A múlt tapasztalata, - írja József nádor - de még inkább a jelené, nyilvánvalóvá tette, hogy Pest városának elöljárósága, részben egymásra halmozott tennivalói következtében, részben egyes tagjainak tehetetlensége, tudatlansága és önzése következtében, nemcsak nem járul hozzá a város szépítéséhez és szabályozásához, de még akadályozza is a megkísértett javításokat, vagy pedig jelentékeny pénzösszeget haszon nélkül pazarol el. Csak a boldogemlékű II. József császár uralma idején, amikor a város egy kamarai adminisztrátor felügyelete alatt állt, történtek lényeges lépések Pest szépítésére és szabályozására. E tapasztalatoknak és e példáknak tudatában nem ajánlhatom, hogy a jelenlegi ügynek végrehajtása a városi elöljáróságra bizassék. Azt hiszem, erre a célra egy a városi elöljáróságtól független Szépítő Bizottságot kellene alkotni, amelynek elnöke királyi biztosi minőségben egy helytartótanácsos lenne, tagjai pedig két városi tanácsos, a rendőrkapitány és Hild építőmester lenne, aki a jelenlegi tervet kidolgozta. Ennek a bizottságnak kellene végrehajtania az Ő felsége által elfogadott szabályozási tervet. Ez a Szépítő Bizottság — mivel egy megosztott vezetés mindenben csak tévedéseket és hibákat eredményez — közvetlenül a királyi Helytartótanácsnak lenne felelős.
József nádor sok és gyors munkájú ember volt, akit a
városiak lassú mozgása is nyugtalanította. 1808. szeptember 16-án pl.
Pozsonyból leiratban érdeklődik a várostól, hogy miután Ő felsége a
Hild-féle színháztervet jóváhagyta, mi van a színházépítéssel és a
hajóhivatal áthelyezésével? Az ambiciózus Hildet időközben egy kis
baleset érte. A nagy városi színházépítésben lekonkurálta őt a bécsi
Ámon (Aman) János. A lapok már áprilisban írtak az építkezés küszöbön
álló megkezdéséről; 1808. július 16-án pedig már megvolt az ünnepies
alapkőletétel is. Ez mindenesetre egy okkal több volt, hogy Hild emberei
is hangulatot keltsenek a Szépítő Bizottság sürgős megalakulása mellett,
amely Hild terveinek megvalósítását jelentette.
A Királyi Szépítő Bizottság megalakítása 1808 október havában történt. A
király elhatározását a nádor október 3-án közölte a Helytartótanáccsal,
ez pedig 11-én a városi tanáccsal. Maga a Szépítő Bizottság 25-én ült
össze először. Ezen az ülésen Szentiványi Bonaventura elnökölt, s
ismertette a helytartótanácsi leiratot. E szerint a Királyi Szépítő
Bizottság vezetése királyi biztosi minőségben József nádorra ruháztatott
maga a bizottság egyedül a kormányzó közigazgatási hatóságtól fog
függeni.
A bizottság tagjai lesznek: egy helytartósági tanácsos, aki elnökölni
fog, három városi tanácsnok, három választott polgár, a városi
főkapitány, Hild János építőmester, egy mérnök, egy kőművesmester, egy
ácsmester, s az üléseken jelen lesz a városi mérnök is. Bizottsági
tagnak nevezte ki a nádor Szlatiny Ferenc városbírót és Hoffmann Antal
városi tanácsnokot is. A pénzek beszedésével id. Kiss Józsefet,
ellenőrnek Lechner Ferencet nevezték ki.
József nádor
(1776-1847)
Szentiványi visszatekintő előadásban ismertette Pest
város eddigi építkezéseinek történetét. Kiemelte II. József
városszabályozó tevékenységét; Ő alapította az Újvárost (Lipótvárost); Ő
emelte a tüzérség befogadására szánt Óépületet; leromboltatta a Váci és
Kecskeméti kapukat, valamint a városfalak egy részét; felvetette az
utcaszabályozás és földalatti csatornák építésének gondolatát.
Elkészült a város szabályozási és szépítési terve. Nyilvánvaló, hogy ez
a terv a lakosság számát annyira meg fogja növelni, hogy Pestet rövid
idő múlva az osztrák monarchia első városai közé lehet sorozni. A
szépítési tervet Ő felsége tudomásul vette; hogy ezt a Szépítő Bizottság
hajtja végre, ezt nemcsak ki kell dobolni és plakátozni, hanem az
újságok útján is a közönség tudomására kell hozni. E városrendezés
nemcsak Pestnek lesz hasznára, hanem az egész országnak, ami a nádornak
köszönhető.
Gondoskodás történt Szépítési Alapról. Ezt szolgálja a Lochner-féle
hagyaték, amely 125.857 forintot ér és az eladott lipótvárosi és
városligeti telkekből még be nem folyt összesen 135.920 forintnyi
összeg. Ezeket a kintlévőségeket a legsürgősebben be kell hajtani. A
városi pénztár 5000 forinttal fog évenként hozzájárulni az alaphoz,
amely végösszegében — számításba véve a további telekeladásokat —
1,223.061 forintra értékelhető. Mindenesetre reális alapja egy
egészséges működésnek.
A bizottság első határozata az, hogy bárki építkezzék is Pest határán
belül, — akár újat épít, akár a régi épület homlokzatát akarja
megváltoztatni — az tartozik az építkezés tervét Jóváhagyás végett a
Szépítő Bizottságnak bemutatni. E rendelkezést egy építési bizottság
hajtja végre, melynek Hoffmann Antal városi tanácsnok, Hild János
építőmester és Degen Jakab városi mérnök a tagjai. A következő Időben
gyakran elnököl Szilágyi Ferenc városbíró, majd Perényi Lázár báró.
Az egykori Hatvani kapu
A fallal körülvett régi Pestről számtalan út vezetett kifelé, pl. Hatvan
felé, a mai Kossuth Lajos utca és a mai Rákóczi út torkolatánál.
A Szépítő Bizottságra az első csapás akkor súlyosodott, amikor 1811-ben Hild János elhunyt. Vele lezárul a bizottság rövid, de eredményes első korszaka. Vágyakkal teli nekiiramodás volt ez, mely csak hatvan év múlva ismétlődött meg a Közmunkatanács első éveiben. Hild-nek, mint olyannak, aki élete végső célját látta megvalósítva a Szépítő Bizottságban, — bár magánál nevesebb fia maradt Hild József * személyében — nem akadt utóda. (Később, inkább csak alkalmilag a bizottság építész-szakerői között találjuk Pollack Mihály-nak, e kor legkiválóbb emberének — Széchenyi építészének — nevét is. A hivatal iránt való lelkesedést, amely Hildben megvolt, nem lehetett tőle kívánni.)
Hild József
(1789-1867)
Hild József nem volt városszabályozó, — bár tanácsát
még az ötvenes években is kikérte a Szépítő Bizottság — de mint Pollack
Mihály után legkiválóbb építésze a Széchenyi-József nádor kornak,
műveivel erősen hozzájárult az akkori városkép kialakulásához. 1789-ben
született Pesten, ahol — miután előzetesen Európát járta — 1820-ban
telepedett meg és átvette az édesanyja által fenntartott családi építési
üzemet. Ő építette a kirakodó piacon a Lloyd-palotát (1827—1830), gróf
Cziráky Antal palotáját a Hatvani-utcában (1828), Valero és Appiano
selyemgyárát a Király-utcában (1829), a Trattner Károlyi házat az
Úri-utcában (1831), a sarokházat a Váci-utca és Kristóf-tér sarkán Birly
doktor részére, amely a ráhelyezett szoborról Nagy Kristóf-ház nevet
nyert, a Dorottya utca 6. és József tér 4. számú átjáró házat, a
Pfeffer-féle Diana-fürdőt, a Császárfürdőt, a Wieser-féle házat az
Európa-szálló mellett (1837). Ő építette fel háromemeletesre a Kassellk
Ferenc által épített kétemeletes Városházát és ő vezette a Ballá Antal
tervei szerint megkezdett Kálvin-téri református templom építkezéseit. A
negyvenes évekből származó nagy megbízására, a Lipótvárosi Bazilika
építkezésének tényleges megkezdésére csak az 1848-as szabadságharc
lezajlása után kerülhetett sor. Ezt Hild 1869-ben bekövetkezett haláláig
vezette. A templom kupolája is már épülőfélben volt. Az építés vezetését
Ybl Miklós vette át, a tovább épített kupola azonban 1868 január 22-én
összeomlott. A négy tornyú Bazilika képeinken jól megfigyelhető. A
Szépítő Bizottság és Közmunkatanács közötti időközben tehát az
építészeti vezetés nagyrészben Hildé.
Az 1820 körüli állapotot ismertessük Franz Schamsnak Vollstandige
Beschreibung der königlichen Freystadt Pesth in Ungarn című 1821-ben
megjelent könyve után, mely egy fél ívet szentel a Szépítő Bizottságnak.
Elmondja, hogy a bizottság elnöke Mailáth József gróf, a kamarai elnök.
A Szépítő Bizottság erős hatáskörének köszönhető, hogy szép, szabályos
utcáink és házaink vannak; neki köszönhető az építőművészet előmenetele
és nemesebb stílusa. A bizottság a háztelkek eladásából alapot
létesített, amely a bankcédulák pénzbőségében (infláció) jó egynéhány
milliót ért el. Ebből a pénzből létesült a hatalmas színházépület, az új
hajóhivatal, a sóhivatal és dohány-hivatal terjedelmes raktáraikkal,
szintúgy egyéb költséges építkezések. Hogy az építkezési vágy valósággal
elragadta a polgárokat, akik új lakóházakat építettek mindenhová, ahová
valaha is behatolhat a kereskedelem, bizonyítja az a körülmény, hogy az
Újvárosban (Lipótvárosban) egy négyszögöl puszta homoktelekért 18
forintot is fizettek.
Sok mindent elvégzett a Szépítő Bizottság, sok minden azonban még hátra
van. Így pl. a városházát el kell tüntetni és hivatalait a piaristáknak
alaposan megnagyítandó rendházába kell átvinni; meg kell építeni a
Redout épületét, a lipótvárosi és ferencvárosi templomokat, és
létesíteni kell egy általános dologházat.
1820-ig így alakult a bizottság működése. A teendők voltak:
1. Új színház építése; ez megtörtént; láttuk azt is, hogy e nagy
építkezés adta az első lökést a bizottság létesítése felé.
2. A régi városkapuk és falak eltüntetése. A városkapuk közül a Hatvani
kaput már előzőleg leromboltatta Nádasdy Mihály királyi biztos, az utca
bejárása azonban még mindig szűk maradt. Ezen kellett segíteni.
3. A Rokkantak palotájának hátsó oldalán lévő árnyékszékek eltávolítása.
4. A kovácsműhelyek elhelyezése a forgalmas utcákból.
5. A vágóhidak kihelyezése.
6. Új hajóhivatal építése.
7. A Haltér szabályozása.
8. A Füvészkertnek a Hatvani-utcából az Országútra (Múzeum-kőrútra) való
áthelyezése.
9. Sóhivatal és dohányhivatal építése a város alsó részeibe.
10. A város tulajdonát képező puszta telkek bérbeadása oly célból, hogy
azok művelés alá vétessenek.
11. A hóhér házának a városi vonalon túlra való kihelyezése.
12. Az épületfa kereskedők rendszabályozása.
13. A Káposztáspiacnak (Kohlmarkt, jelenleg Deák-tér) a mészárszékektől
és kóklerbódéktól való megtisztítása.
14. A vesztőhelynek a Vásártérről (Bauernmarkt) s a pellengérnek a
Haltérről való eltávolítása.
Ezek az építkezések és intézkedések Schams szerint 1820-ig megtörténtek.
Schams Ferenc
(1780-1839)
Schams Ferenc, aki első ízben tárgyalt könyvében
Budapest városszabályozására vonatkozó kérdéseket
és ismertette részletesen a Közmunkatanács hivatali elődjének,
a Szépítő Bizottságnak működését.
Következnek azok a teendők, amelyek ellátása
napirenden van; e munkálatok befejezése 2-4-6 év múlva várható:
15. Az üllői úti fasor folytatólagos megültetése.
16. A város vonalán kívül új utak létesítése.
17. A Molnár- és Halász-tó betemetése.
18. A Dunapart szabályozása és burkolása. Ezzel hosszasan foglalkozott
az első szépítőbizottsági ülés is, amikor a szabályozást a hajóhídtól a
Molnár-tóig (a Ferencvárosban) tervezték. Az óváros (Belváros)
Dunapartját csak a természet gondozza - olvassuk a jegyzőkönyvben - és
nincs feltöltve, nincs burkolva; a vásárosok minden szemetet itt
hagynak, úgyhogy esős idő esetén oda sem lehet férni. A hídtól a tóig
kockakövekből kirakott Dunapartot kell létesíteni, már csak azért is,
hogy szerencsétlenség ne történhessék. A Dunaparton lévő házak kicsinyek
és értéktelenek. E kis házakat a szabályozásnál vissza kell nyomni.
19. A partok és utcák feltöltése és kibővítése.
20. A városból levezető csatornák építése a Dunába.
21. A Dunaparti sétány meghosszabbítása a hídtól a nagy kincstári
épületig; ez már az Újváros építésekor kívánatos volt; a hídnál lévő kis
sétányt a pesti kamarai igazgatóság létesítette, ez azonban kevéssé
sikerült.
22. Az utcák és házak szabályozása a városban és a külvárosokban.
23. A Redut épület befejezése.
24. A Városliget tervszerű elrendezése.
Végül következnek azok a feladatok, amelyek a hat évnél távolabbi
jövőben várnak megvalósításra. Köztük van a piarista-gimnázium
áthelyezése a szerviták kolostorába; a szerviták kertjének
megszüntetése, hogy a Rokkantak palotája szabad térre kerüljön;
probléma, amellyel az első szépítőbizottsági ülés is hosszan
foglalkozott, amelyet Széchenyi is programjába vett. A régi Pest
legmonumentálisabb épülete, az ún. Invalidus-palota (a mai Városháza)
nem tudott önmagához méltó környezetet kapni.
Az Invalidus-palota, mint Károly-kaszárnya
E felsorolásból is látható, hogy a Szépítő Bizottság
működésének klasszikus korát első éveiben élte ki. Ez nem volt
véletlenség. Tudvalévő, hogy az udvarnak kétszer — 1806-ban és 1809-ben
— kellett menekülnie Bécsből. Pest és Buda konjunktúrás időt éltek a
napóleoni háborúk alatt; idegenforgalmuk időnként óriási volt; mindenki
előtt nyilvánvaló volt, hogy a kettős város új fejlődés előtt áll. A
történelmi szükségszerűségen és József nádor városszeretetén tehát nem
kell túlmennünk a Szépítő Bizottság Pestjének megértésében. Mert Budáról
szó sem volt, aminek egyszerű magyarázata az, hogy Pest volt a gazdag.
Itt volt előteremthető — városi telkek értékesítésével — a fejlesztéshez
szükséges pénzösszeg.
Lechner Jenő idézett tanulmányában azt írja, hogy a bizottság oly
forszírozott munkásságot fejlesztett ki, oly nagyköltségű újításokhoz
fogott, hogy - amint arról a fővárosi tanácsi irattár aktái tanúskodnak
- a választott polgárok a lakosság nevében nem egyszer mély aggodalmukat
fejezték ki a következmények felett, s óva intették a nádor égisze alatt
működő hatóságot, hogy a meglévő fedezetek kerete között mozogjon;
feltűnő, hogy mindig az egyébként takarékosan gazdálkodó nádor inti le
az ilyen kishitű beavatkozásokat.
Szépítő Bizottságunk csendes drámája éppen abból alakul ki, hogy nem
bírta saját megkezdett erős iramát. Hild János kidőlt, a pénzinfláció —
amely csodálatosképpen hasznára volt a bizottságnak — megszűnt.
Következett a biedermeier-kor, a nyárspolgárok álmos, hamuhintő kora.
Ezt csak erős eszközökkel, az eddiginél hatalmasabb szuggesztióval
lehetett tétlenségéből felrázni. Erre azonban a Szépítő Bizottság már
nem volt alkalmas, mert elbürokratásodott; hivatal lett belőle, amely
apró folyóügyekkel törődött, de az iniciatívát kiadta kezéből.
Hozzászólt a nagy építkezésekhez, amelyek azonban — a Redut felépítése
után — inkább másokéi voltak : a Nemzeti Múzeumban József nádor saját
személyében még erősen érdekelt, a bizottság kevésbé. A Nemzeti
Színházat már az a Pest megye építi, amely Hild János fiával, Hild
Józseffel Megyeház-palotát is emel magának.
A Szépítő Bizottság — első jegyzőkönyve szerint — az osztrák monarchia
egyik első városává kívánta Pestet formálni. Ha ezt nem is vesszük zokon
betűszerinti értelmében, szívünk odafordul egy párhuzamos törekvés felé,
amely — nem Pestet — Budapestet gyönyörű nemzeti fővárossá, majd a világ
egyik legszebb városává kívánta varázsolni. E mozgalom élén Széchenyi
István gróf állott. A Lánchíd hatalmas állványai ekkor már beárnyékolták
a Szépítő Bizottságnak akkor már kisebbedő vonalú tevékenységét.
Széchenyi István
(1791-1860)
Széchenyi István politikus, író, a „legnagyobb
magyar”, közlekedési miniszter,
eszméi, működése és hatása által a modern,
az új Magyarország egyik megteremtője, polihisztor, közgazdász.
Talán a magyar politika legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja,
akinek nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés,
a külpolitika és a sport megreformálása fűződik.
Széchenyi a legnagyobb tisztelettel viseltetett a
nádor iránt, — akinek különösképpen hálás volt, amiért a Duna
szabályozási és hídépítési terveiben kezére járt — a nádor
városrendezésének minden részletét azonban nem helyeselte. Sem József
nádor, sem Hild János nem lelkesedtek a város parkosításáért, de még a
szabad terekért sem. Mind a kettő a katonás rend embere volt. A pesti
sivatagnak ők egy ellenpéldáját látták: a kő és téglavárost. Parkokra a
város közepén éppenséggel nem gondoltak: a hajóhíd táján legyen valami
kis fasor, egyébként még a Belváros és Lipótváros közé beékelődött nagy
tér (Erzsébet tér) sem kínálkozott szemükben városkert céljára.
Ellenkezőleg: megerősítették ezt Újvásártér jellegében. Vásárok idejére
oda egy olyan rendes sátor- és bódétábor-beosztás készült, amelyet mint
különös látványosságot ünnepel Dorffinger 1830. évi pesti Wegweisere.
Itt győzött a castrum példája.
A Lipótváros egyetlen parkját is — a róla elnevezett Széchenyi sétányt —
Széchenyi alapítja 1846-ban, egy évvel a nádor halála előtt, mintha csak
megérezte volna, hogy ezt az egyet nem várhatja Pest újjáalkotójától.
Erre a tapasztalatra Széchenyi hamar rájött.
A pesti Városerdő
(Alt Rudolfnak 1845-ben litográfiában megjelent rajza után)
A Városliget rendezése, amint láttuk, a Szépítő
Bizottság függő teendői közt volt. Ez volt az a feladat, amely utolsó
helyen állt Schams 1820-as írásában azok közt, amelyek megvalósítása
2-4-6 év alatt várható. Széchenyi, aki hol egyedül, hol imádott
feleségével (Crescence grófnővel), hol meg barátainak társaságában
állandóan járta lovon-kocsin a Városligetet, várta ezt a rendezést,
amely azonban nagy csalódást hozott rá. Naplójának egy részében, 1830.
január 27-én valósággal felszisszen amiatt, hogy a főherceg a Városerdőt
irtatni kezdi, amin mindenki meg van botránkozva.
E témához meg tudjuk szólaltatni Podmaniczky Frigyes bárót, a
Közmunkatanács nagyérdemű alelnökét is, aki gyermekkorában már tanúja
volt a történteknek, s az e feletti érzelmekben társa Széchenyinek.
Podmaniczky, aki mint a Közmunkatanács alelnöke, szintén
Széchenyi-hagyományoknak volt végrehajtója, így emlékezik meg
Naplójegyzeteiben az akkor történtekről:
"Tudvalevőleg az 1830-i tél rendkívül szigorú volt s a szegény ember
sokat szenvedett fűtőanyag hiányában. Akkor történt az, hogy József
nádor kiadta a rendeletet, hogy a városligeti fasor sudaras nyárfái mind
vágassanak ki, s azok fája osztassék ki a szegények között. Így is lett.
Sohasem feledem el, ama havon elterülő két sor hatalmas fa, a
pusztulásnak mi különös emlékét hagyta hátra emlékemben. Ezután lett
kiültetve a városligeti fasor, a még most is ott sínylődő négy sor
vadgesztenyefákkal. Fölemlítésre méltónak tartottam e tényt különösen
azért, mert furcsa világot vetett akkori közigazgatási s közlekedési
viszonyainkra".
Podmaniczky Frigyes
(1824-1907)
Az öreg Hild városszabályozási tervével már nem sokat
bajlódtak a harmincas években. Az 1832. január 15-i ülésben nagy dolog
volt, hogy az Ősz utca meghosszabbításáról kellett tárgyalni s eközben
elhatározni egy ház áttörését. József nádor mindenesetre rendületlen
kitartással fogja össze a bizottságot, amelytől megkívánja rendeletei
végrehajtását.
E korszaknak becsületére válnak az építési rendszabályok, amelyek
1839-ben láttak napvilágot "Közönséges építési rendszabás szabad királyi
Pest városára nézve és Különös építési rendszabás Pest külvárosának
szélső részeire nézve" címen. Ezek egyik nagy célja az volt, hogy ne
legyen több árvízkár Pesten.
Az 1847. január 24-i ülés megilletődéssel parentálta el József nádort. A
bizottság nagy pártfogójával együtt önmagát is elparentálhatta volna.
István főhercegnek fejezte ki részvétét, egyszersmind védelmét kérte. A
Helytartótanács már csak rendelkezik, de nem küld elnököt. Rendszerint
Damjanovics György tanácsnok elnököl, ha nem ér rá, akkor Kolb János
tanácsnok.
A bizottság tagjai: Horváth Imre szószólói segéd, Perger Ignác, Károly
István, Grosz Ferenc, Valero Antal, Valthier Antal, Winkler Mihály
választópolgárok, Ritter István helyettes ügyész, Erhard Ágoston és
Jovanovics Döme mémök urak, Pollack Mihály és Zofahl Lőrinc
építőmesterek, Vierer Ferenc épületfelügyelő, Kaszelik Endre ácsmester.
A sötétülő teremben, ahol üléseiket ülték, egyszer villant meg egy
fénysugár; 1848. április 24-én, amikor Széchenyi István gróf közlekedési
miniszter ült az elnöki székbe. A két városfejlesztő energia: Széchenyi
István grófé és a Szépítő Bizottságé, forma szerint ekkor találkoztak. A
Pestre összehívott országgyűlés alsó- és felsőházának elhelyezéséről
volt szó; az egyiket a Redutba, a másikat a Nemzett Múzeumba helyezték
át. Erre az ülésre, aki csak tehette, eljött.
A legnagyobb magyar nem gondolt arra, hogy megmentse a Szépítői
Bizottság kis dereglyéjét, amikor ő már az ország hajóját is süllyedni
látta.
Az április 24-i ülésről, az egyetlenről, amelyen plénumban elnökölt
Széchenyi, történetesen német jegyzőkönyvet vettek fel. Egyébként
1847-től kezdve szoktak magyarnyelvű jegyzőkönyvet is felvenni. Volt
párhuzamos kétnyelvű jegyzőkönyv is. Úgy látszik, a
jegyzőkönyv-vezetőhöz igazodtak.
Ezekben az időkben Szekrényessy Endre városkapitány elnökölt. Fizetett
konfidense a bécsi titkosrendőrségnek. 1848 nyarán Rottenbiller Lipót
polgármester elnököl, a forradalmi időkben Borsody Endre képviselő.
1849. május 24-én is tartanak ülést, amelyben a Hentzy által felgyújtott
és romba bombázott Redout körüli teendőket beszélik meg. Borsody Endre
július 6-án elnököl utoljára. 1849. augusztus 25-én Szekrényessy, a kém,
sietve ül helyére.
Így hanyatlott a Királyi Szépítő Bizottság egyszerű bizottsággá,
amelyből az osztrák abszolút-kormányzat, amely kinevezett
tisztviselőkkel kormányozta a városokat, minden autonómiát kiölt. Csupán
a bizottság nevet hagyta még meg.
A szakembereket nem mellőzték. Az 1844-es iratok szerint Feszl Ágost
tanácsos elnökölt. A bizottságban ültek: Nemes Gross Ferenc tanácsos,
Hild József műépítész, Hild Károly építőmester, Jovanovics Demeter
főmérnök, Seller Ferenc Redut-felügyelő, Wieser Ferenc ácsmester, Paksy
Lajos városi ügyész, Wagner Ignác jegyzőkönyv-vezető.
Nem tárgyaltak nagy ügyeket, de sokat sem. A magyar Szépítő Bizottság
1832-ben 1202 ügyet intézett el, 1833-ban pedig 967-et, ezzel szemben a
két évtized multával lényegesen megnagyobbodott város saját
Verschönerungs-Bau-Kommis-sion-ját, mert most már ez volt a neve,
1854-ben csak 225-ször, 1856-ban 250-szer vette igénybe.
Az abszolút-kormány talán még mindig valami magyar zamatot talált ebben
az összezsugorodott intézményben, s ezért 1856. évi november 19-én kelt
790. számú elnöki leirattal az eddig fennállott Szépítő Bizottságot
jelenlegi törvényes összeállításában feloszlatta és helyébe egy
Verschönerungs-Bau-Amtot állított.
A Redout épülete
Szabadságharcunk súlyos következményű intermezzója
nélkül ma a Szépítő Bizottság 122 éves múltjáról emlékeznénk meg. A
szakadék azonban József nádor halálától a Közmunkatanács megalakulásáig
(1844—1870) túlságosan nagy volt ahhoz, hogy jogfolytonosságra
törekedjünk egy külsőségében elavult intézménynél. Lényegében azonban
bátran mondhatjuk: József nádor idejében Szépítő Bizottságnak hívták a
Közmunkatanácsot, avagy Andrássy Gyula gróf modern formában élesztette
fel József nádor Szépítő Bizottságát.
A kettő közt mutassunk rá néhány hasonlóságra és néhány különbségre.
Azonos gondolat mindkettőben a főváros rendezése, szabályozása,
fejlesztése, szépítése. Lényeges különbség, hogy az egyik Pest fővárost
műveli, a másik Budapest fővárost. Az országos és nemzeti szempont
gyenge a réginél, hatalmas az újnál. A Budapest-gondolat, amely
kapcsolatban egy világváros reményével áthatja a Közmunkatanácsot,
hiányzik a Szépítő Bizottságból.
A kor hozta ezt magával éppúgy, mint a szervezeti különbségeket. A nádor
feje és ura a Helytartótanácsnak, a Helytartótanács a városnak. Ezt az
abszolutisztikus elgondolást enyhíti a nádor szerető szíve és józan
esze. József nádor a legjobbat akarja és hogy ehhez eljusson,
meghallgatja nagy fogadott családját, gyermekeit: a város képviselőit és
szakembereit.
A Szépítő Bizottság hatásköre: határozathozatal és végrehajtás.
Határozatot óvakodjék előre meghozni ott, ahol a nádor kezdeményezése
jöhet szóba. Egy magánház építkezését engedélyezheti, de utcát már nem
szabályozhat a nádor tudta nélkül. Mindenben a nádor kedvét kell
keresni, mert a nádor hívta életre; a nádorral él és hal.
A Szépítő Bizottság — bár csak két kormánytisztviselő
ül benne, a többi városi ember — nem városi bizottság. Forma szerint
autonóm hatóság, amelynek megvan a maga külön hatásköre, a városi
hatóságtól függetlenül, azt is mondhatjuk, fölötte. A nádori leirat
szerint csak a nádor a felettes hatósága. A régi bürokrata világban nagy
dolog volt az, hogy a Helytartótanács odaküldte egy tanácsosát, hogy az
együtt tanácskozzék a városi emberekkel, akiknek így nem kellett
töprengeniük, mi fog tetszeni odafent.
A baj ott kezdődött, amikor a Helytartótanács már nem képviseltette
magát a Szépítő Bizottságban. Ez volt az eset József nádor halála után.
Ekkor kezdődött városi bizottsággá süllyedni a Szépítő Bizottság. Az
1848-49-es időben a város tudomásul veszi a bizottság határozatait. Az
abszolút időben a Szépítő Bizottság már csak alantas szakhivatala a
városnak, ami kifejezésre is jut új nevében, a gyászjelentés szerepűben.
Efféle berendezkedés jó egy erős kézben, de e nélkül használhatatlant
zavaros. Ezzel szemben a Közmunkatanács szervezetében jogi precizitás és
autonómiatisztelet nyilvánul meg. Amikor a Közmunkatanács szervezetéről
folyt a vita, s ezenközben némelyek a városi autonómia sérelmeit
emlegették, bátran lehetett volna hivatkozni arra, hogy még József nádor
és Széchenyi István gróf boldog korával szemben is az autonómia fokozott
tiszteletét mutatja a Közmunkatanács szervezete.
A Közmunkatanács feladata egyfelől országos érdekeknek, másfelől városi
érdekeknek figyelembevétele. Ennek megfelelően paritásos alapon vesznek
részt a tanácsban a kormány által kinevezett és a város által kiküldött
tanácstagok. Nézeteltérés esetén dönt az elnök, aki a tanácsot a
kormánnyal köti össze. A Szépítő Bizottsággal szemben a Közmunkatanács
hatásköre nem kormányrendeleten, hanem törvényen nyugszik. A gyakorlat
is kisszerű volt a régi időben azzal a hatalmas alkotássorozattal,
amelyre a Közmunkatanács tekinthet vissza. A Közmunkatanácsnak még az a
történelmi biztosítéka is megvan, hogy nem egyetlen kiválósággal
kötődött össze, hanem egymást követő jeles vezetők ténykedéseivel
fejlesztette ki önmagát.
Mily különböző két név: Szépítő Bizottság és Közmunkatanács. A két kor
különbsége megmagyarázza. Szépítő Bizottság: a német romantikából fakadt
név. Közmunkatanács : a reális angol időből. Mintául a Metropolitan
Board of Works szolgált. "Work" egyként jelent munkát és művet. Ez
jutott kifejezésre a magyar címben is, ahol a közmunka szó alakjában a
kor szociális olajcseppje is megcsillant.
József nádor azért foglalkozott csak Pesttel, mert a katonai uralom alatt lévő budai Vár sorsaiba még Ő sem tudott beleszólni. Erre csak a Közmunkatanács vállalkozott, amely kezdettől fogva szabályozni kívánta a Várat is, igaz, hogy mindaddig, amíg nem sikerült megszüntettetnie a Vár erődjellegét, a Vár perifériáira kellett korlátoznia munkáságát. A kiegészítő magyarázat ahhoz, hogy József nádor miért nem szervezett budai Szépítő Bizottságot és hogy miért nem készült Budára is építési szabályzat, az, hogy Budán a Vár volt minden; ide szorult és iderekedt minden kultúra; a külvárosok építkezésével nem törődött senki; ezek élték a maguk ösztönös életét. — A pesti Szépítő Bizottság hatása Budára abban nyilvánult meg, hogy 1810 körül túlságosan lelkiismeretes polgárok a városi hatósághoz benyújtott építési engedély iránt való kérvényükhöz homlokzatrajzot is mellékeltek, amikor azonban látták, hogy ezt senki sem kívánja tőlük, leszoktak róla. |
József nádor szobrának leleplezése 1869. április 25-én
A Főváros ez alkalommal rótta le háláját a férfiú
iránt, aki Szépítő Bizottsága élén újjá alkotta. E szobor-leleplezés
egyszersmind szótlan ünnepsége a Szépítő Bizottság feltámadásának a
Közmunkatanács alakjában. Az előkészítő ülést Andrássy Gyula gróf három
hét múlva, május 18-án már megrendezi.
A nádor olyan elnök volt, aki nem járt el az ülésekre. Ugyanilyen volt —
kivételes esetektől eltekintve — Andrássy Gyula gróf miniszterelnök is.
A réginél írott jogi állapot maradt az, hogy a nádor az elnök; az újnál
a miniszterelnök elnökségét a visszatérő szükség és szokás kívánta meg.
A Szépítő Bizottság mindig József nádor javaslatainak, illetve
rendelkezéseinek tárgyalásával kezdte meg tanácskozásait. Ezt a
rendszert kristályosodottan látjuk a Közmunkatanács első ülésein. Ezeket
Tisza Lajos elnöklő alelnöknek írásbeli jelenítse vezeti be, amely
felsorolja mindazt, amit a tanácsülés tárgyalni hivatott. Tisza Lajos
egyébként abban is összeköti a két intézményt, mert közlekedési
minisztersége eszünkbe juttatja Széchenyi István grófot. A legnagyobb
Budapest-barátot, akit szintén közlekedési minisztersége hozott
összeköttetésbe a Szépítő Bizottsággal.
És még egy csodálatos hasonlóság. A Szépítő Bizottság létrejöttének
műszaki mozgatója egy kenyere javán túllévő, de még rendkívül agilis
férfiú volt: Hild János. Megérte eszméje megvalósulását, megérte
érvényesülését, amely után három esztendővel meghalt. Pontosan ugyanez
történt a Közmunkatanács műszaki előharcosával: Reitter Ferenccel.
Végezetül nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a Szépítő Bizottság egy
pontban fölötte állt a közelmúlt Közmunkatanácsának: abban, hogy
stíluskritikailag is megbírálta az építendő házakat; bekérte a
homlokzatrajzokat és így befolyást biztosított magának a városkép
kialakulására. Ennek volt köszönhető a József nádor - Széchenyi -
Pollack - Hild egységes hatású városa száz év előtt.
Ezzel szemben mi volt a helyzet a Közmunkatanács megalakulásakor? Akkor
élte első éveit a vissza szerzett magyar szabadság. Ennek szelét
erősítette egy világáramlat: a liberalizmus. Ebben a korszakban
lehetetlenség lett volna feltámasztani azt a rendszert, amelyet ma
lehiggadtan, helyesnek ítélünk, akkor azonban reakciósnak éreztünk
volna. A jelszó az volt, hogy építkezzék mindenki saját ízlése szerint.
Arra éppenséggel nem gondolt senki, hogy olyasminek utánzására
kényszerítsen valakit, amit a korszellem ócskának és lerontandónak
minősített.
Ezt az elmaradt várost lelkes rohammal lehetett csak felépíteni. Ez a
roham diadalt aratott. Amikor aztán nyugodtan körülnéztünk, megláttuk a
hibákat: anakronizmusokat, stílushibákat, harmóniátlanságokat,
ízléstelenségeket. Így kezdte el a tanács azt a gyakorlatot, hogy ott,
ahol történelmi vagy művészeti szempontok megkívánják, megköveteli a
környezethez való alkalmazkodást. Ilyen esetben a homlokzat is
felülbírálás tárgya. E rendszert Rakovszky Iván, a tanács egyik elnöke
fejlesztette ki.