A Kossuth híd a második világháborúban felrobbantott budapesti Duna-hidak részbeni pótlására felépített, a Kossuth tér és a Batthyány tér közötti egykori úgynevezett félállandó híd volt, amely 1946-tól 1960-ig működött. A Kossuth híd 2×1 forgalmi sávos volt, 7 méter keresztmetszeti szélességet biztosítva az autóknak, ezenfelül mindkét oldalon további 3,25 métert a gyalogosoknak.
A II. világháború végéhez közeledve, 1944-45 telén
a német hadsereg mindent elkövetett, hogy Budapestnél megállítsa a
szovjet előrenyomulást. Ezt azzal kívánta meg elérni, hogy
felrobbantották az összes budapesti hidat. A hónapokig tartó ostrom
mérhetetlen szenvedést és pusztítást okozott Budapest számára.
A front elvonultával az egyik legnagyobb probléma az átkelők hiánya
volt. A háború végére Budapesten nem maradt egyetlen ép híd sem, ezért
azok pótlását a visszaépítésükig kishajó-közlekedéssel és pontonhidak
építésével próbálták megoldani, melyek azonban a folyó téli jégzajlása
miatt nem tudták folyamatosan biztosítani a kapcsolatot Pest és Buda
között.
A szovjetek Buda és Pest összeköttetésének megteremtése érdekében
1945. márciusa és áprilisa folyamán a Margit híd mellett ideiglenes
hidat vertek, majd a Fővám térnél a Ferenc József híd (ma: Szabadság
híd), a Boráros térnél pedig a Horthy Miklós híd (ma: Petőfi híd)
roncsaira szükséghidakat eszkábáltak. Áprilisban a déli összekötő
vasúti hídnál készült szükséghíd, majd novemberre az Erzsébet híd
mellett épült meg az ideiglenes híd. A Margit hídi pontonhidat a
népnyelv Csak Mancinak hívta, míg az Erzsébet híd mellé épült
ideiglenes alkalmatosságot Böskének.
Az első rövidéletűnek tervezett állandó híd a Kossuth híd volt, mely
1946. augusztus 20-áig, a Szabadság híd megnyitásáig egyben az
egyetlen is volt. Megépítéséről az új kormány döntött két hónappal a
budapesti harcok befejeződése után, 1945. április 19-én. Azért
döntöttek a Kossuth téri helyszínnél, mert egyedül itt nem zavarták a
hídépítést a felrobbantott hidak és hajók roncsai. A Kossuth hidat úgy
tervezték, hogyha a többi hidat újjáépítik, akkor könnyen elbontható
legyen.
Először egy fa híd ötlete merült fel, de ehhez egyfelől Magyarországon
nem volt meg a kellő tapasztalat, másfelől tartottak tőle, hogy a jég
elviszi a fa cölöpöket. A két tervező, Mistéth Endre és Hilvert Elek
ezért vasbeton pilléreket javasoltak. De az idő is sürgetett, ezért a
szokásos módszer helyett pillérenként 14 darab vascső cölöpöt vertek
le, köré 15 centi vastag vasbeton köpenyfalat eresztettek a
mederfenékig, majd víz alatti betonozással kitöltötték. Ez volt
Magyarországon az első hegesztett főtartójú híd, az építőanyagot onnan
szerezték be, ahonnan tudták: olajkutakból, hídroncsokból, összedőlt
házakból. Fő szempont a funkcionalitás volt, a gyalogjárdák például
fapallóból álltak.
Mivel az építkezésre mindössze nyolc hónapot irányoztak elő, ezért a
munkások napi 15-20 órát is dolgoztak, nyáron és télen is, hogy a
tervet tartani tudják. Az acélszerkezetet a Csepel Vasmű és a Győri
Vagongyár készítette, a beépítést a szeptember 22-én felavatott 100
tonnás József Attila úszódaru végezte, mely később a
roncskiemeléseknél és a hidak újjáépítésénél is szolgált.
A Kossuth híd építése
A munkálatok 1945. május 16-án kezdődtek meg a pillérek építésével, majd a gyalogosforgalom megindításával fejeződtek be, 1946. január 15-én. Három nappal később az autóforgalom is megindulhatott a hídon.
A munkálatok közvetlen a befejezés előtt
(gyalogosközlekedés már van, de az autók útját még építik)
A Kossuth híd hegesztett acélcsövekből és szegezett fatartókból álló
szerkezetének építése
Átadása a rekordgyorsaságú építkezés miatt az újrakezdés szimbóluma lett. Hossza 355 méter volt, a kétszer egysávos kocsipálya szélessége összesen 7, a járdáké 3,3-3,3 méter széles volt, legfeljebb 15 tonnás járművek kelhettek át rajta.
Mistéth Endre és Hilvert Elek kilencnyílású hidat tervezett, középen egy 80 méteres, mellette egy-egy 55 méteres, a két oldalon a folyó partjai mellett 3-3 darab 27,5 méteres nyílással. A híd az eredeti tervek szerint faszerkezettel készült volna, de végül a két parti nyílást leszámítva acélszerkezettel épült meg; 1954-ben ezeket is acélra cserélték. A kivitelezéshez szükséges vasat a háborús törmelékekből válogatták össze.
A híd avatásán Tildy Zoltán kormányfő, Gerő Ernő
közlekedési miniszter, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság részéről a
szovjet Levuskin és Trajin tábornokok, Townsend amerikai ezredes és
Edgecumbe brit tábornok voltak jelen.
Az új híd felépítése hihetetlen teljesítmény volt, és életbevágóan
fontos Budapest számára. Használatát különleges szabályokhoz kötötték:
a járművek csak 10 km/órás sebességgel hajthattak át rajta, 20 méteres
követési távolságot tartva.
Az 1940-es évek végén - az Erzsébet-híd kivételével - elkezdődtek a
felrobbantott budapesti Duna-hidak rekonstrukciói. Sztálin híd (ma
Árpád híd) néven új északi híd is létesült, így a Kossuth-híd szerepe
fokozatosan csökkent. Miután régi hídjaink sorra újjáépültek, a
Kossuth híd elvesztette jelentőségét, létjogosultsága megszűnt, és az
állapota is egyre romlott. 1956 tavaszán a bontására készülődvén
letiltották róla a járműveket, s csak gyalogosan lehetett a hídon
átkelni, majd 1960 tavaszán elkezdődött a híd szétszerelése is.
Gyalogosforgalom a hídon
A hídnyílások vasszerkezetét két úszódaru egy darabban tette partra, itt feldarabolták, majd elszállították őket. A pilléreket lazító robbantással, majd légkalapáccsal távolították el, a törmeléket a mederből úszódaru emelte ki. A cölöpöket elvágták, a köpenyeket kiemelték, és Kulcsig úsztatták le, ahol a partba építették be azokat. A meder tisztítása 1963. január 2-án ért véget.
A Kossuth híd 1957-ben
A Kossuth híd bontása 1960-ban