Pest megye
A szkíták lovas-pásztor népe legkésőbb a Kr.e. VI. század végén szállta
meg a Duna bal partját. A kelták Kr.e. 300 körül érkeztek a megye
területére. Krisztus születése előtti évtizedekben a Dunakanyarban az
eraviszkuszok, tőlük délre a kelta anartusz törzs élt. Kr.e. 11-től a
megye Duna jobb parti része már a római birodalom Pannónia
provinciájának része lett. A bal parti részt a szarmata-jazigok, majd
rövid ideig a kvádok uralták. A rómaiak helyét a hunok foglalták el,
majd Attila halála után a gepidák, keleti germán népek és a longobárdok,
végül az avarok szállták meg a Dunakanyart.
A magyar honfoglalás után Pest megyében sűrű településrendszer jött
létre. A Duna menti részen két fejedelem osztozott: Kurszán főfejedelem
szállásterülete lett a római kori, az egykori Aquicumtól, Óbudától
északra eső rész, Árpádé a környező Duna menti sáv a Csepel-szigettel
együtt. Kurszán 904-ben bekövetkezett halála után az elhunyt tisztsége
és területe Árpádé lett, leszármazottai a megye jelentős részét
birtokolták. A megyéket első királyunk, Szent István szervezte és
alkotta meg. Pest megye kialakulása szakaszosan történt.
Pest alapítása
Pest alapításáról a tudomány jelenleg semmilyen információval nem
rendelkezik. Sajnos nem tudjuk, hogy a település mikor alakult ki és s
mikor öltött városias formát.
Budapest területén a legkorábban a Duna bal partján, Pesten indult meg a
városi fejlődés. A települést a XI. században már révátkelőhelyként
említették. Lakosai kereskedelemmel foglalkozó böszörmények (mohamedán
vallású volgai bolgárok) voltak. Tőlük származtatják a város nevét,
amely bolgár-szláv nyelven “kemencét” jelent, de ezt megfelelő
bizonyítékkal eddig nem támasztották alá.