A Pestlőrinci temető szép fasoraival, épületeivel, a különféle temetkezési lehetőségek szolgáltatásával egy szépen rendezett, ápolt nagyvárosi temető, mely számos köztiszteletben álló helyi lakosnak ad végső nyughelyet. A régen még önálló településen több temető is működött, amelyeket 1950-ben bezárták, majd később teljesen meg is szüntették. Ebben az évben vált Pestszentlőrinc Budapest városrészévé (XVIII. kerület) és temetője a Fővárosi Temetkezési Intézet kezelésébe került. 1960-ban újabb területek hozzácsatolásával bővült a temető és elérte a mai 19,3 hektár nagyságot.
A XVIII. Század elején ezt a települést
Pusztaszentlőrincnek nevezték, mely a Grassalkovich család gödöllői
uradalmához tartozott. Központja a majorság volt, ami helyet adott az
itt lakók temetkezésének is. 1909-től Pestszentlőrinc önálló nagyközség,
majd 1935-től megyei jogú város lett.
A település régebbi temetői közül legjelentősebb az Üllői úti római
katolikus temető volt, amely a mai Sallai utca Üllői út Iparvasút utca
Szamos utca által határolt területen működött. Szemere Miklós
földbirtokaiból adományozta ezt a földet a lakosság számára azzal a
kikötéssel, hogy ide felekezeti megkülönböztetés nélkül bárki
temetkezhessen. Átadása és felszentelése 1906-ban történt meg.
Itt temettek el számos hős katonát, akik a II. világháborúban estek el,
valamint sok lőrinci polgárt és közéleti személyiséget. Sokszor
megfordult ezen a helyen Ady Endre, aki apósa Boncza Miklós sírjához
gyakran ellátogatott a lőrinci temetőbe. Ez volt a település fő
temetkezési helye 1945-ig. Közvetlen mellette húzódott az izraelita
temető, ami teljesen külön működött. A Ganz-kertvárosi másik régi temető
a mai Alacska út Ganz Ábrahám utca találkozásánál jött létre, méreténél
fogva lényegesen kisebb jelentőségű volt.
Mivel ezek a temetkezési helyek fokozatosan kezdtek betelni, új terület
kijelölésére volt szükség. Így nyitották meg 1945 márciusában a mai
Pestlőrinci temetőt, melyet elhelyezkedésénél fogva a lakosság
kavicsbányai temetőként emlegetett. Ekkor építették a ravatalozót,
melynek harangtornya fából készült, népies stílusban. A főbb útvonalakat
fásították, platán, juhar és akár fasorokat ültettek a parcellák mentén.
A temetőben kertészet működött, üvegházakban és szabadföldi kiültetésben
termesztették a sírgondozáshoz szükséges növényanyagot.
A régi lőrinci temetőket 1950-ben lezárták, majd később teljesen
megszüntették. Ebben az évben vált Pestszentlőrinc Budapest városrészévé
(XVIII. Kerület) és temetője a Fővárosi Temetkezési Intézet kezelésébe
került. 1960-ban újabb területek hozzácsatolásával bővült a temető és
elérte a mai 19,3 hektár nagyságot.
Újszerű kezdeményezés volt a ravatalozó szomszédságában kialakított kis
park, hamvak szórásos temetése céljából, melyet külföldi példa nyomán
valósítottak meg itthon, először a Pestlőrinci temetőben. Az elképzelés
szerint a hamvak kijuttatását gépészeit megoldás nélkül, egyszerű kézi
szórással akarták elvégezni. A szórásos temetés bemutatjója 1979.
októberében volt, de nem emberi hamvakkal történt. Végső megvalósítására
mégsem itt, hanem a Rákoskeresztúri Új köztemetőben került sor évekkel
később 1984-ben, ahol már gépészeti berendezések segítségével juttatták
ki a hamvakat. A szórásos temetkezési mód azóta széles körben
elfogadottá, ismertté vált. A lőrinci temetőben kialakított kis park az
1-es parcellában ma is eredeti formájában látható.
A ravatalozó felújítására az 1980-as évek végén került sor, az épület
szerkezetében és belső elrendezésében lényeges változás nem történt.
A temető számos köztiszteletben álló helyi lakosnak nyújtott végső
nyughelyet. A teljesség igénye nélkül néhány név közülük:
- Somogyi László rom. kat. Kanonok, plébános, Pestszentlőrinc első
díszpolgára
- Dr. Vereczkey (Wimmert) Béla Pestszenlőrinc első katolikus plébánosa
- Borics Pál szobrászművész
- id. Mányoki Sándor templomépítő református lelkész
- ifj. Mányoki Sándor lelkipásztor
- Mányoki György László lelkipásztor
- Sonnevend Gyula alpolgármester
- Horváth Kálmán alpolgármester
A felsorolt személyek életükben sokat tettek a kerület szellemi, lelki
és anyagi felemelkedéséért. A temetőben külön parcellában nyugszanak a
II. világháborúban elesett orosz hősi halottak.
A Pestlőrinci temető szép fasoraival, épületeivel, a különféle
temetkezési lehetőségek szolgáltatásával mára rendezett, nagyvárosi
temetővé fejlődött.
Ravatalozó
A Pestlőrinci temető 2 ravatalozó termét 1945 márciusában építették. Harangtornya fából készült, népies stílusban. A kápolna jellegű, ún. nagyterem központi falát mozaikkép díszíti, amelyen Szent Mihály arkangyal látható. A készítő személye sajnos máig nem ismeretes. A ravatalozó felújítására az 1980-as évek végén került sor, de az épület szerkezetében és belső elrendezésében lényeges változás igazából nem történt.
Képek
Hamarosan!