A főbejárattól eltekintve az épület mind a négy égtáj felé egyező homlokzatú. Mind a négy oldalán két-két, összesen nyolc kőből faragott, nagy kopjafaszerű pillér áll, a tövében az ősmagyarok: a Hét Vezér és Árpád őrző szellemének jelképei.
Egyben lámpatartók a homlokzatok látásvilágítására
belső lépcsővel. Az építőstílus abból az ősi és még mindig aktuális
közép-ázsiai kultúrkörből való, amelybe a hunoknak és a honfoglaló
magyaroknak művészete is tartozik. Jellemző a kiegyensúlyozott,
harmonikus nyugalom.
Az együtteshez kétoldalt széles rámpák vezetnek, amelyek végén lépcső
vezet fel a kőfallal övezett, nagy kiterjedésű teraszra, erről a
szintről közelíthetők meg a sírboltok. A nagy teraszról strázsáló
pilonok között ünnepélyes lépcsők visznek fel mind a négy oldalon az
emlékterekhez. Az alaprajz kilenc-osztatú négyzet, amelynek sarkain kör
alakú és nyolcszögletű terek vannak.
A felfelé négyzetből nyolcszögbe átmenő, folyamatosan szűkülő központi
csarnokteret fél-oszlopok tagolják, a sarkokban falfülkék. Fent nagy
opeion-nyílás található, e felett sávosan szűkülő tamburon szamárhátíves
ablakokkal áttört, nyolcszögű kupola ül, csúcsán a magyar koronával. Az
ünnepélyek csarnokát a Feszty-körkép, A magyarok bejövetele uralja.
Körülötte kisebb emléktermek tagolt falú, kazettás mennyezetű terek, a
mennyezethez közeli ablaksorral. A tereket kívülről mellvédes
pillérfolyosó övezi.
Az együttes nagy teraszaival, egyre szűkülő-magasodó tömegelemeivel
terasztemplomra hasonlít. A környezeti adottságok miatt kialakítása
eltér a Gellért-hegyi Nemzeti Panteon-tervtől, s teljesen központos,
„klasszikus" elrendezést mutat. Nem merül fel a városképbe illesztés
kérdése sem: ez a hegytetőn álló, magányos Walhalla. A használt
építészeti elemek ugyanakkor nagyrészt azonosak Gellért-hegyi tervéivel,
az épület mégis egészen más benyomást kelt. A stílus expresszívebbé
vált: síkokkal metszett tömegek, egyenes vonalak jellemzik az épület
kontúrját.
Medgyaszay határozottan a faépítészet - fafaragás - irányába mozdult el.
Nincs rátét-plasztika vagy rátét-tagozat, minden díszítés az alapsíkból
van kimetszve. Monumentális egyszerűsége nem építettséget, inkább
egyetlen tömbből kifaragott mivoltát mutatja, ami Egyiptomban, a
görögöknél és India építészetében is megfigyelhető a sziklatemplomok
architektúráján. Figyelemre méltó, hogy az alaprajzi kialakítás is
megfelel a Vasztu/Vaszati, az évezredes védikus írásokon alapuló indiai
építési tudomány elveinek. A kompozíció szerkesztettsége, az arányok
biztos megválasztása töretlenül mutatja Medgyaszay formaalakító
tehetségét. Pályaterve az utolsó próbálkozása az „évszázados nemzeti
óhajtás" megvalósítására.