Története
Az 1720-as években Pest városának első téglavetője és téglaégető kemencéje volt itt. Tégláit a törökök alóli felszabadult Pest újjáépítéséhez használták fel. A téglaégetők a közelben kezdtek el letelepedni földszintes vályogházaikban, így közvetlenül adódott a lehetőség, hogy a későbbiekben itt alakuljanak ki a terjeszkedő Pest újabb városrészei.
Pest és az attól keletre eső területek egy 1761-es térképen
A városfalon kívül eső területeken ekkor a pesti lakosság gyümölcsösei, kertjei voltak, míg ettől kijebb szántók és legelők húzódtak. Ezek vízellátását a Rákos-árok biztosította. Ez nagyjából a mai Nagykörút vonalát követte, ami korábban a Duna egyik fattyúága volt. A XVIII. század vége felé ezt már betemették, de hírmondóként maradt még néhány kisebb tavacska a meder mentén.
Ezen az 1793-as térképen is szerepel egy tavacska "Tegel Laken" néven,
közvetlen a Rókus-kápolna és kórház mögött, a mai Rákóczi tér előterében
(a térkép által látható, hogy a környék ekkor még jelentős részben csak
kerteknek adott otthont)
Az 1800-as évek elejétől kezdve folyamatos volt a
területre való beáramlás, a különböző népek letelepedése. A földeket
fokozatosan felparcellázták, majd a téglavetés forrásait, az
agyaggödröket is betemették. A terület további fejlődését nagyban
segítette, hogy több, országos út is keresztülhaladt rajta: a Kerepesi
(ma Rákóczi) út, a Major (ma Baross) utca és a Szolnoki, vagy Hatvani
(ma Üllői) út. Az Alföldről is ezeken az utakon érték el az árusok a
várost, ahova az állataikat és egyéb portékájukat hozták eladni a négy
országos hetivásárra.
1785-ben Pestről (a mai Deák tér és Erzsébet tér környékéről)
hivatalosan is áthelyezték az állatvásárokat a Sertéskereskedő utcába
(mai Népszínház utca) és az ettől délre eső területekre, ugyanis ezt a
vidéket terméketlen futóhomok borította, így másra nem is volt alkalmas.
A mai II. János Pál pápa téren, a Teleki téren, a Rákóczi tér környékén
nyüzsgő városrész jött létre, ahol vásáronként akár 15-20000 ember is
megfordult. Míg 1830 körül 10000 állatot adtak el évente, addig ez a
szám 1840-re 68000-re emelkedett. Gyakorlatilag Pest állatkereskedelme
itt összpontosult, a városrész ekkor kapta a Nagyvásártér nevet, amely a
Kerepesi temetőtől a Nagykörútig tartó területet ölelte fel.
Az
1838-as árvíz
hatalmas pusztítást végzett a kültelki vályogházak közt, különösen a
Rákos-árok mentén. Az voltaképp kitűnő lehetőséget teremtett az akkori
Józsefváros térszerkezetének újragondolására. A Siviene Markt (ma
Rákóczi tér) tulajdonképpen ekkor, 1840 körül nyerte el mai formáját.
Végül az idők folyamán több nevet is viselt: 1850-től Kalber Markt
(Borjúpiac), majd 1866-tól Borjú térnek hívták. Mai nevét 1874-ben
kapta, az 1867-es Kiegyezés utáni hazafias érzületben, II. Rákóczi
Ferenc iránti tiszteletből.
A Rákóczi tér helye egy 1856-os térképen
Az árvíz utáni újjáépítés során olyan utcahálózatot terveztek, amely szervesebben kapcsolódik össze a szomszédos városrészekkel. A Duna volt medrének a rendezése is elkezdődött, nyomvonalán indult meg 1872-ben a Nagykörút építése, melynek egyetlen fás része a Rákóczi tér maradt. Hogy el tudjuk képzelni az akkori világ Józsefvárosát, a Nemzeti Színházról készült 1875-ös fénykép részletei tanúskodnak:
A Nemzeti Színház falusias házikók közé ékelődve magasodik a város fölé
(egy szinte hihetetlen s mára nyomtalanul eltűnt világ képe rajzolódik
ki előttünk)
A Nemzeti Színház Blaha Lujza tér felé eső sarka: a faléckerítéses házak
helyén húzódik pár év múltán a Nagykörút
A Rákóczi tér és környéke egy 1884-es térképen. A későbbi József körút
vonalán ez volt az egyetlen fásított tér
(a térkép érdekessége, hogy a Nagykörút ekkor még csupán tervezett út
volt, de még nem épült ki)
Budapest urbanizációjának egyik további eseménye, hogy a városvezetés
elhatározta, hogy az addigi nyílt árusítású, az alapvető köztisztasági
és közegészségügyi elvárásoknak megfelelni nem tudó piacokat bezárja,
majd épített vásárcsarnokokba tereli. 1895-ben 44 db ilyen piac létezett
Budapest területén, ahol évszaktól függően 4500-8000 árus működött
(számuk 1919-ig 17-re csökkent). A növekvő város szervezettebb
élelmiszerellátása érdekében, valamint a szörnyű higiéniai állapotok
felszámolása miatt volt rá szükség, ezért a Fővárosi Közmunkák Tanácsa
kerületi csarnokrendszer kiépítését határozta el. 1890-ben a főváros
felkérésére Czigler Győző műegyetemi tanár tett javaslatot az új
vásárcsarnokok helyére, többnyire az addig működő piacok
szomszédságában. Ennek nyomán 1897. februárjában öt modern vásárcsarnok
nyitotta meg kapuit.
A szabadon álló, négy irányból megközelíthető, öthajós csarnoképületet
Rozinay István és Klunzinger Pál tervezte. A jobb jövedelmezőség
érdekében egyéb funkciókat is elláttak a kerületi csarnokok, így a
Rákóczi téri is: bérlakásokat alakítottak ki az emeleten, s vendéglőket,
kávéházakat a földszinten. 375 állandó és 55 ideiglenes árusítóhely volt
az épületben, a pincét raktározásra használták, a sarokpavilonokban
kapott helyet az áruvizsgáló, a rendőr, a csarnokfelügyelet és az
elsősegélyhely.
A Rákóczi tér és a vásárcsarnok 1899-ben
(a Központi Vásárcsarnok után a Rákóczi téri csarnok lett a II. számú,
melynek körzetében egyidejűleg felszámolták a Rákóczi téri, a Mária
Terézia téri, a Teleki téri, a Mátyás téri és az Újvásár téri piacokat)
A város parkosításai során általában egy centrális teret alakítottak ki, melyet aztán fák kísértek körben. Így nézett ki akkoriban a Rákóczi tér is, amely a Nagykörút egyetlen nagyobb zöldfelülete is volt egyúttal. Alacsony kerítés határolta a füves részeket, jelezve, hogy a csupán fű egy látványelem, nem pedig járófelület.
A tér 1900 körül, még kisebb facsemetékkel
(a régi képeken feltűnő kis facsemeték napjainkra nagy fákká nőttek:
ezen a téren kivételesen nem az akácok, hanem a platánok dominálnak)
A tér 1913-ban, immáron nagyobbacska fákkal
A tér házainak kialakítása illeszkedik a Nagykörút épületeinek eklektikus-historizáló stílusához. 1900-ban nyílt a tér sarkán Budapest első autószalonja, az Automobile Union de Paris, amely Daimler, Peugeut, Boilée de Dion és Darraque kocsikat árult.
Az Automobile Union de Paris
Herskovics Ignác cégtulajdonos a vásárcsarnok előtt
1911-ben a Rákóczi tér 4. szám alá költözött a Magyar
Királyi Állami Nőipariskola, ahol 4-500 hallgató oktatása vált lehetővé.
A historizáló épületet Pártos Gyula tervezte, a magyar szecesszió vezető
építészének, Lechner Ödönnek munkatársa, és jelenleg is iparművészeti
szakközépiskola működik benne.
És bár a tér Rákóczi nevét viseli, a neves hadvezér itt mégsem kapott
szobrot. 1922-ben kialakítottak a tér közepén egy helyet, de oda nem
szobor, hanem egy horganyból öntött és Ybl Miklós által tervezett kút
kapott helyet, amely eredetileg a Pesti Hazai Első Takarékpénztár
Egyesület Egyetem utcai palotájának udvarát díszítette. Ennek - a négy
évszakot ábrázoló - szobrait idősebb Mátrai Lajos szobrász mintázta.
A Rákóczi tér és a kút egy 1944-es fényképen (kép: Fortepan)
A kút az ostrom alatt megsemmisült
A városrendezés előnyei ellenére, a terület
mesterséges alakítása, az organikusan szerveződő utcák megszakítása és a
közelben lévő Blaha Lujza téren 1926-ban felépült Corvin nagyáruház,
valamint a nagyvárosi élet új igényei miatt a Rákóczi téri csarnok
1936-ra szinte teljesen elnéptelenedett. Ekkor merült fel, hogy uszodává
alakítsák át, ami végül elmaradt.
Az 1956-os szabadságharc során a téren temették el ideiglenes jelleggel
a harcban elesett embereket.
A korábban a Várban álló, de a második világháború során megsérült és
elbontott Halászó gyerekek kútját a Rákóczi téren állítják fel
újra 1957-ben, a korábbi Négy évszak kút helyén. Két évvel
később, 1957-ben véglegesen fel is állították a téren (a szobor 1976-ig
állt a téren, majd visszavitték a Királyi-palota előtti, felújított
teraszra).
A Halászó gyerekek kútja, Senyei Károly műve
A vásárcsarnok 1988 május 6-án éjjel műszaki hiba miatt leég. A vásárcsarnokot nem bontották el, hanem Tokár György és Hidasi György építészek tervei alapján felújították, majd 1991. július 25-én ismét megnyitották.
A tér látványa 2003-ban a magasból
2013. február 6-án adták át a 3800 négyzetméteres
Rákóczi téri mélygarázst, amely 98 férőhelyes és 1,2 milliárd forintból
épült meg, s a 4-es metró ottani állomásához kapcsolódó parkolási
igényeket és forgalmat szolgálja ki. A mélygarázst a Budapesti
Közlekedési Központ üzemelteti; az építési költségekből mintegy 250
millió forintot a Csarnok és Piac Igazgatóság adott, 995 millió forint
pedig a 4-es metró beruházásából emeltek ki. Autóval a garázsba a tér
Vásár utca felőli oldalán lehet behajtani, a kijárat a Déri Miksa utca
felé vezet. Gyalog a Vásár utca felől vagy közvetlenül a Rákóczi térről
is megközelíthető a létesítmény. A mélygarázs éjjel-nappal üzemel, a
várakozás óránkénti díja reggel 6 és este 8 óra között 300, éjszaka
pedig 150 forint. Lesznek havibérlet-konstrukciók, olcsóbb parkolási
lehetőséget kínálva.
A 4-es metró építésekor nagy vitát váltott ki, hogy a metrókijárat ferde
vasbeton tetőzete kitakarja a körút felől a vásárcsarnok látványát. A
tervezők persze ezzel számoltak az építkezés előtt: megnézve a korabeli
képeket, látható volt, hogy a csarnok 1894-es átadása után hamar
teleültették fákkal a teret - azaz már akkor sem volt cél a csarnok
főhomlokzatának láttatása a körút felől. Egy másik érvük az volt, hogy a
főhomlokzat nem a tér közepe felé néz. A tér ugyanis nem szabályos
négyzet alakú, így a csarnok tengelye nem esik egybe a tér
középtengelyével.
A tér látványa 2014-ben a magasból (kép: Vanik Zoltán)
A 4-es és 6-os villamosok megállója a Rákóczi téren (kép: Hampage.hu)
A Rákóczi téri mélygarázs (kép: BKK)
Tarlós István főpolgármester mondta a mélygarázs
átadóján: „Remélem, a mélygarázs átadása azt is mutatja, hogy a főváros,
a BKK és a BKV vezetése valóban minden tettével azon van, hogy az itt
élők, ide munkába vagy látogatóba érkezők esztétikusabb, szebb városban
lakjanak, illetve városba érkezzenek, ahol a közlekedés az eddiginél
kisebb gond, a parkolás pedig nem órákig tartó helykeresés”.
Képek
Hamarosan!