Szabadság tér

V. kerület, Lipótváros

A Szabadság tér Budapest szívében, az V. kerületi Lipótvárosban található, melyet az ún. hivatali negyed vesz körül. Itt található a Magyar Nemzeti Bank és az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége is, valamint az országot megszégyenítő, s a mai napig heves viták tárgyát képező Szovjet háborús emlékmű. A terület napjainkban Budapest egyik legszebb és leglátogatottabb tere.

A teret 1846-tól Széchenyi sétatérnek (Promenad), 1900-tól Szabadság térnek hívják. A tér helyén állt 1786-1898 között az Újépület, amelyben működött kaszárnya, laktanya és börtön is. Falai között számos kiemelkedő reformkori politikust és történelmi személyiséget végeztek ki, köztük Batthyány Lajos miniszterelnököt is (lásd: Batthyány-örökmécses). A tér a Szabadság nevet akkor kapta, miután az elnyomás szimbóluma, az Újépület lebontásra került 1898-ban.

A téren látható az egykori Tőzsdepalota és a Magyar Nemzeti Bank épülete. A tér legújabb fejlesztése a 2010. március 26-án átadott ún. interaktív szökőkút, valamint a 2011. júniusában felállított Ronald Reagan-szobor.

Története

A környék fejlődésére élénkítően hatott az 1787-ben létesült hajóhíd, amely Pestet és Budát kötötte össze. 1786-tól, II. József idejében a korabeli belvárostól északra - a mai Szabadság tér és a szomszédos háztömbök területén - felépült az Újépület, amely mintegy kijelölte Pest város északra eső újabb városrészeinek területét.

Az Újépület (kincstári nagyépület vagy Neugebäude) egy hírhedt erőd- és laktanyaszerű katonai épület volt, amely egykor Pesten, a Lipótvárosban, a mai Szabadság tér területén állt. Felépítésére II. József adott utasítást. A terveket Isidore Canevale bécsi építész készítette. Az óriási belső udvart bezáró négyszögletes épület építése 1786-ban kezdődött, Hild János vezetésével.

Az 1787-ben készült térképen jól látható, hogy az Újépület ekkor még messze Pest városától terült el a pusztában
(kép: Budapest Főváros Levéltára / BFL XV.16.b.222/1)

Schilson János készítette az első területrendezési tervet 1789-ben. A terv az akkoriban már épülőfélben volt Újépület és a városfal közötti területet mértani rendszer szerint osztotta fel. Kialakította a mai Erzsébet tér és a Szent István tér helyét és a környék sakktáblaszerű úthálózatát. Ez okozta később az Andrássy út és a Lánchíd közvetlen összeköttetésének hiányát – az Andrássy út folytatása a Dunáig a mai József Attila utca.

Az új városrészen rohamtempóban épültek az új lakóházak, amit 1790-ben, II. Lipót koronázásakor Lipótvárosnak (Leopoldstadt) neveztek el.

1805-ben Hild János készített tervet a városfaltól a mai Markó utcáig terjedő rész rendezésére

A Neu Gebaeude-tól északra eső terület rendezési terve 1830-ból, Jacob Degen által

Az 1838-as árvíz csaknem teljesen elöntötte; vízborítottsága néhol a két métert is elérte. Az árvíz szintje alól két magaslat emelkedett ki, ahová menekülni tudott a lakosság. Az egyik a lipótvárosi plébániatemplom (ennek emlékére építették ide a Bazilikát). A másik az Újépület északnyugati sarkánál, kb. a mai Báthori utca és Vécsey utca környékén.

Széchenyi István a század negyvenes éveiben kezdeményezte az Újépület déli oldalának parkosítását, amely cél megvalósításához létrehozta a Pesti Sétatér Társaságot. Széchenyi elgondolása szerint e fásított terek nemcsak arra jók, hogy megfogják a Pestet oly gyakran kínzó port és futóhomokot, hanem alkalmas helyszínt kínálhatnak az emberek közti kapcsolatok megerősítére. Tehát a park létrejöttét az elsivatagosodás és az egészségre káros por elleni küzdelem szülte, ugyanakkor a pestiek találkozóhelyéül is szolgált.

A kiszemelt terület akkor még Pest szélén feküdt, amelynek bezöldítéséhez ki kellett kérni a a bécsi és a pesti katonai parancsnokság hozzájárulását is. Széchenyi minden befolyását bevetette, így végül meglett az engedély, s 1844-ben hozzáláthattak a kivitelezéshez. A bokrokat és platánfákat József nádortól kapták, aki - a közigazgatás mellett - szenvedélyes kertészként élte pestbudai mindennapjait, s aki ekkorra már az egész Margitszigetet parkosította.

Az első platánfát Széchenyi felesége, Seilern Crescence ültette: a grófné 1846. március 3-án platánfa-ültetést szervezett, amely alkalommal az összegyűlt közönség tagjai szertartásosan meglocsolták a facsemetéket. Ezt a jelenetet örökíti meg Telcs Ede 1930-ban felállított emlékműve a tér Sas utca felé eső végében, melyre az idézett cikk szövege is fel van vésve.

A sétateret a kezdeti években rendszeresen öntözték, az utakat sóderrel szórták fel, majd vasrácsos kerítést is kapott. A megnyitó 1847. május 30-án volt, ahol később vendéglátó pavilon is épült. E "Limonádé-pavilon"-nak hívott sátor zenepavilon is volt. A nyolcszögletû pavilon két oldalán nyitott kiülő "színek" épültek, és jellegzetes svájci stílusú kis romantikus portikusza volt fából. Ettől balra állt, kb. 90 cm magas dobogón a faoszlopos, nyeregtetős, lengőlámpásos zenekari pavilon. A metszeten a Limonádé-pavilon biedermeier közönsége székeken és padokon ülve hallgatta a muzsikát.

Egy 1856-os térképen világosan kivehető a Sétatér területe, valamint a platánsor az Újépület körül

A városrész beépítése a Terézváros irányából haladt nyugat felé. A régebbi térképeken látható, hogy a Duna és a Váci körút (Bajcsy-Zsilinszky út) között még az 1870-es években is beépítetlen telkek találhatóak (köztük gyárak is, mint a Valero selyemgyár). Ezeknek a telkeknek a beépítését 1874 és 1914 között végezték el. A század végére az Újépületet gyakorlatilag körbeépítették házakkal, így az egykori városszéli laktanya lassacskán bekerült a városba. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa igy jellemzi az Újépületet 1872-ben: "Midőn építették nagyságánál fogva büszkesége és később igen sokáig a város terjedésének mintegy útmutatója volt; ma nem egyéb, mint a fokozott izlésnek és szépségi igényeknek többet meg nem felelő kőhalmaz és végtelen akadálya a város fejlődésének, melynek ma, egy rövid század múlva, úgyszólván már szivében áll".

Az 1890-es évek végének legjelentősebb városrendezési akciója az Erzsébet híddal kapcsolatos belvárosi rendezésen kívül az Újépület telkének rendezése volt. Az 1872. évi szabályozási terv ezt a területet csaknem teljesen beépítésre javasolja, csupán a négy sarokbástya helyére és a terület középrészén hagy meg egy-egy kisebb teret. Amikor 1884-ben az Országház építése is megkezdődik, nyilvánvalóvá vált, hogy környezetének rendezése halaszthatatlan.

A terület rendezési terve Szkalnitzky Antal és Koch Henrik által, 1890.
(a tervrajz számolt a Sétatér továbbélésével is)

Az Újépület kiálló sarkai közé beékelődött sorház és piac (gázlámpával, villanyvezetékkel és a Széchenyiék által ültetett platánokkal)

A rosszemlékű Újépület lebontására csak az 1894. évi XX törvénycikk alapján kerülhetett sor. Ez intézkedett a katonai laktanyák megváltásáról, de még e rendelkezést megelőzőleg, már 1891-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet tervpályázatot hirdetett a tér rendezésére. Erre a pályázatra 52 terv érkezett. A hivatalos szervek is több tervet készítettek, a Közmunkák Tanácsa 4, a Főváros 8 tervet mutatott be. A Közmunkák Tanácsa és fővárosi kiküldöttekből álló bírálóbizottság több mint egy évig ülésezett, de érdemleges határozat hozatalára képtelennek bizonyult.

Először Gerlóczy Károly alpolgármester által készített - mai szemünkkel teljesen laikus kézre valló tervet fogadták el; ez az egész területet - egy szabálytalanul kimaradó központi rész kivételével - beépíti, a Bálvány utcát töréssel vezeti az Országház felé.

Ezután a tervet félretették és helyette Francsek Imre közmunka tanácsi mérnök szimmetrikus jellegű pályatervét helyezték előtérbe. Majd 1894-ben ezt a tervet is átdolgozták, ami ellen a Magyar Mérnök és Építész Egylet levélben tiltakozott.

1895-ben Az Építő Ipar című lap arról ad hírt, hogy a Közmunkák Tanácsa nemzetközi pályázatot akar kiírni a terület rendezésére. A cikk írója Palóczi Antal ezt ebben az esetben feleslegesnek és helytelennek tartja, mert nem általános ötletek beszerzésére van most már szükség, hanem konkrétan megvalósítható tervre, amelyben új szempontként merült fel az építendő tőzsde elhelyezése. Cikkéhez tervjavaslatot is mellékel; a tér északi-déli főtengelyre szimmetrikus, a Tőzsdepalota északi és déli főhomlokzattal a tengelyre merőlegesen áll.

A terület rendezésének ügye csak 1898-ban jut nyugvópontra. A főváros közgyűlése 1897-ben egy új tervet fogad el, amely a Francsek-féle tervtől abban különbözik, hogy kelet-nyugati tengelyre szimmetrikus, a tervezett tőzsde a keleti oldalon, a mai Nemzeti Bank és az amerikai követség helyén áll.

Ezzel a tervvel szemben Az Építő Ipar egy új észak-déli tengelyre szimmetrikus elgondolást mutat be, amelyet a Magyar Mérnök és Építész Egylet egy ismeretlenségbe burkolódzó tagja nyújtott be. Ezen a terven a Szabadság tér majdnem mai alakja látható, azzal a különbséggel, hogy a déli végfal kivételével egyenletes árkádsor veszi körül.

A tőzsdével szemben a keleti oldalon vele azonos tömegű középület helyezkedik el. A terv kétségtelenül az összes eddigieknél egységesebb, színvonalasabb és nagystílűbb. A megmaradó összefüggő park ezen a terven a legnagyobb.

A közvélemény nyomására a Közmunkák Tanácsa végül döntött: Palóczy Antal 1897-es tervét fogadták el, amelyet azonban a terv véglegesítése után 1899-ben joggal teszi szóvá, hogy elgondolását a Tanács átdolgozása íztelenné, sematikussá tette.

Az Újépület átvétele 1897-ben történik meg, s még ebben az évben hozzáfogtak a bontásához. 1898-ban a Tanács megkezdte a telkek árusítását. Miután az itt építendő épületekre 30 éves adómentességet mondtak ki, a vételár elég magas volt, mégis az első évben az eladó 28 telekből 21 kelt el. A Tanács bevétele a telekeladásból összesen 11,5 millió korona volt; több, mint amennyit a főváros a Károly kaszárnyáért fizetett. A Szabadság tér építtetői számára az 1894. évi XX. tv. adta meg azzal a kikötéssel, hogy az újonnan épülő házaknak 1905. augusztus 1-jén lakhatási engedéllyel rendelkezve késznek kell lenniük, ha nem, elesnek az adómentességtől.

A Szabadság tér - Palóczi Antal eredeti terve szerint és a tér alapsíkjának megfelelő rendezésével, mai domborulatának kiegyenesítésével - egyike lehetett volna a századvég legharmonikusabb téralkotásainak. Ehhez természetesen szükséges lett volna a térfalak egységes kialakítása is, amire azonban a XIX. század utolsó és a XX. század első éveiben, a késő eklektika individualista tendenciáinak előretörése idején már nem volt mód. A nagyvonalú elgondolás abban a pillanatban elveszett, amikor a keleti térfalat megosztották és oda középület mellett vele azonos térelhatároló szereppel lakóházat engedtek építeni. A hatást tovább rontja az így nem téraxisban álló Nemzeti Banknak erős szimmetrikus tagoltsága, a tér körül álló épületek nyugtalan tömegeinek egymással való versenye, végül a tér domború alapsíkja.

A Szabadság tér és a Kossuth Lajos tér rendezési terve az eredeti állapot feltüntetésével

Az Újépület bontása után - az egykori gyakorlótéren - Pálóczy Antal tervei szerint létesült az újabb park, amelyhez hozzácsatolták a hajdani Széchenyi sétányt, a Sétateret. Ennek fái Crescence óhaja szerint ma is virulnak: gyönyörű példányokat találhatunk köztük a tér Hercegprímás utca felőli részén, a modern Bank Center és a Nemzeti Bank tekintélyes épülete között.

1921. januárjában itt állították fel a trianoni békediktátum hatálya miatt elvesztett országrészeket jelképező, ún. Irredenta-szobrokat. Az emlékmű szobrait Kisfaludi Strobl Zsigmond, Sidló Ferenc, Szentgyörgyi István és Pásztor János szobrászművészek készítették el. Trianon tragédiáját 2010-ben az Országgyűlés emléknappá nyilvánította (lásd: Június 4.).

Az emlékmű főalakja a három méter magas, keresztre feszített Hungária volt. A hozzásimuló ifjú a tót nemzet ragaszkodását jelképezte az anyaországhoz. A kettő egységét kivont karddal előretörő kuruc alakja védte, emlékeztetve arra, hogy a magyar szabadságért Rákóczi hadaiban tótok is harcoltak.

1945-ben a négy, betonból készült szoborcsoportot a Magyar Fájdalom szobrával együtt a térről eltávolították, helyére 1946-ban a szovjet hősi emlékmű (Antal Károly műve) került.

1949-ben kezdték el az ún. Rákosi-bunker építését a Belváros alatt, amely H alakban helyezkedik el a Szabadság tér és a Kossuth tér között mintegy 39 méter mélységben. A bunker közvetlenül kapcsolódik a 2-es metróvonalhoz, a Magyar Dolgozók Pártjának volt székházához és az Országházhoz. A 2200 ember befogadására alkalmas közel 3800 négyzetméteres objektum 1953-ban készült el, a 2-es metró alagútjával 1973-ban kapcsolták össze (bővebben lásd: Rákosi-bunker).

1989. március 15-én hatalmas ellenzéki tüntetés volt a Magyar Televízió épülete előtt.

2003-ban négyszintes mélygarázs épült a tér alá. A felszínen napjainkban park és játszótér van.

2006-ban itt zajlott le az MTV-székház ostroma. Szeptember 18-án több ezer tüntető csatlakozott az előző este kezdődött Kossuth téri tiltakozáshoz, ahol követelték Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök azonnali távozását. A Kossuth tériek megszavazták egy petíció elkészítését, amit a MTV-ben akartak beolvastatni. 21 óra 45 perc körül a petícióval a Szabadság térre érkezett a tüntetők egy csoportja, de a székházat őrző biztonsági cég emberei nem engedték be őket a székházba. Ezután a petíciót vivők vezetője visszament a Kossuth térre és fölszólította a tömeget, hogy menjenek át vele a Szabadság térre. A Magyar Televízió elnöke, Rudi Zoltán továbbra sem volt hajlandó tárgyalni velük. 22 órától rendőrségi erősítés is érkezett a térre. A tüntetők elkezdték kövekkel dobálni és szidni a rendőröket. Folyamatosan érkeztek rendőri egységek, azonban a tömeg egy sikertelen oszlatási kísérlet után beszorította a rendőröket a székház bejáratához. A rendőrség sikertelen kísérletet tett az épület megvédésére, majd a felgyülemlett füst és könnygázfelhő miatt a kiürítés mellett döntött. Kert Attila hírigazgató végül átvette a tüntetők petícióját. A televízió adását nem sokkal korábban felfüggesztették, a munkatársak elmenekültek az épületből. Az MTV munkatársainak nem esett bántódása, de 113 rendőr megsebesült. Az okozott kár csaknem 232 millió forint volt.

A tér épületei és műemlékei

Kánitz Áruház, Szabadság tér 11.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa részletekbe menően, tudatosan terveztette a környék építészeti kompozícióját, s követelmény volt, hogy kupola, torony, oromzat vagy valamilyen rizalit díszítse az épületek tetejét. Így kapott a Kánitz Áruház teteje is egy koronára emlékeztető csúcsdíszt. A Kánitz Áruházat, s a mellette található Kereskedelmi Kamara épületét Ullmann Gyula és Kármán Aladár tervei alapján építették bécsi szecessziós stílusban, 1901-ben. A második világháború idején az épületeket egybenyitották, ahol svájci lobogó alatt találtak menedéket a budapesti zsidók.

A Kánitz Áruházat 2013-ban felújították; tetejére ekkor került vissza az ún. koronát. Az épületben jelenleg a szomszédos amerikai nagykövetség védelmét ellátó tengerészgyalogosok bázisa található.

Kereskedelmi Kamara, Szabadság tér 12.
Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége a Szabadság tér 12. szám alatt található. Az épület, amit Kármán Aladár és Ullman Gyula tervezett, 1900. november 1-jén készült el. Kezdetben a Kereskedelmi Kamara birtokolta az épületet, majd a Magyar Királyi Postatakarékpénztár. A nagykövetség 1935 óta használja ezt az épületet, amelyet az amerikai kormány 1946-ban megvásárolt.

A Kármán- és Ullmann-ház 1909-ben
Balról jobbra a Kereskedelmi Csarnok; Ullmann-ház; Kánitz áru- és bérház

A Szabadság tér íves záródását négy épület adja: a két szélső sarokkupolás, míg a két középső középrizalitos. A sarokkupola szülőépülete a Szabadság tér 13. szám alatti épület lehetett, mert bal kupolája éppen az igen hosszú Sas utca tengelyét zárja le. A neoromán várkastélyt idéző épület 1900 és 1901 között épült fel Gyalus László tervei szerint Sváb Imre részére. Földszintjén díszes kávéház mûködött.

A szimmetria igénye megkövetelte, hogy az előbbi palota tükörképén, a 16-os számú íves épületen is a sarokbástyarizalitokat kupola fedje. A neobarokk épületet az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Társaság Rt. emeltette Meinig Artur építész tervei szerint 1900 és 1902 között.

Meinig Artúr tervezte a két középső íves palota közül a jobb oldalit is neorokokó stílusban. Az 1899 és 1900 között épült középkupolás palota építtetője Dungyerszky Lázár volt. A kőburkolatos épület ép architektúrájából csak a középoszloppárok tetejéről egy-egy szoborpár tûnt el az idők folyamán. A balközépen álló íves, neoreneszánsz stílusú palota homlokzatára, Schannen Ernő építész négy félkör oszlop pilaszteres, timpanonos hatalmas portikusz motívumot helyezett fel, gazdag plasztikával. A timpanonba középen Kossuth Lajos álló szoboralakjával, tőle jobbra Petőfi kardos alakja mellett lant, a földművelők apa, anya, kisgyermek, nagyapa és méhkas alakjaival. Kossuthtól balra Eötvös József, 48-as kultuszminiszter iratokkal, hozzá apa hozza tanulni fiát, háttérben zászló és fogaskerék, hazafiság és iparűző cselekedet, mögöttük kovács üllővel, végül Gábor Áron ágyúja. A nemzeti érzelmű építtető Deutsch Antal volt. Ez a palota is 1899 és 1900 között épült fel. A timpanon szoborcsoport üzenete: Az elkötelezettség, lendület és tudás a nemzet gyarapodásának, felemelkedésének záloga.

Magyar Nemzeti Bank
A hét kisebb épület után felépült a két nagy középület a 8-9-es szám alatt, az Osztrák-Magyar Bank – a mai Magyar Nemzeti Bank – épülete, és a 17-es szám alatti Tőzsdepalota (MTV) székháza. A Szabadság tér kompozíciója egységes fővonalaiban szimmetrikus, mégis a monotóniát messze elkerülendő aszimmetrikus is, de az aszimmetriában is összetartó, amihez eszközül szolgál a két Alpár Ignác épület tér felőli homlokzatán megjelenített kéttornyos középrizalit motívum. Ez az építészeti eszköz 1900 körül sűrűn megjelenik, gondoljunk csak a közeli Igazságügyi Palotára (1896-1897) vagy a Mûszaki Egyetem főépületére (1902-1908). Mindkét új középület a kor ismertetői szerint "monumentális római stílusban" épült. Mindezt a homlokzatokon megjelenő párkánytartó oszlopsor mély plasztikája hatalmas párkánykiülésekkel jeleníti meg. Ez a homlokzatképzés már az Igazságügyi Palotánál is jelentkezik, de a nemzetközi gyakorlatban az 1910-es években is a tovább élő historizmus ilyen eszközökkel él, különösen a kiemelt jelentőségű középületek esetében.

Nemzeti Bank székháza 1902 és 1905 között épült fel, gazdagabb műrészletekben, képzőművészetekben és iparművészeti eszközökben. A homlokzatán a tudományok és mesterségek allegorikus domborműfrízei vonulnak végig a lábazat attikasávjában. A dél-nyugati sarokrizalit beforduló élén maga Alpár Ignác szimbolizálja az építészetet, lábával egy trigliefes párkányra lépve, és a térre forduló domborművön építészhallgatók éppen élő aktot rajzolnak és mintáznak.

Tőzsdepalota
A Tőzsdepalota telkét tervpályázat és tervezés után 1899 áprilisában vették birtokba, a földmunkákat 1902 szeptemberében kezdték el, a falak bokrétaünnepsége 1903. október 10-én volt. Pontosan 1905. augusztus 1-re elnyerték a lakhatási engedélyt, vele a 30 évi ingatlanadó-mentességet. Az épület október 30-án vált megnyithatóvá.

A telket a Tőzsde 10 évi kölcsönre vette, az építési jelzálog-kölcsön 60 éves futamidejû volt. A telek 2.277.540,- Koronába, az épület 4.278.000,- Koronába került. Az épület eredeti tervezői programjából és műszaki leírásából, valamint a funkciókat feltüntető alaprajzokból kitűnik, hogy a fő funkciók azért kerültek az első emeletre, hogy a lábazat-földszint terei az épület fenntartási költségeinek mérséklése céljából bérbeadhatók legyenek, s a Tőzsdeépület bezárásától függetlenül nyitva tarthassanak. Eredetileg a földszint déli oldalán egy kávéházat kis étteremmel alakítottak ki, a Nádor utcára néző helyiségek pedig kiadható irodaterek voltak. A földszint északi térre néző portáljai mögött kiadható boltokat terveztek, az északi rövidoldalon pedig egy postahivatal kapott helyet.

A Tőzsde díszlépcsővel felvezetett első emeletén az épület déli végében volt az 1320 m2 alapterületû és közepén 3 szint belmagasságú dongaboltozatos, díszes értéktőzsde-terem három oldalra néző ablakaival, amelyet 1200 fő jelenlétére szántak. Ennek tükörképe a Tőzsde északi végében az ugyanekkora és ugyanolyan díszes Árutőzsde-terem volt, azzal a különbséggel, hogy hatalmas, 9 méter magas ablakai a búza színének és minőségének biztos megállapítását természetes fényben tegyék lehetővé. A két termet a középső, nyolcszögletű, kb. 180 m2-es kupolateremből jobbra és balra egy-egy 500 m2-es oszlopcsarnok-ruhatárterem kötötte össze. Érdekes adottság, hogy mindkét nagyterem esetében a II. emeletről a közönség a karzatról figyelhette az eseményeket. Ezek a karzatok pontosan úgy helyezkednek el, mint a báltermek zenekari karzatai. Hasonló karzatterek a kupolateremhez is csatlakoznak.

Carl Lutz emlékműve
Carl Lutz emlékműve a nagykövetség mellett kapott helyet. Ő volt a svájci alkonzul Budapesten 1942-től 1945-ig. A háború alatt a Szabadság tér 10-11-12. alatti épületen svájci zászló lobogott és Lutz irodája is ebben az épületben kapott helyet. 1944 őszétől több ezer üldözött embernek juttatott svájci menlevelet, hivatalos elismerést arról, hogy az igazolás tulajdonosa svájci állampolgárként védettséget élvez. Munkájával segített a hasonlóan gondolkodó, szintén semleges országból származó magyarországi diplomatáknak, így a svéd Raoul Wallenbergnek, Angelo Rotta apostoli nunciusnak, az olasz Giorgio Perlascának, stb. Szobrát 2006. december 13-án avatták fel.

Bandholtz tábornok szobra
A Szabadság tér parkjának keleti oldalán, a Magyar Nemzeti Bank épülete mellett Harry Hill Bandholtz, az amerikai hadsereg dandártábornokának szobra áll, aki az első világháború végén Pershing tábornok tábori csendőrségének felügyelője volt. 1919. augusztus 11-én Bandholtz tábornok az angol-francia-olasz-amerikai tábornoki bizottság részeként érkezett Budapestre, amelynek fő feladata a román seregek távozásának felügyelete volt.

A tábornok 1919. október 5-én vált híressé, amikor is a bizottság napi elnökeként, csupán egy lovaglópálcával felszerelkezve megakadályozta, hogy egy csapatnyi román katona a Nemzeti Múzeumból kincseket raboljon. A Nemzeti Múzeum elé már felvonultak a megrakásra váró román teherautók; csakis az mentette meg a kifosztástól a múzeumot, hogy onnan Bandholtz a román katonákat kiverte, a teherautók ajtóit a szövetségesek nevében lepecsételtette.

Bandholtz szobrát hosszas diplomáciai vajúdás után 1936-ban avatták fel. A Horthy-kormány támogatta a szobor elkészültét, ami a románok fosztogatására emlékeztetett, amit viszont a románok elfogadhatatlannak tartottak, különösen, hogy a szobor kezében a Nemzeti Múzeum előtti kínos eseményekre emlékeztető lovaglópálca is ott volt. Végül engedményként a szobor a lovaglópálcát a háta mögött tartva készült el.

A téren látható az egykori Tőzsdepalota és a Magyar Nemzeti Bank épülete. A tér legújabb fejlesztése a 2010. március 26-án átadott ún. interaktív szökőkút, valamint a 2011. júniusában felállított Ronald Reagan-szobor.

Ronald Reagan szobra
A Szabadság tér északi oldalán állítottak fel. A szobor járás közben ábrázolja a 2004-ben elhunyt politikust, mögötte az Országház épülete látható, és arccal épp a szovjet emlékmű felé néz. Az egykori amerikai elnök, Ronald Reagan a kommunizmus elszánt ellenfele volt, és jelentős szerepe volt a szovjet birodalom összeomlásában. Ő volt az az elnök, aki egyszerűen a "gonosz birodalmának" nevezte a Szovjetuniót, 1987-es berlini beszédében pedig felszólította Mihail Gorbacsovot, hogy "rombolja le ezt a falat". Nemcsak szavakban volt kemény, elnöksége alatt ugyanis jelentősen megnövelte az amerikai védelmi költségvetést, és meghirdette az űrtechnológiára épülő úgynevezett csillagháborús tervét. Bár tárgyalt a szovjetekkel a két ország fegyverarzenáljának csökkentéséről, kemény partnernek bizonyult, és Gorbacsovval folytatott több egyeztetése is eredménytelenül ért véget.

A Reagan-szobor felállítását az amerikai elnök születésének századik évfordulója alkalmából emelték. A bronzból készült szobor 2,2 méter magas, készítője Máté István csongrádi szobrászművész. Máté István 1952-ben született, 1976-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, 2002-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. Munkáit saját bronzöntő műhelyében maga kivitelezi.

Szovjet emlékmű
A szovjet katonák emlékének budapesti megörökítéséről 1945-ben született törvény, a két ország utóbb 1995-ben állapodott meg a hadisírok ápolásáról. A Szabadság tér tengelyének felső harmadában, 1946-ban állították fel az emlékművet, amely hirdetni hivatott Magyarország fasizmus alól való felszabadításának emlékét.

Szabadság tér

V. kerület, Lipótváros

Története

A tér épületei és műemlékei

Képek

Térkép

Megközelítése

Ajánlott cikkek