A terület az 1800-as évek első felében a Duna egy szélesebb szakasza volt, ahol - a sekély sóderes meder miatt - gyakran torlódtak fel a jégtáblák, ezáltal eltorlaszolva a víz útját árvizeket okozva. Az 1838-as árvíz után kezdték átalakítani árvízvédelmi és folyószabályozási céllal.

AJÁNLÓ

Vásárhelyi Pál kimutatta, hogy a Pest alatti szakasz zátonyosodása okozta azt a jeges torlaszt, ami miatt a városban oly sok érték elpusztult. Miután ehhez hasonló katasztrófa máskor is érhette a várost, Vásárhelyi elkészítette 1842-ben a szükséges szabályozási terveket. Néhány kisebb jellegű javítástól eltekintve 1870-ig mégsem történt semmi változás. Ebben az évtizedben azonban az ismétlődő árvizek bebizonyították, hogy tovább nem halasztható a rendszeres szabályozás és az árvédelmi társulatok megszervezése. Az 1870. évi 10-ik törvénycikk ezen szabályozási munkáknak az állam költségén leendő végrehajtását engedélyezte.

1871-1875 között 8,15 millió forint költséggel végrehajtották a Soroksári Duna-ág elzárását, kialakították a lágymányosi Duna-szakasz párhuzamműveit, valamint kimélyítették a budafoki részt. Ekkor épültek meg a főváros rakpartjai is. A Gellért-hegy alatt a jobb oldalon a medret egy párhuzamos gáttal 380 méterre szorították össze és a meder aljától számítva még 3-3.8 méterre mélyítették ki.

A Lágymányosi-tó 1875 körül, amikor a városrész még csak egy apró falu képét mutatta

A Déli Vasúti hidat 1873-ban adták át. Az öblöt ekkor a kor követelményeinek megfelelően, az áruk ki és berakodására alkalmas, vágánnyal is ellátott téli kikötővé kívánták kialakítani.

A József Műegyetem megépítésével a Lágymányosi-öbölből mintegy 72000 m2-nyi területet vágtak le, amelyet aztán feltöltöttek. A Horthy Miklós híd megépítésével (ma Petőfi híd) a terület megközelíthetőbbé vált, majd 1930-tól kezdődően a vasúti hídtól délre eső területeket fokozatosan elkezdték feltölteni. A feltöltéshez szükséges földet a Lágymányosi kikötő déli részének kotrásával nyerték. A terület először Lágymányosi tóként majd öbölként is a városrész kedvelt strandoló, úszó és evezős terepe volt a környék lakóinak. Az 1950-es évektől kezdve a tó környező területeit folyamatosan beépítették, majd kialakítva az úthálózatot, megszületett a lágymányosi városrész.

Lágymányos látványa 1900 körül a Gellért-hegyről (korabeli képeslap - háttérben a Dunáról leválasztott tó)

Az öböl vízfelülete 11,2 ha. A többnyire egyenletesen lapos mederfenék a budapesti vízmérce 0 pontjánál 1,5 - 2,5 méterrel mélyebben húzódik; a nyugati, vízpart utcai oldalon valamivel mélyebb. Az öböl fenekét 0,3 - 2 m vastagságú iszap borítja. A Lágymányosi-öböl vízminősége a Dunáénál lényegesen jobb. 1993-as adatok szerint vizében több mint 22 halfaj él. Az öböl környékén tervezett fejlesztések két ütemre bomlanak. Az „A” ütem az öbölhöz közeli 20 hektáros terület fejlesztését jelenti, ahová szabadidős és idegenforgalmi fejlesztéseket (vízi élménypark, wellness szálloda, jégcsarnok) terveznek, míg a megújuló gáton éttermek, kulturális és művészeti helyszínek jönnek létre. Az öbölben homokos strand, sportpályák, vízi színpad, jachtkikötő és a két part között gyalogoshíd létesül. A „B” ütem 25 hektáros területén főként irodák, lakóépületek épülnek a tervek szerint.

 

Madárvilág a Lágymányosi-öbölben és környékén

Az öbölparti erdősávban és a környező bokros területeken számos madárfaj él és költ: gyakoribb fajokon (veréb, cinegék, örvösgalamb, dolmányos varjú, szarka, fakopáncs, házi rozsdafarkú, csúszka, stb.) kívül a városi környezetben ritkább fajok is felbukkannak, mint az időnként hangoskodó fácán vagy a színpompás jégmadár. A két éve kihelyezett 150 darab mesterséges fészekodúban széncinege, kékcinege, házi és mezei veréb, legnagyobb számban pedig seregély költ. Az utóbbi faj csak tavasztól őszig tartózkodik itt költés céljából.

Általában minden seregélypár évente kétszer költ, először 4-6, majd 2-4 fiókát nevelnek. A feketés színű madarak nagyon hasonlítanak a fekete rigóhoz, de míg a rigó a talajon általában páros lábbal ugrálva mozog, a seregély a fű között futva keresi rovartáplálékát. Különbség még, hogy a seregély farktollai mindig egy vonalban vannak a hátával, a rigó pedig fel tudja emelni farktollait és így azok szöget zárnak be a hát vonalával. A rigó sosem költ odúban, fészkét sűrű bokrok ágai közé építi. A seregély természetes körülmények között a harkályok elhagyott odúiban költ. Mesterséges odúk kihelyezésével könnyen megtelepíthető.

Háromféle méretű odú látható a fákon, a seregély a nagyobbakat foglalja el, a kisebbekben a más énekesmadárfajok költenek. A kisméretű de tágnyílású odúkat a házi rozsdafarkú foglalhatja el. A seregély odúfoglalását a költés után is jelzik a röpnyílás alatt megmaradó "meszelésfoltok", a madár ürülékének nyomai. A seregély fiókái neveléséhez hatalmas tömegű rovart gyűjt és ezzel kárpótol azért a kárért, amit az érett gyümölcsök megcsipkedésével okoz. A seregélyek is vonzzák a ragadozó madarakat. Az egerek mellett az ő jelenlétüknek is köszönhető, hogy vadászó vércsék, és néha még sólyomfajok is feltűnnek az öböl felett. A ragadozó madarak hangját jócskán felerősítve a közeli malomra szerelt riasztóberendezésből is hallhatjuk. A galambok már megszokták és nem törődnek vele.

A vízparton ősztől tavaszig nagy tömegű sirály és tőkésréce (közismert nevén vadkacsa) telel. A sirályfajok közül a kisebb termetű dankasirály tömegesen fordul elő, szerecsensirályból és a lényegesen nagyobb sárgalábú sirálybóI kevesebb van. A tőkésrécék havas téli időben néha ezres csapatban telelnek az öbölben, köztük barátrécék és ritkább récefajok is előfordulnak. Ugyancsak Rendszeres vendégek a fekete színű kormoránok, amelyek búvárkodva (25-30 másodpercig vannak víz alatt) halásznak a jéghideg vízben is. Más vízimadaraktóI eltérően tollaikat nem védi zsírréteg és tollazatúk teljesen átnedvesedik. Ezért szárítgatják napos időben szárnyaikat széttárva. Szárcsák, vöcskök, szórványosan vadludak ritkán mutatkoznak a területen. Az itt telelő vízimadarak jelentős része északról érkezik. Köztük lehetnek gyűrűvel jelölt egyedek. A madárgyűrűzés fontos módszer a madarak életének kutatásában. A kezdettől használt alumíniumgyűrű leolvasása távcsővel nehéz feladat. Az újabban használt színes gyűrűket már sokkal könnyebb észrevenni és esetleg leolvasni a rajta lévő egyedi számkódot. Bárki segítheti a kutatást, ha az észlelt gyűrűs madarat jelenti a Magyar Madártani Egyesületnek.

AJÁNLÓ

A parkról

A Lágymányosi-öböl a Duna jobb partján az 1642 és 1640 folyam km szelvények között fekszik, háromszög alaprajzú, a Kopaszi-gáti oldal 750m, az északi oldal 330m hosszú, déli bejárata 50m széles, a teljes vízfelület 11,2 ha. Az öböl és környezetének adottságai nagyon jók, egyedi jelleget ad a Duna-part közvetlen kapcsolata, az öböl egyedi hangulata.

Mederfenék szintje budapesti vízmérce 0 pontjához képest 1.5-2.5m mélyen található. A meder felszíne általában egyenletesen lapos, a nyugati Vízpart utcai oldalon valamivel mélyebb, mint a Kopaszi-gát felé eső részén. A vízminőség sokkal jobb mint a Dunában, ezt bizonyítja, hogy a felmérések szerint több mint 22 halfaj él az öbölben.

A Lágymányosi-tó egy 1884-es térképen

Az öböl és a gát története

A lágymányosi-öböl története szervesen kapcsolódik a XI. kerület legfiatalabb városrészének, Lágymányosnak a történetéhez. A területet az 1838-as árvíz után kezdték átalakítani árvízvédelmi, a folyószabályozást elősegítő céllal. Első változást a Gellért-hegytől délre húzódó töltéspart megépítése eredményezte, amellyel kihasították a tölcsérszerűen kiszélesedő Dunából a későbbi Lágymányosi tó öblét. 1870-ben épült meg az ún. Kopaszi párhuzammű, amelynek a Déli vasúti híd alatt létesült medencéjét a kor követelményeinek megfelelő, az áruk ki és berakodására alkalmas, vágányzattal is ellátott téli kikötővé kívántak berendezni.

Az újabb változtatást a területen az akkori nevén József Műegyetem megépítése okozta, amikor is az egyetem környékén mintegy 72.000 m2-nyi területet a tó északi részéből töltötték fel. Ugyancsak a térség fejlődésének kedvezett hogy 1937-re megépült három déli Duna-híd, ezáltal könnyebben megközelíthetővé vált a terület. A Boráros téri híd (Horthy Miklós híd) megépítésével párhuzamosan 1930-ban megkezdték a Lágymányosi tónak a Déli vasúti híd felé eső északi részének feltöltését. A feltöltéshez szükséges földet a Lágymányosi kikötő déli részének kotrásával nyerték. A kotrás így kettős eredményű volt, hiszen feltöltötték a holt-Duna ágat, ezzel hasznos építési területet nyertek, másrészt a tervezett téli kikötő is használhatóvá vált.

Az öbölben a kikötő funkció mellett jelentős szerepet kapott a sportolás is. Előbb Lágymányosi tóként, majd öbölként is a városrész kedvelt strandoló, úszó, sporthorgász és evezős terepe volt az itt élőknek. Ez a szerep a II. világháborút követően is fennmaradt, majd az 1950-es évektől kezdve a nagyszabású beépítések során területe csökkent, amely által az évtizedekig itt üzemelő vendéglátó, sportolást és kikapcsolódást szolgáló létesítmények állapota folyamatosan romlani kezdett.

Új lendületet akkor kapott a terület fejlesztése, amikor 2003-ban a kerület Önkormányzata és a környékbeli telkek tulajdonosai az ARAGO Zrt. közös vállalkozásként, az ÖBÖL XI. Kft-t létrehozták, hogy végre új gazdára és funkcióra találjon a terület.

A Parkban és a környező területek napjainkig az alábbi változásokat, fejlesztéseket sikerült megvalósítani:

• összesen 50.249 m2 zöldterület került kialakításra, amelynek fejlesztése és gondozása jelenleg is folyamatban van.
• 13.000 m2 sétány kerül kialakításra, túlnyomó részben természetes kővel, kisebb részben fával burkolva.
• 2.600 új, változó törzsátmérőjű, különböző fajtájú fa került kiültetésre.
• kihelyezésre került 150 madár fészkelő odú.
• az öböl teljes kotrása elkészült, melynek során több mint 200.000 m3 iszap került kikotrásra.
• a fejlesztési területről az évtizedek alatt felszaporodott, összesen kb. 25.000 m3 kommunális hulladék, építési törmelék, és szemét lett elszállítva.
• a terület új - formatervezett lámpákból álló - közvilágítást, új utcabútorokat, padokat, hulladékgyűjtőket kapott.
• az öböl belső partfalán a támfalazás és a gát külső partfalának rendezése elkészült.

AJÁNLÓ