A Pest és Buda közötti szakaszon a folyó medre nagyon elfajult volt. A
szétágazó, sekély medrű, zátonyokkal és szigetekkel szabdalt Dunán a
fentről érkező víz és jég nem tudott gyorsan levonulni. A sekélyebb
részeken jégdugók képződtek, ahol a jég hamar feltorlódott és
visszaduzzasztotta a fentről érkező vizet. A Soroksári-Dunaág volt
akkoriban a jégdugó-képződés szempontjából az egyik „leghírhedtebb”
mederszakasz.
A városban az addig legnagyobb jeges árvíz 1775-ben vonult le, vagyis
közel egy emberöltővel korábban, így az idő távlatából nem csoda, hogy
halványultak a pusztítás emlékei, és egy hasonló árvíztől való
félelemérzet is csökkent. A lakosság körében és bizony a városvezetésben
is a hamis biztonságérzetet erősítette az, hogy az 1775. évi jeges ár
után Pestet megerősített védőgáttal vették körül. Budán ez nem valósult
meg.
Szakmai körökben viszont már 1775 után egyre gyakrabban felmerült a Duna
szabályozásának gondolata, a folyó menti települések védelme érdekében.
Ennek egyik legfőbb szószólója Vásárhelyi Pál volt, aki 1838. március
elején, az Atheneumban indult cikksorozatában szinte megjósolta egy, az
1775. évinél nagyobb árhullám levonulását, legfőbb okának a rendezetlen
meder következtében kialakuló jégdugókat tartotta.
Óbuda, Buda és Pest akkori kiterjedése
Az árvíz kiterjedése 1838-ban
Március 13.
Március 13-án … öt órakor újra megindult s nemsokára tornyosulni kezdett, valamint törni és forrni a jégtömegeket duzzadva emelő s újra szétzúzó hatalma a dühöngeni készülő Dunának. A víz partjain már túllépett, a bőszült folyam a váci töltést már átszakította, de a jég folyvást haladván, a nézők csoportja s majd minden azt hitte, hogy mérgét már kiöntötte. Ezen reményben színházba mentem, s még nem vala vége a darabnak, midőn híre futamodott, hogy a víz már a városban van
Wesselényi Miklós
A Nemzeti Színház komédiásait nem különösebben zavarta ez a “kis
közjáték". Csak akkor szakították meg előadásukat, amikor a víz betört
az épületbe.
A víz először az alacsonyabban fekvő belvárosi területeket öntötte el -
a mai Deák Ferenc utca, Váci utca térségét -, majd miután átszakította a
váci gátat (a mai Lehel tér környékén) északi irányból is megindult a
város felé.
Március 14.
Tetőzéskor Józsefváros, Ferencváros és Terézváros alacsonyabban fekvő
részeit két méternél is magasabb víz borította. A pesti oldalon a
legmagasabb vízborítottság általában véve a mai Nagykörút mentén volt,
ugyanis ezen a területen a Duna egy kiszáradt mellékága húzódott, amely
a környező területhez képest alacsonyabban helyezkedett el. A
legmagasabb értéket (2,6 métert) a vízállás Ferencvárosban érte el.
A szervezett mentés csak az árvíz másnapján (14-én) indult meg, ugyanis
a lakosság és nem utolsó sorban a város vezetése bízott a megerősített
védtöltésekben, így nem készültek fel ilyen méretű árvízre. A Pestet
határoló védtöltéseket év elején ugyanis megerősítették, a töltés
magassága elérte az addigi legnagyobb, az 1775-ben levonult jeges árvíz
szintjét. 1838-ban azonban ez sem volt elég, a gátak nem bírták a
nyomást, több helyen is átszakadtak, utat engedve az árnak. Látva Pest
város vezetésének fejetlenségét, a mentés és a segélyezések
megszervezésére és irányítására József nádor Lónyai Jánost nevezte ki
árvízi királyi biztosnak.
A mentés és a menekülés csónakokon történt: a „cél” az erősebb belvárosi
házak emeletei, padlásai, valamint a külvárosban lévő, vagy magasabban
elhelyezkedő épületek voltak. A Ferencvárosból és a Józsefvárosból
menekülök jelentős része a mai Orczy téren álló Ludoviceum – nem sokkal
azelőtt elkészült – épületében talált menedéket.
Csak itt mintegy 10 ezer embernek nyújtottak menedéket és élelmet, erre
emlékeztet a főbejárati kapualjban ma is látható tábla. De a belváros
területén lévő templomok, rendházak is zsúfolásig megteltek
menekültekkel, hiszen ezek jóval erősebb szerkezetű, így a víznek jobban
ellenálló épületek voltak, mint a belvárost akkor jellemző vályogházak.
Ilyen jelentősebb árvízi menedékhely volt többek között a deák téri
evangélikus templom vagy a mai Ferenciek terén álló ferences rendház és
templom.
Wesselényi így ír az árvíz második napjáról: „Már ekkor kezdettek a
házak omlani s düledezni. Ezeknek ropogása, rohanása, a vízt közt
emelkedő porfellegek, a rémítő sikoltás, sírás, ordítás borzasztó képét
mutatta a duló enyészetnek”
Strasser F. kőrajza
Pesten az árvíz súlyos csapást mért a kereskedőkre is. Ugyanis a március
19-re meghirdetett József napi országos vásár elmaradt, a felhalmozott
áru jelentős része tönkrement a vízben, ami a tőkehiányos kereskedőknek
súlyos veszteséget jelentett.
A Duna hazai szakaszán - különböző mértékben ugyan -, de végigpusztított
a kiáradt folyó. Összesen több mint 10 ezer ház semmisült meg, és
további közel négyezer megrongálódott. A becsült kár 14 millió forint
volt, de egyes becslések szerint ez az érték valójában ennél jóval
nagyobb, akár 70 millió forint is lehetett. A megsemmisült házak negyede
Pestre jutott, és a 153 halálos áldozatból 151 szintén Pesthez kötődik.
(Johann Hürlimann színezett akvatintája)
(a vízszint jelző tábla a bal oldali rácsos ablak mellett, a korlát
fölött jelzi az 1938-as árvíz egykori szintjét)
(a kép érdekessége, hogy ábrázolja a Gellért-hegy tetején az egykori
Csillagda (csillagvizsgáló) épületét)
Jobbra: Soroksári utca, a mai Ráday utca, az árvíz után (Szemben a régi
ferencvárosi templom)
Holló Barnabás alkotása (1895)
Az újjáépítés szigorú szabályok alapján indult meg. A Szépítő Bizottság
többek között megtiltotta a belvárosban a vályog használatát, de a
külvárosban is csak a támpillérek közötti fal kitöltésére lehetett
használni, ugyanis korábban az épületek jelentős része vályogból
készült, így nem csoda, ha nem tudtak sokáig ellenállni az árhullámnak.
Szigorú előírás volt többek között a falak vastagságára, a
belmagasságra, a házalap mélységére vonatkozólag is. Bármilyen
építkezést csak hivatalosan engedélyeztetett tervrajz alapján lehetett
elkezdeni.
Még abban az évben helyreállították és megerősítették a védtöltéseket,
de a fővárosi Duna-meder rendezése, a települések árvízvédelmi
szempontból való biztosítása még több mint harminc évet váratott magára.
Igaz, hogy 1838-ban kiírtak egy pályázatot a Pest Budai Duna-szakasz
rendezésére, de mivel a beérkezett pályázatok minősége messze alulmúlta
a várakozásokat, nem történt további lépés az ügyben. Az 1839-40 évi
országgyűlés napirendre tűzte a magyarországi folyók szabályozásának
ügyét, aminek eredményeképpen törvény született arról, hogy meg kell
vizsgálni az ilyen irányú szükséges munkálatokat.
A különböző érdekeltségű csoportok között dúló viták annyira elhúzódtak,
hogy a Lánchíd két oldalán létesített több száz méter hosszú kőparton
kívül, 1872-ig gyakorlatilag nem sok érdemi lépés történt.
Végül a kiegyezés után, 1870-ben elkészültek az új szabályozási tervek,
és 1872-ben az országgyűlés döntött a munkálatok elkezdéséről is,
melynek keretében többek között elzárták a Soroksári-Dunaágat, ezzel
megszüntetve a legveszélyesebb jégtorlasz-képződési helyet. Megépült a
Margit-híd és a hídtól a Vámház térig tartó szakaszon beszűkítették a
folyót, kiépítették a partfalat. A munkálatok „tesztelésére” nem kellett
sokat várni. 1876 kemény telét nagy jeges árhullám követte, amely
március 9-én tetőzött Budapestnél. A jég Ercsinél és Budafoknál
torlódott fel, és a visszaduzzadt víz elsősorban Budán és Óbudán okozott
kárt, a még alacsonyabb rakpart miatt. A pesti oldal viszont „szárazon
megúszta”. A sokévi munkálatok eredményesnek bizonyultak.
Már jórészt eltünedeztek az 1838-as nagy pesti árvíz szintjét jelölő
táblák a ferencvárosi házakról, talán csak egy van még meg a helyén, a
Kinizsi utca 31-ben. Az utolsó előtti darab pedig a Ferencvárosi
Helytörténeti Múzeum kiállításán. Kevesen idézték meg a 170. évfordulón
a Duna nagy pusztítását, de az Erkel utcai kis gyűjtemény igen.
Ferencváros nem feledhet, annak idején ez a városrész szenvedte el a
legnagyobb károkat: 529 épületéből 438 leomlott, 72 súlyosan
megrongálódott, s csupán 19 ház állta ki az árvíz okozta
megpróbáltatásokat.
Aki azt hiszi, hogy erről a témáról nem lehet újat mondani,
élményszerűen bemutatni, az téved. A sokadszor viszontlátott metszetek
szépen kinagyítva és egymás hatását is erősítve nagyon is valóságosan
hatnak. Rengeteg felfedeznivaló részletet kínálnak. A térképek szintúgy.
Az egyikről például kiderül, hogy a pestiek nem voltak egészen
készületlenek az árvízzel szemben. Ferencvárost például egy a mai
Boráros tértől a Haller utcáig húzódó gát védte. Amíg védhette, a 929
cm-es árral szemben azonban kevésnek bizonyult. S ha rémlik még József
Attila születési helye, a Gát utca, hát az is erről kapta a nevét.
Az árvíztáblák nemcsak az emlékezést szolgálják, hanem megkönnyítették
az árvíz után hozott új építési szabályozás betartását is, amely
előírta, hogy a földszint padlójának minden esetben az 1838. évi árvíz
legmagasabb szintje fölött 6 hüvelyknyire (15-16 centiméter) kellett
lennie.
Az árvíz hatására történt meg a Soroksári utca (ma Ráday utca) középső
szakaszának a rendezése, s az árvíz évében került sor a régi Ferencváros
két nagy terének kialakítására is. A Bakáts tér az árvízben megsérült
ideiglenes plébániatemplom telke körül alakult ki, míg a Ferenc tér a
régi Fő-utca (ma Tompa- és Balázs Béla utca) tengelyében létesült 12
házhely kisajátítása révén.
Némelyek a polgári önkénytes vagy katonai mentõk kevés számú hajóin, ladikjain, vagy összetákolt deszkákon, kapukon, fürdõkádakban menekûltek. Az inség mindenütt kétségbeejtõ volt. Ma olvasva az akkori részletes leirásokat, megdöbbentõ a valóságnak csak emléke is. A földszinti üzletek kilencztized része víz alatt levén, estérõl reggelre nem volt a 66.000 lakosú város számára sem tüzifa, sem kenyér, sem hús, sem más élelem, sem bárminõ ital kapható. A kútakat mind megrontotta az undokúl mocskos áradat. A roppant vízben nem lehetett sem ivásra, sem fõzésre alkalmas vizet találni. A mentõk buzgó önfeláldozása, az önkénytes jótékonyság csudákat tett mindjárt a veszély kezdetén. A fõurak elõl jártak a jó példával, s köztük az ifjú István fõherczeg, ki élete koczkáztatásával jött át márczius 14-dikén Budáról Pestre a Duna aláhömpölygõ jégözöne közt. Lónyay János, a veszély idejére kinevezett kormánybiztos, gróf Szapáry Ferencz, báró Prónay, gróf Széchenyi István, a két ifjú báró Eötvös, Dénes és József, gróf Ráday Gedeon, gróf Károlyi György, a Podmaniczkyak s különösen az ország legkitûnõbb athletája, báró Wesselényi Miklós, és még számosan nagy önfeláldozással folytatták a mentés roppant nehéz és sok helyt veszélyes munkáját. A polgári rendbõl is egész sereget tett a mentõk száma, kik közt különös megemlítésre érdemesek Landerer nyomdatulajdonos és Feiler Ferencz bécsi nagykereskedõ, a ki mind személyes munkában, mind pénzben rendkívüli áldozatokat tett, miért is õt törvényes utódaival együtt honfiúsítá és nemesi rangra emelé az 1840. évi XLVIII. törvényczikk. Az éltes József nádor maga, minthogy lábadozó beteg volt, nem jelenhetett meg a pusztúlás színhelyén; de áldozókészsége határt nem ismert. A királyi palotában minden nap 1500 kenyeret süttetett az éhezõknek s a díszes termek és szobák közül 36-ot engedett át a menekülteknek lakásúl. A mentésben rendkivül nagy buzgalommal és sikerrel müûködött Budának és Pestnek katonai helyõrsége, s a fõhadparancsnokot, b. Lederer Ignáczot az 1840-diki XLVI. törvényczikk ünnepélyesen honfiúsította. Az idegen jóltevõk közt legelûl Bécs tündökölt. Követték példáját Németországon is, hol különösen a gazdag Majnai Frankfurt tett ki magáért. Százhúszra számították az emberéletbeli veszteséget. De a vagyonbeli veszteséget kiszámítani sem, nemhogy kárpótolni lehetett volna. Csak a város pénztárára nézve is óriási volt a kár. Még sokkal nagyobb volt a magánosok összes kára. A pestiekét hivatalosan 20 millió pengõ forintra, a budaiakét közel 2 millióra becsülték. 1838 márczius 13-ikán még 4.254 ház volt a városban. Egy hét múlva ez a szám már 2.281-re szállott le, sõt tulajdonkép csak 1.146 szilárdúl álló ház maradt. Összedûlt 1.973 ház, s meg volt rongálva, vagy megingatva 1.135. Így a város épületeinek mintegy kétharmadát kellett vagy teljesen, vagy részben újra építeni. Ezenkivûl a kereskedés, ipar, a városnak ezen két fõ éltetõ forrása, sok idõre hátra volt vetve.
Wesselényi Miklós
Mobil védőgát terve
A városnak szép kinézése megtartása tekintetiből a város előtt a parton egy hordozható véd gátat (transportables boulevards) szükséges készíteni, melly csak abban az esetben rakattatnék össze, és állíttatnék fel, ha a nevekedő vízár a várost vésszel fenyegetné; ezen védgát szerkezése az előadott rajz szerint ebből áll: építtessék a part hosszán egy alapfal a partszínig quader kövekből, mellybe hat láb távolságra 1 négyszeg láb bő és 9 hüvelyk mély lyukak hagyassanak, ezekbe állíttatnak 12 hüvelykes fa oszlopok hátulról támasz gerendákkal megerősítvék, tetőbe pedig összekötvék, ezen oszlopok mellé helyeztetnek fal gyanánt 5-6 hüvelykes jól összevágott és gyalult fenyő szálak, mellyek a nevekedő vízárhoz képest emeltethetnek. E fa gát a vízelmenetel után elszedetik, és az e célra épült raktárakba hordatik. Buda felől is a védszer csak e lehet. A város előtti fa véd gátra, bár minő ajánlhatónak tetszenék is első tekintetre, azon megjegyzés tétetik, hogy: a, E védgátnak az lévén rendeltetése, hogy a két várost a jégmenti vízdagálytól oltalmazza, azon megtörténhető esetben ha a jégmentibe a pesti oldalnak dűlne, vagy az egész Duna általjában jéggel borítva lenne a fa gátba épen nincs az a biztosság mellyel a várost a víznek jeget nyomó, vagy feszítő ereje ellen oltalmazhatná; mert méltán kérdhetni: hol van e fa gátban azon ellenható erő, mellyel a jég kitörésének ellenállhatna. b, Minthogy az érdemes író terve mellé semmiféle költségvetést nem kapcsolt, nem mutathatta ki, hogy mennyiben kerülne a két város előtt felállítandó fa gát, mi annál szükségesbnek látszik, mert bátor első tekintetre nem csak ajánlhatónak, hanem még kecsegtetőnek is tessék valamelly tervezet, de a költség ki számítás gyakran olly mennyiségű akadályokat gördít elő, mellyek eszméinket csaknem sikerülhetetlenné teszik.
Vásárhelyi Pál
Árvízi hirdetmények a katasztrófa után
A segélyosztó választott bizottság deklarálta alapelveit, majd üléseiről
készült jelentéseit is részletesen közölte a napi sajtóban.
A segélyosztó felszólítások ellenére sokan — vagy hanyagságból, vagy
mert szégyellték bevallani szegénységüket — nem jelentkeztek időben.
Ezeket fel kellett kutatni (az asszony-egyesületek voltak nagy
segítségre), így a későbbi pótsegélyekből kaphattak.
A választott bizottság a károsultakat több csoportra osztotta és
állapította meg rászorultságuk mértékét. így az elsők között kaptak azok
a cselédek, stb., akik saját ingatlanjuk és egyéb vagyonuk nem lévén,
teljesen földönfutóvá váltak. Nem kaptak viszont segélyt a 45 évnél
fiatalabb ács és kőműves legények, mert nekik az újjáépítés épp elég —
méghozzá nagyon jól megfizetett — munkát adott.
HIRDETMÉNY AZ ÁRVlZ UTÁN MARADT ROMOK ELTAKARÍTÁSÁRA
Hogy az öszverogyott Házakban található sok iszapomladék kigőzölgésének, és azok alatt netán elfeledett házi állatok rothadása által eredhető, az egészségre igen ártalmas s rossz következések elhárítassanak, — és hogy az illető kárvallottak az ő lehulott Házaik omla-dékiban eltemetett Javaik és Jószágaikhoz lehetőképp juthassanak: valamennyi eldűlt Házak Tulajdonosai, az omladékok haladék nélküli eltakarítására, és a benfekvő Háztetők szétszedésére ezennel felszólíttatnak.Költ Pesten 1838 dik évi April 5 kén.
HIRDETMÉNY AZ ÁRVÍZKÁROSULT LAKOSSÁGHOZ A SEGÉLYOSZTASOKRÓL
Hirdetmény
Mind azon pesti az utolsó vízáradás által ínségre jutott lakosok, kik sem a házbirtokosokf sem pedig a mesteremberek és kézmívesek sorába nem tartoznak, s kiknek szorult álla-potjuknál fogva némi segedelemre valódi szükségök van, magokat, mind szenvedett káruk, mind pedig szorult állapotjuk iránti hiteles tanúságokkal, vagy bizonyítványokkal ellátva, folyó hónap 10 kétől fogva berekesztőleg 20 káig, ugyanazon külváros bíróságénál, mellyben a vízár előtt lakásuk volt, — a belső- és Leopold városban lakók pedig Szepessy Ferencz városi tanácsbeli úrnál a városi nagy tánczterem épületjének első eme-letű csarnokában jelentsék, hogy a segedelem osztó választmány abbeli jelentésöknól, s bizonyítványaiknál fogva irántuk rendelkezhessen.Költ Pesten April 8 án 1838. Karlovszky Sigmond s.k,
a fentérdekelt választmány jegyzője.
Ezeknek adtak másodikként a központi pénzalapból. A gyors Intézkedés
célja elsősorban az volt, hogy az újjáépítés idején mesterekben minél
kisebb legyen a hiány. Ezt a szándékot erősítette az az intézkedés,
amely felhívta a birodalom összes kézműveseit, hogy felesleges
szerszámaikat küldjék el a magyar fővárosba, szerencsétlenül járt
szaktársaik megsegítésére.
A pesti színházak, irodalmi lapok is mind megindultak, nem sokkal az
árvíz után, legkésőbb április közepén. A köztes időszakban a művészek -
akiket a közönség kegye tartott fenn, bizony nagyon is rászorultak a
gondoskodásra. A bizottság figyelmét jelzi, hogy hamar megtalálták a
város társadalmának ezen érzékeny pontját.
HIRDETMÉNY AZ ÁRVÍZ ÁLTAL KÁROSODOTT PESTI KÉZMŰVESEK, MESTEREMBEREK ÉS MŰVÉSZEK MEGSEGÍTÉSÉRE
Hirdetmény
Miután az árvíz által kárvallott pesti kézművesek, mesteremberek s művészek összeírásai már elkészültek, s az Ő cs. k. Főherczegsége az ország fenséges Nádora által kirendelt Biztosság által munkádat alá vétetetvén megvizsgáltattak, most immár a fen-forgó körülményekhez illesztve az adandó segedelmek Is minden egyes személyre nézve elhatározottak, mellyeket minden a fennemlített osztályokhoz tartozók hiány nélkOl kezükhöz kapni fognak. Valamint pedig ezen segedelem-adásoknak különösen azon ren-deltetésök vagyon, hogy a kárvallott kézművesek képesek tegyenek mestersdgöket továbbá is folytatni, s így mind magoknak mind háznépöknek becsületesen élelmet kereshetni: úgy mindezen résztvevők ezennel arra is hathatósan figyelmosié tétetnek, hogy azon hálát, mellyel mind ő cs. k. Felségének országunk legkegyelmesebb Királyának abbeli atyai gondoskodásáért, mellyet sorsunkra fordítani kegyes volt, mind pedig az adakozók jótékony adományaikért, s azoknak nemeslelkű segedelml-készségükért tartoznak, csupán azzal bizonyíthatják tetlegesen is be, hogyha a nyert segedolmet valóbon nem egyéb mint a kívánt végre fordítják, s minélelébb munkás s Iparral párosult élelmi-ághoz nyúlnak. Illyés dicséretes s czélirányos viselet pedig tőllük annyival Inkább várattatik, minthogy ellenkező esetben aziránt is kellő intézetek tétettek, hogy azok, kik minden várakozás ellenére ellenkezőleg cselekednének, s kapott segedelmüket hasztalanul elfecsérelnék, érdemlett fenyíték alá vétessenek.
Egyébiránt a kárvallott háztulajdonosok s egyéb kárvallottak összeírásai jelenleg még munka s vizsgálat alatt lévén, mihelyst azok bérekesztetnek, azonnal azoknak felsegítése iránt is hasonló intézetek tétetni fognak.Pesten, April hava 22-én 1838.
NAGY ISTVÁN ÉS DERENTSY JÁNOS PESTI HÁZTULAJDONOSOK LEVELE HAZAIK ÚJJÁÉPÍTÉSE ÜGYÉBEN
A Méltóságos Nagylónyai Lónyai János Úrhoz
Nagy Méltóságú Magyar Királyi Helytartósági Tanácsoshoz.
Tekintetes Ns. Bihar Vármegye Fő Ispányi Hivatal Helytartójához úgymint
Sz. kir. Pest Városában ügyelő Királyi Biztoshoz. Kegyes UráhozI alázatos folyamodása a fenn írottnak
Méltóságos Helytartó Tanácsos s Cs. Királyi Biztos Ur, Kegyes Uram!
Alol írott egyik azon szerencsétlenek közül lévén, kik a Martiusi árvíz által házuktól s ingó bingó vagyonuktól megfosztattak bátorkodom a legmélyebb alázattal Méltóságodnak kegyelmihez a végett folyamodni: hogy az én házamnak katonai mesterek által leendő fel építését meg rendelni, avagy ha ezen kegyelmet meg nem nyerhetném, leg alább is annak fel építhetése végett 2000 ftot költsén adatni méltóztassék e következő okoknál fogva újn. mert
1., Az én mostani házamra (Ferencz Városban Liliom utczában No 591.) már csak 292 ftal tartozom, a mint a nyutatványaimból ki tetszik, holott 3000 ftnál többet ért; teteje pedig még olly épségben van, hogy az állítandó falra fel-tetetthetik; azonban az előbb általam bírtt (Üllő utczán 610. sz. a. fekvő) házon, mellyet Ferenczy-Brader Annának el adtam, engemet illető 2100 ftból álló világos követelésem vagyon, a mit mindenkor a házi con-tractusból ki mutathatok, következőleg a nékem adandó sommá elégségesen bátorságosí-tatnék. mivel
2., Én a Tekintetes Biztosság által minden fizetés meghatározása nélkül Ráczkevíben lévő Lakihegyi pusztából szállítatni szokott tégla kezeléshez felügyelőnek rendeltetvén, ezen szolgálatban édes örömest foglalva, hogy házi dolgaim után éppen nem láthatok, feleségem pedig élemedett koros asszony létére ezen ezt foganatossan nem teljesítheti; azomban az idő eljár s méltán tartok attól: hogy én ki most időmet s erőmet azon fordítom, hogy másoknak számára lakhelyek állítathassanak, ön magam pénztelenség tekintetéből szállást majd nem kaphatván, a télre lakhely nélkül maradok, azomban mégis némi neműképpen táplál a reménység mivel hogy
3., Midőn a Ns városi Biztosság némelly tagjai május végével az utczákon vizsgálódtak, miután feleségem által értesíttettek volna az iránt, hogy nálam mind a mostani funduson, mind pedig a Ferenczynének el adott házon lévő követelésem tekintetéből elegendő bátorság találtatik, azt a házam fel építtetésére kívántató pénz sommára nézve szóval bizto-sítattnák. Ugyan azért
Midőn fellyebbi kérésemet ujjítván azt Méltóságodnak segedelmező kegyes szívére kötni bátorkodnám, Kegyelmébe s pártfogásába ajánlom mélységes tiszteletemet. Vagyok Méltóságodnakalázatos szolgája Pesten június 20-kán 1838. Nagy István polgár piktor most
(színezett litográfia, Josef Trentsensky munkája)