Magyar építész, Benkhard Ágost festőművész fia. Részt vett a második világháborúban megsérült Budapest újjáépítésében, valamint Preisich Gáborral közösen dolgozták fel a két világháború között a fővárosban működő építészcsoportok történetét.
Benkhard Ágost 1928-ban a műegyetem gépészmérnöki
osztályán kezdte meg egyetemi tanulmányait, fél év után iratkozott át az
építész szakra, ahol 1932-ben abszolvált, diplomatervét 1934-ben védte
meg. Az építészeti tanulmányokkal eltöltött időszak egybeesett a modern
építészet elveinek magyarországi elterjedésével, melyek rá is erőteljes
hatást gyakoroltak.
Az egyetem elvégzése utáni években alkalmi építészeti megbízásokat
kapott, megfordult Janáky István, Rimanóczy Gyula, Pogány Móricz és
Domány Ferenc építészek irodáiban. Modellkészítésből, plakáttervezésből
és főleg tervpályázati díjakból tartotta fenn magát. Tervpályázatokon
Cserba Dezsővel közösen készített tervekkel indultak, közülük az 1934-35
évi Kéler Napoleon pályázaton a földalatti Vigadó téri hurokvágánnyal
történő meghosszabbítására benyújtott tervükkel 1. díjat nyertek.
Részt vettek a balatoni nyaralók, a nagyatádi gyógyfürdő, a jászberényi
posta (1934), Törökország és a Péti só pavilonjai a BNV-re (1935) és a
postás nyugdíjas otthon (1935) tervpályázatán. Ezen rajzain eredeti
család neve helyett az Ághy nevet használta. Az ebben az időszakban
elkészült néhány műve – egy sződligeti családi ház, és egy tihanyi
nyaraló – pályázati terveinél és az első vázlatterveknél konzervatívabb
stílusban valósulhattak meg.
1935-36-ban Hofstätter és Domány építésziroda tervezési csoportjának
vezetője volt. Az irodában készült a két világháború közötti időszak
egyik legjelentősebb bérház együttese az un. Dunapark-ház (Pozsonyi út
38-42.), amelynek tervezésében a szintén az irodában dolgozó Cserba
Dezsővel jelentős szerepük volt.
1936-ban részt vett a Dohányjövedék pavilonja a BNV-re, a budaörsi
repülőtér forgalmi épülete (Cserba Dezsővel), a Kútvölgyi úti OTBA
kórház (Tabéry Ivánnal), és a Galyatetői nagyszálló pályázatán.
1936
májusától 1944 novemberéig a Honvédség szerződéses polgári mérnökként,
majd a tervezőcsoport vezetőjeként alkalmazta. Tervei szerint valósult
meg 1937-ben Miskolcon a Szentpéteri úti légvédelmi laktanya 3 főépülete
és a díszkapu. Veszprém Jutason a csapataltisztképző intézet kórháza,
kantinja, tiszti étkezdéje, tiszti lakóháza és garázs épületei 1939 és
1943 között. Sopronban a Rákóczi Ferenc kadetiskola testnevelési épülete
uszodával és tornateremmel 1941-42-ben, és Hajmáskéren a Haditechnikai
Intézet kísérleti telepének mérnöki és tiszti szállása étteremmel.
Típusterveket készített különböző rendeltetésű – istálló, legénységi és
tiszti – határőr kunyhókhoz.
Ezzel párhuzamosan magántervezői
tevékenysége is kiszélesedett. Az Országos Társadalombiztosító
Intézettől pályázat útján kapott megbízást először Pécsett a Megyeri
kertvárosi lakótelep 15 db egy és másfélszobás ikerházainak felépítésére
1938-ban, majd a Budapesten a Magdolnavárosi lakótelepen a Pajtás
utcában épült fel 3 másfélszobás és 2 kétszobás ikerháza 1941-ben.
A főváros által épített Pongrác úti telepen a fürdő és rendelő épületére
kapott tervezési megbízást zártkörű pályázat útján 1941-ben. Családi
házat tervezett a Pannonhalmi út 39-ben, (1939), Vécsey Jenőnek pedig
először a Gourmand cukrászdát tervezte át (1939), annak sikere után
pedig megbízta Meredek utca 38. alatti villájának tervezésével
(1940-43), ahol végre az egyetemi évek után készült terveinek igényes
modernista szemléletét valósíthatta meg. A nyilas rémuralom idején a
Honvédségtől elbocsátották, behívták katonának, de nem vonult be, a
Szieszta kórházban bujkált, ahol súlyosan megbetegedett.
1945-ben bekapcsolódott az újjáépítésbe, amint átjutott a pesti oldalra
jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumnál, de májusban a Fővárosi
Közmunkák Tanácsa kikérte, ahol a tervezési csoport vezetője lett,
1946-ban tanulmánytervet készítettek (Granasztói Pállal, Hönsch
Lászlóval, Málnai Lászlóval, Perczel Károllyal) egy Belső-Erzsébetvárosi
tömb modernista szemléletű újjáépítésére. Ugyanebben az évben a
jóvátételi kötelezettség keretében Jugoszlávia részére konzervgyárat
tervezett (Gábor Istvánnal).
1947-ben a Preisich Gábor vezette Budapest első általános rendezési
tervének elkészítésért felelős csoport tagja, ahol a főközlekedési
hálózat kidolgozásának munkáit irányította. Veres Péter építésügyi
miniszter megbízása alapján egyik tervezője volt (Gábor László, Gádoros
Lajos, Preisich Gábor, Rudnai Gyula mellett) a Fonciére Biztosító romos
bérházából átalakított egykori Belügyminisztérium épületének (1947-49).
Tagja volt az 1946-ban létrejött Új Építészet Körének, számos
publikációja jelent meg az Új Építészetben, a kör legjelentősebb
akciójában az Új Csepel a dolgozók városa című kiállításon Dolgozók
szanatóriuma tervével szerepelt (1948), közreműködéséért köztársasági
elnöki dicséretben részesült. A párt javaslatára 1947. február 1-től a
Posta Vezérigazgatóság Magasépítési Osztályának vezetője 1949-ig,
vezetése alatt állították helyre Budapesten a József, Teréz, Krisztina,
Lágymányos és a szolnoki telefonközpontot, a lakihegyi, tárnoki és fehérvár-sóstói
adóállomásokat, továbbá az ő tervei alapján építették a szolnoki és
diósdi új adóállomásokat. Magántervezőként utolsó munkája a Csonka
Pállal, Harsányi Szabolccsal és Szmodits Kázmérral közösen 1948-ban
tervezett Ganz hajógyári gépműhely és öltöző épület már nem
valósulhatott meg.
A tervezés államosítása kezdetén Palotás Lászlóval,
Gábor Istvánnal és Hilverth Elekkel szervezik meg az Állami
Mélyépítéstudományi Tervező Intézetet, melynek magasépítő részlegét
vezette. Ettől kezdve évekre elszakadt a közvetlen tervezéstől,
adminisztratív-irányító munkakörökben dolgozott, ennek köszönhetően
egyetlen szocreál stílusú épületet sem tervezett.
Az ÁMTI felosztásakor
1950-ben a Közlekedésüzemi Épülettervező Vállalat (Középterv) igazgatója
lett. Az építészszakma teljes átszervezése keretében 1951-ben megbízták
az építészek első országos kongresszusának és az azzal kapcsolatos
kiállítás megszervezésével és a Magyar Építőművészek Szövetségének
újjászervezésével, melynek alelnökévé választották. Ez év végén
áthelyezték az Építési Minisztériumba a Tervezési Főosztály vezetőjének.
1953. január 1-én megalakult a Minisztertanács mellett működő Építészeti
Tanács, amelynek titkára és egyik elnökhelyettese volt. A szocreál
kötelező kánonjának bukásával a Tanácsot 1955 szeptemberében
megszüntették, ezután visszament a termelésbe, a Középterv utóda az
Uvaterv főépítésze minőségben. Változatos feladatokkal foglakozhatott.
Tervei alapján építették át a Velencei Építészeti Biennálé
megrongálódott magyar pavilonját 1958-ban. Szellemes, kifordított
esernyőszerű, eltérő magasságú, színes tetejű „gombák” sorából tervezett
várót a tihanyi hajóállomás mólóján.
Zrinszky Józseffel közösen tervezte az IBUSZ főirodájának belső tereit a
Ferenciek terén álló Schmahl Henrik által tervezett Párisi udvar
épületében.
Utoljára a
Várfok utca két sarkán lévő foghíjba tervezett lakóház együttesnél
csillantotta meg tervezői képességeit (1957-61), amelyek 2000-től
műemléki védelem alatt állnak. A 60-es évek elején még több
tanulmánytervet készített pl. szántódi Motel (Cleve Rudolffal),
Aggteleki turistaszálló, FAV Baross téri székháza, ezek azonban már nem
valósultak meg. Egészségi állapota megromlott, 1963-ban a Lakótervhez,
majd 1966-ban a Típustervező Intézethez távozott, de tervezői
tevékenységet már nem folytatott. Élete utolsó munkájaként Preisich
Gáborral közösen elsőként dolgozták fel a két világháború között a
fővárosban működő építészcsoportok történetét.
Többszöri előterjesztés ellenére az Ybl Miklós-díjat csak 2010-ben
posztumusz kapta meg. Tervhagyatéka a család jóvoltából a Magyar
Építészeti Múzeumba került.
Dunapark-ház
Budaörsi repülőtér
Kútvölgyi úti kórház