Üllői út

Kiskörúttól Vecsésig

Az Üllői út Budapest leghosszabb sugárútja, a Belvárostól (Kiskörúttól) a város délkeleti határáig (Vecsés előteréig) húzódik. A főút mentén számos történelmi jelentőségű épület vagy műemlék található. Hossza 15 km, mindvégig egyenes, amely északnyugat-délkeleti irányú. A Kálvin térnél kezdődik, a névadó Üllő irányába halad, Vecsésig tart, legnagyobb házszáma 873.

A régi pesti városfal határától a XVIII. század elején kezdett kiépülni. Kezdetben mint "Szolnokra vivő út” vagy "Szolnoki országút” emlegették. Mai legkorábbi épületei az Erkel utcai kereszteződés környékén vannak, mert a korábbiakat az 1838-as árvíz elmosta.

Története

Az Üllői út egy természetes úton kialakult út volt a pesti homokpusztában, amely akadályok nélkül futott délkeleti irányba, az Alföld felé. Már a középkorban is működött, hiszen ezen át zajlott az alföldi élőállat-kereskedelem. Első megállója Üllő falva volt, ezért is lett az út neve az "Üllőre vezető út", azaz "Strasse nach Üllő". Mivel a vidéki lakosság ezen a nyomvonalon hozta fel a portékáját Pestre, ezért hamarosan főútvonallá is vált, valamint a Kecskeméti kaputól kifelé ennek mentén épültek fel az első házak.

Az 1700-as évek utolsó évtizedére már kiépültek a Kálvin tér első fogadói, ahol a pesti vásárra felterelt állatok gazdáit szállásolták el vagy csak látták vendégül egy-egy étkezésre (a Kálvin tér 9-es számú ház a mai napig megvan és mutatja, hogy hogyan is nézhetett ki a tér bő kétszáz évvel ezelőtt). A terület ekkor még Pest külterületéhez tartozott, s az Alföld felől érkező országutak találkozási pontja lévén, környéke tele volt híres, sőt hírhedt kocsmákkal, szállókkal és vendéglőkkel. Közülük a legnevezetesebb a Két Oroszlán volt, melyet főként a környékbeli nemesség vett igénybe. 1775-ben már állhatott, mert akkor említik meg elsőként a nevét.

A Ferencvárosnak ekkor még híre-hamva se volt, de a mai Józsefváros területén is csak szántóföldek és kertek voltak, amelyek messze a látóhatárba nyúltak. A Múzeum körút akkor még Ország út volt és a Kálvin tér, melyet azelőtt Széna térnek neveztek, a szérűskertje volt Pestnek (a pesti gazda itt rakta boglyába kaszálója termését). Megjegyzendő, hogy 1786-ban nyílt meg császári parancsra az Üllői út mentén, a mai Határ útnál - Kispest határában - a Határcsárda nevű vendéglátóhely, amelynek az volt a funkciója, hogy a Pest felé haladó kereskedőknek szállást és étkezést nyújtson, mielőtt megérkeznének a fővárosba.

A Két Oroszlán fogadó épületét 1816-as kezdéssel átépítik, amelynek terveit a Szépítő Bizottmány jóváhagyott. Ezen építkezésen egyx évvel később két munkás meghal, amikor egy áttörni készült fal ráomlik a munkásokra. A munkálatok 1818-ban fejeződnek be, amely által közkedvelt pihenőhelye lesz az uraknak. 1821-ben kávéház is nyilt az épületben, valamint felcsendült a cigányzene.

1837-ben kezdik el építeni a Nemzeti Múzeumot az Üllői út torkolatában, amit 1847-ben adnak át
(a fenti kép tökéletesen ábrázolja a Széna piac akkori állapotát)

1827-ben Széchenyi István és néhány barátja, mint például gróf Károlyi György vagy Wesselényi Miklós báró egy ún. Pályafutási Társaságot alakítanak a hazai lótenyésztés fejlesztéséért. Néhány év múlva már Állattenyésztő Társaságnak nevezték, 1832-ben megvásároltak Károlyi Györgytől egy jelentős alapterületű, Üllői út menti telket, amelyen istállókat és egyéb fogadóépületeket emeltek. 1835-ben pedig felvette a Magyar Gazdasági Egyesület nevet.

1837-ben a telken kisebb átalakításokat végeztek, már nem csupán lovakat fedeztethettek a tenyésztés iránt érdeklődők, de különböző, külföldről behozott mezőgazdasági munkára alkalmas gépeket is meg lehetett közelebbről szemlélni. Később a gépek és egyéb munkaeszközök kiállítása rendszeressé vált, ekkor még a szabad ég alatt.

A Józsefváros képét az 1838-as árvíz tette tönkre, amikor a környéket elárasztó vízözön romba döntötte a többnyire vályogtéglából épült házakat.

A Vasárnapi Újság 1874. márciusában emígy emlékezik meg az izraelita árvafiú-házról: "Közbejött az 1838-ki árvíz, s az épitést csak 1841-ben kezdhették meg. Festetic s Anta l tolnai gróf az üllői-ut külső végén, a Ludovika-Akadémia szomszédságában 3675 négyszögöl telket ajándékozott az árvaház számára. Mári a Dorotty anfőherezeg asszony, József nádor neje, kinek legfőbb boldogságát a másokkal való jóttevés képezte, tette le az épület szegletkövét 1841. június 19-én. Azután Pest lakosai versenyre keltek egymással e jótékonyságra szánt épület fölépítésében. A majorosok ingyen hordták az épületanyagokat, a kőmives-, lakatos-, asztalos-czének fölosztották tagjaik között az illető munkákat; a városnak csak az anyagot kellett szolgáltatni, melyre a közpénztárból 12,000 forintot adott. így épült föl a kétemeletes épület, mely még most is Pest egyik elég szép épülete. Az árvaház 1843. márczius 19-kén József napján nyittatott meg, egyelőre csak 10 árvával".

Az Üllői út és környéke 1838-ban (feketével azon házak jelölve, amelyeket a jeges árvíz rombadöntött)

A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (Ludoviceum) épületét 1836-ban adták át a ma ismert helyén. A monumentális főépülete Pollack Mihály tervei alapján épült klasszicista stílusban.

"A Ludoviceum neve az ujabb időben gyakran emlegettetik. Ez intézet, melynek nagymérvű s díszes épülete messziről meglepi a Soroksár felől Pestre jövő utast magas homlokzatával, mint tudva van az üllői-ut külső végén áll, az Orczy-kert tőszomszédjában, de eredetileg szintén ahhoz tartozott telken, melyet egykori tulajdonosa b. Orczy, hazafiságból, igen olcsón adott át az országnak, hogy azon magyar katonatiszti akadémiát emeljen. Ez volt a Ludoviceum eredeti rendeltetése, már egy 1808-ki országgyűlési határozat alapján, melyben az ország rendéi kimondták, hogy a magyar ifjúság felsőbb katonai kiképzésére (az akkori körülmények erre ugyancsak indithaták a nemzetet!) katonai akadémiát fognak közadakozásokból emeltetni. A hoszu háborút azonban hoszszu béke követvén, a katonai akadémia ügye lassan haladt s annak alapköve csak huszonkét év múlva 1830-ban tétethetett le" - Vasárnapi Ujság, 1872. április 28.

Közadakozás útján és egyes hazafiak alapítványából tekintélyes összeg gyűlt össze a Ludoviceum létrehozására. József nádor 1831-ben tette le az épület alapkövét. A kormány mindent elkövetett annak érdekében, hogy létrejöttét megakadályozza, az összegyűlt összeget más célokra fordította. Az 1832-36. országgyűlés nem engedte meg, hogy a tanítás nyelve a magyar legyen; ugyanez ismétlődött a forradalom utáni időkben. A 124 szobát, 37 tantermet, kápolnát, konyhákat, számos éléskamrát és lovardát magában foglaló épületkomplexum 1836-ban készült el. Az épület éveken keresztül üresen állt, kivéve azt az időszakot, amikor az 1838-as pesti árvíz idején ide menekítették Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek egy részét, illetve itt szállásolták el az átmenetileg hajléktalanná vált lakosok ezreit.

A nagy árvízben megsérült a Tudományegyetem Orvosi Kara által működtetett botanikus kert is. A kialakult tarthatatlan helyzet orvoslására József nádor tett javaslatot: kezdeményezésére méltóbb helyet kerestek a füvészkertnek, így 1847-ben 80000 forintért megvásárolják Festetics Antal 10,1 hektáros ingatlanát, amely az akkori Pest szélén terült el. A kert életében nagy változást hozott Linzbauer Ferenc sebészprofesszor igazgatósága, hiszen ekkor látványos és gyors fejlődésnek indult. Például 1864–65-ben építették fel az európai viszonylatban is jelentős méretű és ma is álló pálmaházat. Szintén ekkor készültek el a kertben ma is látható emlékoszlopok.

1840-től tartott lóversenyeket és futtatásokat Széchenyi István a Lóversenydűlő nevü pusztában (a mai József Attila-lakótelep helyén). Az 50-es évekre ez átalakult katonai gyakorlótérré.

A Malom utca - Üllői út kereszteződésében ekkor még üres telkek és földszintes vályogházak álltak, amelyek egyikére 1843–1845 között építettek laktanyát Hild József tervei alapján. E tervek már 1935-ben elkészültek, de az építkezéshez csupán 8 évvel később gyűlt össze a pénz. Építését az indokolta, hogy a Pesten állomásozó katonák elszállásolása a város feladata volt, amit addig magánházaknál oldották meg. Ez azonban igen költséges volt, így célszerű volt inkább egy laktanya építésébe fogni.

A laktanya 1892-ben Mária Terézia tiszteletére a Mária Terézia-laktanya nevet kapta

Az elkészült laktanyában azt a 32. Honvéd Gyalogezredet szállásolták el, amelyet még Mária Terézia 1741-es pozsonyi országgyűlése után alapítottak (ez volt az az országgyűlés, ahol a magyar rendek "Vitam et sangvinem!” (Életünket és vérünket) felkiáltással álltak ki az uralkodó mellett, aki viszonzáskép érvénytelenítette III. Károly több magyarellenes intézkedését, továbbá törvényben rögzítette a nemesi birtokok adómentességét és engedélyezte a hadseregben a magyar nyelvű vezényletet. Az újoncmegajánlás eredményeként tizenegy új huszár- és hat új magyar gyalogezredet szerveztek meg, 21622 új katonából. A harminckettes huszárezred az első világháború végéig Budapest háziezrede volt.

A Köztelek utca mellett épült egy nagyobb tömegű ház, amely eredetileg kaszárnyaként működött még Mária Terézia korában, később katonai kórház lett és a sok ki-be járó ápoló apáca miatt sokan kolostorként is emlegették. Ez az épület aztán az 1850-es évek környékén alakult át dohánygyárrá. A gyár telepe az akkori Soroksári utca 28. - Üllői út 27. - Köztelek utca 1. számú telkek által határolt területen volt.

A Széchenyi Istvánék által alapított Magyar Gazdasági Egyesület 1850-ben székházépítés céljából építkezésbe kezd a Köztelek utcai telkükre. Az eleinte még kezdetleges házban több kiállítást is tartottak:

1857 júniusában országos mezőgazdasági kiállítás nyílt a Köztelek területén, melyről a korabeli sajtótermékek részletesen beszámoltak. A kiállítást Albrecht főherceg nyitotta meg. A Köztelek épületének nagytermében a haszonnövények és korszerű termesztésük témakörében tájékozódhattak az érdeklődők, az udvaron pedig tenyészállatok (juhok, birkák, bikák, lovak) és mezőgazdasági gépek (arató, cséplő, kukoricadaráló masinák) várták a gazdálkodásuk fejlesztésén gondolkodólat.

A Gschwindt-család Bajorországból érkezett Budapestre 1846-ban. A család tagja, Gschwindt Mihály először dohánytermesztéssel és kereskedéssel foglalkozott, majd amikor 1854-ben a dohányipar állami monopólium lett, a szeszipar felé fordult, így hamarosan ő lett Magyarország második legnagyobb alkoholelőállítója és kereskedője. A Gschwindt gyár, amely az első szeszfinomító volt az országban, a mai Corvin mozi területén működött "Gschwindt-féle Szesz-Élesztő-Likőr és Rumgyár” néven az 1880-as évekig itt, majd költözése, tulajdonosváltásai után az államosításig, 1950ig.

A Gschwindt-féle Szesz-Élesztő-Likőr és Rumgyár a mai Corvin helyén az 1860-as években

Az Üllői út sarkán terpeszkedő hatalmas komplexum részeként nyílt meg 1869-ben Józsefváros első tisztasági közfürdője a szeszpárlásból visszamaradó meleg víz felhasználásával. Évente 70 ezer látogatóval, fenyő-fürdővel, iszapos zuhannyal, hideg vizes részleggel virágzó vállalkozássá nőtte ki magát.

1868-ban a gyár részvénytársasággá alakult, majd Gschwindt Mihály 1872-ben nemesi rangot kapott. Elnöki tisztséget vállalt bőripari és vasútépítési vállalkozásokban, illetve bankok élén és malomipari társaságokban. Fia, Ernő 1868-ban vette át a gyár vezetését.

Az "Üllöer Linie" egy 1856-os térképen, amely a "Strasse nach Üllő"-be fut

1871-ben Gschwindt Ernőtt érte el a Fővárosi Közmunkák Tanácsának döntése, miszerint a rohamléptekben fejlődő és épülő Budapest városképéhez nem tartozhat a Nagykörúton gyárépület, ezért költözniük kell. Az új gyár részben a Ferencvárosba, az Ipar utca 15-21 alá költözött gyáregységekkel és az alkalmazottak számára épült bérházakkal, részben Budafokra és vidékre.

A Nagykörút látványa az 1870-es évek első éveiben az Üllői út kereszteződésénél (jobbra a Gschwindt-féle szeszgyár épülete)
(a kép érdekessége, hogy itt megtalálható a lóvontatású és az elektromos villamos is, amely utóbbi a sinekről szerezte az áramot - ezért is volt fontos a sinek takarítása)

1873-ban a Magyar Gazdasági Egyesület Buzzi Bódog és Keler Napóleon építészek tervei alapján felépítteti háromemeletes palotáját, amely egyszerre volt impozáns és felelt meg praktikus szempontoknak is.

A Magyar Gazdasági Egyesület székháza, amely épület még napjainkban is áll

1874-ben a Vasárnapi Újságban szóba hozzák az Üllői út körülményeit, amely az utazókra vár: "Ily szerencsében a malom-utcza eddigelé nem részesült. Messze fekszik a központtól, oly messze, hogy már a szénatérről sem érhető el nyolcz-kilencz percznyi gyaloglás előtt. A city északibb részeiből azonban a hozzájutás beillik valóságos utazásnak, télen és nyáron egyaránt. A kinek volt már szerencséje egy forró júliusi vagy augusztusi nap déli óraiban - mikor a nagy égi tűzgömb sugarai szinte függőlegesen fúródnak a koponyába - megtenni a hosszú vándorlást az árnyékmentes üllői-uton a malom-utczáig, akkor főleg, midőn a sirocco fenékig kavarjaa Rákos izzó homokját, s barnás-szürke nehéz fellegek alakjában kergeti végig ama széles útvonalon: az elmondhatja magáról, hogy osztozott egy negyedóráig Backer, Speke, Vogel, Burcke s a többi hirneves Sahara-utazók nehéz sorsában".

"Szemeid égnek a portól, fogaid alatt csikorog a homok, szájpadlásod és gégéd szárazsága vetekedik egy kiszáradt kulacséval, midőn kiválni látod a gomolygó porból az üllői laktanya dísztelen faltömegeit, e „fokát a jóreménységnek," mely a malom-utcza közelségét hirdeti.Eltikkadt testednek utolsó erőfeszítésével küzdőd magadat a czélpont felé, s egy merész kanyarulattal benn vagy a malomutczában".

A cikk írója aztán ekképp folytatja az Üllői út és a Malom utca közti vadregényes táj bemutatását: "Télen sem valami kellemes egyébiránt a kijutás a Ferencz-város e kő és fából készült üterébe. Akkor barátságtalan északi szelek monopolizálják az üllői-utat, melynek szélessége s egyenes iránya igen alkalmas térül szolgál a légi hatalmaknak lovaglási sportjuk gyakorlására. A ki ez időszakban teszi meg az utat a malom-utczából a belvárosba és vissza is, s teszi ezt egy egész télen keresztül — az méltán magára vonhatná a gyanút, hogy nyomdokaiba akar lépni azon hóbortos angolnak, a ki fogadásból egy flanellingben s egy vitorla vászon kabátban ajánlkozott beutazni Szibériát. Az üllői-ut jóreménységfokának téli estéken egyébiránt egy piros fényt vető világító-tornya is van, a melyről megemlitendő, hogy meghazudtol minden theoriát és praxist, a mely a világitó-tornyok czélszerü elhelyezésére alkalmazható; nem levén e piros fényt árasztó valami a fok legmagasabb csúcsára, hanem igenis a tövébe illesztve, A közelben persze nem nehéz rájönni, hogy ez a „soi-disant" világító-torony tulajdonképen nem egyéb, mint egy élelmes gesztenye-sütőnek piros üvegü lámpája—egyedüli dekorácziója a malom-utczának. Azaz hogy még ez sem állitható biztosan, miután a lámpa tulajdonosa oly diplomatiai ügyességgel szokott állást foglalni az utczasarok által képezett határszélen, hogy csak egy határszabályozási kongresszus dönthetné el, vájjon a malom-utcza vagy az üllői-ut területét tartja-e megszállva".

Mindezek alapján joggal sejlik fel bennünk a kép, miszerint az Üllői út az 1800-as évek második felében is még egy poros, napsütötte és száraz út lehetett, amely az alföldi sivatagos és kietlen táj felé vezet. Ha megnézzük az ekkoriban készült városzéli házakról készült képeket, akkor rájövünk, hogy ez itt sem lehetett máskép, vagyis az utcakép leginkább egy tanyasi, faluvégi vidékre hasonlított a leginkább és nem arra a képre, amit napjainkban megszoktunk. Az Üllői út tehát egy tágabb területű falu főútja volt leginkább, mintsem egy világváros sugárútja.

Ezen a vidékies főúton nyilt meg a Magyar Királyi Dohánygyár, amelynek Köztelek utcán húzódó nagy kiterjedésű része dísztelen bécsi kaszárnyastílusban épült háztömb volt, sárgára mázolva, csupán az ablakai fölött kiugró egyszerű díszítésekkel éktelenkedett az utcában, messze kiemelkedve az akkori környék földszintes és egyemeletes házacskái közül. Az igazgatósági és gyártási épülethez kapcsolódott a Köztelek utca harmadik harmadától a raktárépület, melynek hivatalos neve Központi Dohányáruraktár volt. 1861-ben építették az egy méternél is vastagabb falú, belül faszerkezetes raktárt, kis, felül ívelt ablakokkal és egy Üllői útra nyíló kapuval (ezt az épületet 1911-ben a Klinika kapta meg, hogy tovább tudjon terjeszkedni. Ebből nem lett semmi, az épületet lebontották és a helyén parkot nyitottak).

Az alábbi, 1877-ben készült térképen világosan látható, hogy az Üllői út mentén kisebb (valószínűleg földszintes) házak voltak a jellemzőek, míg a mai Nagykörút vonalától már a szokványos kertesházak ritkás beépítettsége volt a jellemző. A Ludoviceum tömbje ekkor hatalmas méretével lenyügözhette az utazót.

1877-es térkép részlete az Üllői útról (ekkor már lóvasút járt az úton az Orczy-kert érintésével)

Az Üllői út - Lenhossék utca sarokháza az 1970-es években - az épületet sajnos mára már lebontották, de a kép betekintést enged abba, hogy miképp nézhetett ki az Üllői út a XIX. század derekán

Az 1867-es kiegyezés és az 1873-as városegyesítés után az újra fővárosi funkcióhoz jutó Budapest viharos gyorsaságú fejlődésnek indult. A város az országon belüli migráció motorja: 1870 és 1900 között több, mint 200 ezren költöznek állandó jelleggel Budapestre. E roppant dinamikus növekedés egyre kevésbé áll meg a főváros határainál. A város környéke fejlődésének 1870 táján kezdődő új szakaszára az elővárosi fejlődés kiterjedése és kiteljesedése, új kapcsolatfajták jelentkezése (a lakosság és az ipari tevékenység „kitelepedése" az „övezetbe", a napi ingázás megjelenése stb.) jellemző.

Új területeken jelentkezett az elővárosi fejlődés. Pest déli előterében a volt Grassalkovich-uradalom felparcellázása nyomán kezdődött a viharos gyorsaságú „telepesedés" az 1860-as évek legvégén. A Soroksári-Duna, Pest közigazgatási határa és Rákoskeresztúr közötti terület sorsa, benépesülése, a kialakuló telepek jellege ezután az egyes birtokrészek felparcellázásának idejétől és módjától, a fővárossal való közlekedés lehetőségeinek alakulásától, a jelentkező igényektől függött. A kialakuló telepek minden előzmény nélkül épültek; nem volt őslakosság, település, orientáló közintézmények, "szerkezet", legfeljebb a Pestre tartó országutakhoz igazodhattak a betelepülők.

Az első parcellázások a későbbi Kispesten és Erzsébetfalván indultak meg. Az itt telket vásárlók a fővárosi előnyöket (bőséges munkaalkalom, magasabb bérek, a vállalkozások gazdag lehetőségei stb.) kívánták az olcsóbb vidéki élettel összekapcsolni.

Az országút, Pest közelsége vonzóvá tette a telepeket; Kispesten egy évtized alatt 1800 fölé emelkedik a lakosság száma, 1872-ben megindul a társaskocsi-járat a pesti lóvasút végállomásáig: elérhetővé válnak Pest és Kőbánya munkahelyei. Az újabb és újabb parcellázások nyomán a telep növekedése nem veszít üteméből; a századfordulóra közel 10 ezren lakják.

1868-ban született meg a terv egy park létrehozására az Üllői út mellett. Utat építettek, fákat ültettek, kijelölték a nép szórakoztatására szolgáló területeket. Itt azelőtt homokbánya, majd szeméttelep volt. 1870-ben platánfákat, hársakat, amerikai kőriseket, juharfákat ültettek, s ezzel létrejött a parknak a ma is látható, sajátos hangulata (Népliget néven).

Az Üllői út villamosközlekedése a lóvasút egyenes ági folyománya volt. A BKVT (illetve az elején még PKVT (Pesti Közúti Vaspálya Társaság)) és egyben a város első közúti vasúti viszonylata Újpest és a Széna tér (ma Kálvin tér) között húzódott. Később ebből alakult ki a kiskörúti, Bajcsy-Zsilinszky úti és Váci út vonal. Szintén ugyanez a törzsvonal jelentette az alapját a Rákóczi úti lóvasútnak, illetve később a Dél-Budára vezető villamosvonalaknak.

Az Üllői út - Telepy utca találkozásánál lévő kocsiszín
(a kocsiszín maga a bérház mögötti telken bújt meg, ahová a képen látható ház aljában vágott átjárón át lehetett bejutni)

A cégnek ekkor még csak mérsékelt konkurrenciája volt az omnibuszok és a bérkocsisok képében, ezért igyekezett olyan útvonalakat megszerezni, melyek jól jövedelmeztek. 1867-ben ilyen reményekkel kérvényezte a Kálvin tér és az Üllői vámhatár (nagyjából a mai Nagyvárad tér), illetve a Pest-Losonci Vasút pályaudvara (a mai Józsefvárosi pályaudvar, Orczy tér) közötti vasút kiépítésére az engedélyt. Ezt meg is kapta, s 1869. január 30-án meg is indult a forgalom a kész vonalon, amelynek kiszolgálására kocsiszín épült a mai Üllői út 115. szám alatti telken, illetve vágánykapcsolat létesült az Orczy téren a Kőbányai úti vonallal is. Néhány évvel később az Üllői úti szakaszon végig kiépült a második vágány is.

Az Üllői út külső szakaszán először a gőzvontatás jelent meg: a Budapest-Szent-Lőrinci Helyi Érdekű Vasút Rt. (BLVV) 1885-ben kért és kapott engedélyt egy 760 mm-es nyomtávú vonal építésére a Nagyvárad tér és a Lőrinci Téglagyár között. Az első vonat 1887. április 10-én haladt végig a síneken. A belső végállomás a Nagyvárad tértől kicsit kijjebb volt, de nemsokára beljebb hozták a Ludovika előtti térhez. Ez azzal járt, hogy az egyenes vágányok keresztezték a BKVT Orczy tér felé haladó lóvasúti vágányát, ezért elég komoly biztonsági intézkedéseket léptettek életbe (vonat előtt haladó zászlós vagy lámpás jelzőőr).

A fejlődés pedig még mindig nem állt meg: Budapesten ekkor már üzemelt a BVV (Budapesti Városi Vasút) villamosvonala, nagy sikerrel; a BLVV tulajdonosai szintén a villamosítás mellett rakták le voksukat. Ez persze engedélyhez volt kötve, az engedély pedig ahhoz, hogy át kell térniük normál (1435 mm) nyomtávra. Ez meg is történt, 1900. augusztus 1-én a BLVV (ekkor már Budapest-Szent-Lőrinczi Helyi Érdekű Villamos Vasút) kétvágányú vonalán már a Szarvas Csárdáig közlekedtek a vonatok. A fővonal mellett egy szárnyvonal is épült, a mai Ady Endre úton (bár ez még nem úgy tért le az Üllői útról, mint később, hanem egy ma már nem létező utcán át - a mai Határ úti metrómegálló környéke ekkor még másképp nézett ki). A villamosítás idején a BLVV részvényeinek többségét a BVVV (Budapesti Városi Villamos Vasút, a BVV utódja) vette meg, ez azt jelentette, hogy az Üllői út ettől kezdve a Nagyvárad tértől kifelé a BKVT konkurrenciájához tartozott közúti vasút szempontjából - ez megakadályozta a tömegközlekedés egységesítését az útvonalon.

1871-ben a Magyar Királyi Dohánygyár egyemeletes épületére ráhúztak egy második emeletet, hogy kibővítsék a gyártási helyiségeket, amelyek mérete elégtelennek bizonyult. Tizenhárom évre rá, 1884-ben épült meg Berczik Gyula tervei szerint a dohánygyár Kinizsi utcai oldala. Érdekesség: Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című alkotásából tudjuk, hogy ebben az utcában szippantott az ablakokra sűrűn lerakódott dohánytörmelékből (tubákokból) tanítás után Nemecsek és Csónakos. A szövegből kiderül, hogy a Köztelek utca egyik oldalán hatalmas dohánygyár állt.

1885. augusztus 5-én adták át a Nagyvárad tér sarkán a Szent István Kórházat. Ugyanebben az évben leég a Magyar Királyi Dohánygyár raktárépülete.

A kórház képe 1894-ben (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.141)

1893-ban kezdték el építeni az Üllői út 33-37. szám alatt az Iparművészeti Múzeumot, amely 1897-ben nyitotta meg kapuit.

Thék Endre, a neves magyar bútorkészítő az Üllői út 66. szám alatt üzemeltette bútorkészítő üzemét az 1889-ben. 1872-ben Budapesten a Józsefvárosban megnyitotta asztalos műhelyét, melyet később gőzgéppel is felszerelt, majd megvásárolta az Üllői út és a mai Leonardo utca sarkán álló Tauszig bútorgyárat. Gyára 1885-re Magyarország legnagyobb és legjobban gépesített bútorgyára lett. Historizáló-eklektikus munkái a korszak számos reprezentatív új épületében (Operaház, Parlament, Károlyi István palotája, a Wenckheim palota, a Tőzsde és a Kúria) megjelennek.

Thék Endre bútorgyára a mai Corvin-negyed és a Klinikák között, félúton

Ezen az 1885-ös térképen világlik ki a valós környék: a Nagykörút ekkor még nem épült ki, s csupán a nyomvonalát jelölték be a Malom utca - Körút utca mentén

A gyár mintegy 30 évig ontotta magából a magas minőségű bútorokat. Többek között az Országház padsorait is ő készítette. Vicces jelenete az életének, amikor azt a Taussig nevű bútorgyárat vásárolta fel az Üllői útt 66. szám alatt, ahová korábban jelentkezett dolgozónak, de elutasították. Thék Endrének két házassága is volt, de egyikből sem született gyermeke, viszont rokona, Rubrich Károly gyerekeit nagyon szerette, így az ő hatásukra díszítik a későbbiekben felépíttetett lakóházakat gyermek motívumok.

Az Üllői út 18. számú házban üzemeltették a Révai testvérek híres nyomdájukat, ahonnan hódító útjára indult a Révai Nagy Lexikon. A Révai testvérek vállalkozása 1897-ben költözött az Üllői útra. Az eredeti épület 1875-ben épült, de ahhoz, hogy alkalmas legyen egy kiadó számára, számos átalakítást kellett elvégezni rajta. A Révai testvérek Sterk Izidort bízták meg az átépítés megtervezésével, ami már csak az itt felhalmozásra kerülő könyvek súlya, és a kiadó működésének sajátos igényei miatt sem volt egyszerű feladat. A teljes építkezés 1900-ra fejeződött be, január 21-én fényes bállal avatták fel a nagy csarnokot.

A Magyar Gazdasági Egyesület az idő múlásával kinőtte magát, ezért székházuk mellett, a Köztelek utca 8. szám alatt új épületet kezdtek el építeni, amit 1903-ban vehettek használatba. A háromemeletes neoreneszánsz stílusú épületet Czigler Győző tervezte. Díszterem, kisebb és nagyobb előadótermek, irodák kaptak itt helyet, de hivatali lakásokat is ki lehetett alakítani benne. Az Egyesület Köztelek utcai és Üllői úti épületei számos vállalkozásnak adtak otthont. Gazdasági profilú újságok szerkesztőségei működtek itt: többek között a Köztelek című folyóirat, a Borászati Lapok, a Kertészeti Lapok, a Gazdasági Lapok, a Magyar Szesztermelők Lapja. 1894-től a Pátria Nyomda is itt kezdte meg működését.

1903-ban templomépítés céljából telket vásárol az 1858-ban alakult Oltáregyesület, hogy felépíthesse Örökimádás nevű templomukat. Az állítandó Örökimádás-templomot az 1898. szeptember 10-én meggyilkolt Erzsébet királyné emlékének szentelték. Az építésre tervpályázatot írtak ki, a beérkezett pályaművekből Hültl Dezsőét javasolták megépítésre, de végül Aigner Sándor tervét fogadták el (ő egyházi és igazságügyi épületeket tervezett elsősorban). Az országos gyűjtés eredményeként 1904-ben kezdték el az országban a második, Erzsébet királyné emlékének szentelendő templom építkezését (egy hónappal előbb rakták le Edelényben az első alapkövét). Ferenc József király jelenlétében Samassa József egri érsek tette le a templom alapkövét. Az épületegyüttest 1908-ban szentelte fel Kohl Medárd püspök.

A Fővárosi Magánépítési Bizottság 1906. március 26-án engedélyezte egy négyemeletes ház építését Thék Endre részére, az építészeti terveket Grioni Antal készítette el. Ez a mai 66/C számú ház, amely a hangszer- és bútoráruháznak adott otthont, és amelyet a korábban épült gyár mellé építettek. A középső egykori gyárépület – ma lakóház –, háborús sérülésből újjáépítve idegenként hat a két szélső historizáló palota mellett, amelyek a századforduló divatjának megfelelően jellegükben neoreneszánsz stílusúak. A sarkokat fél henger formájú zárterkélyek teszik látványossá. Az Üllői úti homlokzaton középen helyezkedik el a kapu, fölötte három emeleten áthúzódó zárterkély látható. A negyedik emeleten párizsi divatot követő összefüggő erkélysor húzódik. Az épületeken levő domborművek stílusosan a bútor- és a hangszergyártásról mesélnek.

Kosztolányi Dezső verset írt az Üllői útról 1906-ban, Üllői úti fák címmel:

"Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok,
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hová repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák"

Miközben 1908-ban Pestszentlőrinc különvált Kispesttől, ugyanebben az évben dr. Wekerle Sándor pénzügyminiszter a kormány nevében megállapodott a Sárkány-család örököseivel a birtokukban lévő, földművelésre alkalmatlannak ítélt területnek az állam javára történő megvásárlásáról. Ekkor kezdődött meg a kispesti munkás- és tisztviselőtelep építése, melyet rövid időn belül Wekerletelepként emlegettek az ott élők.

Az 1910-es évektől kezdve a Mutatványos tér volt a Népliget egyik legnépszerűbb része. Vigalmi negyed, ahol gyorsan megszülettek a színesre festett, lampionnal díszített szórakozóhelyek: volt mozi, vendéglők, dodzsem, cirkusz, céllövölde, barlangvasút, kör- és hajóhinta. Itt állt Kemény Henrik Bábszínháza és Közép-Európa legnagyobb és leghosszabb hullámvasútja is, "A Kárpátoktól az Adriáig" szlogennel.

1910-re a Magyar Királyi Dohánygyár már kicsinek és elavultnak bizonyult, azonkívül bent volt a város szívében, amikor a város túlterjeszkedett rajta. A Főváros tervbe vette a gyárak kitelepítését a város szélére: így esett a választás Lágymányosra, ahová a ferencvárosi gyárat végül áttelepítették (lásd: Lágymányosi Dohánygyár).

1915-ben, a világháború hatására kórházbarakkokat építettek a Lóversenydűlő katonai gyakorlóterén, amelyeket a háború után szükséglakásokká alakítanak. Így született meg a Mária Valéria-telep. A trianoni békediktátum okán emberek százezrei költöztek a megmaradt Magyarország határain belülre, akiknek nagy része Budapesten keresett menedéket, köztük a Mária Valéria-telep viskói közt. A minimálisan elfogadható körülményeket biztosító barakkok mellett egy viskókból és fabódékból álló nyomortelep is kialakult, ahová azok kerültek, akik a Mária Valéria alacsony lakbéreit sem tudták kifizetni.

1919. június 24.-én délután 4 órakor kezdődött a Tanácsköztársaság elleni ifjú ludovikások ellenforradalma. Hamarosan a Cinkotán állomásozó vörös csapatokat gyűjtötték össze és a ludovikások ellen küldték. A Ludovika bevétele súlyos áldozatokat követelt. A 24 éves Lőwy Béla hadnagy a 32. gyalogezred 30 újoncával behatolt az Akadémia épületébe, Bartha őrnagyot felelősségre vonta a fegyveres készenlét miatt és Haubrich nevében követelte a géppuskák azonnali átadását. Az ellenforradalom másnap megbukott, azonban a letartóztatott kadétok közül egyetlen tisztet sem végeztek ki, a fellázított növendékeket pedig "internálásban eltöltendő nevelési munkára” ítélték.

A Tanácsköztársaság idején Thék Endre is áldozatává vált a kommunista őrület térhódításának: a gyárát lefoglaló vörös katonák őt megalázó viselkedése olyan súlyos idegi traumát idézett elő nála, amelynek következménye lett 1919. június 8-án a balatonfüredi szanatóriumban bekövetkezett halála. A gyáralapító Új Köztemetőben, a Thék-család saját sírboltjába való elhelyezését megtiltotta a diktatúra vezetése, s erre csak a kommunista rezsim bukása után, 1919. október 19-én nyílt lehetőség, amikor a magyar iparostársadalom mély gyásza mellett végső búcsút vett az asztalosmesterség kiemelkedő alakjától.

1921-ben a képviselő-testület döntött Kispest rendezett tanácsú várossá alakulásáról, az alakuló közgyűlést 1922. július 22-én tartották. A város fejlesztése érdekében a Spayer bankháztól vettek fel kölcsönt, melyből utakat, egészségügyi intézményeket építettek.

1930 és 1935 között a Népligetet újraformálták. A Magyar-Lengyel Egyesület kezdeményezésére 1935-ben jelölték ki a parkban a Lengyel Sétány útvonalát, s állították fel a Lengyel légionisták emlékművét, Pankotai Farkas Béla szobrász alkotását. A parképítés mellett a MÁVAG háromkilométeres próbapályát épített ide kipróbálni frissen elkészült mozdonyait. A Népligetet, amelynek beceneve a pesti szlengben a "Nepcsi" volt, a tehetősebb polgárok Városligetével szemben, annak idején inkább a munkásosztály látogatta. 1936-1972 között rendeztek a Népligetben autó- és motorversenyeket.

Thék Endre emlékét élénken ápolta a fővárosi önkormányzat, amit bizonyít, hogy egykori gyára melletti Órás utcát róla nevezték el 1928-ban. Tiszteletére 1930-ban a Thék utcának az Üllői úthoz közel eső részében domborműves emléktáblát avattak. Az utca 1952-ig viselte nevét, amikor a kommunisták megváltoztatják Leonardora.

Az Örökimádás-templom és a vele szemben elhelyezkedő Thék-féle sarokház napjainkban (kép: Googe Maps)

A harmincas évek után a fejlődés már visszafogottabb lett. Az egyik jelentős lépés az Üllői út belső szakaszán a sínek út széléről az út közepére való helyezése volt, erre 1953-ban került sor. A "belső szakasz" a Kálvin tér és a Nagyvárad tér közti részt jelenti, ettől kijebb a vágányok egészen a metróépítésig kétoldalt haladtak.

1950-ben csatolták Kispestet és a Wekerletelepet Budapesthez, mint Budapest XIX. kerülete. Ezzel az Üllői út teljes hosszában Budapest részévé vált.

1956-ban a Kilián laktanya a később kivégzett Maléter Pál székhelye lett, valamint itt alakult meg 1956. október 31-én a forradalom Nemzetőrsége. A harcok során az épület jelentős sérüléseket is szenvedett, a sarokrész lényegében elpusztult, amint a korabeli felvételeken látható.

A forradalom után a laktanya sérüléseit rendbe hozták, de az épületet katonai célokra többé már nem használták: szükséglakásokat és irodákat létesítettek benne, az alagsorban pedig a népszerű Söröző a Két Medvéhez működött.

Jóval kijebb, a Népliget után kezdődik meg 1957-ben a Mária Valéria-telep bontása, amely nagyrészt 1967-ben fejeződik be.

A telep egy háza 1957-ben (kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

Ezzel párhuzamosan kezdik el felépíteni a ma is látható József Attila-lakótelepet. A legutolsó periódusban, 1981-ben bontották le az Üllői út mentén álló földszintes épületsorokat, köztük a Pöttyös utca sarkán álló kis kápolnát, majd az addig egységes építészeti stílust megtörve tízemeletes épületeket húztak fel a helyükre. Abban az időszakban épült a Pöttyös utcában és a mozi mellett látható néhány tízemeletes épület is. A lakásokat rászorultsági alapon utalták ki, az igénylés alapja a korábbi szűkös, túlzsúfolt, vagy leromlott állapotú lakás, a több gyermek volt.

A Mária Valéria-telep, háttérben a József Attila-lakótelepen a Dési Huber utcai és Toronyház utcai házak (kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

A József Attila-lakótelep 1968-ben - túlfelén az Üllői út (kép: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Határcsárda romos képe 1944-ből
(bal oldalon Kispest szélének házai, középen a Határcsárda két melléképülete, jobb oldalon a vámház)

A hetvenes években megkezdődött a metróépítés. Jó oka volt annak, hogy ide tervezték az újabb földalatti gyorsvasutat, ugyanis a villamosközlekedés színvonala tűrhetetlenné vált: a viszonylatok lassan haladtak, csúcsforgalomban egymás sarkába értek (a kevés meglevő közlekedési lámpánál tilost kapott kocsik utasai emiatt rendszeresen megpróbáltak az előttük állóra kapaszkodni). Az építkezés nagy felhajtással járt: 1976 nyarán az észak felé közlekedő viszonylatok csak a Kálvin térig jártak az aluljáró építése miatt. Az Üllői út ekkor eléggé fel lett forgatva, de az akkori szokásoknak megfelelően a villamosforgalom fenn volt tartva, legfeljebb a síneket helyezték át ideiglenesen.

1977 első napján aztán megindult az észak-déli metró első szakaszán (Deák tér-Nagyvárad tér) a forgalom, ezzel összhangban az összes Üllői úti villamos végállomása a Szent István kórház elé került. Az építkezések ezután még tovább folytak, a Népligetnél és a Határ útnál is új csomópont kialakításába kezdtek, de a villamosok ettől még jártak.

1978-ban adják át a SOTE toronyházát a Nagyvárad tér sarkán.

1980. március 29-től végleg megüresedtek a vágányok a felszínen: megnyílt a metró újabb szakasza a Kőbánya-Kispest végállomásig, ami azt jelentette, hogy az összes Üllői úti villamos a Határ útnál kialakított csomópontig járt csak. Az 42-es és 50-es villamosok a tér két szélén álltak meg, s megindult egy 52-es jelzésű új járat is, amely Pesterzsébetre szállította az utasokat.

1992-ben leég az Alfa Mozi, amely a Ludoviceum egykori lovardájában működött.

1996-ban a Ludoviceum néhány épületét átengedik a Természetföldrajzi Múzeumnak.

Üllői út

Kiskörúttól Vecsésig

Története

Képek

Térkép

Ajánlott cikkek