XII. kerület, Városmajor

A terület a török idők előtt egy hatalmas kiterjedésű füves rét, illetve kaszáló volt, amin keresztülfolyt az Ördög-árok. A fák e patak vízének köszönhetik hatalmas méretüket, amely víz folyamatosan táplálja őket mind a mai napig, immáron a talajszint alatt elvezetve. A hely a török időkben a várbéli nép szántóföldje lett, majd Buda 1868-as visszafoglalásakor a katonaság használatába került. Ennek birtoklásáért a várparancsnokság és Buda között sokáig pereskedés folyt.

A környék első majorsága az 1690-es években épült Bözinger Ignác Ferenc szőlőbirtokán, ám a további építkezések kis száma mutatja, hogy a város nemigen kívánt terjeszkedni az amúgy nehezen megközelíthető hegyvidék felé (az 1700-as évek végén is mindössze nyolc ház volt megtalálható ezen az igen kiterjedt vidéken).

A környék beépítettsége egy 1761-ben készült térkép szerint

1724-ben Daun Henrik József várparancsnok majorságot és villát épített az Ördög-árok partjára, majd a terület többi részét átengedte a városnak (a majorság támfala ma is látható a Fővárosi Kertészet telepének egyik épületébe foglaltan).

Mivel Daun Henriket 1730-ban áthelyezték, Buda tanácsa 3000 forintért megvásárolta a majort, így az egész terület a város tulajdona lett. Akkoriban az Ignotus utca és a Szilágyi Erzsébet fasor közötti területen 1740-80 között temető volt, s a Csaba utca és a Krisztina körút közötti területen is a Bors-rét terült el, vagyis az egész terület a Vérmezővel együtt egy összefüggő vidéket alkotott.

Zöldségtermelő kertészeknek adják ki haszonbérletre, ám ez nem jelent megnyugtató megoldást a város számára. Nehéz behajtani a bért a kertészektől, akik hol az Ördög-árok árvizeit, hol az időnként itt gyakorlatozó katonaságot okolják rossz terméseikért. 1781-ben a kertészek fel is mondják bérletüket a veteményeiket tönkretevő Eszterházy-ezred hadgyakorlata miatt.

1784-ben II. József a Krisztinavárosból Pestre helyezi át az egyetemet a kémia-botanika tanszékhez tartozó botanikus kerttel együtt, s ennek felszabaduló helyén közparkot kíván létesíteni, a budára jött tisztviselők kényelmére. A városi magisztrátus azonban házhelyeket szeretne kialakítani a telken a nagyobb haszon reményében, így felajánlja, hogy, ha a telket megkapja a város, cserébe a császárnak átengedik a majorság területét.

Az uralkodó beleegyezett a cserébe, így a majorság elindulhatott a parkosítás útján. A közpark terveit 1785-ben Tallher József készíti el a kor hagyományainak megfelelően. A parkot francia stílusban kezdik el építeni, s az ültetendő fák egy részét a Városmajor utcai eperfa-iskolában nevelik.

A telepítést Kock Antal városi kertész kezdi el, de az alapmunkákat se fejezte be. A tervekben egyenes utak, sövények és virágágyások szerepeltek. A szükséges hárs-, nyár- és szilfákat a város Budakeszi és Dunabogdány erdőiből hozatta, s ezeket a major közepén sorokba ültették el. A tervező, Tallher József - aki a Schönbrunni palota körül tanulta ki a kertészkedést - szigorú mértani beosztás szerint Daun vendéglővé alakított nyaralóját lépcsős terasszal emelte ki, az egyenes utakat köröndökkel tagolta.

A park 1787-ben készül el, amely a polgári életmód egy fontos színterét teremti meg, s egyúttal hozzájárul az akkori, meglehetősen provinciális Buda fölzárkózásához az európai világvárosok közé. Buda (és egyben Budapest) első közparkjának mérete egy korabeli térkép szerint 332.350 négyzetméter volt.

Buda polgársága azonnal birtokba is veszi a parkot, s az hamarosan komoly népszerűségre tesz szert. Ebben szerepet játszik az is, hogy akár egy rövid sétával is megközelíthető.

1780-ban a major rendszeresen mulattságok otthona volt, s az 1791-ben hivatalába iktatott Sándor Lipót nádor tizenkilencedik születésnapját is itt ünnepelték. 1814-ben a Bécsi Kongresszus résztvevői sétáltak ki a parkba. Az 1820-as években a Városmajor utca mentén sorra épülnek a házak. Ezek kezdetben többségükben földszintes, jelentéktelen homlokzatú, egy-egy család számára otthont adó otthonok. A hegyoldal felparcellázása révén a korábbi szőlőskerteket és gyümölcsösöket felszámolják, helyükbe háztáji jellegű kertművelés lép. A lassan jelentéktelenségbe süllyedő környezetben azonban egy hatásos kivétel jelenik meg: a Városmajor utca Vérmezőhöz közel eső részének egyik nevezetessége volt a "Michelgarten", melyet tulajdonosa, Steinhauser Mihály gazdag budai polgár után neveztek el, aki nagy kertész és virágkedvelő volt, kertjében ő nevelt először kaméliákat.

A telek a XIX. században többször cserélt gazdát. A szőlőket és a gyümölcsösöket a Városmajor utcával párhuzamosan a hegyoldalban nyitott új utca vágta le róla. A megmaradt terület felső részén a század végén főúri kastély épült a Bánffy-család számára. A mind tömegképzésben, mind díszítésében impozáns megjelenésű kastélyt hatalmas park vette körül. A bejárathoz vadgesztenyefasor vezetett, a parkban mesterséges tavacskát építettek, csobogóval. Az árnyas fák alá lugasok kerültek, az egész évi virágpompáról kertészek gondoskodtak. Az utca fakuló tónusú színeit az arisztokrácia bevonulása - önmaga felé fordulása ellenére is - váratlanul frissíti fel.

Az 1830-as években Buda legfelkapottabb kirándulóhelye és pihenő-parkja volt a Városmajor, mivel könnyen megközelíthető helyen volt. 1831-ben viszont hiába készült Baczó József elképzelései alapján terv a Városmajor és a Krisztina körút összekapcsolásáról, azt felparcellázták kiskerteknek, majd 1825-től különféle bódék is helyet kaptak rajta. Méghozzá azért, mert a park karbantartása, gondozása tetemes összegeket emészt fel - fenntartására eleinte a vendéglő bevételét szánja magisztrátus, de mivel az kevésnek bizonyul, ezért a város vezetése mutatványos bódék felállítását engedélyezi az akkor már meglévő Városligethez hasonlóan, szimplán az adóbevételek végett. Eleinte ez a bővítés a park javát szolgálja, s népszerűségét fokozza: a május eleji tavaszünnep egyik legfontosabb helyszínévé válik, s 1849-ben a magyar lakosság Budavár visszafoglalásának ünnepét is itt tartotta a parkban. A mutatványos bódék világa azonban olcsó vurstli-hangulatot teremt. A vasárnapi családi sétáknak, a szerelmes andalgásoknak, s a kisgyermekek csendesen csivitelő játszadozásának meghittségét valamiféle harsány tobzódás váltja fel, s még a várbéli Nándor-laktanya bosnyák helyőrsége is itt mulat minden kimenő alkalmával. A parkon keresztülfolyó Ördög-árok poshadó vize, s az egyre gondozatlanabb környezet jelzi a park lezüllésének kezdetét.

A Városmajor és az Ördög-árok 1857-ben, Barabás Miklós festményén

Barabás Miklóst, a XIX. század egyik legjelentősebb magyar festőjét is megragadta a környezet, a Városmajor romantikája. Miután megvásárolt egy telket, klasszicista villát építtetett ide. Eleinte nyaralónak használták a villát, majd a család ideköltözött. Saját burjánzó kertjében a festő vendégül látta Liszt Ferencet, Bajza Józsefet és József nádort is.

A park a majorságnak még terjedelmes mérete ellenére is csupán egy részét foglalta el, s az Ördög-árok mentén és a környező domboldalakon továbbra is szőlőskertek és gyümölcsösök művelése folyt. Egyetlen útja volt csupán, amelynek környezete csupán az 1830-as években kezd átalakulni,  a hegyvidék iránti érdeklődés növekedésének köszönhetően. A kirándulóknak és az új birtokosoknak köszönhetően egyre többen látogatnak ki a hegyekbe, miáltal kocsmák és vendéglátóhelyek nyilnak egymás után, s az itteni nyaralás szokása is terjed, főként a pesti polgárság körében.

1831-ben kolerajárvány dúl az országban, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek a szűkös otthoni légtér, s a zajos pesti utcák forgataga helyett egyre inkább a vidéki levegőt tartja kívánandóbbnak. A tehetősebb polgárok (kereskedők, ügyvédek, gyárosok, egyetemi tanárok, művészek) így ezidőtájt kezdenek telkeket vásárolni családjuk számára, s megjelennek az első kimondottan nyaraló céljára épülő villák. Ezek többségükben a vidéki nemesi kúriák mintáját követik, bár jóval szerényebb méretben. A többnyire három lakóhelyiségből és mellékhelyiségekből álló épületek kizárólag nyári tartózkodásra épülnek, az állandóan itt lakó cselédség számára a gazdasági épületekben biztosítanak helyet. Általánosnak mondható a szerény méretek mellett az egyszerű megjelenés is, ami rossz műszaki megoldásokkal párosul (például az alapozás hiánya).

Az első villaépületek az 1840-es években jelennek meg, a klasszicizmus jegyében, ahol Hild József hatását kell megemlítenünk. XIX. századi építészetünk egyik legjelentősebb alkotója munkásságával döntően járult hozzá Pest korabeli arculatának kialakulásához, ezért kézenfekvő volt, hogy idővel Budán is megjelennek művei. Kifinomult arányrendszerű klasszicista középületek, bérházak és bérpaloták egész sorát tervezte, s neki köszönhető a pesti Duna-part egységes hangulatú, nagyvonalú, világvárosi igényű megjelenése, de a Bazilikát is az ő elképzelései alapján kezdték el építeni. Építészetének hatása utánzóinak gyarapodó számában is megmutatkozott, s hasonló hatásra következtethetünk a hegyvidéki villaépítészetben is.

A Városmajor utca 39/b. szám alatti villa nagy valószínűség szerint szintén Hild munkája. A kisléptékű épületben jól megfigyelhetők a klasszicista nyaralók főbb stíluselemei. Ezek közül talán a szabad lépcsővel kiemelt, oszlopos, nyitott középterasz a legjellemzőbb, amely a kert felé néz és íly módon hátat fordít az utcának. A négyoszlopos portikuszhoz 14 lépcsőfok vezet, az oszlopfők az athéni Szelek Tornya után formált sáslevelekkel díszítettek. A háromtengelyű középrészhez két oldalról kéttengelyes oldalszárnyak csatlakoznak.

A Városmajor utcában a Hild-féle villával egyidőben, az 1840-es években épült nyaralók közül mára további két épület maradt fenn. A 44. szám alatt álló villát Barabás Miklós festőművész építtette.

(A románul kiválóan beszélő festő 1831-ben Kisselev tábornok pártfogásával Bukarestbe költözött, ahol divatos arcképfestővé vált, s egyre jobban keresett. Követhető mesterek híján önállóan csiszolta tudását, fejlesztette technikáját. 1834-re már elég pénzt gyűjtött össze ahhoz, hogy Itáliába utazhasson; ott ismerkedett meg egyrészt a múlt emlékeivel, másrészt Róma pezsgő művészeti életével. Hosszabb időt töltött velencei képtárakban, ahol egész nap vázlatokon, gyors akvarelleken rögzítette magának a nagy elődök kompozíciós elveit, színharmóniáit, formavilágát. Itt találkozott William Leighton Leitch angol akvarellistával, akinek könnyed előadásmódja megragadta fantáziáját, felcsigázta becsvágyát. Onnantól együtt utaztak, és közben folyamatosan tanultak egymástól (Barabás főleg a vízfestés technikáját). Bologna, Firenze, majd Róma után eljutott Nápolyba is, majd 1835-ben, tapasztalatokkal gazdagon feltöltekezve tért haza. 1839-ben vásárolta meg a városmajori szőlőstelket 2000 forinttért, majd saját tervei alapján klasszicista stílusú villát építtetett a telekre a már meglévő vincellérház mellé. Később hozzátoldott a villához egy új helyiséget is, amit műteremnek használt.)

A szomszédságot adó barátja beszéli rá, hogy a Városmajorban szőlőt vásároljon. Barabás az adásvételt vidékről intézte, de ősszel Budára sietett, mert az árat úgy alkudták ki, hogy ha a szüret előtt fizet, akkor övé a termés. A művész számára azonban a borgazdálkodás csak nagy becsben tartott passzió lehetett. A szőlőt hamarosan el is kezdi nyaralókertté alakítani. A villát saját tervei alapján építi fel. Annak ellenére, hogy önéletrajzában nem becsüli sokra építészi kvalitásait, a dús előkert mögött megbújó épület nyugodt harmóniát áraszt. A homlokzat díszesebb, mint általában: középrészén négyoszlopos portikusz emelkedik, kompozit oszlopokkal, háromtagú főpárkánya felett háromszögű oromzattal. A portikusz alatt középen ajtó, kétoldalt egy-egy színes üvegmozaik-ablak nyílik, felettük a portikusz teljes szélességében húzódó, mélyített mezőben domborművű fríz látható.

A Barabás-villa a festőművész ecsetjével

Barabás Miklós a villát csupán nyári laknak használja családjával, de erre az időszakra teljes komforttal rendezi be. Itt fogadja vendégeit, itt borozgat barátaival az árnyas fák alatt, s felesége egy ilyen nyári itt tartózkodás során szüli meg második leánygyermeküket. A reformkor lázas hangulatú éveiben a tökéletes nyugalmat jelenti e hely a művészember számára, aki igyekszik távol tartani magát a politikától. "S mihez nem értek, ahhoz nem szívesen szólok" - vallja. A közéletben festészetével vesz részt. Kortársairól készített portréi mellett a virágzásnak induló Pest-Buda látképeit festi meg. Munkásságának apró, de fontos része azonban itt készül, a Városmajorban. Akvarellek egész során örökíti meg a romantikusan elvadult parkot: képein békésen csörgedez át az Ördög-árok, apró fahídja alatt, a villák kertjében fodros ruhás lánykák játszadoznak, óriási szilfák borulnak rejtekadóan a titkos ösvényeken sétáló ifjú párok fölé. Derűs színekkel ábrázolt idilli világ ez, de miért is kételkednénk abban, hogy a korabeli pest-budai polgárság még valóban teljességet jelentő világot tudott teremteni a maga számára.

Barabás Miklós és családja 1864-ben

Egy kicsit talán ezt példázza a Városmajor utca harmadik klasszicista műemléke, a 60. szám alatt. Építője Lang József, budai kőművesmester volt, s ez jól mutatja, hogy a város tehetősebb mesteremberei számára sem volt elérhetetlen egy városkörnyéki kert és nyaraló fenntartása. Az aprócska épület középrészét négyoszlopos portikusz hangsúlyozza, korintuszi oszlopokkal, háromtagú főpárkánya felett timpanonnal. A villa arányos tömegképzésén túl, díszítettlenségében is, a XIX. századi kialakulóban lévő polgári értékrend hordozója.

A villaépületek születése ellenére a majorság területe évről-évre fokozatosan züllött le, amelyen a megalakult Városmajori Intéző Bizottság próbált meg segíteni Schwartzer Ferenc vezetésével. A park fenntartására évente közel hatezer forintot költöttek. Emellett a park kezdett összezsugorodni is: időről-időre innen is, onnan is lenyestek belőle területeket, s számos intézményt, sportlétesítményt is telepítettek ide, amelyek végső soron a zöldtől vették el a helyet. Egykor összefüggő zöld folyosót alkotott a mai Vérmezővel is.

A lepusztult parkban a katonaság is rendszeresen gyakorlatozik. Sátrakat vernek, lőgyakorlatot tartanak, amelyről így számol be a Vasárnapi Újság 1872. október 6-án: "Így történt ez a budai városmajorban is, midőn őszi hadgyakorlatokul a táborozás volt kijelölve az Estei bakáknak. Ott látjuk a sátrakat, a tábori konyhákat, csapszékeket, kantinokat nyüzsgő néptől környezve. Sajátságos látványt nyújt egy katonai tábor, s a pezsgő, tarka-barka élet sok érdekes epizódot tud felmutatni".

Katonai tábor a parkban

És ez csak egy példa, hogy a lakosság miért pártolt el a korábban olyannyira kedvelt közparktól.

A Városmajor és környezte egy 1884-es térképen
(a Széll Kálmán tér ekkor még csupán legelő volt, a major pedig egész a Vérmezőig ért)

A Városmajor híres volt kútjainak vízéről, amelyet a Várba is szívesen hordtak. Dr. Siklóssy Károly erre alapozta a Városmajori Vízgyógyintézet hírnevét. E kutakat az első világháború után sajnos betemették.

A Krisztina körút és a Retek utca (ma Szilágyi Erzsébet fasor) találkozása 1880 körül

1885-ben a Székesfőváros Tanácsa (immáron 1873 óta Budapest képviseletében) elhatározta a Városmajor kertészeti rendezését. A meglévő sétányokat felújították, melyeket újakkal pótolták, majd a régi városmajori templom környékét parkosították. 1890-ben felparcellázták a Klára (Ignotus) utca és Széna (Széll Kálmán) tér közötti területet; ezekre előkertes villákat építettek, mely így tökéletesen illeszkedik a város forgalmas utcái és a major parkjának városképébe.

Ezen az 1902-es térképen jól látni a beépített sávot a Városmajor szélén a Széna tér irányába

1910-ben a Semsey-család megvásárolja a Bánffy-család kastélyát. Az új tulajdonos a kastély átalakítása és kibővítése mellett a park utcai frontját is beépíttette.

Semsey László körülbelül tizenöt évig lakta az Andrássy út 104. szám alatti villáját, majd 1909 februárban 450.000 koronáért eladta azt gróf Széchenyi Lászlónénak (született: Vanderbilt Gladys). Az 1907-ben grófi rangot nyert Semsey László egyidejűleg új ingatlant vett Budán a Városmajor utca 28. szám alatt. Az eladás és a vétel szempontjából Semsey nagyon előrelátóan döntött. Az eladási ár háromnegyedéért, 355.000 koronáért csaknem ötször akkora (3494 négyszögöl) fásított telket vett Buda fejlődésnek induló területén. A telek mélyén fekvő, Kallina Mór által tervezett, 1891-ben épült emeletes Bánffy-villát kibővíttette, a Városmajor utcai telekhatárra pedig két, kétemeletes luxusbérházat építtetett. A három épület között Budapesten ritkaságszámba menő méretű park maradt. Itt élt Semsey gróf, 1943-ban bekövetkezett haláláig

A századforduló után gyakran okoz bosszúságot a kiöntő Ördög-árok. A városatyák sürgették is a rendezetlen állapot felszámolását. Maláriát terjesztő gőzei töltik meg a levegőt, az utak gondozatlanok, tele szeméttel, amit napokon át csak a szél söpör, "este pislogó petróleumlámpákkal elsötétített és gyanús alakok miatt félelmetes szemétdomb".- írja a Városmajorról a Budai Hírlap, 1913. május 25-én. Az Ördög-árok lefedésére és felette a parkosításra végül 1920-ban kerül sor. Ezzel plusz területet nyertek a park javára.

A Budai Napló írja 1921. május 21-én: "Megint eljött a tavasz és megint olyan a Városmajor, mint egy falusi promenád, ahol az osztrák ésszel ültetett fák csakugyan az égig nőnek, mert napsugár itt nyáron nem éri a földet. Ezért dohos, penészes, maláriás és pázsittalan".

A sorozatos panaszokra a város visszatérő válasza a pénz hiánya (ne feledjük, hogy a trianoni országcsonkítás után vagyunk közvetlen). Pedig a park rendbe hozására kész tervek, távlati elképzelések születnek. 1922-ben végül a vurstlit bezárják, s megkezdődik az újbóli parkosítás és beépítés.

Egy korábbi templom elbontásával, Árkay Aladár tervei alapján készült el 1925-ben az új kistemplom (amely napjainkban a kisebb templomot jelenti), majd ezt egészítették ki kubista stílusban egy újabb templommmal 1930-33 között, amelynek harangtornyát 1936-ban emelték. Az épület-együttes kiemelkedő építészeti alkotásként vonult be az építészettörténetbe. A két templom között folyik a föld alatt az Ördög-árok.

Az 1925-ös templom képe

A Tér és Forma írja 1933-ban: "A 14 hektáros Városmajor nemrég erdő jellegű volt, és most már virágággyal, játszótérrel, pihenőkkel ellátva Buda egyik legszebb parkját képezi"..

1945-ben, Budapest ostromának idején a Budai várnegyedben körülzárt német–magyar csapatok összehangolt nyugati irányú támadással megpróbáltak kitörni a Várból, hogy ezzel csatlakozzanak a nyugaton állomásozó német csapatokhoz. A bekerített budai várban összesen 28000 német, 33000 magyar volt; február 11-ig 5000 német elesett és 9000 megsebesült. A kitörésben 14000 német, 4500 magyar, illetve civil vett részt.

Térkép részlete kerülethatár-jelöléssel 1943-ból

Pfeffer-Wildenbruch tábornok tervei szerint a kitörést a nehézfegyverzet hátrahagyásával, az erdőkön keresztül, kisebb csoportokban kell végrehajtani. A főerőkkel este nyolc órakor kezdték volna meg az áttörést a Széll Kálmán térnél és a Széna térnél, illetve több kisebb harccsoporttal a Margit körút teljes vonalán.

A kitörést este 8 órakor egy szovjet egyenruhába öltözött, oroszul, lengyelül vagy ukránul jól beszélő csoporttal indították meg, amely a műveletben a korábban beszivárgott szovjet harcfelderítők visszatéréskor használt jelszórendszerét alkalmazva a frontot sikeresen megnyitotta. Az utánuk érkező német-magyar alakulatokat iszonyú szovjet golyózáport fogadta a környező házakból és utcákból. A Széll Kálmán teret világítórakéta fénye borította nappali világosságba, s mindenhonnan géppuskák torkolattüze villogott.

A magyar 1. páncéloshadosztály parancsnoksága éjjel 11-re ért ki az Olasz fasor (ma Szilágyi Erzsébet fasor) elejére. A hullámokban özönlő tömeg nagy részét lemészárolták, a Pasaréti útról kiguruló szovjet harckocsik gránátokkal és géppuskákkal tizedelték a tömött sorokban igyekvőket. A kitörők egy több ezer fős hulláma, átgázolva az elesettekből keletkezett hullahegyeken, áttörte a 180. szovjet hadosztály vonalát, és végigrohanva az Olasz fasoron, egészen Budagyöngyéig, a Budakeszi elágazásnál található patikáig jutott. Ezt azonban hihetetlen áldozatok árán érték el. A veszteség oly elképesztő volt, hogy a második hullám katonái alig-alig mertek megmozdulni, látva az első hullám katonáinak sorsát.

Éjfél után - mikor a Széll Kálmán tér környéke már nagyjából elcsendesedett - Helmut Wolff, a Feldherrenhalle páncélgránátos hadosztály főhadnagya látva, hogy az Olasz fasor irányába lehetetlenség kijutni, parancsot adott a hadosztály még mozdulatlan zászlóaljainak, hogy kíséreljék meg a Vérmezőn át való kitörést a Kékgolyó utca felé. A csapatok váratlan sikerrel, szinte ellenállás nélkül jutottak túl a szovjet állásokon.

Február 12-én reggel - a visszaemlékezők szerint - sűrű köd ereszkedett a budai hegyekre. Ezt használta ki több csoport, köztük civilek is, akik ekkor részben a Szabadság-hegy, részben pedig északabbra, a Remete-hegy, Hármashatár-hegy irányába haladtak. A kitörés első felvonása tehát annyi sikerrel járt, hogy kb. 16000 fő kijutott a várost körülvevő hegyekbe.

A német és a magyar főparancsnokság a fedett Ördög-árok Horváth-kertben lévő szolgálati nyílásán át 500 fővel (amelyből 150 fő Dörner német rendőrezredes csoportja) a Szépilona kocsiszín felé indult, mélyen a szovjet vonalak mögé, hogy a kitörést onnan vezesse tovább. A csoport az Ördög-árokból való feljövetelkor fogságba esett. Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer, a Budapest Erőd (Festung Budapest), illetve Hindy Iván vezérezredes, az I. magyar hadtest parancsnoka a Budakeszi úton, illetve a Horváth-kertben adta meg magát. Kíséretükből néhány katona a csatornákon át visszament, s a belső utcákban esett fogságba.

A Széll Kálmán tér a kitörés után

A Városmajor a kitörés után ideiglenes temetővé és szemétlerakó teleppé vált, mivel a rengeteg holttestet és a szétlőtt járművek roncsait nem tudták egyszerre elszállítani.

A Városmajori Szabadtéri Színpadot 1952-ben építették és 1965-ben korszerűsítették.

1966-ban a hollandi szilfavész következtében kiszáradt szilfákat kivágták, amelyeket a rákövetkező évben újraültettek. 1967-ben a Fővárosi Kertészet fennállásának 100. évfordulójára Dalányi László és Mester Jenő tervezésében mintajátszótér épült. 1974-ben a parkba kerti díszként dacitoandezit, diabáz, édesvízi mészkő, gránit, gránit alpit, hárshegyi homokkő és konglomerátum, jáspis, jura vörös mészkő, kalcit, kovásodott fatörzs, kvarcit, lajtamészkő, lávakőzet, opál, piroxén andezit, riolit, bazalt és ürömi köveket hoztak. A Fogaskerekű végállomása melletti sporttelep 1986-ban készült el.

A XII. kerületi Önkormányzat 2019-ben ötletpályázatot adott ki a Városmajori Szabadtéri Színpad megújítására. A Hegyvidék önkormányzata és a helyet üzemeltető, fővárosi tulajdonú Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. olyan koncepciókat várt, amelyekből majd ötleteket meríthetnek. Az ötletelésre azért volt szükség, mert a létesítmény több szempontból is problémás: egyrészt számtalanszor bővítették az 1952-es átadása óta - és nem feltétlenül a legigényesebb módon -, ugyanakkor mégis csak egy zárvány a parkban, hiszen az év jelentős részében nem lehet használni. Ennek alapján a cél az, hogy olyan objektummá alakítsák a szípadot, amely megfelel a meghatározott színházi paramétereknek (nagyjából hatszáz néző, adott méretű színpad stb.), ugyanakkor valahogy szervesüljön a parkba.

Az elmúlt években az is felmerült, hogy lebontják az egészet, mert egyrészt nem jelent építészeti értéket, másrészt a Városmajor így is agyonhasznált, ahová fölösleges volna még több embert csődíteni. Végül nem döntöttek egyből az eltüntetés mellett, de olyan terveket vártak, amelyek semmiképp sem növelik az épület alapterületét, sőt több teret engednek a zöldnek. A pályázatra 180-an regisztráltak és 27 érvényes pályamű érkezett. Rangsorolás nélkül 1,5 millió forintot kapott három pályamű, egy "kiemelt megvételben részesült" 1,1 millióért, további hármat pedig rangsorolás nélkül vásároltak meg 800 ezer forintért.

Deichler Tímea, Jakab Dániel és Répás Ferenc terve

Valkai Csaba és Fábián Gábor terve

Vörös Tamás, Perényi Flóra és Fürtön Balázs terve

Az Orbán-kormány 2019-ben biztosított először forrást a városmajori – Európa egyik legrégebbi, 18,5 hektáros közparkjának – megújítására, majd 2020. október elején döntött a Városmajor felújításáról, amit egy kormányhatározat követett. A Budapest Fejlesztési Központ ezzel egyidejűleg megkezdte a Városmajori közpark megújításához szükséges tervpályázat előkészítését a megjelent kormányhatározat alapján. Fürjes Balázs, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár kijelentette, hogy a nagyvárosok lakói a Covid-járvány miatt kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek, minek következtében felértékelődtek a felhasználóbarát városi zöldfelületek, nemcsak a rekreációs és egészségügyi funkciók, hanem a közparkok közegészségügyi szerepe miatt is. Elmondta, hogy a 18,5 hektárnyi összterület eddig közhasználattól elzárt részeit csökkentik és a zöldfelületet csaknem két hektárral megnövelik.

"A városlakók a mintegy 35 focipálya nagyságú parknak csaknem 12 hektárnyi részét szabadon használhatják, hiszen a fejlesztésnek köszönhetően minden korosztály számára elérhető aktív kikapcsolódási, egészségmegőrző lehetőségeket biztosítanak, rendezett természeti környezetben” – tudatta. Az államtitkár szerint ezzel a projekttel a kormány célja az, hogy a kisgyerekesek, családosok, sportolni vágyók, kutyatulajdonosok számára magas színvonalú, többfunkciós parkot alakítson ki. Hangsúlyozta, 2021 első felében nyilvános tervpályázaton választják ki a park tervezőjét. A folyamatot irányító Budapest Fejlesztési Központ a munkát a közösségi tervezés elvei mentén fogja végezni.

Hozzátette: a kormány határozott arról is, hogy az MTK számára – amely a városmajori ingatlanokból kiköltözik – épüljön új helyszínen egy labdarúgóutánpótlás-nevelési központ. "A patinás klub korszerű, sok ezer gyerek számára sportolási lehetőséget teremtő utánpótlásképző műhelye a Józsefváros közepén lévő rozsdazóna helyén épül” – közölte Fürjes Balázs.

A Kormány ezt megelőzően jelentette be, hogy a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinika műtéti épületét, nettó 2 milliárd 179 millió forintért újítják fel. A Városmajor utca 68. szám alatti 1551 négyzetméteres műtéti épület felújítása mellett azt ki kell egészíteni egy 57 négyzetméteres toldalékkal is, így az új 10 ágyas perioperatív transzplantációs részleg az emeletekkel együtt 611 négyzetméteres lesz.

AJÁNLÓ