Magyar, népies stílusú építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.
AJÁNLÓ
Eredeti neve Kosch Károly. Négygyermekes
postatisztviselő egyetlen fiaként született. Középiskolai tanulmányait a
kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József
Nádor Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott
az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát.
Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány
Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét
tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi
architektúra, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek
motívumait igyekezett felhasználni. 1912-ben Régi Kalotaszeg c.
illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet
Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király
koronázási ünnepsége díszleteinek tervezésével.
1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépítette
nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül vette a türei református
lelkész leányát, Balázs Idát. Gyermekeik közül Kós Balázs (1912–1967)
mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914–2010)
szobrászművész, Koós Zsófia (1916–1990) színésznő, ifj. Kós Károly
(1919–1996) néprajzkutató, író lett. 1917–1918 során állami ösztöndíjjal
Isztambulba ment tanulmányútra. 1944 őszén sztánai otthonának – románok
általi – kifosztása után Kolozsvárra menekült.
1919-ben megalakította a Kalotaszegi Köztársaságot.
1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó
vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig
tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni
közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikont 1931-től ő
szerkesztette. 1948–49-ben a Világosság c. kolozsvári lap belső
munkatársa volt.
Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán
Kalotaszeg címmel lapot indított, 1921-ben (Paál Árpáddal és Zágoni
Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó szó című röpiratát.
Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap
címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második
világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra
politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei
elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyűlési
képviselő volt.
1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet
tanított. 1945-től a Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.
AJÁNLÓ
Az óbudai református templom parókiája
Városmajor utca 57.
Wekerle-telep, Kós Károly tér
AJÁNLÓ
