A növényekkel, térkővel és padokkal kialakított temető a budapesti temetők közül az egyik leghangulatosabb hely. Középpontjában egy modern urnaravatalozó áll, melyet Papp Péter építészmérnök tervezett. Az épület jellegzetes pontja a mészkő tumba, mely fölé gúla alakú tetőfedés borul.

AJÁNLÓ

Tétényben már az ókorban is volt település, s a terület a honfoglalás korától kezdve folyamatosan lakott volt. Ennek ellenére temetőinek sorsát csak az 1700-as évek közepétől ismerjük, ugyanis e században telepedett meg az az új lakosság, amely Tétény fejlődését elindította.

Katolikus temploma 1750-re készült el, amelynek kertjében tartották az első temetéseket. A templomhajó déli oldalához sekrestyét építettek, amely alá kripta került. Ezt a Rudnyánszky család használta, s bár a lejáratot az utóbbi évtizedekben befalazták, a kriptát ma is a család oldalági leszármazottai használják.

Tétény új temetője az 1760-as években nyílt meg. Mivel a temetés közfeladat volt, így a község hamarosan átvette annak irányítását az egyháztól. Ettől kezdve bármely felekezet tagjait eltemethették benne. Bővítésekre az 1830-as és az 1880-as években került sor. A temetőt a második világháború után nem sokkal felszámolták, s csak 1985-ben nyitották meg újra urnatemetőként.

Az urnatemető terveit a BUVÁTI készítette, a kertépítészeti feladatokat pedig a Fővárosi Temetkezési Intézet kerttervezője, Radnóczi Péter kapta meg, akinek terve a terephez simuló, íves vonalvezetésű úthálózat újszerű, ugyanakkor kedvező helykihasználtságú sírmezők kialakítását tette lehetővé. Az eredeti tervek az egész 2,5 hektáros területre készültek, azonban csak a főbejárattól balra eső temetőrész került kiépítésre.

A temető középpontjában egy modern hatású urnaravatalozó áll, amelyet Papp Péter építészmérnök tervezett. Az épület jellegzetes pontja a mészkő tumba, mely fölé gúla alakú tetőfedés borul. A sokszögletű tér természetes megvilágítását ferde üvegfelületek biztosítják.

A felszámolt régi temetőben számos értékes sír és síremlék volt. Példaként említhető, hogy itt temették el az olasz származású Zambelli Lajos 1848-as honvédhuszár ezredest, kinek hamvait később a Nemzeti Sírkert 48-as parcellájába szállítottak át. A jelentősebb síremlékek közül a Kray család sírkápolnája még ma is látható, bár igen romos állapotban. A kápolna felújítását és a köré elképzelt szép régi síremlékek felállítását tervbe vették ugyan, de a megvalósításra sajnos nem kerülhetett sor. A gazdátlanul megmaradt sírkövek egy részét szintén a Nemzeti Sírkertbe szállították át. A Kegyeleti Múzeum szabadtéri területén kiállított síremlékek a régi Nagytétényi temető hangulatát idézik.

A temető területét határoló eredeti terméskő-kerítés helyi anyagból épült, amelynek egy része ma is látható. A régi temetőre emlékeztet a főbejárat mindkét oldalát végigkísérő japánakác fasor, amely jó állapotban lévő fáival jelentős értéket képvisel.

Az urnatemetőt modernsége ellenére a helyi lakosság elfogadta, és magáénak tekinti, annak ellenére, hogy Nagytétény ma is őrzi falusias jellegét.

A temető madártávlatból (kép: Google)

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ