Magyar építész, a századforduló jelentős historizáló alkotója.
A család az 1700-as évek elején Elzászból vándorolt
Magyarországra. Apja, Kauser János pesti kőfaragómester volt.
Tanulmányait a Királyi József Műegyetemen kezdte, később 1868-ban a
zürichi műegyetemen folytatta. Végül Párizsba utazott, ahol az Ecole des
Beaux Arts-on (ahol már 1819-től tanítottak építészetet) tanult. A
porosz-francia háború miatt megszakította tanulmányait. Bécsbe ment
Wéber Antal javaslatára, ahol Theophil Hansennél a Tőzsde építésén
dolgozott ideiglenesen.
1873-ban visszatért Párizsba, hogy befejezze tanulmányait. Párizsban a
Palais de Justice (Igazságügyi Palota) hátsó szárnyának építésén végezte
gyakorlatát. A párizsi magyar egyesület titkára volt. Neve kezdetben
több tervpályázaton tűnt fel. Az 1878. évi párizsi világkiállítás magyar
osztályának berendezésén, valamint az 1885. évi magyar országos
kiállítás tervezésénél is közreműködött. Elismerésül a Ferenc
József-rend lovagkeresztjét és a francia akadémia tiszti jelvényét,
utóbb pedig a Vaskorona-rendet kapta. Stílusa a historizmushoz
sorolható.
Kauser József pavilonja az 1885-ös Országos Kiállításon
Az 1885-ös évben az Osztrák-Magyar Monarchia a
dualista ipar, kereskedelem és művészet virágzását hirdette
nemzetközileg a városligeti Országos Kiállítás rendezésével; a műszaki
előterjesztést Kauser József készítette, valamint ő tervezte Budapest
Főváros tégla-fa szerkezetű pavilonját – az egyik legfényesebb építményt
a kiállításon.
Kauser a Magyar életrajzi lexikon szerint több mint ötven köz- és
magánépületet tervezett.
Andrássy út 83.
Andrássy út 87.
Zugligeti lóvasút végállomás
Lőrinc pap tér 2.
Lónyay utca 6.
Honvéd utca 10.