Az Új Köztemetőt 1886. május 1-én nyitották meg, s a század folyamán összesen öt alkalommal bővítették, így ma már mintegy 207 hektáron terül el, 301 parcellával. Máig kb. 3 millió elhunyt talált itt végső nyughelyet. A szabályos, geometrikus alaprajzi elrendezés, a derékszögű úthálózat által kialakított négyzetes parcellarendszer Czigler Győző műépítész 1903-ban készült tervei alapján valósult meg.

AJÁNLÓ

Fővárosunk és egyben Európa egyik legnagyobb temetőjének közkeletű elnevezése tulajdonképpen félrevezető: Rákoskeresztúrnak csak az egykori határán fekszik, egyébként pedig Kőbánya része. A múlt század végére a pesti Kerepesi temető (ma Nemzeti Sírkert) részint szűkké, részint dísztemetővé vált, ezért hozta létre Budapest vezetése az egykori Drasche téglagyár és a kőbányai szőlők közötti külső fekvésű területen az új, hatalmas kiterjedésű temetkezőhelyet.

Az Új Köztemetőt 1886. május 1.-én nyitották meg. Augusztus 6-án temették el az első halottat: Závoly Viktóriát, egy napszámos özvegyét a mai 53-as (jelenleg szóró-) parcella helyén. A temetőt a század folyamán összesen öt alkalommal bővítették, így ma már mintegy 207 hektáron terül el, 301 parcellával. Máig kb. 3 millió elhunyt talált itt végső nyughelyet.

A ma látható, monumentális bejárati épületegyüttest Hegedűs Ármin tervezte, a szobordíszek Maróti Géza munkái. Az oldalsó épületek homlokzatára Róth Miksa híres műhelyében készültek a Krisztus sírba tételét, illetve feltámadását ábrázoló mozaikok. A múlt század végén a bejárattól jobbra és balra olasz mintát követő, fülkés rendszerű sírboltok épültek, 1921-1925 között korszerű ravatalozót és hűtőházat létesítettek, Wossola Sándor tervei szerint.

A köztemetőből már 1903-ban elkülönítettek két parcellát katonai temető céljára. 1914-től, az I. világháború idején nem csak magyar hősi halottakat temettek ide, hanem a szövetséges központi hatalmak elesett katonáit, valamint az antant országokból származó, hazánkban elhunyt hadifoglyokat is. 42 nemzet fiai nyugodtak a rákoskeresztúri hősi temetőben, amely időközben 25 kat. holdra növekedett területével a második legnagyobb volt egész Európában, a szomorú emlékezetű franciaországi Verdun temetője után. A II. világháború ideje újabb friss sírokat hozott. 1955 után a hősi parcellák nagy részét felszámolták; ami megmaradt az ma is látható.

Az 1950-es években a politikai okokból halálra ítélteket, a koncepciós perek áldozatait majd az 1956-os forradalom és szabadságharc után kivégzetteket is az Új Köztemető félreeső parcellákban temették el. Így lett a 301-es parcella az 1958. június 16-án kivégzett Nagy Imre miniszterelnöknek és társainak nyughelye, melyet sokan keresnek fel a hősök ünnepélyes újratemetése óta azért, hogy leróják emlékük előtt kegyeletüket.

Az elmúlt évtizedekben a temetkezés számos újdonságát Rákoskeresztúron vezették be először. 1968-ban itt kezdte meg működését Debrecen után országosan a második, a fővárosban pedig máig is egyetlen krematórium. A létesítmény Pompás János tervei szerint épült; bővítésére az 1970-s években került sor. A hamvasztásos temetkezések növekvő számával megjelentek az urnasírok, illetve urna kripták is. Itt alakítottak ki először hant nélküli, úgynevezett amerikai típusú parcellákat, gyepesített sírfelülettel és álló síremlékekkel. 1984-től új kegyeleti lehetőség a hozzátartozók igénye szerint a hamvak hazavitele, illetve szétszóratása. Az első, hamvak szórására alkalmas parcella kialakítására az Új Köztemetőben került sor.

A központi főút képe kora reggel

2006. óta nyújt méltóságteljes nyughelyet a temetőben található Urna Pantheon, melyben Altemplom szerű nyughely váltható. Részletes információt itt talál.

A legtöbb hagyományos, illetve hamvasztásos temetés ma is Rákoskeresztúron történik. Évente 7-8000 elhunytat helyeznek itt végső nyugalomra. A hatalmas terület, a temetések nagy száma és az itt nyugvó neves személyek kisebb aránya miatt lányegesen nehezebb temetőséta-útvonalat javasolni, mint a Kerepesi vagy a Farkasréti temetőben. Gyalogos bejárásra a főkapuhoz közelebb eső parcellákat javasoljuk. Itt találjuk a volt katonai temető megmaradt részeit, valamint a legtöbb ismert személy nyughelyét is. Sokan keresik fel az Új Köztemetőt 1989. június 16., Nagy Imrének és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése óta azért, hogy a 301-es parcellában leróják emlékük előtt kegyeletüket.

A ravatalozók épülete 1921-1925 között Wossola Sándor tervei alapján épült. Az 1970-es években felújították, majd 2001-2002-ben több ravatalozó terem belső tere új drapériás burkolatot kapott. Jelenleg 10 ravatali terem áll a gyászolók rendelkezésére. A termekben nem csak ravatalozás történik, hanem lehetőség van elhunytak hamvasztás előtti megtekintésére, és sirató helyiségként is igénybe vehetőek. Évente összesen kb. 4000 elhunyttól búcsúznak ezekben a termekben.

A temető utolsó harmadának parcellái napjainkban cserjés, bozótos képet mutat, és az avatatlan szem el se hiszi, hogy tulajdonképpen temetőben jár. A sírok többsége itt száz évnél is öregebb, s ezeket - gondozás hiányában - már benőtte a természet. Ha leguggolunk és benézünk a bokrok alá, behajolunk a fák közé, még elvétve találhatunk pár egészben megmaradt sírkövet.

A Nemzeti Panteon elé faragott székelykapu
Felirata: "Csak magyar lélekkel léphetsz át ezen a kapun"

 

A 301-es parcella

A temető legutolsó parcellája, a híres 301-es parcella, ahol az 1956-os forradalmat követő megtorlás sok-sok áldozatát temették el, s amely a magyar nemzet egyik legfontosabb történelmi emlékhelye. Itt található a kivégzett miniszterelnök, Nagy Imre sírja is. (lásd: 1956-os forradalom és szabadságharc).

A Pesti Srácok emlékhelye
A parcellában 1992. június elejére készült el a Jovánovics György alkotta emlékmű, amely a Történelmi Igazságtétel Bizottság 1989-es pályázatának nyertese volt.

A tanult ember számára pusztán a parcellaszám említése is egyértelműen azonosítja a hely történelmi jelentőségét. Aki csupán a 301-es parcella kifejezést hallotta, az is tudja, hogy ide temették el az '56-os forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnökét, Nagy Imrét. A parcella nem csak a nemzeti harc, bukás és feltámadás szimbóluma, de jelképe a nemzet sok évtizedes kettészakítottságának is. A megtorlás áldozatai közül itt nyugszik többek közt Angyal István, Iván Kovács László, Dudás József, Nickelsburg László, Szabó János, Mansfeld Péter és Tóth Ilona is. 2008-ban a Nemzeti Emlékhely Bizottság döntése következtében levették a 301-es parcella névtábláit, mert a nevek 30-40 százaléka köztörvényes bűnözőké és háborús bűnösöké volt, nem csak a kommunizmus áldozatai szerepeltek rajta.

Az '56-os áldozatok sírhelyei

A forradalom leverése utáni megtorlások során a kivégzetteket különböző időpontokban temették el a 310-es parcellában. A hatalmas temető legutolsó, a bejárattól a legtávolabb eső, elvadult, felhasználatlan parcellában helyezték őket végső nyugalomba. Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst 1958. június 16-án végezték ki és a Kozma utcai Kisfogház udvarán temették el. A hant fölé egy autónyi rossz irodabútort, limlomot hánytak. 1961. február 24-én titokban kiásták a koporsókat, köréjük kátránypapírt drótoztak és átvitték a szomszédos Új Köztemető 301-es parcellájába, ahol hamis nevek alatt jeltelen sírba ismét elásták. A 23. sor 8-as sírhelyébe Naszladi Péter fedőnéven helyezték el Gimes Miklós és Maléter Pál koporsóját (Maléter került alulra) a 23. sor 9-es sírhelyébe Borbíró Piroska fedőnéven temették el Nagy Imrét. E fedőneveket a temető igazgatósága kapta meg, más nyilvántartásban nem szerepeltek. A módszer alapján a sírhelyeket előre megrendelték, név nélkül vagy fiktív néven, a sírgödröt kiásatták, az elhantolást pedig rendőrök végezték.

Maléter Pál, az 1956. novemberi harmadik Nagy Imre-kormány honvédelmi miniszterének sírja

Rainer M. János történész szerint a politikai okokból kivégzettek jeltelen elhantolásának ekkor már jó tízéves gyakorlata volt Magyarországon. Ezt igazolja, hogy a 301-es parcellában nem csak az 1956-os forradalom utáni megtorlás áldozatait temették. Itt nyugszik például Pógyor István, a Keresztyén Ifjúsági Egylet cserkészvezetője is, aki 1953-ban halt meg a kommunista rezsim börtönében, de sírjának helyét csak 1989-ben tudhatták meg a hozzátartozók. Itt nyugszik az állam elleni összeesküvés vádjával 1950-ben kivégzett vitéz Tóth Lajos, a légierő századparancsnoka, becenevén "Drumi" is.

Emlékoszlop és felirata

1981-ben a Belügyminisztérium megbízott embere kutatást végzett a sírok megtalálása érdekében, mely nem vezetett eredményre. 1988 nyarán indult meg belügyminiszteri parancsra a sírok újabb felkutatása. Mivel a Belügyminisztériumnak semmilyen információja nem volt a sírok helyét illetően, ezért szükségessé vált a nyomozás szélesebb körű lefolytatása. Pajcsics József ezredes, aki 1988 nyarán a belügyminisztérium vizsgálati osztályának helyettes vezetője volt, arról számolt be, hogy a kutatáshoz egy napra engedélyt kapott a betekintésre a Nagy Imre-per irataiba a minisztérium titkos adattárában. A "Darázsfészek" nevű dossziéban talált meg két térképvázlatot és egy kézzel írott jelentést, amelyek alapján végül sikerült megtalálni a sírt. E kutatás a közvélemény teljes mellőzésével, maximális titoktartás közepette folyt le.

Pajtics elmondása alapján tudjuk, hogy a területet magas fű és cserje borította, és még a 301-es parcella határait sem lehetett megállapítani. A sírok helyét besüppedt talaj jelezte, s ide gazos földúton lehetett eljutni. Öt évvel korábban Vásárhelyi Miklós hasonlóan fogalmazott az Irodalmi Újságban: "A talaj csupa láthatatlan, gazzal benőtt lyuk, üreg, s egy-egy beomlott gödör mélyén nyugszanak az 1956-os forradalom kivégzett mártírjai”.

Kihelyezett tábla

Az elhunytak kihantolása 1989. március 29-én kezdődött meg. Nagy Imre sírjának kiásásánál szakemberek és a család néhány tagja vett részt. Az esemény a sajtó és a nyilvánosság teljes kizárásával zajlott le. Az egyetlen kivétel Ember Judit filmrendező forgatócsoportja volt, akik ott lehettek a munkálatok alatt, viszont a temetésig nem hozhatták nyilvánosságra felvételeiket. Április elsején a családtagok azonosították Gimes Miklós és Maléter Pál földi maradványait, majd április 6-án a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) titkára, Hegedűs B. András sajtótájékoztatón jelentette be, hogy befejeződött Nagy Imre és társai holttestének exhumálása, ám a hivatalos azonosítási eljárás még hetekig is eltarthat. A TIB és a családtagok kérték, hogy az említettek mellett még tizenkét áldozat földi maradványait azonosítsák, hogy június 16-án együtt temethessék el őket. (lásd: YouTube)

A további munkálatok 1989. március 30-án folytatódtak, ahol Gimes Miklós és Maléter Pál (301/2), április 1-jén pedig Szilágyi József sírját (301/3) tárták fel. 1989. április 6-án fejeződött be a Nagy Imre és az ő perével kapcsolatban meghaltak és a parcellába temetettek (Gimes Miklós, Maléter Pál, Szilágyi József és Losonczy Géza) kihantolása.

A testek arcukra fordítva feküdtek a sírban, kezük drótkötéllel volt átkötve. Nagy Imrét egy fennmaradt protézise és a koponya megegyeztetésével sikerült azonosítani. Losonczy esetében a boncolás során végzett beavatkozások azonosítása segített.

Az 1956-os Nemzeti Panteon sírhelyei

1984, 1985, 1986-os évszámú, nevekkel ellátott fejfák

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ