A Budapest körül épült M0-s autópálya déli végén épült Duna-híd, melyet 1990. november 16-án adtak át a forgalomnak. A gyorsforgalmi út a Budapest felé tartó központú úthálózat főbb útjait köti össze a főváros határában, és a belső kerületek, így a történelmi belváros tehermentesítését szolgálja.
Magyarország legforgalmasabb útja az M0-ás, vannak
szakaszok, ahol a kapacitáskihasználtság 130 százalékos. Az első,
1976-ban készült tervek az M1-es autópálya és a 6 számú főút között
kétszer kettő, a 6-os számú főút és az M5-ös autópálya között kétszer
három forgalmi sávú autópályával számoltak, benne egy Duna-híddal.
Ugyan a körgyűrű elképzelést már 1942-ben javasolta dr. Vásárhelyi
Boldizsár, de az 1960-as években még a Hungária körútnak szánták azt a
szerepet, hogy az autópályákat gyűrűsen összekösse, gyakorlatilag
Budapest belvárosában. Ugyan 31 éve építik a körgyűrűt, de a teljes
gyorsforgalmi elkerülő út mára sem lett kész, a nyugati szektor
hiányzik, és a már elkészült szakaszok is gyakorlatilag megteltek.
Magyarországon az első autópályát 1965-ben adták át a forgalomnak,
azonban az autópálya hálózat - s abban az autópálya-gyűrű -
megvalósítására az elgondolás már 1942-ben felvetődött (Vásárhelyi
Boldizsár, a későbbi műegyetemi tanár műszaki doktori értekezésében).
A teljes gyűrű a főváros beépített területét körülölelő, mintegy 100
km hosszú pálya, két helyen keresztezi a Dunát, egyszer északon,
egyszer délen, s összeköti egymással a fővárosból kiinduló valamennyi
sugárirányú főutat és autópályát.
Építése akkor vált időszerűvé, amikor az 1970-es években a fővároson
átvonuló nemzetközi forgalom kezdett nagyobb méreteket ölteni, ami a
főváros akkori legdélibb hídján, a Petőfi hídon és a hozzávezető
utakon kellemetlen mellékhatásokkal járt. A levegő mindjobban
szennyeződött, a nehéz teherautók okozta zaj és rázkódás kezdett
elviselhetetlenné válni a fővárosi lakosság számára. Különösen az M-1
(Győr, Hegyeshalom) és az M-5 (Kecskemét, Szeged) autópályák egymás
közötti forgalmának zömét kitevő kamionok okozták a panaszokat.
Utóbbiak számára sem volt előnyös a városon való áthajtás, mert
számukra kerülőt, torlódást, időveszteséget jelentett. Ilyen
körülmények között vált időszerűvé az autópálya-gyűrű déli szektorának
megépítése egyelőre autóútként és született elhatározás a nyomvonal
megállapítására és ezzel együtt a dunai áthidalás pontos helyének
kijelölésére.
Az autópálya-gyűrű déli szektorának hossza, a teljes gyűrűhossznak
mintegy negyedrésze, meghaladja a 28 kilométert. Nemzetközi
jelentőségét aláhúzza, hogy a Világbank az építési költség 35%-át
kitevő kedvezményes hitel nyújtásával támogatta megvalósítását, benne
a Duna-híd építését. Már a tervezés korai stádiumában szükség volt a
hidak fő adatainak megállapítására. Erre a célra a minisztérium és a
főváros 1981-ben tervpályázatot írt ki és bonyolított le. A
tervpályázatra 15 munka érkezett be, melyek közül kettő volt kimagasló
értékű. Ezeknek szerzői közösségeit Klatsmány Tibor és társai,
valamint Sigrai Tibor az Uvaterv kollektívájával vezették. Az első
szabadon szerelt, feszített beton, a másik vasbetonlemezzel
együttdolgozó acélszerkezet volt. A tervbírálaton az áthidaló
szerkezet kialakítása ügyében nem döntöttek, a benyújtott terveket
főként a nyílások beosztása és az esztétika szempontjából értékelték.
Az autópálya nyomvonalának és a híd helyének kijelölését 1985-ben
hagyta jóvá az illetékes hatóság. A munkát kétlépcsős nemzetközi
versenytárgyalás alapján adták vállalatba. A versenytárgyalási kiírás
-első ízben- a Nemzetközi Mérnöktanácsadók Szövetsége (FIDIC)
követelményeit tartalmazta. Első fordulóban az 58 pályázó közül 44
minősült alkalmasnak a második fordulóban való részvételre. Közülük 30
vett részt a második pályázaton és 11 tartalmazott ajánlatot a
Duna-híd építésére is. A bíráló bizottság 1986 októberében döntött a
híd építése ügyében. Az építkezés fővállalkozója a Hídépítő Vállalat
lett.
A Hídépítő Vállalatnak már jóval az ajánlat benyújtása előtt nemcsak,
hogy fel kellett mérnie az építkezés leggazdaságosabb magvalósításához
rendelkezésre álló kapacitásokat, hanem azok igénybevételét a kellő
időre folyamatosan biztosítania is kellett. Ez a szervezési munka
különösen szerteágazó figyelmet kívánt meg, miután több nagyvállalat
termékeny együttműködését és kisebb vállalatok igénybevételét és
koordinálását tette szükségessé. A nagyvállalatok között az ÚtVasút
Tervező Vállalat (Uvaterv) a kiviteli tervek elkészítését, a Ganz
Acél-szerkezeti Vállalat az acél tartószerkezet építését végezte
folyamatosan és párhuzamban, a mélyépítési munkát és az
öszvérszerkezetű híd vasbeton pályalemezét készítette a fővállalkozó.
Az együttműködés már a tervezés korai szakában jelentős eredménnyel
járt. Az Uvaterv és a Hídépítő Vállalat dolgozóinak közös alkotása az
a folyami mederpillér alapozási technológia, mely a mélyalapozást
légnyomás igénybevétele nélkül teszi lehetővé. Ezt az eljárást Hlatky
Károly és társai szabadalma alapján a Hárosi hídnál alkalmazták
először, ezért érdemes annak néhány részletét ismertetni.
Az eljárás lényege, hogy a parton előregyártva elkészült a tervezett
alaptesttel azonos méretű (18,65x8,0 m) kéregelem, s azt úszódaru
szállította a helyszínre és eresztette le arra a mélységre, amelyet
előzetesen kotrással kialakítottak és nyomban utána kőszórással
körülvettek a kimosás megelőzése érdekében. Ez a mélység a tervezett
mederszintnél kb. fél méterrel lejjebb kialakított vízszintes felület
volt.
A kéregelem lesüllyesztésénél különös gondot kellett fordítani a terv
szerinti pontos elhelyezésre, s azt mind vízszintes, oldalirányban,
mind magassági értelemben, a partokon felállított geodéziai
műszerekkel kellett ellenőrizni. E célra a 20 cm falvastagságú és 5,5
m magas vasbeton kéregelemet jelzésekkel látták el.
A pillérépítés további menetében, a helyére tett kéregelemben lévő
vezetőgyűrűk segítségével 150 cm átmérőjű, 17-25 m hosszú, fúrt
cölöpök készítésére került sor, majd a kéregelemre ráhelyeztek egy
vele azonos méretű felső kéregelemet, mely az alsóhoz vízzáró módon
illeszkedett. Ezt követte a pilléralapot alkotó 4,5 m magasságú
betontömb elkészítése, víz alatti betonozással, a cölöpfejek
összefogására, végül a felső kéregelem tetejére őrfal elhelyezése,
ugyancsak vízzáró módon. Az őrfalat vaslemez alkotta, mely a
kéregelemek fölött még 5 m magasságig volt hivatva a vízbetöréstől
megóvni a munkateret. A víz sikeres kiszivattyúzása után, hagyományos
módon folytatódott a pillér megépítése a kőburkolat elhelyezésével
együtt. Utolsó műveletként csupán az őrfalat kellett a felső
kéregelemtől elválasztani és ezzel a kész pillért „levetkőztetni".
Alapozási munkák a Csepel szigeti oldalon. A képen két kész pillér
látható.
Az úszódaru a következő pillér kéregelemének felemelésére készül
Épül a mederpillér
Ezzel az eljárással a pilléralap csupán fél
méterrel kerül mélyebbre, mint a mederfenék. A légnyomásos alapozás
esetében nincs ilyen korlátozás, a különbözet akár több tíz méter is
lehet. Felvetődik a kérdés, hogy nincs-e túlságosan szűkre szabva
ennek az eljárásnak az alkalmazhatósága...? A megnyugtató választ erre
a kérdésre a cölöpök anyagában, méreteiben és építési technológiájában
bekövetkezett változás adja meg. Ez lehetővé teszi azt, hogy a
mederfenék alatti szintről indított 17-25 m hosszú, fúrt cölöpök
összebetonozott együttese átvegye a pilléralap szerepét és a pillér
súlyát megbízható módon adja át a talajnak akár azzal, hogy a
teherbíró rétegre támaszkodik, akár palástjának súrlódásával, miután a
cölöppalástok együttes felülete sokkal nagyobb, mint ha helyette
süllyesztőszekrény-alap épült volna. A kimosás ellen a fél méteres
takarás és a kőszórás kellő biztonságot nyújt még a Dunánál gyorsabb
vízfolyások esetében is.
Az előrelátó szervezés és tervezés az építkezés további fázisaiban is
hatékonyan érvényesült. A Hídépítő Vállalat úszódaruja az
acélszerkezeti elemek helyretételénél mindvégig szolgálatban állott,
feleslegessé téve a mederben jármok, vagy cölöpállványok ideiglenes
felépítését. Helyette két mederpillérnél lévő munkahelyhez a két
szélső medernyílásban teherbíró vendéghidakat lehetett építeni,
melyeken az anyagszállító gépkocsik is bejárhattak. A nagy mennyiségű
építőanyagot nem kellett átrakni, a szállító járműről közvetlenül
beépíthető volt.
Egy előszerelt hídszakasz
Az ártéri hidak esetében a mélyépítményeknél nem
volt szükség a szabadalmazott eljárás alkalmazására, miután azoknak a
pillérei a parton száraz felületen, vagy sekély vízborítású terepen
épültek, ami feltöltéssel szárazzá volt tehető. A pilléreknél a fúrt
cölöpöket a felszínről indították és a szükséges gépi berendezés
elhelyezése nem okozott gondot.
A mélyépítési munkát a Hídépítő Vállalat gárdája hajtotta végre Rapkay
Kálmán és Hlatky Károly vezetésével. Az első kéregelemet 1987.
augusztus 25-én helyezték el, egy-egy pillér elkészítése négy, négy és
fél hónapot igényelt.
A híd szinte egész pontosan a főváros határán épült fel. A Hárosi
Dunahíd egyszerű, sima kontúrvonala beleolvad a tájképbe, s a
horizontvonalból alig emelkedik ki, egyáltalában nem zavaró. A
megnyugtató látványhoz az is hozzájárul, hogy magának a szerkezetnek a
kialakítása is szokványos, mindenféle mesterkélt „díszítés"-től
mentes.
A partokról, vagy hajóról nézve feltűnik, hogy a pillérekre a híd
oszlop-párokkal támaszkodik, ami eltér nagy hídjaink
pillérkialakításaitól. Az oszlop-párok esztétikai hatása inkább
megnyugtató, mintsem zavaró.
A tervező nagyvállalat, az Uvaterv, Sigrai Tibor tevékenysége az
acélszerkezet kiviteli terveinek szolgáltatására is kiterjedt. A híd
főtartója öszvérszerkezetű acélszekrény. Ez a híd hazánkban a
legnagyobb nyílású öszvérszerkezet. A hídpályát, mindkét oldalon,
szokványos korlát határolja. Az északi - befolyási - oldalon kiemelt
szegéllyel ellátott 2,4 m szélességű kerékpárút, a déli oldalon
kezelőjárda osztja meg. Ily módon a kocsipályára 17,5 m marad, amit
középen, mintegy 1,50 m szélességben, korlátot is tartalmazó
biztonsági sáv oszt két-két forgalmi sávra. Az útpálya keresztirányú
esése 2,5 % a kerékpárút felé.
A vasbeton lemez a támaszok felett feszített. A domborúbb
hossz-szelvény kiképzése céljából a közbenső alátámasztásokat az
építés idejére megemelték, majd, amikor a beton már megszilárdult,
eresztették le a tervezett magasságra. Ezáltal a pályalemez felső
zónáiban a nyomófeszültségeket fokozni lehetett és a híd
hossz-szelvénye is az előírt alakot vehette fel.
A híd szerkezetileg három, hőtágulási hézagokkal elkülönített,
egyenként háromnyílású részből áll. A hídpálya az acélszerkezetű
szekrénytartó felső övlemezével együttdolgozó vasbeton lemez. Az
együttműködés biztosítására az acéllemezre fejescsapokat hegesztettek.
Az acélszerkezetű szekrénytartó mind a három hídrészen azonos
kiképzésű hegesztett szerkezet, kívül-belül el van látva
kezelőjárdával. Belsejében kábelek és csővezetékek számára bőven van
hely. Említésre érdemes a külső vizsgáló járda megoldása, ami helyett
az egész hídon, mindkét oldalon végigmenő sínpálya épült. Ezen a
pályán elektromos meghajtású vizsgálókocsi mozoghat, mely kihajtható
karral kisebb javítási és karbantartási, tisztítási munka
végrehajtását is lehetővé teszi.
A Csepeli háromnyílású, 222 m hosszú ártéri híd acélszerkezete
elkészült
A mederhíd acélszerkezetű tartóinak szerelése a befejezéshez közeledik
Nem maradhat említés nélkül, hogy a tervezők az
igényeket - Magyarországon első ízben - hegesztett párhuzamos övű
szekrénytartóval elégítették ki, ráadásul függőlegestől eltérő, ferde
gerinclemezekkel. A függőlegestől eltérő gerinclemezes szerkezetnek a
függőleges gerinclemezt tartalmazó megoldással szemben az a nagy
előnye, hogy az oldalirányú erőhatások ellen is kellő biztonságot
nyújt, s ezáltal - mint a Hárosi hídnál is - feleslegessé teszi
szélrács építését. Sarokmerevsége is sokkal előnyösebb, mint a
hagyományosé, ennél fogva kevésbé kényes a beépítéskori mozgatásokkal
szemben. A 120 tonnás úszódarunak a tartószerkezet egyes elemei
mozgatási és helyretételi munkájában döntő szerepe volt. Használata
nélkülözhetetlennek bizonyult és az alapozási munka végeztével még nem
ért véget. Száz százalékosan beváltotta a hozzá fűzött reményeket a
szekrénytartó egyes elemeinek helyretételénél is, ami igazolta a
tervezők előrelátását, nevezetesen azt, hogy nagytömegű daraboknak
helyszíni mozgatását és helyreemelését - ahol lehet - ne segédjármok,
vagy más ideiglenes állványok építésével, hanem úszódaru
igénybevételével oldják meg. A híd acéltartó-szerkezeteinek gyártását
és szerelését a Ganz Acélszerkezeti Vállalat hajtotta végre. A
szerelést Gál Endre, Pintyőke Károly és Sitku László irányították. Az
első hídegységet 1988. július 4-én emelték a helyére.
A kész hidat 1990. november 16-án adták át a forgalomnak. Az
autópályának a hidat is magába foglaló szakasza, mely az Ml és M5 jelű
autópályákat volt hivatva összekötni, három és fél év múlva, 1994.
május 3-án készült el.
A híd alja Háros felől, 2019. telén (kép: Varga Máté)
A híd felújítása, 2019-2021.
2014-ben a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF)
Zrt. meghirdette a közbeszerzést a sztráda 51-es főút és M6-os autópálya
közti régi pályájának felújítására.
Az M0 autóút déli szektorán a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.
beruházásában és lebonyolításában több helyen zajlanak hídfelújítási
munkálatok, az érintett szakaszokon az aszfalt burkolatot beton
burkolatra építik át. A tapasztalatok azt mutatják, hogy Csepel és
Szigetszentmiklós térségében a torlódások nagy része az autóúton az M1
felé vezető pályaoldal zárása mellett végzett munkák miatt bevezetett
2x2 sávos terelés mögött alakul ki. Az autóút áteresztőképessége
jelentős mértékben csökkent, a csúcsidőszakokon kívül is lelassult
forgalom az M0-ra történő felhajtást Halásztelek-Szigetszentmiklós és
Csepel irányából is nehezíti. Emiatt a halásztelki csomópontban a II.
Rákóczi Ferenc úton mindkét irányból feltorlódnak a járművek. A
forgalomszámlálási adatok szerint az M0 déli szektorának 2x3 sávra
történő bővítésekor naponta 66 ezer jármű közlekedett ezen a szakaszon,
míg 2018 májusára ez a szám 120 ezerre nőtt. A néhány év alatt
megduplázódott forgalmi terhelés nagyban hozzájárult a szokásosnál is
tartósabb torlódásokhoz.
Az autóút rekonstrukciós munkái során a híd új aszfaltburkolat réteget
kapott, a kivitelező elvégezte a dilatációs szerkezetek és a saruk
cseréit, valamint a külső acélszerkezeteket, betonfelületeket
korrózióvédelemmel látták el. Ezzel együtt elkészítették az új
szegélyeket, elhelyezték a biztonsági korlátokat, kialakították a
korszerű vízelvezetést, illetve kiépítették a szükséges
forgalomtechnikai és forgalombiztonsági elemeket is.
Az M0-ás út elterelése a felújítás alatt (kép: Magyarépítők.hu)
2019. november-december folyamán elkészült a
szegélyen található kerékpárút csúszásgátló bevonata, rendbe hozták és
korszerűsítették a közúti világítást, zajvédő falakat helyeztek el,
valamint elkészült a híd belső felújítása és az új távfelügyeleti
rendszer kiépítése.
2020. májusában átadták a forgalomnak a felújított hidat, de azt
hamarosan újra le kellett zárni.
Július végén a hidat ismét lezárták. A május óta eltelt két hónapban
sikerült kiválasztani azt a független szakértőt, akinek a feladata
kideríteni, hogy mi a gond a híddal. "Az M0 autóút déli szektorának
folyamatban lévő felújításához kapcsolódó műszaki ellenőrzés nyomán az
M1 autópálya felé vezető oldal Deák Ferenc (Hárosi) Duna-hídján további
átfogó vizsgálat vált szükségessé. A híd állapotának alapos felmérése
érdekében újabb független mérnöki vizsgálat indul a közeljövőben" -
nyilatkozták a NIF-től. A vizsgálat keretében július 30-án a hídon
próbaterhelést végeztek, több tíz megrakott, nyerges vontatóval
hallattak át rajta.
Augusztusában a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Hidak és
Szerkezetek Tanszék műszaki vizsgálatnak vetette alá a hidat. A Nemzeti
Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. csak ezután dönt arról, hogy
átadhatóvá válik a híd vagy sem. Ezt követően november elején ismét
lezárták a hidat.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) államtitkára, Schanda
Tamás elmondta, hogy a saruk állapotát szeptembertől folyamatos
helyszíni szemlékkel és újonnan kiépített monitoring rendszerrel is
ellenőrzik, mióta korábban már eltörött egy saru. A napokban azonban egy
másik saru is eltört, bár a károsodás mértéke nem indokolta a híd
azonnali lezárását, de sürgős és sokaknak nehézségeket okozó
intézkedések kellenek. Hangsúlyozta, hogy a konzorciumvezető Strabag és
a hídszerkezeti munkákkal megbízott alvállalkozója, az A-Híd nyilvánvaló
módon felelőtlenül járt el, hibázott a sarutípus kiválasztásánál.
A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. ezért egy hétre forgalomterelést
volt kénytelen bevezetni, a bal pályahidat az M1 felé ismételten le
kellett zárni. A terelés 2+2 forgalmi sávos ideiglenes kiépítést
jelentett a jobb pályahídon a halászteleki csomópont felhajtásának
lezárásával.
A hídon 2019. májustól szeptemberig végezték el a szükséges
sarucseréket, idén áprilisban pedig készre jelentették a bal pályahíd
megnyitáshoz szükséges feladatokat is. Nem sokkal később azonban a saruk
cseréje vált szükségessé, az egyik el is törött.