg a Fehérvári-úti és Gellért-téri előkelő jelleggel bíró homlokzatokon helyezi el.

Általánosságban megfelelő a vendégszobák elrendezése, de nem előnyös a szálló vendégei szempontjából, hogy a fűthető sétány és az Ivócsarnok a vendégszobák nagy részéből csak hosszú, többszörösen megtört folyosók segélyével közelíthető meg.

Felemlítendőnek tartjuk, hogy az orvosi rendelő és egyéb gyógyhelységek az 1 osztályú kőfürdők felett terveztetnek, mi is közegészségi szempontból nem helyes elrendezés, daczára annak, hogy a modern födélszerkezetek felhasználása útján a mutatkozó hátrányokat csökkenteni lehet. Az építési program különben előírja, hogy a szálló szobái társas-, nép- és kőfürdők felett közvetlenül el ne helyeztessenek, ugyanez még nagyobb mértékben kell, hogy szem előtt tartassék az orvosi és gyógyhelységek tekintetében. Ezen a hátrányos elrendezésen különben aránylag könnyű szerrel lehetne segíteni a kőfürdőknek, kádfürdőkkel leendő felcserélése útján.

A homlokzati elrendezés reneszánsz stílusban van tartva, annak architektúrája igen átgondolt és tetszetős alkotás, melyen meglátszik, hogy a tervező jellegzetességre törekedett.

A tervezet összes költségeit a megejtett ellenőrző számítás 2,622.000 koronában, a villamosáramnak házilagosan leendő előállítása esetén 2,732.000 koronában állapította meg, mely összeg az előirányzattal szemben igen jelentékeny, 922.000, illetve 932.000 koronányi túllépést mutat. Tervező költségszámításában ezzel szemben 1,786.797 korona költséget hoz ki, a gépészeti berendezések nélkül azonban az ellenőrző számítások során szem előtt tartott egységárak a fennálló viszonyoknak inkább megfelelő lévén, ennek, valamint az ismételten eszközölt köbtartalom számításnak alapján, végzett ellenőrző számítás helyesebbnek és a valóságot inkább megközelítőnek tekinthető a tervező költségszámításánál és bár mint jelentésünk elején is volt alkalmunk említeni, a munkabérek és egyáltalán az építkezések költségeinek emelkedése az előirányzattal szemben bizonyos túllépést indokoltnak tüntet fel, az itt mutatkozó és több mint 30%-nyi túllépést már valóban a tervezet hátránya gyanánt kell felemlítenünk.

Általánosságban az egész tervezetre vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy az egyes részek magukban véve átgondoltan, szépen és nagy tudással vannak megkonczipiálva, azonban azoknak a rendelkezésre álló téren való csoportosítása nem mindenben felel meg a kívánalmaknak és egészben azt eredményezi, hogy a rendelkezésre álló építési terület igen sűrűn be van építve, azonban az egyes részeknek nem mindenkor helyes és célszerű csoportosítása mellett.«

Alpár Ignác pályaműve

Az alaprajzi megoldást, illetőleg általánosságban konstatálható, miszerint tervező az eszmei tervpályázaton bemutatott pályaművétől eltérően inkább igyekezett a fürdőjelleget érvényesíteni és a szállónak az eszmei tervpályázaton kifogásolt túlságos hangsúlyozását, melynél fogva az egész tervezet inkább egy nagyszabású fürdőhotel jellegével bírt, csökkenteni. Kár azonban másrészről, hogy ezzel a törekvéssel kapcsolatosan a tervezet nem éri el teljes mértékben a fürdő- és szállóhelyiségek, valamint a fürdőhelyiségek egyes részei között szükséges organikus összefüggést.

Az egyes részek tekintetében a népfürdők elrendezése, bár azok a szükséges helyiségekkel el vannak látva, különösen balneológiai szempontból nem mondható egészen kifogástalannak. Ügy a férfi, mint a női népfürdőben a zuhanyterem közvetlenül a meleg medencze termébe nyílik, mi is egyrészről a fokozatos lehűlés hátrányára van, másrészről a vízgőz nagymérvű lecsapódására ad alkalmat. Ezen a hátrányon pedig segíteni csupán a népfürdők elrendezésének megváltoztatásával lehetne.

A thermálfürdőket illetőleg felemlítendő a női thermálfürdő elrendezése, mely általában véve szaggatott voltán kívül is különféle hátrányokkal bír. A tisztasági előfürdő itt teljesen kikerülhető és a női thermálfürdő meleg medencéje úgy a langyos medenczetermén, mint a massage-termen át közvetlenül megközelíthető. Még inkább kifogásolható a női thermálfürdő bepakoló helyiségének elrendezése, mely a tervezetben, valószínűleg csak tévedés folytán, teljesen nélkülözi a bejáratot. De ettől egészen eltekintve, a bepakoló helyiség elrendezése kedvezőtlen a fürdőmedenczéktől való távolságánál, de főképen annálfogva, hogy a bepakolás után a betegek a zuhany-terem és a hideg medenczeterem előtt elvezető folyosón kénytelenek a melegebb medenczékhez közeledni. Ezzel szemben a Fehérvári-úton tervezett vesztibül másik oldalán tervezett férfi-thermálfürdők elrendezése előnyösebb, tömörebb és a kívánalmaknak általában véve megfelelő.

A kád- és kőfürdők elrendezése általánosságban véve megfelelő és a köfürdők ezúttal vetkező helyiségekkel terveztettek. Nem egészen czélirányos azonban, hogy a köfürdők általában a szálló helyiségektől távol vannak tervezve, - ezenkívül még az, hogy a szállóhelyiségekhez a másodrendű kő- és kádfürdők az elsőrendűeknél közelebb, tehát könnyebben megközelíthető módon vannak tervezve, bár ezen a hátrányon esetleg az I. és II. osztályú kő- és kádfürdők felcserélése útján lehetne segíteni.

A vendéglő- és kávéházi helyiségek a Kelenhegyi-úton, illetve Gellért-téren, a közöttük levő bejárattal, csarnokkal, lépcsőházakkal és foyer-val együtt tágas és tetszetős elrendezést nyertek, a szükséges mellékhelyiségekkel el vannak látva és egészben véve a czélnak megfelelő módon vannak tervezve. Kifogás tárgyát képezheti a kávéháznak a csarnok alá nyúló nyomott része, nemkülönben a vendéglő tálalójának elrendezése, különösen abban a tekintetben, hogy ablakai a fedett téli sétányra nyílnak.

A szálló szobái tekintetében nem előnyös az az elrendezés, melynél fogva a vendéglő konyhája fölé vendégszobák terveztettek. Az orvosi és gyógyító helyiségek a szálló helyiségeitől távol és nehezen megközelíthető módon vannak tervezve.

A gép- és kazánház, valamint az ezekkel kapcsolatos helyiségek általánosságban véve megfelelők, előnyös a szivattyúház elrendezése a forráshoz lehető közelségben, viszont nem előnyös a szénraktár alakja keskenységénél fogva, az akkumulátorhelyiség pedig sötét és nem szellőztethető.

A ruhakezelés czéljára szolgáló helyiségek elrendezése kielégítő, kivéve a ruhaszárítót, mely keskenységénél fogva jelen alakjában nem előnyös és a ruhafelvonók elhelyezése sem mondható előnyösnek.

A homlokzati kiképzés a választott stílusban, átgondolt, komoly és monumentalitásra törekvő alkotás.

Az épület költségei tekintetében meg kell jegyeznünk, hogy az eszközölt ellenőrző számítások szerint, az összes költségek a gépberendezésekkel együtt 2,708.200 koronára tehetők és mint a költségszámítás alapjául szolgált egységárakból látható, az ellenőrző számítás a valóságot jobban megközelíti, mint a tervező számítása, ki is köbméterenként átlag 13-53 koronányi, a fennálló árviszonyok mellett nagyon is alacsonyan számított egységárat vesz költségszámításánál alapul s így tervezetét 1,793.099 koronára költséggel. Az ellenőrző számítás szerint a székesfőváros törvényhatósága által előirányzott 1,800.000 korona költséggel szemben itt 908,200 korona többletköltség mutatkozik. Ez oly jelentékeny többlet, mely a székesfővárosnak a fürdő jövedelmezőségéhez fűzött számításait nagy mértékben hátrányosan befolyásolhatja annál is inkább, mert mint a tapasztalat igazolja, a részletes tervezés alapján kidolgozandó részletes költségvetés összege alig fog az ellenőrző számítás során elért végösszegnek alatta maradni.

Mindezek után kimondhatni véljük, hogy a tervezet a fennebbiekben méltán elismert jó tulajdonságai dacára, főképen az egyes alkotórészek organikus összefüggésének helyenként nem egészen kifogástalan voltánál fogva, nem nyújtja azt az egységes és tökéletes megoldást, mely a követelményeket minden irányban kielégítené. Emellett újból hangsúlyoznunk keli, hogy a pályamű költségei a székesfőváros által erre a czélra áldozni szánt összeggel szemben kétségtelenül és lényegesen nagyobbak lesznek, mi a fürdő jövedelmezősége tekintetében eszközölt számításokat teljesen illuzóriusakká teheti.

Sebestyén Arthur és Hegedűs Ármin pályaműve

A tervezetnek az az alapeszméje, hogy egy tágas nagy középcsarnok körül rendezi el a fürdő és szálló összes részeit képező épületeket szép, helyes és az alaprajzi elrendezés egységes megoldására alkalmas. Tervezők alapeszméjükből kiindulva több tekintetben helyes és tetszetős megoldásra jutottak. Kiemelendőnek tartjuk a fürdőcsarnok megtervezését, mely előnyös perspektivikus hatásával, a hozzá csatlakozó kör alakú lépcsőcsarnokkal és az aláhajtóval ellátott főbe járóval együtt szép, sőt monumentális konczepcziót nyújt.

A helyes alapeszmével és több tekintetben elismerésre méltó megoldással szemben azonban a tervezetnek vannak némely hátrányai, melyek a különben dicséretre méltó tervezet teljes mértékben való érvényesülésének akadályát képezik.

A tervezet megtekintésénél mindenekelőtt szembeötlő az a többi pályatervektől teljesen eltérő elrendezés, mely szerint a pályaterv a nép-és thermálfürdőket egymás fölött helyezi el, előbbit a földszinten, utóbbit az első emeleten. Ez az elrendezés eredményezi, hogy a tervezet a rendelkezésre álló területen nemcsak az összes programszerű részeket elhelyezi, de ezenkívül még aránylag jelentékeny szabad terület marad rendelkezésre. Előnyös ez az elrendezés abban a tekintetben, hogy a szálló közönsége a thermálfürdőket az első emeletről közvetlenül és könnyűséggel megközelítheti.

Műszaki szempontból az elrendezésnek keresztülvitele - bár azzal szemben tárgyalásaink során aggályok merültek fel - nem ütközik akadályokba és a vas- és betonszerkezetek technikájának mai fejlett és előhaladt állapotában az elrendezés, létesítése esetén előreláthatólag minden irányban eleget fog tenni a követelményeknek, mint azt számos, a gyakorlatban kifogástalannak bizonyult építmény példája igazolja. Kétségtelen azonban, mint az a tervezetből egész világosan látható, hogy a thermálfürdőknek a népfürdők felett történt elhelyezése következtében, az alul levő népfürdők helyiségei általában nyomottak lesznek és mindkét népfürdő legfontosabb helyisége, a nagy medenczeterem nem fog direkt világítást kapni s így világítása nem lesz kielégítő. Ez a hátrány még fokozott mértékben áll a tisztasági elő-fürdők helyiségeire, valamint az öltöző- és pihenőtermekre vonatkozólag, melyek ugyan rövidebb oldalukon némi direkt világítást is kapnak, ez azonban a helyiség méreteit tekintve nem elegendő. Mindezeknél fogva a nép- és thermálfürdőknek a tervezett módon egymás felett való elhelyezését helyesnek és a czétnak megfelelő elrendezésnek nem tarthatjuk és épen a tervezet teljes mértékben való érvényesülése érdekében szükségesnek tartanánk a fürdőknek a rendelkezésre álló tér felhasználása mellett más módon leendő elhelyezését.

Megjegyzés tárgyát képezte a tervezetnek az az elrendezése is, mely szerint az, az egységes fürdőcsarnok konczepcziójával kapcsolatosan, úgy a fürdő, mint a szálló helyiségeihez egy közös főbejáratot tervez, melyen s a hozzátartozó előcsarnokon a fürdők és a szálló összes közönsége, valamint a bejáró közönség is közlekednék, s így azok egymástól nem volnának kellőképen izolálva, holott a szálló közönségének a fürdőket használó és főképen a bejáró közönségtől való elkülönítése közegészségügyi és balneológiai szempontból, de meg közbiztonság tekintetében is múlhatatlanul megkövetelendő. Ezzel szemben felemlíttetett, hogy az egységes főbejárat viszont a fürdő adminisztrálása tekintetében mondható előnyösnek.

A fürdők elhelyezésével szemben előadott és lényegbe vágó kifogásainkon túl még meg kell említenünk, hogy úgy a nép-, mint a thermátfürdők hideg-medenczéi és zuhanykamrái közvetlenül a meleg-medenczébe nyílnak, mi is, különösen a fürdőket használó csúzos betegekre való tekintettel, mellőzendő elrendezés. Ezenkívül hátrányos a thermálfürdőknél az az elrendezés is, hogy a hideg-medenczéknek direkt kijárata nincsen és ezekből a meleg-medenczén, illetve a masszlrozó-helyiségen keresztül kell távozni. A kő- és kádfürdők elrendezése a nagy fürdőcsarnok körül, valamint ezeknek a fürdőknek berendezése is megfelelő, kifogásolandóknak tartjuk azonban a kőfürdők vetkezőhelyiségeinek elégtelen megvilágítását.

A vendéglői és kávéházi helyiségek elrendezése megfelelő, azok szép, világos, tágas termekkel és kellő számú, általában véve szintén eléggé tágas mellékhelyiséggel bírnak. A vendéglő helyiségéből a vendéglő-árkádokhoz jutunk, mely felett, az I. emelet magasságában van a félköralakú fedett sétálócsarnok elhelyezve, kapcsolatban az ívócsarnokkal, mely a vendéglőárkádokkal lépcső segélyével van összekötve. A fedett sétálónak a vendéglőárkádokkal kapcsolatos elrendezése a vendéglővel, illetve a szállóhelyiségekkel való közvetlen összeköttetésénél fogva a használó fürdővendégek szempontjából előnyös, kár azonban, hogy a sétálóhelyiség hosszúság tekintetében nem elegendő, czirkuláczióval nem bír és elrendezésénél fogva az oszlopcsarnoknál megkívántató perspektívát is nélkülözi.

Kedvező a szálló szobáinak elrendezése, az előkelőbb jellegű szobáknak kellő számban, teraszokkal, zárt erkélyekkel és fürdőkabinokkal való ellátásával, mi azok czélszerűségét és egyszersmind jövedelmezőségét van hivatva biztosítani. Hasonlóképen megfelelő az orvosi és gyógyítóhelyiségek elrendezése, kivéve a gyógytornahelyiséget, melynek ablakai a fűtött fürdő-csarnokra nyílnak és így úgy szellőzése, mint világítása elégtelen.

Egészben véve megfelelő a személyzeti lakások és egyéb mellékhelyiségek elhelyezése és czélszerűnek mondható a gép- és kazánháznak külön, önálló épületben történt elhelyezése is, a teleknek a Kemenes utca felőli, hátulsó oldalán.

A gép- és kazánház elrendezése, az előbbinek némiképpen alacsony voltától eltekintve, valamint a kapcsolatos helyiségeké is, általánosságban megfelelő. A szivattyúház a víztoronytól kissé távol, 130 méternyire fekszik. Nem egészen előnyös a szénraktár s az akkumulátorhelyiség elhelyezése, mely utóbbi a ruhakezelő helyiségbe nyílik s a fejlődő kénsavgőzök a ruhakezelés szempontjából ártalmassá válhatnak, s így az akkumulátorok itt el nem helyezhetők. A víztartók alacsonyan vannak elhelyezve, mi az emeletekre való vízszállítás szempontjából hátrányos. A ruhakezelés czéljára szolgáló helyiségek elrendezése az elmondottaktól eltekintve, általánosságban megfelelő.

Felemlítendő ezeken kívül a telek Fehérvári-út felőli homlokzatvonala irányában tervezett és üzletek elhelyezésére szánt földszintes épület is. Ezt a tervezők minden valószínűség szerint a tervezett alaprajzi elrendezés folytán üresen maradt területrésznek némiképpen való értékesítése céljából tervezték s az önálló kis épület ennek a czéljának meg is felelhet, azonban a fürdőépülettel magával összefüggésben nem áll és annak tartozékát nem képezi.

A tervezet homlokzati megoldása modern, egyes részeiben tetszetős és egészben véve ügyes, a fürdőjelleget a lehetőségig megközelíteni törekvő alkotás. Helyes és tetszetős a Gellérthegy barlangjához, illetve az ennek kiszélesítendő előteréhez a szálló épület II. emeleti magasságából kiindulóan tervezett átjáró, valamint az ennek kiindulása gyanánt szolgáló eléggé masszív torony is, mely a tervezők szerint eszthetikai szempontból azzal a rendeltetéssel is bír, hogy a teleknek a híd felé eső sarkát a szomszédos sziklák erőteljes arányaival szemben kiemelje és érvényre juttassa.

Dicsérettel kell felemlítenünk a tervezőknek azt a buzgóságát, melynél fogva ű Gellérthegy keleti oldalának rendezésére vonatkozó munkálatot is dolgoztak ki és azt pályaművükhöz csatolva, a hatóságnak felajánlották. A tervezetet részünkről is figyelmébe ajánljuk a székesfőváros hatóságának.

A tervezet összes költsége a megejtett ellenőrző számítások nyomán 2,462.000 koronára tehető, mi is az előirányzott 1,800.000 korona összeggel szemben 662.000 koronányi többletkiadást tüntet fel. Az ellenőrző számítás során alapul vett egységárakat tekintve, mi az itt elért végösszeget eléggé megközelíthetőnek találjuk és nem hisszük, miszerint a részletes terv és költségvetés kidolgozása során ezzel szemben kisebb költségösszeg volna elérhető. Megjegyzendőnek tartjuk azonban, hogy a költségtöbblettel szemben a rendelkezésre álló hasznosítható területek is nagyobbak a tervezési programban megkövetelt területeknél, nemkülönben a szálloda szobáinak elrendezése is díszesebb és jövedelmezőség szempontjából is előnyösebb, mindezeknél fogva a mutatkozó többletköltség is indokolható és az gyümölcsöző is lehet.

A tervezetet általában véve helyes alapeszméből kiinduló és a feladat helyes felfogásáról tanúskodó alkotásnak kell tekintenünk, melynek teljes érvényesülését azonban egyrészt annak felemlített eléggé lényeges hibái, másrészt a tervezetnek mégis tagadhatatlanul költséges volta akadályozzák. A tervezet hiányai azonban nézetünk szerint nem olyanok, hogy azok megfelelő átdolgozás útján nem volnának kiküszöbölhetők és ebben az esetben ez a tervezet a célnak megfelelő és emellett nagyszabású megoldási volna hivatva nyújtani.

Sterk Izidor pályaműve

»A tervezet általánosságban helyesen alkalmazkodik alaprajzi elrendezésével a rendelkezésre álló építési telek alakjához, a szabálytalan idomú telekre szép és szimmetrikus alaprajzi megoldást koncipiál. Az általános elrendezés egységesen, könnyen áttekinthető módon van megkoncipiálva, 1 bejáratok, vesztibülök és lépcsőházak helyes elrendezése és a folyosóknak egyszerű ós átgondolt megtervezése folytán minden helyiség könnyűséggel elérhető.

A helyiségek helyes elosztása mellett gondot fordít a tervezet azok megvilágítására, melyet szimmetrikusan elrendezett három nagy és a Kemenes-utca felőli hátulsó telekrészen tervezett gépház előtt levő egy kisebb, mélyített udvar útján kedvező módon ér el. A főbejáratok elosztása és ezek kapcsolatában a folyosók megfelelő elrendezése útján amellett, hogy az összes helyiségek megközelíthetőségét biztosítja, egyszersmind az épület egyes részeinek egymástól való kívánatos elkülönítését is sikerült elérnie.

A fürdőhelyiségek elhelyezése és csoportosítása általánosságban véve megfelelő, azok elrendezése balneológiai szempontból — az előadandó megjegyzések figyelembevételével — szintén kielégítő. így kielégítő általánosságban a Kemenes-utcai külön bejáró két oldalán közelítőleg szimmetrikus módon elhelyezett férfi és női népfürdő, nemkülönben a Fehérvári-úti főbejáraton, a tágas vesztibülök és csarnokon át megközelíthető thermálfürdők elrendezése is.

Gond van fordítva, különösen a népfürdőknél a meleg, langyos és hidegmedencék, valamint a kényszer-előfürdők balneológiai szempontból megkívántató fokozatosságára, ezzel szemben a termálfürdők elrendezésénél kifogásolandó az egyes helyiségek beosztása, nevezetesen az, hogy ezeknél a tisztasági előfürdő könnyűséggel elkerülhető, nemkülönben, hogy a zuhany-terem közvetlenül a meleg-medenceterembe nyílik, mi a fürdőket használó betegekre való tekintettel elkerülendő és nagymérvű vízgőz lecsapolására ad alkalmat. Még érezhetőbb hiány azonban, hogy a társasfürdők csak felülvilágítással bírnak és azok helyiségei nem lesznek eléggé világosak és szellőzhetek. Azonban az oldalvilágítás berendezése nincsen kizárva.

A kőfürdőknek az alacsony földszinten, a kádfürdőknek pedig a magas földszinten való elrendezése általánosságban szintén megfelelő és szimmetrikus, azok az egységes és könnyen áttekinthető módon megtervezett folyosók segélyével - bár ezek nagyrészt szélesebbek lehetnének - mindannyian egyszerűen és könnyen megközelíthetők. A különféle helyiségek helyes és balneológiai szempontból megkövetelhető csoportosítása szempontjából azonban kifogásolandó az az elrendezés, melynél fogva a Fehérvári-úti homlokzat mentében, az alacsony földszinten tervezett I. és II. osztályú kőfürdők felett közvetlenül, a magas földszinten az orvosi és gyógyító helyiségek, valamint az igazgatói lakás terveztettek. Ezen az elrendezésen segíteni kellene, mi is talán a kád- és kőfürdők elhelyezésének felcserélése útján volna a tervezetnek nagyobb mértékben való megváltoztatása nélkül elég könnyűséggel elérhető. Hasonlóképen kifogás tárgyát képezheti az is, hogy a kőfürdők vetkező helyiségei csupán másodrendű világítással bírnak.

A vendéglő- és kávéházi helyiségeket a legtöbb pályatervhez hasonlóan ez a terv is a Gellért-téri, illetve Kelenhegyi úti homlokzatok mentében helyezi el, közöttük a szép, ovális vesztibüllel, úgy a vendéglő mint a kávéház szép, tágas helyiségekkel vannak elrendezve, melyek a kellő számú mellékhelyiségekkel együtt a kívánalmaknak teljesen megfelelnek. A vendéglőhelyiség megtervezésénél a nívókülönbség helyesen fel van használva az alacsony földszinten a konyhán és egyéb mellékhelyiségeken túl egy tágas söntéshelyiség elrendezésére, mi is a vendéglő jövedelmezőségét emelni alkalmas.

A kávéházi helyiség közvetlen összeköttetésben áll a termálfürdőkhöz csatlakozóan félkör alakúan kiképezett díszes fedett sétánnyal és ezzel együtt az ívócsarnokkal, melyek szép és nagyszabású elrendezését dicsérettel kell kiemelnünk. Másrészt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a fedett sétány köríves része szűk és azt mindenesetre bőségesebben kellene méretezni, hasonlóképen mint részben a fürdőkhöz vezető folyosókat is, melyek jelenlegi méretezésük mellett a közlekedő és várakozó közönség részére nem volnának teljesen elégségesek.

Kielégítő módon vannak a szálló vendégszobái és többi helyisége is megtervezve és előnyös az az elrendezés, melynél fogva a szálló szobái általában balkonokkal vannak ellátva. Az orvosi és gyógyító helyiségek elrendezésében változtatás szükséges, amennyiben a varrószoba, mely feltüntetett elhelyezésében célszerűtlen, az orvosi rendelőszobával felcserélendő.

A modern stílű homlokzat kiképzése igen tetszetős, átgondolt koncepciót nyújt úgy a fő-, mint a mellékhomlokzatokat illetőleg és különösen felemlítendőnek tartjuk, hogy ennek a pályaműnek sikerült homlokzati megoldásával a fürdőépület jeliegét leginkább megközelítenie.

A tervezet költségeit illetőleg az ellenőrző számítások a hozzávetőleges költségeket, a gépberendezés költségeit is beleértve, kerekszámban 2,145.900 koronára tették, mely összeg, abban az esetben, ha a villamos világítás és erőátvitelhez szükséges áram házilagosan állíttatik elő, 2,255.900 koronára emelkedik. A tervező által számított, 1,649.920 korona hozzávetőleges költséggel szemben az ellenőrző számítások alapján vett egységárakat tekintve, ezen számítások mutatkoznak olyanoknak, melyek a valóságot inkább megközelítik.

A fennebbi építési költséget véve alapul, a pályázati feltételekben előirányzott 1,800.000 koronányi összeggel szemben 345.000 koronányi, illetve 455.900 koronányi többletkiadás mutatkozik ennél a tervezetnél. Ez az összeg magában véve igen jelentékeny, azonban az előirányzott összeg megállapítása óta az építkezések áraiban elért nagymérvű emelkedés ezt a többletet jórészt indokolja.

Ezenkívül, tekintve azt, hogy ez a tervezet az, mely az előirányzott építési költséggel szemben az összes pályaművek között a legkisebb eltérést mutatja, kimondhatjuk, hogy a tervezet pénzügyi szempontból is aránylag a legkedvezőbb.

Mindezek után, összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy ez a pályamű - a fennebbiekben felsorolt s a részletekre kiterjedő hiányai dacára - általában véve úgy a feladat helyes felfogása, mint annak megvalósítása tekintetében komoly és számottevő alkotás, mely a fennebbiekben ismertetett némely - különben nagyrészt eléggé könnyen kiküszöbölhető - hiányai mellett is már a jelen alakjában a kivitel alapjául szolgálhatna.

A szakbizottság a fenti részletes bírálat után javaslatát a következőkben foglalta össze:

Mint a fennebbiekből látható és mint azt a szakértő albizottság egyhangúlag kimondta, a kiviteli tervpályázatra beérkezett összes terveket tekintve, ezek között relatíve legjobbnak és úgy a tervezési program követelményeit leginkább megközelítőnek, mint általában a fürdőintézethez fűzött követelményeket is a lehetőségig kielégítőnek Sterk Izidor pályaművét tartjuk, amely a jelentésünkben részletezett egyes hiányai mellett is már jelenlegi alakjában a kivitelre alkalmas volna.

De ezzel együtt a szakértő albizottság többsége annak a meggyőződésének is kifejezést ad, hogy a relatíve megfelelőbbnek talált pályaterven kívül Sebestyén Artúr és Hegedűs Annin közös pályaterve is előnyös tulajdonságokkal bír, hogy ez a tervezet egyszerűen nem mellőzhető, annál kevésbé, miután a tervezet egy nagyobb szabású koncepciónak alapjait látja megvetve, mely is egy újabbi és a fentebbiekben részletezett hiányokat kiküszöbölő átdolgozás során teljes mértékben érvényre juthat.

Erre való tekintettel, valamint tekintve, hogy a szakértő albizottság többségének véleménye szerint még a relatíve legjobbnak elismert pályamű sem éri el az abszolút becsnek a pályázati feltételek 9. pontjában megkövetelt mértékét, tisztelettel javasoljuk a t. bírálóbizottságnak, méltóztassék a fürdőépület tervezésével elérni kívánt cél minél teljesebb mértékben való elérhetése érdekében oly értelmű javaslatot terjeszteni a székesfőváros t. törvényhatósága elé, hogy egyrészről Sterk Izidor, másrészről Sebestyén Artúr és Hegedűs Ármin pályázók a jelentésünkben részletezett észrevételek közlésével és az eddigi pályázati feltételek és tervezési program alapján, újabb szűkebb pályázatra volnának felhívandók.

Kötelességünknek tartjuk itt felemlíteni, hogy megállapodásunknak ezen utolsó pontjával szemben Wellisch Alfréd szakértő albizottsági tag különvéleményt jelentett be, amennyiben ő Sterk Izidor pályaművét nemcsak relatíve legjobbnak, de abszolút beccsel bíró alkotásnak tartja, minélfogva a pályázati feltételek értelmében nevezett pályázó a kivitellel megbízandó.

Végül a másik két pályamű, nevezetesen Petz Samu és Alpár Ignác műépítészek pályaművei tekintetében megjegyezzük, hogy ezek szintén alapos és nagy tudással megalkotott és valóban igen számottevő alkotások, melyek jó és dicséretes tulajdonságait a fennebbiekben méltán elismertük, azonban ugyancsak fennebbiekben részletezett hiányaiknál és különösen a tervezetek nagy költségeinél fogva azokat a kivitel céljára javaslatba nem hozhattuk.

Az említett befedező bírálóbizottsági ülésen az elnöklő alpolgármester mindenekelőtt azt a kérdést intézte a bírálóbizottsághoz, »vájjon tekintve az összes pályaterveknek az eszközölt hivatalos költségszámítás során konstatált jelentékeny költségtúllépését, hajlandó-e a bírálóbizottság a szakértő albizottság ily irányú javaslatához képest, az összes pályaműveket a költségtöbbletek dacára pályázatra bocsátani, illetve bírálat keretébe bevonni?

Dr. Heltai Ferenc feltétlenül eldöntendőnek tartja - mielőtt a bírálóbizottság további tárgyalásokba bocsátkoznék - azt a kérdést, vájjon, tekintettel a székesfőváros által a fürdők létesítésével elérni kívánt jövedelmezőségre, a jelentékeny, sőt nagy túlkiadással egybekötött pályaművek bevonandók-e mindannyian az elbírálás keretébe és csak azután lesz eldöntendő, javaslatba hozza-e a bírálóbizottság valamelyik tervezetet kivitel céljára, vagy esetleg újabb szűkebb körű pályázatot tart elrendelendőnek.

Quittner Zsigmond és Hellisch Alfréd hangsúlyozzák azokat az indokokat, melyek a szakértő albizottságot is irányították, mikor a mutatkozó többletköltségek dacára az összes pályaműveket az elbírálás keretébe bevonandónak tartotta. Maga az építkezések anyagáraiban és munkabéreiben az utóbbi évek során beállott igen nagymérvű emelkedés legnagyobbrészt indokolja a mutatkozó költségtöbbleteket úgy, hogy egy, a székesfőváros által előírt építési programnak megfelelő fürdőépületet, az előírt 1,800.000 korona költséggel megtervezni ma már alig, vagy épen nem lehetséges.

Ezeknek a felszólalásoknak eredményeképpen az elnök kimondta a bírálóbizottság egyhangú határozatát, hogy a szakértő albizottságnak azt a megállapodását, mely szerint a mutatkozó költségtöbbletek dacára az összes pályaműveket bevonta az elbírálás körébe, indokainál fogva szintén magáévá teszi és a bíráló eljárást a kiviteli tervpályázatra beérkezett összes tervezetekre kiterjeszti.

Az elnöklő alpolgármester második kérdése az volt: elfogadja-e a bírálóbizottság a szakértő albizottságnak az újabb szűkebb körű pályázatra vonatkozó javaslatát, avagy hajlandó-e a pályaművek valamelyikét oly mértékben abszolút becsűnek elismerni, hogy azt a székesfőváros törvényhatóságának már most a kivitel céljára leendő elfogadásra ajánlja.

Wellisch Alfréd a bírálóbizottságban .is kifejtette azokat az indokokat, melyek őt a szakértő albizottság elé terjesztett különvéleményének bejelentése alkalmával vezérelték. Utalt a szakértő albizottság jelentésében a Sterk Izidor pályaművére vonatkozólag előadottakra, melyeknek nézete szerint

egyéb konklúziója nem lehet, mint hogy azt a pályaművet, melyet a szakértő albizottság már a jelen alakjában kivitelre alkalmasnak ismert fel, a bírálóbizottság, mint kétségtelenül abszolút becsű alkotást a kivitelre alkalmasnak nyilvánítsa és a pályamű szerzőjének a kivitellel leendő megbízatását javasol ja a székesfőváros törvényhatóságának.

Kun Gyula tanácsnok megállapította, hogy a pályázat kérdésének eldöntése tekintetében eddig három lehetőség volt és pedig az, hogy a szakértő albizottságnak. az újabb szűkebb körű pályázatra vonatkozó javaslata, vagy ezzel szemben Wellisch Alfréd különvéleménye fogadtatik el, ezeken kívül fennáll az a lehetőség is, hogy egyik javaslat sem nyeri el a többséget, mikor is újabb kiviteli tervpályázat válhatik szükségessé. A szakértő albizottság jelentéséből azt látja, miszerint az építési költségeknél mutatkozó nagymérvű túllépéseken kívül a pályatervek balneológiai szempontból sem kifogástalanok, sőt a tervezeteknél balneológiai szempontból csaknem kivétel nélkül ugyanazok a hiányok konstatáltattak. Miután pedig egy fürdőépület megtervezésénél a balneológiai szempontok elsősorban bírnak fontossággal, ezeket pedig az előttünk fekvő tervezetek által nem látja teljes mértékben kielégítve, azt a javaslatot terjeszti a bírálóbizottság elé, hogy az összes tervezők a szakértő albizottság jelentésében foglaltak figyelembevételével tervezeteik újabbi átdolgozására, illetve újabb kiviteli tervpályázatban leendő részvételre volnának felhívandók.

Dr. Heltai Ferenc mindenekelőtt utalt arra, hogy a fürdők kiépítésének kérdése elsősorban és kiválóképen pénzügyi szempontból bírálandó el, tekintettel a székesfővárosnak ehhez a kérdéshez fűződő pénzügyi érdekeire. Visszapillantást vetve az ebben a kérdésben lefolyt tárgyalásokra, utal azokra a munkálatokra, melyeket a fürdők jövedelmezősége tekintetében a tárgyalások során alkalma volt előterjeszteni és kifejtette, hogy a székesfőváros törvényhatóságának a fürdők kiépítése iránt meghozott elvi határozatánál irányadókul szolgáltak, sőt döntő fontossággal bírtak az építendő fürdők jövedelmezőségére vonatkozólag kidolgozott igen alapos számítások, melyek azonban a fürdők építési költségeit is szigorúsággal megállapították és melyek szem előtt tartásával kellett a Sáros fürdő építési költségeinek maximumát 1,800.000 koronában megállapítani. Most már az előttünk fekvő tervezetek bármelyike fogadtassák el a kivitel alapjául, 400.000-től egész 800.000 koronányi túlkiadással állunk szemben, mely, mint a tapasztalat igazolja, a részletes tervezés s a kivitel során 1,000.000 koronára, sőt többre is fel fog szaporodni. Ez az óriási többletköltség a székesfőváros hatóságának a fürdők jövedelmezőségéhez fűzött Összes számításait teljesen illuz-riusokká teszi és ennek konzekvenciáival a bírálóbizottságnak okvetlenül számolnia kell. Mert ha a bírálóbizottság a pályatervek valamelyikét abszolút becsűnek elismeri és az előadottak dacára kivitelre javasolja, úgy vagy az elé a kényszerhelyzet elé állítja a székesfőváros törvényhatóságát, hogy pénzügyi

érdekeinek kockáztatásával fogadja el a bírálóbizottság javaslatát, vagy kiteszi magát annak, hogy a kivitelre vonatkozó javaslatát a székesfőváros törvényhatósága el nem fogadja, ezeknek pedig nem akarja kitenni sem a pályázó műépítészeket, sem pedig a bírálóbizottságot. Leghelyesebbnek tartaná mindezeknél fogva, ha a bírálóbizottság, mielőtt a megbízatás kérdésében határozna, a székesfőváros tanácsa útján előterjesztést intézne a székesfőváros törvényhatóságához aziránt, vájjon a székesfőváros pénzügyi érdekeinek szempontjából lehetséges-e a fennforgó körülmények között a szűkebb körű pályázat elbírálásával tovább foglalkozni és a kivitel iránti javaslatot előterjeszteni.

Báró esetei Herczog Péter a maga részéről is kifejtette, hogy a kérdést pénzügyi szempontból igen komolynak és a legnagyobb mértékben meggondolandónak tartja. Teljesen osztozott abban a nézetben, hogy a fürdőépületnek a tervezetek alapján leendő felépítése esetén a többletkiadás az 1,000.000 koronát meg fogja közelíteni, sőt azt esetleg túl is haladja. Hogy ez a túlkiadás, tekintve, hogy a jövedelmezőségi számítás alapjául 1,800.000 korona építési költség szolgált, nagy deficitet fog előidézni, az kétségtelen, úgyannyira, hogy ennél sokkal kevésbé hátrányosnak kell tartani a kérdés további elodázását is. A változott viszonyokhoz képest a jövedelmezőség-számításokat szükségesnek véli a székesfőváros tanácsának, illetve a pénzügyi és gazdasági ügyosztálynak közbejöttével revízió alá vétetni és ennek eredményéhez képest határozni.

Dr. Bódy Tivadar tanácsnok mindenekelőtt kijelenti, hogy teljes mértékben osztja az előtte szóló bírálóbizottsági tagok aggályait annál is inkább, mert neki, mint a székesfőváros tanácsa pénzügyi és gazdasági ügyosztálya vezetőjének elsősorban kötelessége a székesfőváros pénzügyi érdekeit érvényre juttatni. Különben is hivatkozik a tervpályázat alapjául szolgáló pályázati hirdetésre és építési programra, mely utóbbinak 2. pontja feltétlenül megkívánja, hogy az építési költségek az előirányzat keretén belül maradjanak és a jövedelmezőségi számítás tényezői is figyelembe vétessenek. A pályázati program ezen imperatív rendelkezésének pedig érvényt kell szereznünk annál is inkább, mert a fürdők jövedelmezőségéhez fűzött számítások megvalósulása a székesfővárosnak eminens fontosságú érdekét képezi. Konstatálja továbbá, hogy abban az értelemben, hogy az a minden szempontból támasztható követelményeknek megfelelne, egyik beküldött pályaterv sem abszolút becsű munkálat, mert azok, mint a szakértő albizottság jelentéséből látható, főképen a pénzügyi szempontból felállított kívánalmakkal szemben, de meg többé-kevésbé a közegészségügyi és balneológiai szempontból támasztható követelésekkel szemben is eltéréseket mutatnak. Mindezek után a leghelyesebbnek tartaná Kun Gyula bírálóbizottsági tag javaslatának elfogadását, azzal a pótindítvánnyal kiegészítve, hogy az újabbi szűkebb körű tervpályázat során az előírt építési költségek múlhatatlanul betartandók, amennyiben pedig az építési költségeknek az utóbbi években észlelhető emelkedése mellett a megállapított építési program betartása esetén nem volna lehetséges az épületnek 1,800.000 korona költséggel kielégítő módon leendő megtervezése, erre az estre felhívandó a székesfőváros tanácsa, hogy a mérnöki hivatal meghallgatása és a jövedelmezőségi számítások megfelelő átvizsgálása mellett az építési költségek megváltoztatása, illetve a mai árviszonyoknak megfelelő felemelése iránt javaslatot tegyen a székesfőváros törvényhatóságának.

Dr. Reiner Ede a maga részéről is teljes mértékben elismerte és méltányolta a pénzügyi szempontok fontosságát, de épen ezek szempontjából nem hagyható figyelmen kívül, hogy a székesfővárosnak a Sáros fürdői forrás megszerzése céljából meghozott nagymérvű pénzáldozatai immár évek sora óta teljesen gyümölcsözés nélkül vannak befektetve és a fürdő elismert kitűnőségi gyógyító vize ugyancsak évek óta teljesen használatlanul vezettetik a Dunába. Hogy ez mily mérvű kamatveszteségeket idéz elő, könnyen elképzelhető és nézete szerint az ezen a réven előálló veszteség minden valószínűség szerint súlyosabb, mint az építkezés drágulása folytán szükséges pénzbeli áldozat. Ajánlja a bírálóbizottság határozatánál ennek a körülménynek kellő méltatását és egyszersmind a szakértőbizottságban elfoglalt álláspontjához híven, kéri az albizottság javaslatának elfogadását.

Dr. Bókay Árpád mindenekelőtt kijelentette, hogy a maga részéről nem látja elegendőképpen indokoltnak a szakértő albizottságnak újabbi szűkebb körű pályázatra vonatkozó javaslatát és kívánatosnak tartotta volna, ha ezt a javaslatot még bővebben indokolták volna meg. Egyébiránt a bírálóbizottság arra a célra volt kiküldve, hogy döntsön a tervpályázat eredménye felett és valóban, a pályaterveket tekintve, a határozat kimondása nem is jár lényegesebb nehézségekkel, bár másrészről azt is elismerte, hogy egyes kifogások, melyek főképen a részletekre terjednek ki, minden egyes pályaművel szemben felhozhatók. Ismétli azonban, hogy főképen a közegészségügyi és belneológiai szempontból felhozott aggályok nem bírnak döntő fontossággal, annál kevésbé, mert azok legnagyobbrészt olyanok, hogy átdolgozás során könnyűszerrel mellőzhetők. A kérdést teljesen megérettnek látja arra, hogy a pályázat eredményét eldönthessék és a székesfőváros hatóságának a pályatervek legjobbját a kivitel céljára javaslatba hozzák. Ezt szükségesnek tartotta elmondani annál is inkább, mert sem célirányosnak, sem méltányosnak nem tarthatta azt, hogy a pályázat sorsa továbbra is függőben tartassák.

Quittner Zsigmond szükségesnek tartotta a tárgyalás során elhangzottakhoz képest kiterjeszkedni az építési költségek kérdésére és kifejtette, hogy a pályázóknak nem lehet teljes mértékben terhére róni az építési költségeknél az előirányzattal szemben mutatkozó túllépéseket. Minden szakértő előtt ismeretes, hogy az építési anyagok árai, valamint a munkabérek mily rendkívüli emelkedési tüntettek fel az utóbbi években és ismeretes, hogy ez az

emelkedés 20-25%-ra, sőt egyes esetekben még többre is felrúg és ma még be sem látható, hogy a különféle árak mily magasságokat fognak elérni. Ezzel szemben az egyes pályázók munkálatainál mutatkozó költségtöbbleteket egyáltalán nem tarthatja túlságosnak és teljesen bizonyos abban, hogy a megadott építési program alapján létesítendő épület költségei még az eddig számított költségeknél is lényegesen magasabbak lesznek. Ezt a bírálóbizottságnak konstatálnia kell és erre fel kell hívni a székesfőváros törvényhatóságának figyelmét azzal a megjegyzéssel, hogy ez a fennálló árviszonyok által indokolva van és a mutatkozó költségtöbbleteket a tervezők hátrányára felróni nem lehet. Kérte a bírálóbizottságot, hogy ezek figyelembevételével és kellő méltánylásával döntsön az előterjesztett javaslatok értelmében.

Heuffel Adolf utalt arra, hogy a tárgyalás során ismételve szóvá tétetett a tervezetek abszolút értékének kérdése és kifejti, hogy még az abszolút becsű munkálatot sem tarthatja olyannak, mellyel szemben egyáltalán semminemű észrevétel vagy kifogás fel nem merülhetne, mert ily szempontból abszolút becsű munkálatot alig, vagy épen nem lehetne találni, pedig ő a tervpályázatra beérkezett mind a négy pályázatot nemcsak komoly és számottevő alkotásnak, de abszolút beccsel bírónak is tartotta.

A javaslattevő bírálóbizottsági tagok rövid zárószava után az elnök kijelentette, hogy a kérdés feletti vita be lévén fejezve, a bírálóbizottságnak határozatot kell hoznia. Épen ezért a felmerült különböző indítványokat szavazásra tette fel. A szavazás eredményéhez képest az elnök kimondta, hogy a bírálóbizottság elfogadta a kiküldve volt szakértő albizottság javaslatát, ennélfogva ez mint a bírálóbizottság javaslata kerül a székesfőváros törvényhatósága elé. Egyszersmind kimondta, hogy a szakértő albizottság javaslatának elfogadásával a megbízatás kiadására vonatkozó további szavazás szüksége fenn nem forog.

Egyúttal egyhangúlag elfogadta a bírálóbizottság dr. Bódy Tivadar bírálóbizottsági tagnak az indítványozó által némiképpen módosított azt a kiegészítő javaslatát, mely szerint: tekintettel az építési költségeknek az utóbbi évek során észlelhető jelentékeny emelkedésére, javasolandó volna a székesfőváros törvényhatóságának, hívja fel a székesfőváros tanácsát oly irányban, hogy a mérnöki hivatal meghallgatása és a jövedelmezőségi számítások megjelelő átvizsgálása mellett az előírandó építési költségek iránt a mai árviszonyok szem előtt tartása mellett javaslatot tegyen.

A bírálóbizottság jelentésében hivatkozik arra, hogy tárgyalásai során mindenekelőtt kiváló figyelem fordíttatott a kiviteli tervpályázatra beérkezett pályaművek költségeire, annál is inkább, mert, mint az a középítési igazgató úr vezetése mellett végzett ellenőrző számításokból látható, a pályaművek az építési program 2. pontjában kikötött azon feltételt, mely szerint feltétlenül megkívántatott, hogy az építési költségek az előirányzott összegek keretén belül maradjanak, be nem tartották. Ugyanis az építési program 4. pontjában előírt 1,800.000 korona költség helyett a végzett hivatalos ellenőrző számítások szerint az egyes pályatervek építési költségei kerekszámban a következők voltak:

Sterk Izidor pályaművénél ...................................................... 2,145.900 K
Sebestyén Arthur és Hegedűs Ármin pályaművénél .................. 2,462.000 K
Pecz Samu pályaművénél ...................................................... 2,622.000 K
Alpár Ignác pályaművénél ....................................................... 2,708.200 K

Tehát a betartandó építési költséggel szemben igen jelentékeny, 345.900 koronától 908.000 koronáig emelkedő túlkiadások mutatkoztak. A mutatkozó túlkiadások annál is inkább beható megbeszélés tárgyát képezték, mert azonkívül, hogy az építési program az előirányzott építési költség betartását egész szigorúsággal előírta, az is komoly megfontolást igényelt, vájjon a székesfővárosnak a fürdők jövedelmezőségéhez fűzött számításai a mutatkozó jelentékeny - és az építés során valószínűleg még növekedő - túlkiadások által nem fognak-e oly mértékben hátrányosan befolyásoltatni, hogy ezáltal az egész jövedelmezőségi számítás illuzóriussá válhat.

Másrészt azonban figyelembe vette a bírálóbizottság, hogy azon idő óta1 mikor a székesfőváros a tárgyalások során bemutatott jövedelmezőségi számítások alapján a fürdők kiépítését elhatározta, az építési költségek mily jelentékeny mértékben emelkedtek. A bírálóbizottság szakértő tagjai részéről előadatott ugyanis, hogy úgy az építési anyagok, mint a munkabérek az utóbbi évek folyamán 20-25 százalékkal, sőt még nagyobb mértékben is emelkedtek és olyan fürdőépületet, minő a kiadott építési programúinak megfelel, a megállapított építési költség mellett immár felépíteni alig, vagy épen nem lehetséges, sőt minél tovább marad függőben az építés kérdése, annál jelentékenyebb további emelkedése várható az építési költségeknek. Ezekre az összes szakértő tagok által megerősített és különben is általánosan ismert körülményekre való tekintettel a bírálóbizottság az építési program 2. pontjának ellenkező rendelkezése dacára szükségesnek tartotta - a kiküldött szakértő albizottság javaslatának megfelelően - az összes pályaterveket a mutatkozó és hivatalosan konstatált jelentékeny túlkiadások dacára a bíráló eljárás körébe bevonni.

Ezek kapcsán a bírálóbizottság teljesen magáévá tevén a kiküldve volt szakértő albizottmánynak jelentésében az egyes pályaművek előnyeire és hátrányaira vonatkozólag előadott véleményt, a szakértő albizottságnak azzal a szavazattöbbséggel - még pedig az összes szavazatokkal, Wellisch Alfréd albizottsági tag úr különvéleményével szemben - előterjesztett javaslatával foglalkozott a lehető legbehatóbban, melynél fogva a kiviteli tervpályázaton részt vett pályaművek szerzői közül kettő, név szerint egyrészről Sterk Izidor, másrészről Sebestyén Arthur és Hegedűs Ármin szűkebb körű tervpályázatra volnának felhívandók és ennek eredményéhez képest volna a kivitel iránt a megbízás kiadandó. Ezzel szemben más oldalról javasoltatott, hogy már most javaslat volna intézendő a székesfőváros törvényhatóságához a bírálóbizottság által legjobbnak elismert és emellett abszolút becscsel bírónak is elismerendő pályamű szerzőjének a kivitellel leendő megbízatása iránt.

Utalással tehát a bírálóbizottság idevonatkozó tárgyalásairól felvett jegyzőkönyvre, valamint a bírálóbizottság által teljesen magáévá tett szakértő albizottsági jelentésben foglalt részletes indokolásra, van szerencsénk jelenteni, miszerint a bírálóbizottság mellőzvén még a szűkebb körű pályázatban részt vett összes pályaművek szerzőinek újabbi szűkebb körű pályázatra leendő felhívására vonatkozó indítványt, azzal a javaslattal járul a székesfőváros tekintetes Tanácsa útján a székesfőváros Törvényhatóságához:

méltóztassék a megtartott szűkebb körű, kiviteli tervpályázat eredményéhez képest egyrészről Sterk Izidor, másrészről Sebestyén Arthur és Hegedűs Ármin pályázó építészeket a kiküldve volt szakértő albizottság jelentésében részletezett észrevételek közlésével újabbi szűkebb körű pályázatra felhívni; egyszersmind, tekintettel az építési költségeknek az utóbbi évek során észlelhető jelentékeny emelkedésére, javasolja a bírálóbizottság, miszerint a székesfőváros tekintetes tanácsa felhívandó volna aziránt, hogy a székesfőváros mérnöki hivatal meghallgatása és a jövedelmezőségi számítások megfelelő átvizsgálása mellett az előírandó építési költségek iránt a mai árviszonyok szem előtt tartása mellett javaslatot tegyen.

A székesfőváros tanácsa eleget tett a bírálóbizottság határozatának és 4843/1907-VI. sz. határozatával felhívta a székesfőváros mérnöki hivatalát, hogy végezzen újabb számításokat a költségösszegnek újabb megállapítására és az új költségek határain belül felépülő fürdő jövedelmezőségére vonatkozólag.

A mérnöki hivatal 1907. évi március hó 7-én be is terjesztette jelentését. Megállapította, hogy nemcsak az építési program elkészülésekor megadott költségvetési keret nem elegendő az időközben bekövetkezett drágulások miatt, hanem, hogy az 1906. évi július havában beadott pályaművek számításai óta is módosultak a költségek. Így például a Sterk-féle tervnél a beépítendő köbméterek költségét 20-56 koronában vették alapul, holott azóta legalább 15%-os drágulás következett be s így köbméterenként 24 korona költséget kell számítani.

Hozzávéve az eddig figyelmen kívül hagyott berendezési tárgyakat is, a mérnöki hivatal a jelentésében megállapítja, hogy »ezek szerint a Sáros fürdő építésének összköltsége 2,806.000 korona, vagy kerekszámban 2,800.000korona.

A jövedelmezőségre vonatkozó számítások előtt a mérnöki hivatal jelentésében rátért arra a kérdésre is, hogy az építési programra vonatkozólag nem lehetne-e annak egyes részeit a cél veszélyeztetése nélkül elhagyni, esetleg módosítani? A mérnöki hivatal kijelentette, hogy »már a kiviteli tervpályázat programjának az illető bizottmányok által történt megállapításánál mindazon tényezők figyelembe lettek véve és ezek szem előtt tartásával lett a program összeállítva, melyek úgy a fürdő célszerű kihasználására, tehát jövedelmezőségének fokozására, mint annak gazdaságos kivitelére és beosztására, szóval a fürdőlétesítményeknek előnyös voltára lényeges befolyással bírnak; tehát abból egyes részeket elhagyni a cél veszélyeztetése nélkül nem lehet, de nem is indokolt, mert ha a kihagyandó részek csak kisebb terjedelműek, ez az építési költség nagyságának csökkentésére lényeges befolyással nem bír, ha pedig az elhagyandó részek oly számban és terjedelemben kontempláltatnak, hogy azok folytán az építési költség legalább érezhető mértékben kisebbedjék, akkor a fürdő már céljának meg nem felelne, sem a város által hozzáfűzött követeléseket ki nem elégítené.

Az újból elvégzett jövedelmezőségi számításokba belevonták a Rudas fürdő igazgatóját is, akinek a közbenjöttével a régi egységárakon, de más statisztikai adatok alapján figyelembevett személyforgalom szerint a következő eredményeket hozták: marad 2.570-85 K jövedelmi többlet. Ezek szerint a jövedelmezőség szigorú számítással 3,990.800 K.

Összehasonlítva a régebbi jövedelmi számításokkal a jelenlegit - mondja a mérnöki hivatal - tapasztaljuk, hogy lényeges eltérés nem történt, miután a régebbi befektetés 5-64%-os jövedelmezőségével szemben, az újabbi befektetésnél 5-07% kamatozás éretett el.

A tanácsi VI. (pénzügyi és gazdasági) ügyosztály a bírálóbizottság jelentése alapján hosszabb és alaposan megindokolt előterjesztést készített a tanácshoz. Ebben hivatkozik a Sáros fürdő pályázatának történetére is és megállapítja, hogy az eszmei pályázatra beérkezett összesen 13 terv közül nyilvános szavazás útján 1904. évi október hó 31-én a pályázati feltételeknek mindenben megfelelő »Poseidon«, »Togo«, »Hygiea« és »Világváros« jeligéjű műveket ítélte a bírálóbizottság a szűkebb körű kiviteli tervpályázatra bocsátandóknak.

Mielőtt azonban az eszmei tervpályázat pályanyertes művészeit a kiviteli pályázatra felhívta volna, 1904. évi december hó 9-én 261.812/1904. sz. alatt kelt határozatával felhívta a középítési igazgatót, hogy a pályázat eddigi tanulságaihoz képest a pályázati feltételeknek pótlására és kiegészítésére tegyen javaslatot.

A középítési igazgató 1905. évi február hó 5-én kelt jelentésében tette meg javaslatait, amelyeket a tanács elfogadván, 1905. évi július hó 6-án 28.014. sz. alatt kelt határozatával a kiviteli tervek benyújtására 1906. évi február hó 3-án déli 12 óráig adott határidőt, ugyanezen határozatával egyúttal a Sáros fürdő építési költségelőirányzatát 1,600.000 koronáról 1,800.000 koronára emelte fel.

A kitűzött határidőig mind a 4 építőművész be is nyújtotta a kiviteli pályaterveket, azonban a közbejött politikai helyzet folytán a főváros közigazgatásában előállott zavarok következtében a bírálóbizottság csak 1906. évi május hó 26-án tartott ülésében kezdhette meg működését.

Az ügyosztályi előterjesztés elmondja, hogy az építési költségeknek a drágulás folytán szükségessé vált újabb megállapítására vonatkozólag »a meghallgatott szakközegek véleményét az alábbi számítás tekintetében, mely már az építkezés tartama alatt a befejezésig való áremelkedésre is tekintettel van, magukévá tévén, az építési költségek az alábbiak szerint volnának módosítandók:

Épületek költsége ......................................... 2,350.000 K
Gépberendezés, kémény és víztartók ............. 160.000 K
Belső berendezés költsége ............................ 296.000 K
Vagyis összesen kereken ..........2,800.000 K

az eddig előirányzott 1,660.000 korona, illetve 1,800.000 koronával szemben.

Ehhez képest a fürdőbe fektetendő maximális összes tőke, viszonyítva az eddigi előirányzathoz kereken 4 millió korona.

Ezzel szemben a bevételek valószínű alakulását is újólagos vizsgálat alá vévén, azok főösszegét a fürdőüzemre preliminált 138.297 koronával, vagyis összesen 235.657 koronával szemben 336.851 koronával irányozzuk elő, amiből 235.191 korona esik a tulajdonképpeni fürdő üzemre és 101.660 korona a szálló jövedelmére. A szálló jövedelmezőségi számításában lényeges eltérés nincs; mindössze is a szobák forgalma után naponkint szedendő 20 fillér külön világítási díj 4300 koronányi jövedelmével emelkedik a rendkívül mérsékelt számítás, mely 80 szobának % évi igénybevétel mellett átlagos napi 4 koronával számított és a vendéglőnek és kávéháznak 10.000 koronára becsült jövedelmére támaszkodik, ami a mai lakásárak és szálló szükség mellett a legszerényebb valószínűség mértéke mögött is messze elmarad.

A fürdő üzemének bevételeinél kimutatott többlet majdnem kizárólag a társasfürdő és a népfürdő üzemére esik és az elsőben a valószínű látogatottság helyesebb megállapításában, utóbbinál a díjak mérsékelt felemelésében leli magyarázatát. A népfürdőtől eltekintve, az összes díjakat az eddigi előirányzathoz képest változatlanul vettük figyelembe, bár azokat az előző számítások keretében igen mérsékelten vettük fel.

Ezek szerint az ügyosztály számításához képest a jövedelmezőségi számítások végeredménye következőleg zárul:

Maximális befizetés ............ 3,990.795 K
Minimális bevétel ................ 336.851 K
Ebből kezelésre le 40% ....... 134.740 K
Marad tiszta jövedelem ........ 202.110 K

vagyis a jövedelmezőség az eddigi 5-64% helyett még mindig 5-07%-ot tesz ki. A befektetett összes tőke amortizálására 5% mellett évi 199.539 korona kellvén, a 202.110 korona tiszta jövedelemből az amortizáció levonása után még egy csekély jövedelmi többlet is marad.

Az ügyosztályi előterjesztés még a következőket is megemlíti:

De meg kell említenünk azt is, hogy itt nem új, versenyző-fürdő létesítéséről van szó, hanem egy régi, ma is kitűnő hírrel bíró fürdőintézet helyreállításáról\ melynek sokkal primitívebb állapotában, teljesen rossz közlekedés mellett is nagy forgalma és állandó látogatottsága volt, s melynek újólagos felépítése és üzembe hozatala nem új versenytársat, hanem egy rég nélkülözött közszükséglet kielégítését jelenti. Azelőtt is megvolt mindkét fürdőnek a maga külön közönsége és nevezetesen a Sáros fürdőt inkább a környék és a vidék gyógyulást kereső közönsége kereste fel. Ezekre számítunk ma is és bizton reméljük, hogy a fürdő üzembe helyezésével meginduló idegenforgalom nemcsak magának és közvetlenül a Sáros fürdőnek üzemét fogja jövedelmezően ellátni, hanem összes fürdőinknek és az egész városnak forgalmára előnyösen fog hatni.

Annál kevésbé féltjük a Rudas fürdőt a Sáros fürdő versenyétől és viszont, mert az építési program szerint egészen világosan nem egymással versenyző, hanem egymást kiegészítő két fürdőintézetről van szó. A Sáros fürdő gyógyfürdő lesz, melynek jövedelmezősége a thermál-gyógyfürdőkre, a népfürdőkre és a szálló forgalmára van alapítva s mely látogatottságát előreláthatólag a vidékről jövő gyógyulást kereső betegekben fogja találni, a Rudas fürdő pedig tisztasági, kényelmi fürdő, melynek jövedelmezősége a gőzfürdő és az uszoda forgalmán alapszik, s melynek közönsége előreláthatólag a főváros közönségéből fog kitelni, úgymint eddig is. Hogy mennyire nem egymással versenyző, hanem egymást kiegészítő két fürdőintézetről van szó, az is mutatja, hogy az építési program szerint a Népfürdő a Rudas fürdőben teljesen megszűnik s ezáltal mintegy évi 35-40.000 főnyi látogatót enged át a felépítendő Sáros fürdőnek.

Csak egész röviden akarunk még arra rámutatni, hogy az építkezési költségek ilyen jelentékeny felemelése mellett most már azokból valószínű megtakarításra lehet számítani; továbbá, hogy az üzem növekedésével a kezelési költségek aránya természetszerűleg javul, valamint, hogy egy ily fürdőintézet maga is új adó- és jövedelmi forrás, hogy annak forgalma annyira emelhet egy várost, hogy külföldi városok a fürdők összes jövedelmét azok további fejlesztésére fordítják s végül még csak azt, hogy bármily szerény volna is egy ilyen befektetés jövedelmezősége, még mindig kedvezőbb a mai állapotnál, mikor a fővárosnak egymilliót meghaladó tőkéjének kamatai a Dunába folynak. Ha pedig számításba vesszük a m. kir. miniszterelnök úrnak azon kijelentését, hogy a fürdő felépítése esetére a forrás vételárát a fővárosnak visszatéríti, úgy nemcsak a fürdő jövedelmezőségét jelentékenyen emelő tényezőre mutattunk rá, de arra a nagy jelentőségre is, melyet a fürdő felépítésének a kormányelnök úr is tulajdonít, s arra az erkölcsi kötelességre, mely ezzel szemben a fővárosra hárul)

Az ügyosztály az előterjesztésben tett javaslatokat a következőkben foglaljuk össze:

Méltóztassék a t. közgyűlés elé oly előterjesztést tenni, hogy a Sáros fürdő felépítésére előirányzott 1,800.000 korona összköltséggel szemben a megváltozott viszonyokhoz képest az összköltséget 2,800.000 koronára felemelni méltóztassék, amiből 2,350.000 korona esik a tulajdonképpeni építkezésre, hogy továbbá Sterk Izidor, valamint Sebestyén Arthur és Hegedűs Ármin kérvényeinek mellőzésével a zsűri jelentését a pályázati feltételek értelmében változatlanul elfogadni és ehhez képest a pályadíjat mind a négy tervező műépítésznek kiadatni, Sterk Izidor és Sebestyén Arthur-Hegedűs Ármin pályázókat 4 hónapra rövidíthető határidővel pótpályázatra felhívni méltóztassék, megállapítván, hogy a pótpályázaton elfogadandó terv a kivitellel, a másik pedig 2000 koronával lesz díjazandó, a kiviteli pótpályázati feltételek kellő világosságú magyarázatául azt is megemlítvén, hogy miután a szükséges költségek fedezete tekintetében a főváros külön fog intézkedni, a kivitel foganatosítása csakis a szükséges költségek fedezetének jogerős engedélyezése után fog a főváros részéről általa saját belátása szerint egyoldalúan megállapítandó határidőben eszközöltetni.

A tanács az ügyosztály javaslatát magáévá tette és a közgyűlés elé terjesztette.