Budapest modern értelemben vett gyáriparának története a múlt század harmincas éveiben két jelentős üzem, az Óbudai Hajógyár (1836) és a Pesti Hengermalom (1841) alapításával kezdődik. A két iparág - a gépgyártás és a malomipar -, amelyet a két üzem képviselt, és amelyek kialakulásuk idején jó ideig szoros kölcsönhatásban álltak egymással, közel száz éven át a főváros nagyipari fejlődésének élén haladt. A budapesti nagymalomipar négy évtizednyi, eleinte inkább stagnáló, később gyorsuló ütemű fejlődés során, 1839-1880 között alakult ki. 1880-tól a századforduló körüli évekig élte fénykorát.

AJÁNLÓ

Bár a magyar ipar felfutása a dualizmus idejére tehető, azért tisztelettel kell beszélnünk a reformkorról is, amikor számos olyan kezdeményezés csíráját ültették el, amelynek eredményei csak évtizedekkel később jelentkeztek. Ilyen kezdeményezés volt az 1841-ben átadott József Hengermalom is, amely a későbbi "magyar malomnagyhatalom" létrejöttének egyik előfutára volt.

A József Hengermalom épülete 1845 körül

A József Hengermalmot a - Széchenyi István kezdeményezésére alakult - Pesti Hengermalom Társaság építette Lipótvárosban, a Valero Selyemgyár mellett. A Hild József tervei alapján létrejött József Hengermalom volt az első, amely hengerszékkel és gőzgéppel volt felszerelve (a malmot városrendezési okok miatt 1911-ben bontották le).

Megjegyzendő, hogy Valero István már az 1780-as években létrehozta selyemgyárát Pesten, de azt helyszűke miatt eladta, majd új gyárat építtetett Hild Józseffel 1839-41 között a Honvéd - Markó - Stollár és Falk utcák határolta területen. E gyár mellett létesült szinte azonos időpontban a József Hengermalom. Mivel a magyar kormány 1848-ban Valero Istvánt bízta meg a független magyar jegybank vezetésével, ezért a Valero Selyemgyár a szabadságharc bukása után bezárt, mivel a Valero családnak el kellett hagynia az országot. A gyár épületét ezután raktárnak és kaszárnyának használták, mint ahogy az az alábbi, 1884-es térképen is látható (pirossal jelölve):

Lipótváros északi részének malmai (sárgával jelölve):
1: József Hengermalom, 2: Haggenmacher-féle gőzmalom, 3: Árpád-gőzmalom, 4: Haggenmacher-féle (Unio) gőzmalom,
5: Budapesti gőzmalom, és pirossal jelölve az egykori Valero Selyemgyár

Magyarországon 1860 és 1870 között 13 nagy gőzmalmot építettek a város területén, amelynek nagy lendületet adott az 1867-es Kiegyezés, valamint Pest és Buda 1873-as egyesülése, azaz Budapest létrejötte is. E 13 malom négy legjelentősebb malma az Erzsébet-, a Concordia, a Gizella és a Lujza-gőzmalmok voltak.

A pesti malomiparban megindult átalakulással egyidejűleg a mind nagyobb alapterületet igénylő gőzmalmok telepítésében is fordulat következett be. 1862-től, amikor Haggenmacher Henrik malmát Pesten, a Hengermalom közelében építette fel, az utána keletkező malmok túlnyomó többségét szintén erre a területre, az akkor lipótvárosi külteleknek nevezett városrészbe telepítették. Már 1866-ban valóságos gyárnegyed emelkedett itt.

A Lipótváros-kültelki gyárnegyed kialakulásában, amely a vasúti pályaudvar és a Duna-part között húzódott, a mai Stollár Béla utca és Kárpát utca között, a terjeszkedésre alkalmas, viszonylag jelentős terjedelmű beépítetlen terület mellett, ahol - bár a város sűrűn beépített részének szomszédságában feküdt - a telekárak mégsem voltak magasak, és elsősorban a kedvező közlekedési és szállítási lehetőségeknek volt fő részük.

Azok a tőkések, akik az 1860-as években a malmokat és más üzemeket a Lipótvárosba telepítették, számoltak azzal, hogy a nem nagyon távoli jövőben a város északi irányú terjeszkedése eléri majdan telkeiket, melyeknek értéke ezáltal a vételár sokszorosára fog emelkedni. A telekspekuláció mint a telephely megválasztásának egyik tényezője, a Lipótvárosba telepített valamennyi malomnál fennforgott, de különösen a Pannónia-malom esetében merült fel.

1862-ben alakult meg a második pesti malomipari részvénytársaság, Pannónia Gőzmalom Társaság néven, s 1896-ban szűnt meg, amikor részvényeit az Erzsébet Gőzmalom Rt. vette át.

A Pannónia egyik nagyrészvényese az a Hirschler Márkus és fiai cég volt, akinek tagjai a Neuschloss családdal többszörös rokonságban állóak voltak. Márkus egyik fia, Frigyes neve a budapesti cégjegyzékekben több pénzügyi és ipari vállalkozás részvényeseként és vezetőjeként is feltűnik, s aki a későbbi Lujza Gőzmalom 1876-os bejegyzésénél a társaság vezérigazgatójaként is szerepel. Frigyes 1881-es halála után jelenik meg a Lujzában H. Marcel, Frigyes egyik fia, aki végigjárva a hivatali ranglétrát 1912-ben ügyvezetőként bekerül az igazgatóságba is.

Ferencváros északi részének malmai:
1: Sütők és molnárok gőzmalma, 2: Gizella-gőzmalom, 3: Concordia-gőzmalom, 4: Hedrich- és Strauss gőzmalma

A korabeli statisztikák jól mutatják a malomipar hihetetlen fejlődését: 1863-ban 147, majd tíz év múltán, 1873-ban pedig már 482 gőzmalom üzemelt a korabeli Magyarország területén. A legnagyobb cégek közé 13 fővárosi és 20 vidéki malomipari részvénytársaság tartozott, amelyek meghatározó szerepet töltöttek be a nemzetközi gabona- és lisztkereskedelemben is. A magyar malomipar fejlődését a technológiai újításoknak is köszönhetjük, hiszen az ipar számos területén újabbnál újabb találmányok és jelentős fejlesztések garantálták a termelési kapacitás bővítését, valamint az előállítás költségeinek a lefaragását. Ganz Ábrahám például 1845-ben kezdi meg óbudai öntödéjében a különféle malomipari berendezések gyártását, mint például az öntöttvas őrlőhengerekét. Halála után Mechwart András veszi át a gyár irányítását s kezdi meg a kéregöntésű hengerek gyártását. Ezen fejlesztések miatt a magyar malomipar már a Kiegyezés előtt megelőzte az osztrák malomipar műszaki színvonalát.

Az ország - és vele együtt a malomipar - budapesti centralizálódását mutatja, hogy az ország 163 kereskedelmi őrlést végző malma közül a 14 fővárosi malom őrölt meg közel annyi gabonát, mint az összes többi vidéki malom. Budapest az 1900-as évekre Európa malomipari központja volt, és az amerikai Minneapolis után a világranglista második helyén állt. 1900-ban az ország őrlési kapacitása mintegy 7 millió tonna gabona feldolgozását tette lehetővé. A termelés ezzel szemben nagyjából 4-5 millió tonna között alakult.

A legtöbb malom építésekor még fejletlen volt a vasúti közlekedés Pesten és Budán, viszont a dunai hajózás nem csak népszerűnek, de a kor egyetlen megbízható és nagy teljesítményű szállítási lehetőségének számított. Mivel a gőzmalmoknak nagy vízigénye volt és rengeteg árumennyiséget mozgattak, ezért kézenfekvőnek bizonyult, hogy a Dunához - a szállítás végett - lehetőleg minél közelebb épüljenek meg.

A korszerű malomipar megteremtésében az 1850-es évektől kezdődően - a mind létszámát, mind tőkeerejét illetően egyre jelentősebb - pesti zsidó polgárság is meghatározó szerepet játszott. Az un. Blum-féle Gőzmalom Rt. - amelyik a pesti nagymalmok sorában harmadikként jött létre - részvényes választmányának tagjai között Hirschler Leon (Leó) és társa is szerepel.

"Ezekben az években olyan optimista nézet volt elterjedve, hogy a malom mihelyt kész, máris nyereséget hajt; ebből következett be, hogy a legtöbb új vállalatnál az egész praeliminált részvénytőke - gyakran még több is - az építésre elment és forgalmi tőkének pedig semmi nem maradt. Ez tette lehetetlenné a malmokra nézve, hogy saját erejükre támaszkodva bevárják, míg a búzatermelés igényeiknek megfelelően emelkedik, vevőik száma szaporodik" - írja a Kamarai jelentés az 1870-1875-ös évekről 1877-ben.

A Blum-gőzmalom látványa a Lánchíd pesti hídfőjéről
(mögötte látható a Szent Anna plébániatemplom tornyainak csúcsai)

Az 1868-ra kiépült nagy malom újabb részvények kibocsátásával teremtette meg forgalmi tőkéjét, majd az 1869-es hitelválság, a 70-es évek - francia-porosz háború miatt - beszűkült piaca, s a rossz gabonatermés elkerülhetetlenné tette az eladósodást és a veszteséges gazdálkodást. A cégen ez sem segített, mert a folyamatos veszteségek fedezésére a Magyar Általános Hitelbank Egyesült Gőzmalom vette át a céget 1873-ban, de továbbra is csak halmozódott a hiány, ezért 1897-ben a bank eladja a céget a Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt.-nek, amely végül 1908-ban lebontja a Blum-féle malmot.

A vízivárosi Duna-part 1890 körül (a kép jobb szélén látható a Blum-féle malom, melynek kéménye a Szent Anna templom tornyai között füstölög)

A Lujza-gőzmalom eredetileg 1854-ben alakult a Lujza téren (ma Kolosy tér), akkor mint a Barber és fiai - Klusemann cég malma. E malmot vásárolta meg 1867-ben a Lujza Gőzmalom Rt. Ez a malom 325 munkást foglalkoztatott, a gépeit 2 gőzgép, összesen 1000 lóerő munkabírással hajtotta. Főleg búzalisztet és búzakorpát őrölt.

A Lujza-gőzmalom látványa korabeli képeslapon

A malom alapítója, Wahrmann Mór kiváló gazdasági és pénzügyi szakember volt. Az 1860-as években „derék törekvése, hogy a közgazdaság terén nagyobb társulásokat hozzon létre, a Pannonia-gőzmalomrészvénytársaság sikeres alapításában hozta meg első gyümölcsét. (...) A józanság, bölcsesség és munkásság, jellemének e három fővonása ritkán találkozik oly szerencsés vegyületben, mint ő nála” - állt az 1892-ben róla írt nekrológban.

Egyéniségén azonban nyomokat hagyott nejének: Gold Lujzának halála, akivel csak négy évig élt. A szeretett hitves nevét egyik nagyobb ipari-alapításánál, a Lujza-gőzmalomban örökítette meg. Az Evező utca és a Szépvölgyi út közötti területen lévő Lujza Gőzmalom több mint öt évtizeden át nemcsak hozzátartozott az újlaki városképhez, de jó néhány környékbeli lakosnak biztosított megélhetést is. Bár ezt a malmot is kedvezőtlenül érintette az 1880-as évek végétől kialakuló gabonapiaci és malomipari túltermelési válság, a malom még a XX. század első két évtizedében is működött.

A Lujza-gőzmalom jelölése a Kolosy téren, egy 1884-es térképen

A malom megszűnését nem gazdasági okok idézték elő: 1921. október 18-án a hatemeletes épületben tüzet fogott a liszt- és búzaraktár, és a Lujza Gőzmalom leégett. Budapesten 1870. február 1-től (a tűzoltóság megalakulásától) sorrendben ez volt a tizenharmadik malmi tűzeset.

A Kolosy tér és a Lujza-gőzmalom épülete 1890 körül

A tűzben Schik István és Stubics György malmi tűzőrök veszítették életüket. A Lujza Gőzmalom Rt. részvényeit 1936-ban vásárolta fel az Első Budapesti Gőzmalom Rt., aki három év múltán a jelentős állagromláson átesett malmot 1939-ben elbontotta.

A Berger Lajos Gőzmalom 1860-ban alakult, majd pedig alapítója Bécsbe emigrált a hitelezői elől, mert a cég csődbe ment. Tőle az Első Budai Gőzmalom Rt. 1864-ben veszi át a céget, amely azt továbbadja 1867-ben a Budai Királyi Gőzmalom Rt.-nek. Ők 1872-ben megszabadulnak a malomtól, 4 évig így üresen áll az épület, majd a Hedrich & Strauss cég veszi azt meg 1876-ban, de mire az őrlés beindulna, kényszerből leállítják a termelést, mert a malom 1880-ban leég.

A Gizella-gőzmalmot viszonylag későn alapította 1880-ban a Krausz-Moskovits család. Ugyanis a Soroksári úton addigra már kialakulóban volt egy ún. malom-negyed, ahol a XIX. század fordulóján öt cég malma működött. A Gizella létesítésekor már javában dolgozott a hatvanas években alapított Concordia és a Pesti Molnárok és Sütők malma, s ekkor már létezett a híres Elevátor-ház is, azaz a tranzit gabonatároló, és a vasúti szállítás. A malom őrlőüzemét - elsőként az országban - itthon, a Láng-féle gépgyárban készült gőzgépekkel szerelték fel.

A Gizella-gőzmalom épülete a Soroksári úton a XIX. század végén

Az Erzsébet-gőzmalom Ferencvárosban

AJÁNLÓ

Malomtüzek

A XIX. század utolsó harmadában látványosan meginduló iparosítás egyik velejárója volt a megszaporodó tűzesetek száma. Egy malomipari komplexum üzemeltetése nem csekély feladat, főleg, hogy a gőzmalmok működéséből adódóan (tűzzel való vízforralás) és a gabona éghetőségének szempontjából különösen tűzveszélyes üzemről van szó. Az, hogy ez valóban így van, számtalan malomégés, malomtűz bizonyítja.

A budapesti tűzoltóság 1870-es megalakulásától kezdve 1923. októberig 14 nagyobb tűzeset fordult elő malmokban. A korabeli híradás szerint ezek az alábbiak voltak:
- Haggenmacher-malom (V. kerület) - 1873. október 13.
- A régi Király-malom (a volt Duna-part oldalán) - 1880. január 7.
- Molnárok és Sütők Malma (IX. kerület) - 1886. július 31.
- Pesti Hengermalom /régi helyén/ (V. kerület) - 1888. július 2.
- Concordia-malom (IX. kerület) - 1892. október 22.
- Silos gabonaraktár (V. kerület) - 1897. július 10.
- Concordia-malom (IX. kerület) másodszor. Ennél a tűznél két tűzoltó tűzhalált szenvedett, és 17 sebesültje volt - 1902. január 24.
- Hungária-malom (IX. kerület) - 1909. november 3.
- Erzsébet-malom (V. kerület) - 1914. szeptember 19.
- Viktória-malom (V. kerület) - 1915. május 14.
- Schmidt- és Császár-malom (V. kerület) 1919. június 5.
- Gizella-malom (IX. kerület) - 1921. március 31.
- Lujza-malom (III. kerület) - Két tűzőr vesztette életét - 1921. október 18.
- Concordia-malom (IX. kerület) - 1923. október. 13.

Ebben az időben egy gabonaőrlő malomépület több helyiségből állt úgy, mint koptató, őrlő (malom), lisztkeverő, velük egybeépített (vagy különálló) lisztraktár, gabonaraktár. A malom belseje egy 30-40 méter négy oldalán falakkal határolt, ablakokkal ellátott faalkotmány. Ebben vannak a közlőművek, mozgógépek, hajtószíjak, facsatornák, csigák, motorok, liszt-, és szélkamrák, felvonók, falépcsők, széles gabonaszállító hevedernyílások, egyéb faláttörések. A malomban állandóan nagy léghuzat és állandó lisztporzás van. A malom belseje tulajdonképpen hasonlít egy puskaporos tartályhoz, amelynél elég egy szikra, hogy az egész malom belsejét egyszerre lángba boruljon, hiszen minden emelet teljes egészében fából készült, és egymással facsatornákkal áll összeköttetésben, s emiatt a kitört tűz gyorsan és feltartóztathatatlanul terjedhet minden irányban.

A gabonaőrlő malmok égésének, tüzeinek legfőbb oka a liszt meggyulladása. A liszt részben a levegőben szállva, részben pedig mindenütt lerakódva a malom egészét ellepi, könnyen meggyullad a nyílt lángtól, szikrától, tüzes testektől. A gyulladása legveszélyesebb, ha zárt helyen - csatornában, kamrában - következik be, mert ekkor tulajdonképpen robbanás következik be. A liszt meggyulladásának okai többek között: a géprészek súrlódását követő átmelegedés, a különféle okok miatt keletkező szikrázás, a dohányzás, a túlterhelésből eredő csapágymelegedés és az öngyulladás.

A Pesti Hengermalom 1841-ben kezdte meg működését. Ez volt az első gőzmalom amely leégett (1850-ben). A malmot megnagyobbított és korszerűbb változatban építették újjá, de 1888. július 3-án újra a tűz martalékává vált.

A hengermalom felső emeletén látható tűzfényről 1888. július 2-án este 11 óra 10 perckor érkezett az első jelentés - telefonon - a közeli tűzőrségre, amelyet megerősített a szomszédos laktanyából, illetve a hengermalomból érkezett jelzés is. Ennek nyomán a helyszínre vonult hat tűzőrség szolgálatban lévő állománya. Ekkor már a régi malomépület felső része teljes egészében lángban állt, a nagy széltől hajtva a tűz terjedt az utcai homlokzat, és az új malomszárny felé. A malmi tűzoltóság már 6 gőzszivattyú-sugárral működött, ám a tűz terjedését nem tudta megállítani, a szinte orkánszerű szélben a tűz átterjedt a koptatóra, a raktárhelyiségekre, fenyegette a szomszédos laktanyát, az új malmot, sőt a gőzmalmi részvénytársaság malomcsoportját is.

Az északi oldalon a raktár védelmére kijelölt őrség vízvezetéki és fecskendősugarat, valamint tolólétrát is szerelt. Egy fecskendő sugarát a már-már égő raktár padlására, egy vízvezetéki sugarat a raktár második emeletére, egyet pedig a koptató alatti átjárat alá, a régi malom főbejáratához adott, részben a gépház, részben pedig az ott elvezetett gőzszivattyú gőzvezeték csövének védelmére, és ehhez még egy malmi gőzszivattyú sugarat is szereltek a lakóház udvarából. A lakóház felőli oldalra vezényelt őrségek egy része fecskendősugárral és egy vízvezetéki sugárral a padláson foglalt állást, egy malmi gőzszivattyú sugárral az utca felől támadott.

A Honvéd utca sarkán lévők fecskendősugárral az égő deszkabódét és palánkot oltották, majd dugólétrával a raktár emeletére hatolva a tüzet a befele terjedésben akadályozták. Egy gőzszivattyú sugárral a lakóház padlásáról a tűzfalat áttörve támadtak. A Nádor utcába rendelt erők szerelt vízvezetéki és fecskendő sugarakkal támadták a 2. emeleti raktárt, majd a lakóház első emeletét, egy malmi gőzszivattyú sugárral pedig a második emeletet. Az önkéntesek őrsége a Clotild utcából támadta a tüzet, később az új malom felőli raktár és a laktanya tetőzetének védelmét látta el.

Az új malom felőli raktár védelme volt a legnehezebb, mert erre hajtotta a szél a füstöt és a zsarátnokot. A régi malom és a raktár közötti lépcsőház is égett, sőt a láng a raktár utolsó előtti padlásába is belekapott. Itt működtek a malmi tűzoltók egy malmi gőzszivattyú sugárral, és egy kerületi őrség ugyanilyen sugárral a földszinten.

A Budapest gőzfecskendő a Nádor és Clotild utca sarkán foglalt állást, sugarát - az önkéntesekével együtt - az égő raktár emeletére irányította. A raktár ablakához szerelt tolólétráról nem lehetett az ablakon keresztül támadni a tüzet. Ezért az önkénteseket a laktanya tetejére rendelték, a gőzfecskendő sugarat az udvar felől horoglétrák segítségével az égő raktár emeletére húzták. Később a raktár második emeletére még egy gőzszivattyú sugarat szereltek. Majd még egyet a lépcsőház legfelső emeletére a raktár és az új malom védelmére irányítottak. Az udvar felől működött a malmot támadva az egyik őrség fecskendősugara és két gőzszivattyú sugár a gépházat és raktárt védendő, egy sugár pedig a kazánház tetejét védte.

A nagy szél miatt lángra kapott új malom védelmét három malmi gőzszivattyú sugár, és egy később kirendelt őrség fecskendője látta el. A szomszédos laktanyát egy a Zellerin gyári tűzoltóság, a Budapest malom lakóházait és malmait saját malmi tűzoltósága védte 8 gőzszivattyú sugárral.

A küzdelem reggel félhatig tartott (csaknem hat órán keresztül), majd a tüzet teljesen lokalizálták. A végleges eloltás, takarítás még több óráig tartott, és a raktárakban a zsákok lerakodásával ért véget július11-én, a kilencedik napon. Az oltást végző erők és eszközök. A fővezénylő Scserbovszky Szaniszló budapesti főparancsnok, segítői Breuer Szilárd, és Markusovszky Béla. Az oltásban részt vett 1 gőzszivattyú, 1 gőzfecskendő (1 tartalékban volt), 7 fecskendő, 2 tolólétra; 86 városi, 17 önkéntes, 25 hengermalmi, 8 Zellerin gyári tűzoltó és 2 század katona; 17 malmi gőzszivattyú, 1 gőzfecskendő, 7 fecskendő, és 3 vízvezetéki összesen 28 sugár működött, valamint a Budapest malom 8 sugara. A helyszínre vonult összesen 26 szer. A tűzhöz három mentőkocsi vonult ki, a mentők 6 tűzoltó és egy rendőr sérülését láttak el. A tűz feltehetően egy fémtengely túlhevülése, vagy súrlódás által keletkezett a koptatóban a malom legveszélyesebb részében.
A számos malomtűz között a Concordia esete volt a legsúlyosabb: a Concordia-gőzmalom főépülete 1902. január 23-án éjjel gyullad ki, s a tűzvészben szinte teljesen elpusztul. Hiába értesítették a tűzoltóságot már a tűz keletkezésének idején, végül az épület teljesen kiégett. A tűz az épület közepének ötödik emeletén keletkezett, amely hamarosan átterjedt a malom elejére és hátuljára is. Oltás közben több tűzoltó is megsérült, akik közül Herczeg János és Szmilkó József bele is haltak a sérüléseikbe.

"A tűzi lárma , a tűzoltó-kocsik robogása, a tűznek az égen pirosló s a város nagy részét bevilágító fénye nagyon sokakat felriasztott álmukból; kocsin, gyalog siettek a vész színhelyére, a hol nagy néptömeg gyülekezett össze s izgatott figyelemmel szemlélte a tűz terjedését és a mentési munkákat. Az óriási lángokban lobogó hatalma s épület, mint erről a hely szinén fölvett vázlat után készült képünk is fogalmat nyújt, félelmetességében is nagyszerű látványt nyújtott. A tető gerendái egymás után hullottak le nagy robajjal. A tűzoltók előre-hátra mozgó apró alakoknak tűntek fel a magas ormon s minden fáradozásuk hasztalannak bizonyult. Köröskörűi oly nagy volt a hőség, hogy az utczán álldogáló közönség is alig tudta kiállani. A főépületen kívül a kis gépház is kigyuladt csakhamar s a gépek nagy része elolvadt benne" - írja a Vasárnapi Újság.

Richter A. festménye a tűzről

Az oltást nehezítette, hogy a hideg miatt a befagyást elkerülendő a hordókban vizet nem tároltak, a gőzszivattyú által táplált vezetékek üresek voltak. Különös gondot jelentett, hogy a gőzgépet nem lehetett üzembe helyezni, mert a gépész megszökött.

A tűzet már-már lokalizálták, amikor váratlan esemény zavarta meg a küzdelmet, a raktárépület padlásán robbanás történt. A robbanás után a lámpák hirtelen kialvása miatti sötétségben és a nagy füstben többen csak nehezen tudtak menekülni. A malmot borító füstben a tetőn lévők életéért is kellett szorítani, szerencsére az ablakokon keresztül biztonságos helyre jutottak. Ez az újabb veszedelem fenyegette a szomszédos Zwack-féle szeszgyárat is, ahol a szeszáru-készlet begyulladását a tűzoltók emberfeletti munkával megakadályozták.

A Concordia-gőzmalom kiégett maradványa

A Concordia-gőzmalom főépülete még az éjjel teljesen kiégett. Másnapra csupán a puszta falak meredtek az ég felé. A raktárépület még napokig füstölgött a benne lévő nagy mennyiségű parázsló gabona miatt, amelynek szagát egész Ferencvárosban érezni lehetett. Az igazgatóság a tűzoltóságon 2.420.000 korona kárt jelentett be, mely az épületben, gabonában és lisztben keletkezett. Az életét vesztett két tűzoltó hátramaradt családjának segélyezésére tekintélyes összeg gyűlt össze a népi kezdeményezés során, amit a malom igazgatósága is kipótolt havi 50 koronával, öt hónapon át.

Egyes feltételezések szerint a tűz oka nagyvalószínűséggel gyújtogatás volt, erre az adhatott okot, hogy a cég mintegy 200 dolgozójától kívánt megválni. A raktár padlásán vagy a szállongó lisztport, vagy a felgyülemlett gyúlékony gázokat egy oda jutó zsarátnok robbantotta be.

1909. november 3-án a Hungária-malom is osztozott a leégett malmok sorsában. A malom rozs- és árpa őrlését, továbbá rizs-, köles- és borsóhántolást végzett. Újjáépítése után ugyanezekre az ágakra rendezkedett be.

A Hungária-malom leégése 1909. november 3-án

AJÁNLÓ

A malomipra nehézségei

Az első világháború után az ország mezőgazdasági kivitelre volt utalva, miközben a magyar liszt vámokkal biztosított monarchiabeli piacát is elveszítette. Mindemellett fontos gabonatermő vidékeket csatoltak el, így Bácskát és Bánátot, viszont a csonkaországban maradt a malmok fele. A kapacitás volumenét jól jelzi, hogy a magyar malmok évente 64 millió tonna gabonát voltak képesek megőrölni, holott az ország gabonatermése az 1920-as évek elején átlagosan évi 24 millió tonna volt. Az 1920-as évek végén malomiparunk teljesítőképessége mintegy 40 százalékig volt kihasználva. Az iparág fontosságát jelzi, hogy az 1930-as években a gyáripari termelésnek a 13–15 százalékát adta.

A második világháborúban a malomipar súlyos károkat szenvedett. A főváros ostroma alatt végleg elpusztult az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. napi 360 tonna kapacitású Kárpát utcai malmának teljes telepe és a Hengermalom úti napi 340 tonna teljesítményű malomüzem. Megsemmisült a Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt. napi 150 tonnás teljesítőképességű budapesti malma is. A második világháború után a jelentősebb malmok közül negyvenkettőt 1948-ban államosítottak. 1949 végén állami tulajdonba vették a napi 10 tonnán felüli kapacitású, illetve 10 főnél nagyobb létszámmal dolgozó malomüzemeket is. Nem sokkal később, 1951-ben állami igénybevétellel, 1952-ben pedig megváltással erőltetett ütemben megtörtént mintegy 700 kisipari jellegű malom államosítása is. A malomipar szervezésére és irányítására 1948-ban létrehozták a Malomipari Igazgatóságot, amely 1962-ig minisztériumi hatóságként felügyelte a szakma tevékenységét.

A rendszerváltás után jelentős mértékben visszaeső ipari termelés miatt számos gyárkomplexum amortizációja megkezdődött. Ez alól a hatalmas malomépületek sem voltak kivételek. A fokozatosan elsorvadó műemlék jellegű malmok némelyike szerencsére nem vált az enyészetté, hanem más ipari üzemcsarnokokhoz hasonlóan ingatlanfejlesztők elképzelései alapján metamorfózison mentek keresztül. Legkézenfekvőbb megoldásnak bizonyult az ipari épületekben nívós lakások, irodák, úgynevezett loftok kialakítása. Eredetileg a loftlakások a 19. század Párizsának tetőtéri lakásait jelentették. Később az 1930-as években Amerika nagyvárosaiban bukkant fel ismét a fogalom, amikor a világgazdasági válság miatt az elhagyatott üzemcsarnokokat művészek és lakásfoglalók vették birtokba. A loftkultusz az 1970-es években Angliában is felvirágzott, amikor a nagy iparvárosokban – így például Liverpoolban és Manchesterben – a gazdasági szerkezetváltások következtében megüresedő gyár- és raktárépületben irodákat és lakásokat alakítottak ki. Manapság pedig Amerikában, Dániában vagy épp Angliában már vadonatúj projektek keretében direkt ipari fílinggel megáldott lakásokat építenek.
Loftok a malmokban

Magyarországon is megjelent a loftépítészet, hiszen Budapest ideális helyszín lehet a jelentős és használaton kívüli ipari övezeteknek köszönhetően. Azonban a társadalom potenciális rétegeire – művészet, reklámszakma, média, üzleti élet – még nem jellemző a lofttal járó életvitel, vagy legalábbis nem jelentenek akkora vásárlóerőt, hogy jelentős loftépítészetet generáljanak. Hazánkban jelenleg százas nagyságrendben beszélhetünk ilyen típusú ingatlanokról. Ezekre a projektekre az a jellemző, hogy az adott gyártelep egy érdekes épületét részlegesen vagy teljesen felújították, míg a zóna más épületeit ledózerolták, és helyükre vadonatúj lakóházakat és köztereket terveztek. A loftberuházások közül kettőt emelhetünk ki, amelyek valaha malomként üzemeltek, ráadásul érdekes kontrasztként az egyik megépült, a másik csődbe ment.

A Mill Lofts fejlesztés helyszíne a legendás Gizella Gőzmalom, amelyet 1880-ban építettek, és komolyabb sérülések nélkül vészelte át a második világháború bombázásait. Az államosítás után nemzeti vállalatként működött tovább, 1963-ban zárták be – bevezető vágánya útjában állt a Soroksári út fejlődésének –, és egészen a közelmúltig raktárként működött. A védettség alatt álló épületet 2000-ben kezdték bontani, hogy irodaházzá, szállodává és lakóházzá alakítsák. 2007 táján a díszletszerűen meghagyott külső falak mögött egy új épület formálódott. A Mill Lofts 2005-2008-as fejlesztése során a régi malomban összesen 104 loftlakást alakítottak ki mindössze 200 méterre a Dunától. A másik próbálkozás a Jazz Loft lakópark Óbudán, amely a Hévízi-Vörösvári út és a Hunor utca között 1895 és 1908 között épült Óbudai Malom épületének egy részét új lakószárnyakkal egészítette ki. Azonban sajnos a válság miatt az eredeti épületbe szánt loftok még nem készültek el, a beruházó csődbe ment.

A Concordia Gőzmalom ellenben más karriert „futott be”, amely a Soroksári út 24. sz. alatt szintén legendás üzem volt a maga idejében. Jelenleg ugyanis Malomipari Múzeumként üzemel, és mint ilyen Budapest egyik jelentős ipar- és technikatörténeti szakmúzeuma. A Concordia Közraktár Kereskedelmi Zrt. által fenntartott gyűjtemény a felszámolt malmok berendezéseiből alakult ki. 1984-ben hivatalosan szakmúzeummá nyilvánították, és ekkor megnyitották a nagyközönség számára. Az ötemeletes épület az egykori Concordia Gőzmalom Rt céljaira épült 1866-ban. A ferencvárosi Duna-parton ez volt az első nagyobb ipartelep és az első nagy gőzmalom, amelyet csakhamar több másik követett, köztük a szomszédos Pesti Molnárok és Pékek Gőzmalma, és kb. egy évtizeddel később a Gizella Malom. Végül egy egész malomnegyed alakult ki a környéken, amelynek méltó mementója a hatalmas Concordia Gőzmalom.