Az első, Mátyás király által 1473-ban alapított budai nyomda elenyészte után csupán 1724-ben nyílt meg újabb nyomda Budán, Landerer János Sebestyén segédletével. Korábban, 1689-ben már próbálkozott nyomda alapításával a híres würtzburgi nyomdász, bizonyos Heyll Quirinus is, de mivel erre sem támogatást, sem privilégiumot nem kapott, ezért szándékától elállt. Ezután jelent meg a Landerer-család, amely mintegy másfél évszázadon át vezető szerepet töltött be a hazai könyvnyomtatásban.

AJÁNLÓ

Korábbi évre teszik ugyan néhány magyar, latin, német és holland nyelvű kiadvány megjelenését, de eddig semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá azt a feltételezést, hogy ezeket a könyveket Budán vagy Pesten jelentették volna meg (ennek magyarázatára e cikk keretein belül nem kívánunk kitérni).

Ezekben az időkben összesen 11 nyomda működött a Magyar Királyság területén (Brassóban, Kolozsváron, Debrecenben, Szegeden, Nagyszombaton, Kassán, Pozsonyban, Lőcsén, Sopronban, a csíki zárdában és Zágrábban), de Budán vagy Pesten a török dúlás miatt ez idáig még egyet sem nyitottak.

A jezsuita pap, Lesser gróf kísérője eképpen írja le Budát, mikor 1666-ban a városba látogatott: "Az utcák rondaságát, a házak elhanyagolt állapotát, hogy a betörött ablakok sehol sem pótoltattak új üveggel, hanem vagy papírral beragasztvák, vagy szalmával betömvék. Mert a törökök semmit sem törődve a külső csínnal, beérik, ha a ló és ember födél alá jut, azért a házak fölső osztályait örömest átengedik görény és patkányoknak, ők pedig meghúzzák magokat az alsó szobákban, vagyis inkább a füstvermekben. Sok ház fedele hiányzott, soknak felső emelete is düledék volt, egyet sem lehetett látni kijavított vagy megújított állapotban". Mondhatni tehát, hogy Budán nemhogy nyomda, de még normálisnak mondható lakóház sem volt jóformán!

1717-ben Lady Wortley hasonlóról számol be útinaplójában: "Buda egykoron székhelye volt a magyar királyoknak, kiknek palotája a kor leggyönyörűbb épületei közé tartozott, de most egészen le van rombolva, a város egy része sem lévén az utolsó ostrom óta helyreállítva, kivéve a bástyákat s a kastélyt, melyben Ragul a hadi kormányzó lakott".

AJÁNLÓ

Mikor Landerer János Sebestyén nyomdájának működését megkezdte, a város szinte lakosság nélkül, elhanyagolt házakkal állt. Három évig bírta fenntartani a vállalkozást, utána 1727-ben kénytelen volt azt átadni a vagyonosabb Nottenstein Györgynek, kinek halála után annak özvegye, Nottenstein Veronika folytatta a nyomda működtetését. Ezután az alapító egyik leszármazottja, Landerer Ferenc Lipót nagy nehézségek árán 1750-ben visszaszerezve azt, Mária Teréziától szabadalmat sikerült kérnie rá. Miután 1764-ben elhunyt, örököse folytatta a nyomda viselését, név szerint Landerer Lipót Ferenc. 1771-től 1779-ig a további örökösök egy megbízott ügyvivőre bízták a vállalkozást, miután Landerer Katalin birtokába jutott. Ő 1782-ben és 1783-ban a pesti Royer-féle nyomdát is kibérelte; ekkor a Royel-betűket és a Landerer Katalin-betűtípusokat is használták.

A Landerer-betűkkel nyomtatott Pesti hírlap betűi 1873-ban (kép: Hargitai Henrik)

Legjövedelmezőbb kiadványa a naptárnyomtatás volt, amelyhez asztrológiát és horoszkópot is mellékeltek. Német népdalok, bűnesetek ismertetése és álmoskönyvek is készültek általuk. Hogy az újranyomott, azaz ismételt írásokat újra eladni tudják, minden nyomtatvány végére odaírták, hogy Gedruckt in diesem Jahre, vagyis nyomtatódott ebben az esztendőben.

Katalin nyomdáját fokozatosan vette át Landerer Mihály, aki mindeközben a Martinovics-féle csoport egyes tagjaival is baráti kapcsolatot ápolt.

A könyvkiadásra kedvező hatással volt II. József 1781-ben kiadott, cenzúrát enyhítő rendelete, amely az esztergomi érsekséget megfosztotta cenzori jogától, majd az egész birodalom cenzúra ügyeit Van Swietentre, a felvilágosodás hívére bízta. Ezáltal lendült fel az országban a könyvkiadás. Olvasóklubok jöttek létre, amelyek a hazai haladó gondolkodású értelmiségiek fórumaivá váltak. E mozgalomba kapcsolódott be Mihály is: titkos nyomdájában jelentette meg a Laczkovics János és Martinovics Ignác szerkesztette Szabadság, Egyenlőség Társaság Ember és Polgár Oktató Könyvecskéje című kiadványát.

Mikor a császár a jakobinus mozgalmat leleplezte és felszámolta, a hatóságok Landerer Mihályt is elfogták. A magyar királyi tábla előbb csak fogságra, a fellebbezés után a hétszemélyes tábla viszont már halálra ítélte. Csupán a királyi kegyelem által kapott kötél helyett tíz évet, mely sajtóvétség tekintetében eddig a legszigorúbbnak számított ez idáig. Landerer kufsteini és spielbergi börtöneiből csak mint munkaképtelen, testben és lélekben megtört nyomorék szabadult ki, majd néhány évre rá, 1807-ben félőrülten hunyt el.

Landerer Katalin mindeközben zavartalanul vitte a nyomdát, mert a perben sikerült bebizonyítania (vagy elhitetnie), hogy az összeesküvésről mit sem tudott.

A nyomda ekkor számtalan lapot jelentetett meg: 1788-tól Kassán a Magyar Múzeumot, melyet Batsányi János, Kazinczy Ferenc és Baróti Szabó Dávid szerkesztett, 1790-től a Kazinczy által vezetett Orpheust, és a Magyar Könyvházat 1783-tól, Molnár János szerkesztésével.

Landerer Katalin 1802-ben halt meg.

A nyomda tulajdonjoga ezután lányára, Landerer Annára szállt, aki Gyurián nevű ügyvivőjével és egyik rokonával, Bagó Mártonnal igazgatta azt. A Tudományos Gyűjemény 1817. évi 12. kötetében Trattner János Tamás pesti nyomdásznak a magyar nyomdák legfontosabb adatairól készített összeállításában a következők olvashatók Landerer Anna nyomdájára vonatkozóan: "Budán, Landerer Anna (Leány), Váltó és régi közönséges kellendős Könyveket, Német Kalendáriumot Negyed, Tóthot Negyed, Magyar Nyóltzad Rétben nyomtat; tart 7 Factort, 2 Szedőt, 4 Nyomtatót; feldolgoztathat Esztendőn által 115 Báli Papirost".

1822-ból újabb közlést olvashatunk. A kettő egybevetéséből megállapítható, hogy Landerer Anna nyomdája jelentősen hanyatlott. Míg 1817-ben 115 bála, addig 1822-ben már csak 36 bála papirost használ fel nyomdája. 1933-as halála után a két ügyvivő felváltva kezelte tovább a cég sorsát, mire 1847-ben Márton 30.000 forintért kivásárolta Gyuriánt. Ezután a Landerer nyomda Bagó Márton tipográfiájaként tevékenykedett tovább.

A néhai alapító, Landerer János Sebestyén másik gyermeke, Landerer János Mihály 1750-ben 11.000 forintért megvásárolta a pozsonyi Royel-nyomdát. A pozsonyi nyomdát Royer János Pál alapította, a szabadalmat 1720. május 23-án kapta meg. Royer 1736-ban meghalt, a nyomdát néhány évig özvegye vezette tovább, majd Royer János Pál 1736. május 1-jén kelt végrendelete értelmében fia, Royer Ferenc Antal örökölte, aki anyja 1740-ben bekövetkezett halála után leánytestvéreinek az örökségből való kielégítése során olyan anyagi helyzetbe került, hogy a nyomdát kénytelen volt eladni. Ezt vásárolta meg 1750. január 19-én Landerer János Mihály.

Landerer elsősorban kereskedelmét akarta fellendíteni, erre utal az is, hogy nemcsak saját kiadványait hirdette, hanem idegen eredetű és külföldi könyveket is. A korabeli bizonylatok szerint széleskörű üzleti forgalmat bonyolított le, mint könyvkereskedő. Ezen nyomdák magas jövedelmet biztosítottak a családnak; többek között a Pressburger Zeitung kiadása érdemes említésre, mely hetente kétszer jelent meg. Ezen kiadványban jelentek meg először a Magyar Királyság területén fizetett hirdetések, amely mint kuriózum, emelte a lap népszerűségét. Mihály, hogy szakmai tapasztalatait bővítse, a kalocsai érseki nyomdában, az egri püspöki nyomdában, valamint Budán, Landerer Katalinnál volt művezető. Mihály 1773-ban a pozsonyi műhely mellett Pesten is nyomdát nyitott, majd a jezsuita rend feloszlatása után, 1774-ben megvette a kassai jezsuiták nyomdáját is.

Úgy tűnt 1770-ben, hogy Patzkó Ferenc személyében versenytársa is lesz. Egy városban két nyomda - mindenképpen kedvezőtlennek látszott Landererre nézve. Patzkó fellépését a mindkét fél részéről történő beadványok sorozata követte, s ami Patzkót illeti, nem kevés eredménnyel. Utóbbi állandó munkához jutott, ami mégis csak megvalósult nyomdája jövedelmezőségéhez vezetett. Mindenesetre Patzkó kapcsolatai sem lehettek rosszak, ha arra gondolunk, hogy az 1773. május 23-án született fiának Mária Terézia királynő volt a keresztanyja.

Landerer János Mihály könyvkereskedését is veszély fenyegette. Az 1772. augusztus 13-án kiadott könyvkereskedői szabályzat szerint nem rendelkezett megfelelő képesítéssel, emiatt 1775. október 30-án feljelentették azok, akik egyébként mint panaszosok is vásároltak tőle olyan könyveket, amelyek nem az ő nyomdájában készültek. Sorozatos balsikerek után végül is függetlenítette magát Pozsonytól és Pestre költözött.

Landerer János Mihály
(1725-1795)

Landerer Lajos
(1800-1854)

Pesti vállalatát Royer Ferenc neve alatt üzemeltette (akitől a pozsonyi nyomdát vásárolta). Landerer János Mihály, aki 1774-ben megvásárolta a kassai jezsuita nyomdát is, 1783-ban saját nevére vette át a pesti nyomtató-műhelyt, amelyet később fia, majd unokája fejlesztett tovább.

Ezekben az időkben már akkora vagyonra tett szert, hogy Füskut (ma Temesfűzkút) falu adósságát is kifizette, amely elérte a 420.000 forintot! Hasonlításképp megemlítendő, hogy egy nyomdász heti bére csupán 5 forintra rúgott. (Füzkut a középkorban Arad vármegyéhez tartozott, s az 1723-1725 évi térképen már elpusztult helyként jelölik. A XVIII. század közepén románok telepedtek meg itt. A kincstári birtokok elárverezésekor a falut Landerer Mihály vásárolja meg).

A Jókai Mór által szerkesztett A Nagy Tükör című folyóirat

Arany János Szépirodalmi Figyelő című folyóirata

János Mihály 1795-ben, hetvenéves korában hal meg. Fia, Landerer Mihály János folytatja apja üzleti vállalkozását, aki nyomdái számára nem sokkal később papírgyárat alapít Óturán. Ő kezdi el nyomtatni elsőként a Magyar Könyvjegyzéket.

A felvilágosodás korszakában, 1780. január 1-én jelenik meg az első magyar nyelvű folyóirat, a Magyar Hírmondó Pozsonyban, Paczkó Ferenc nyomdájában. Első szerkesztője Rát Mátyás volt. Későbbi szerkesztői a nyelvújító mozgalom támogatását tartották a lap elsődleges feladatának. A lap, mivel kellő támogatást nem kap, 1788. október 8-án megszűnik. Innentől kezdve folyamatossá válik a magyar lapkiadás: 1780 és 1881 között 1741 hírlap és folyóirat 6268 évfolyama jelenik meg.

A Vasárnapi Újság Pákh Albert szerkesztésében

A pesti nyomda vezetését 1810. áprilisa után Landerer Lajos vette át. A hazai nyomdász szakmának a megjelenő gazdasági válsággal, az ismét szigorodó cenzúrával, valamint a habsburgi önkény erősödésével kellett megküzdenie. Erről a küzdelmes korszakról, a könyvkiadói vállalkozás megcsappanásáról írta 1804-ben Révai Miklós: "Haragszom hazánk nagyjaira, azoknak elfajult szívök nem érez a' Magyarságért. Ezeknek hidegségök miatt kénytelenek vagyunk a' fösvény könyvárusokhoz folyamodnunk, kik mind azt számolják, hogy nagy lehet e nyereségök és hamar szedik e bé; s ennek bizonyosabb voltától függ munkánknak kikelése".

Lajos 1840-ben társult Wigand Károly könyvkereskedéséhez, amelyet Heckenast Gusztáv vezetett. Kettejük kiadói és tipográfiai tapasztalata sokat lendített a hazai könyvnyomtatás minőségén. Ők nyerik el a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlap ötezer példánnyal induló kiadását is. E nyomda jelentette meg Petőfi Sándor Talpra magyar! című versét, valamint a 12 pontból álló követeléseket is.

Landerer Lajos halála után, 1854-től a nyomda- és könyvkiadó vállalatot Heckenast Gusztáv egyedül vezette. Gondozásában jelent meg Arany János Szépirodalmi Figyelője, Jókai Mór A Nagy Tükörje, Pákh Albert Vasárnapi Újságja, valamint Eötvös József és Trefort Ágoston Budapesti Szemle című lapja. 1873-ban a vállalat Landerer-Heckenast Nyomda- és Könyvkiadó Vállalat nevet változtatott Franklin Társulat névre.

A Landerer-Heckenast Nyomda- és Könyvkiadó Vállalat

Vinzenz Katzler: A Landerer és Heckenast nyomda előtt
1848. március 15-én (színes litográfia)
(kép: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnok)

A Vasárnapi Újság eképpen emlékezik meg Landerer Lajosról: "Füskuti Landerer Lajos ügyes és tanult nyomdász, jó fönök, nyilt, egyenes, bátor jellem, minden szépért, jóért lelkesülni tudó férfiu volt. Alárendeltjeinek öszinte, teljes tiszteletét és szeretetét birta, s temetésén Váczon a többi nyomdák is, a távolság daczára, küldöttségileg voltak képviselve. Halála után az egész üzletet Heckenast Gusztáv vette át, s Landerer örököseivel barátilag kiegyezkedvén, egyedül kezelte. 1863-ig „Landerer és Heckenast" impressumot használt még, de ez időtől kezdve névleg is egyedüli birtokosa az egykori Landerer-nyomdának. Landerer Lajossal kihalt e hires család azon ága, melynek-kilencz férfi-cs két nőtagja Budán 108, Pozsonyban 95, Pesten 78, Kassán mintegy 30 évig terjesztette a müveltséget és irodalmat. Bátran elmondhatjuk, hogy ez volt eddig a „legnagyobb és leghiresebb hazai könyvnyomdász-család".

AJÁNLÓ