Dél-Buda egyetlen temetkezőhelye, mely értékes, szép kriptáival és öreg fáival napjainkra védendő területté vált. A temető több jeles személy nyughelye. 1804-ben nyitották meg, s az 1930-as évek elején bővítették ki. A temető további bővítése nem lehetséges, mert területét teljesen körbeépítették családi házakkal.

AJÁNLÓ

A több mint 250 éves múltra visszatekintő település Budafok (Promontor) első temetője valamikor az 1720-as évek elején létesült. Helye a mai Péter Pál kápolna melletti keskeny kis terület volt (Stáció utca-Kálváriahegy utca közötti terület), ahol kezdetben évente 3-4 temetés lehetett. Első lakói a helyi kővájók, és az új hont foglaló német telepesek közül kerültek ki. Promontor település lassú lélekszám-gyarapodásának köszönhetően ez a viszonylag kis terület 1789-re telt be. E temető végleges felszámolása századunk elején történt meg.

Megteltét követően az uradalmi tiszttartóság a Duna partján jelölte ki a következő sírkertet, melyet az akkori promontori plébános, Genszky Gellért, 1798 márciusában szentelt fel. Ez sem bizonyult hosszú életűnek, hiszen a Duna gyakori áradásai sokszor lehetetlenné tették a temető látogatását és magát a temetést is.

Miután az elöljáróság nem akart intézkedni, ezért a község lakói a település határán túl 300.- Ft-ért megvásároltak egy használaton kívüli szőlőt, a mai Árpád utcai iskola és bölcsőde helyén. A szőlőt kiirtották és élő sövénnyel körbekerítették. Az 1803. évi újabb Duna áradást követően az elöljáróság számára is nyilvánvalóvá vált, hogy ők temetésre használhatatlan helyet választottak. Így a község által megvásárolt területet Genszky Gellért 1804 áprilisában felszentelte és ettől fogva ide temetkeztek a promontor-budafoki polgárok.

Időközben a település felnőtt a hegyre, utolérte a temetőt, melynek bővítése újra szükségesség vált. Éppen ezért a községi vezetés újabb tartalék területet vásárolt. Ez már a mai temető része, az un. Öregtemető. A község lélekszámának gyors gyarapodása következtében az 1870-es évek végére megtelt az Árpád utcai temető.

Közben az új temetőben kripták épültek és díszes obeliszkek zárták le az építményeket. Az első hivatalos temetés 1887-ben történt meg, a Falkner család kriptájába. A kripta helye ma is meg van, de időközben átalakították.

A mai budafoki temető un. Öregtemetői része csupa kriptából állt. A szegényebbek számára, kik nem tudták megfizetni a sírboltépítési költségeket, a mai ravatalozó vonalától északra biztosítottak területet. Ezzel a temető tovább bővült. Még az 1930-as években Budafok városa újabb területrészt vásárolt az akkori Kinizsi utcán túl. Ez az 1950-es majd hatvanas évek első felében még különálló területrész mára egybeépült a temetővel és a közte lévő útszakasz is annak területévé vált. Ez volt az utolsó bővítés és ezzel a kör lezárult, hiszen a temetőt körülölelte a terjeszkedő nagyváros.

A mai ravatalozót az 1920-as évek végén építették Bathó Lajos tervei szerint (Ő volt a budafoki Városháza tervezője is). Kezdetben a felekezetek külön-külön temetkeztek, ez a szokás az 1950-es évektől megszűnt, kivéve az élőfasorral elkerített izraelita temetőrészt.

Miután a környéken található kisebb temetőket az 1970-es években lezárták, ez maradt Dél-Buda egyetlen temetkezőhelye. A budafoki sírkert, különösen a 20-as parcella környéke értékes, szép kriptáival és öreg fáival napjainkra védendő területté vált.

Kuriózumokat és titkokat is rejt. Ebből néhány érdekesség: a budafoki öregtemető egyik kriptájában nyugszik jeltelenül Simon Lajos, a Gárdonyi Géza Csillaga Irodalmi Társaság elnök alapítója, Gárdonyi Géza barátja. Ugyancsak e temető adott nyughelyet Dáni Gézának a Nagytétényi Rudnyánszki-kastély első igazgatójának (a sírt az elmúlt években miután nem voltak örökösök felszámolták).

Az igazi titok: vajon hol rejtőznek Törley József, a híres budafoki pezsgőgyáros hamvai? A műemlék Törley-mauzóleum, amely egykor porait rejtette, az 1950-es évek második felében vandál pusztítást szenvedett. Az altemplomban lévő szarkofágból a csontokat kiszórták és a rokonok értesítése nélkül, a budafoki temetőbe szállították, majd elhantolták. Hogy hová? Nem tudja senki.

Itt lelt végső nyughelyre Térey Pál (1831-1883) honvéd huszárőrnagy, tudományos szakíró, lovag Czermann József (1853-1935) Budafok község bírája, aki sokat tett a magyar nyelv ügyéért, Mihalik Sándor (1869-1940) Budafok első helytörténésze, Záborszky Nándor (1883-1952) aki Budafok várossá válásakor 1926-ban a település első polgármesterévé választottak, Francois Lajos (1859-1921) és Francois Cézár (1869-1950), akik a Törley pezsgőgyárból kiválva 1886-ban megalapították a Francois pezsgőgyárat. Itt talált végső nyugalmat Vén Emil (1902-1984) impresszionista festőművész is, aki a Képzőművészeti Főiskola tanára is volt. Itt lelt végső nyughelyre Dr. Tóth Gábor (1920-2003), az Eötvös József Collegium igazgatója, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára, Tétény-Promontor helytörténetének kutatója (III. parcella, 3. sor, 1. sír).

A budafoki temető napjainkra lassan betelik. Megőrizni kötelességünk a múlt e darabját, hisz sokszor ékesen beszél településünkről, egykor itt élt őseinkről, városunk hírességeiről.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ