A Kispesti temető az 1920-as években kezdte meg működését, a valamikori község által adományozott 9,1 hektáros telken. Története folyamán a temetőt több alkalommal bővítették, így érte el ma már 15,9 hektáros területét.
Kispest település az 1870-es évek elején kezdett
kialakulni. 1873-ban ismerte el Pest vármegye közgyűlése Kispest néven,
mely Pusztaszentlőrinc csatlakozásával 1873 decemberében nagyközségi
státuszt nyert. 1950-ben csatolták Budapesthez.
Kispest első temetőjét 1872 február 25-én szentelte fel Tamásfy Mátyás
haraszti plébános, a mai Jézus Szíve plébánia templom helyén. Ez idő
tájt létesítették az Esze Tamás utca és a dr. Jahn Ferenc utca sarkán az
izraelita temetőt. Ezekbe a temetőkbe lőrincieket is temettek, ezért
hamar, kb. 20-25 év alatt beteltek. Ezután új területet kellett
kijelölni temetkezési helyül.
A XIX. század végén, az 1890-es években kezdte meg az lehunytak
befogadását a Zalaegerszeg utca 67-69. szám alatti Öreg temető.
A temető legmagasabb pontján lévő kőfeszületen magyar és német nyelven
olvasható: Isten dicsőségére emelték Kispest buzgó polgárai 1888. A
feliratból arra lehet következtetni, hogy feltehetően az első kispesti
temetőből került ide.
Sok nevezetes kispesti személyiség nyugszik az Öreg temetőben.
A teljesség igénye nélkül néhány közülük:
- Brandtner Pál főjegyző és fia Brandtner Ferenc orvos
- Győri Ottmár a Wekerle telep építésének vezetője, majd gondnoka
- Bánffy Dénes és Oláh Dénes miniszterek
- Holbesz József, Máté Károly, Bogdán Gyula lelkészek
- mezőmadarasi Madarassy László jogtudós, jogakadémiai tanár, író, utazó
és Kispest jegyzője
- Bódy János a kispesti színház alapítója, író
Az Öreg temetőt 1975-ben bezárták, ma már csak urna elhelyezésére van
lehetőség benne.
Az első temetők egyházi kezelésben álltak. Kispest lakosságának túlnyomó
többsége római katolikus volt, ezért a katolikus egyház tartotta kezében
a temetőket. Ennek ellenére felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül,
minden vallási közösség tagját saját egyházuk szertartása szerint
temették.
A Kispesti Új temető létesítésére a község 9,1 hektáros telket
adományozott. Története folyamán a temetőt több alkalommal bővítették,
így érte el a ma már tovább nem bővíthető 15,9 hektárt.
Az Új temető az 1920-as években kezdte meg működését. Területe a
Kolozsvár utcáig és a mai XVIII. Kerületi Darányi Ignác utcai házsor
telekhatáráig terjedt. Ehhez kapcsolódott a Kispesti Atlétikai Club
(K.A.C.) pálya mellett ma is meglevő izraelita temető.
A század elejétől több ízben a környező sportpályák területét csatolták
a temetőhöz.
1963-64-ben a Kolozsvár utca túloldalán lévő kukoricással bővült. Később
a két temető területét elválasztó utcarészt is megszüntették.
A ravatalozó épületet Kispest város az 1920-as évek második felében
létesítette az un. Speyer kölcsönből, melyet a város vezetősége a
település városias képének kialakítására vett fel. Az eredeti
ravatalozót és a teljes kiszolgáló részt 1985-ben átépítették.
A temető területén található a II. világháborúban elesett német katonák
parcellája (39-es parcella).
Képek
Hamarosan!